adozona.hu
AVI 2009.4.40
AVI 2009.4.40
Az árengedmény elszámolását a jogszabályi előírásoknak megfelelően kell dokumentálni (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2002. évekre bevallások utólagos ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott 2005. március 1-jén kelt elsőfokú határozat a felperes terhére a vizsgált években társasági adó- és általános forgalmi adónemben összesen 20 235 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és ennek alapján kötelezte még 10 117 000 Ft adóbírság, és 9 173 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatósá...
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2005. június 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Kifogásolta, hogy az adóhatóság nem tisztázta megfelelően a tényállást, és a határozatában foglalt megállapításokat nem bizonyította.
A felperes keresetében az egyes határozati megállapításokat egyenként sérelmezte, és az adóhatósági jogkövetkeztetéseket jogsértőnek minősítette.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd 10. számú ítéletével a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét részben nyilvánította alaposnak, ennek ellenére a számszaki összefüggések miatt a teljes határozatot hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az egyes - felülvizsgálati kérelemmel is érintett - határozati pontok alapján a következő megállapításokat tette:
2/a. A felperes 2001. június 28-án vásárolt egy BMW típusú személygépkocsit 12 500 000 Ft-ért. Ugyanezen a napon a gépkocsiba 986 836 Ft értékben bőrülést, és telefont szereltek. A felperes 2002. október 21-én a gépkocsit 5 000 000 Ft-ért elidegenítette. A felperes a nagy értékkülönbözettel való eladást azzal indokolta, hogy a kocsinak rejtett hibái voltak, amely miatt csak ilyen nagy értékveszteséggel tudta azt értékesíteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt az indokot nem fogadta el. Megállapította, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a gyártó felé szavatossági jogot érvényesített volna. Ettől függetlenül viszont alaposnak találta azt az indokot, hogy a több mint egy év múlva értékesített gépjármű - az időmúlás miatt is - olyan értékcsökkenő tényező figyelembevételét tette volna indokolttá, amelyet az adóhatóság alaptalanul nem fogadott el. Ezért az elsőfokú bíróság elrendelte, hogy e pont tekintetében az új eljárás során az adóhatóságnak a gépjármű értékesítési árát a beszerzési árhoz képest az időmúlás értékcsökkentő mértékével kell figyelembe venni. A telefon, és a bőrülés vonatkozásában elfogadta az adóhatósági álláspontot, erre vonatkozó új eljárási kötelezettséget nem írt elő.
2/d. A felperes 2001. december 28-án félpótkocsit vásárolt a G. Kft.-től 3 125 000 Ft-os vételáron. Ezt a gépjárművet ugyanezen a napon továbbértékesítette a Cs. Kft.-nek 1 125 000 Ft-ért.
A felperes arra hivatkozott, hogy a gépkocsi vételárát azért csökkentették az eladásnál, mivel a vevő munkát ígért a társaság számára.
Az adóhatóság az árengedmény ezen indokát nem fogadta el valósnak.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy a vevő ígérete ellenére nem szerzett munkát a felperesnek, még nem tette életszerűtlenné, és elfogadhatatlanná az árengedmény nyújtását, ezért elrendelte, hogy az adóhatóságnak az új eljárás során a felperesi ügyvezetőt kell nyilatkoztatni az árengedmény okairól, továbbá ugyancsak nyilatkoznia kell az árengedményben részesülő vevő képviselőjének is e tényre vonatkozóan.
2/e. A felperes 2001. június 28-án egy Schmitz típusú félpótkocsit vásárolt az A. cégtől 4 781 000 Ft nettó áron. Ezt a gépjárművet 2001. december 28-án értékesítette a Cs. Kft.-nek 2 500 000 Ft-ért.
2001. december 13-án egy Scania típusú nyergesvontatót vásárolt a V. Kft.-től 7 125 000 Ft-ért, amelyet 2001. december 19-én adott el a Cs. Kft.-nek 5 000 000 Ft-ért.
A felperes ezen ügyleteknél is arra hivatkozott, hogy a vevő munkát ígért a felperes számára, ezért adott árengedményt a részére.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesi álláspontot, és ezeknél az ügyleteknél is elrendelte, hogy az érdekeltek nyilatkozatával kell tisztázni az árengedmények okát.
2/g. A felperes gépkocsivezetői általában a felperes telephelyén található tankautóból vették a fuvarozáshoz szükséges üzemanyagot. Adott esetben a tankolást végző egy füzetbe feljegyezte a tartályautón lévő mérőóra segítségével az igénybe vett mennyiséget. Egy-egy alkalommal előfordult az is, hogy a gépkocsivezetők külső helyen végezték a tankolást, alkalmanként 5000-10 000 Ft értékben, mely összeget a számla bemutatása után a felperes kifizetett részükre.
Az adóhatóság a rendelkezésre álló iratanyag alapján megkereste az M. Rt.-t a felperes nevére kiállított számlamásolatok megküldésére. Ennek alapján megállapította, hogy a tankautós üzemanyag-számlák megegyeztek a felperesi iratanyagban található számlákkal, a készpénzfizetéses számláknál azonban eltérések mutatkoztak. Bizonyos számlák kibocsátását az M. Rt. nem ismerte el.
Az adóhatóság az M. Rt. által el nem ismert számlát nem fogadta el hitelesnek. Ennek következtében a felperes terhére összesen 7 106 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg.
Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatosan azt az álláspontját fejtette ki, hogy az adóhatóság nem tisztázta kellően az ezzel kapcsolatos tényállást. A felperes is bejelentette, hogy e körben nyomozást folytattak. Az elsőfokú bíróság elrendelte, hogy a büntetőeljárás eredményét az adóhatóság az új eljárás során köteles bevárni, és arra figyelemmel lenni.
2/h. A felperes ügynöki jutalék megnevezéssel 2001. december 27-én az F. Kft.-től 4 687 500 Ft értékben 2002. december 31-én az A. Kft.-től 2 264 063 Ft értékben számlát fogadott be.
Az adóhatóság a számlakiállítás alapjául szolgáló gazdasági tevékenységgel kapcsolatban nyilatkoztatta a felperes által megjelölt cégek ügyvezetőit, akik úgy nyilatkoztak, hogy a felperesi kft.-vel nem álltak gazdasági kapcsolatban. A számlákon vevőként feltüntetett cégek ügyvezetőinek nyilatkozata szerint újsághirdetés útján kerültek kapcsolatba a felperessel. A felperes sem megbízási szerződést, sem a számlakibocsátás alapjául szolgáló dokumentumot nem tudott az adóhatóság rendelkezésére bocsátani, amely hitelt érdemlően bizonyította volna az ügynöki tevékenység megvalósulását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint az adóhatóság hiányosan állapította meg a tényállást, mivel a számlakiállító céget nem nyilatkoztatta. Ezért az új eljárás során elrendelte az F. Kft. és az A. Kft. képviselőinek meghallgatását, illetőleg kötelezte az adóhatóságot a felperes által a bírósági tárgyaláson indítványozott tanúk meghallgatására is.
A jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezései ellen a felek jogorvoslatot nem terjesztettek elő. A jogerős ítélet keresetnek helyt adó rendelkezésével szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az egyes határozati rendelkezések szerint fenntartotta a korábban kifejtett jogi álláspontját, és hangsúlyozta, hogy a tényállás tisztázásával valamennyi körülmény mérlegelésével hozta meg határozatát. Az elsőfokú bíróság által elrendelt újabb eljárást jogszabálysértőnek és irrelevánsnak tekintette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, egyúttal bejelentette, hogy Cz. A. ügyvezető ellen folyamatban volt büntetőeljárást a Városi Ügyészség határozatával 2006. április 7-én megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a tényállást felderítette. Felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítéletben az új eljárásra előírt tényállás tisztázási kötelezettsége a perben eldöntendő jogkérdés szempontjából közömbös.
A perben eldöntendő jogkérdés valamennyi vitatott pontban az volt, hogy a felperes gazdálkodása során végbement gazdasági ügyletek valóságos tartalma alapján milyen adózási következményeket lehet levonni. Az ehhez szükséges tényállási elemeket az adóhatóság megfelelően feltárta, és helytálló volt az így levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság az egyes vitatott határozati pontokkal kapcsolatban a következőket emeli ki.
2/a. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki ítéletében azt, hogy a felperes csak állította, de nem bizonyította a 2001. június 28-án megvásárolt BMW személygépkocsi olyan ismétlődő műszaki meghibásodását, amely miatt állandó javításra szorult, és ez tette indokolttá a lényeges árcsökkentéssel való értékesítését.
Ezen túl azonban az alperes helytállóan utalt felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Sztv. 56. § (1) bekezdésében írt értékvesztés szabályainak figyelembevételével a felperes nem számított fel értékvesztést. Megjegyzendő, hogy alappal hivatkozott az alperes arra is, hogy a mintegy 16 hónapos időmúlás nem eredményezhet a piaci értékben 7,5 millió Ft értékcsökkenést.
2/b. Ugyancsak bizonyítás nélkül maradt az a felperesi állítás is, hogy a Cs. Kft.-nek egyéb gazdasági előny nyújtása érdekében jelentős árengedményt adott a felperes. Vitathatatlan tény, hogy egy gazdasági társaság gazdasági megfontolásból nyújthat árengedményt a vevőnek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az árengedmény elszámolását a jogszabályi előírásoknak megfelelően nem kellene dokumentálni. [Sztv. 15. § (9) bekezdése, és Áfa tv. 22. § (5) bekezdése]. Ennek hiányában irreleváns az elsőfokú bíróság azon bizonyítás elrendelése, miszerint az eljáró ügyvezetőket kellene nyilatkoztatni az árengedmény nyújtás indokaira.
2/c. Az adóhatóság az általa lefolytatott kapcsolódó vizsgálat alapján helytállóan állapította meg, hogy az M. Rt. könyvelésében, nyilvántartásában fel nem lelhető és általuk el nem ismert számlák nem tekinthetők olyan hiteles közokiratnak, amely az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását lehetővé tette volna. E megállapítással szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az okiratok az ott szereplő számlakibocsátótól származtak, illetőleg azt, hogy a gépjárművezetők kellő körültekintéssel jártak el az üzemanyag vásárlása során.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabállyal és az állandó töretlen bírói gyakorlattal ellentétesen írta elő az adott ügyben indult büntetőeljárás eredményének bevárási kötelezettségét.
A Pp. 4. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése, vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. A bíróságot a Pp. 4. § (2) bekezdése szerint annyiban köti a jogerősen elbírált bűncselekmény, hogy határozatában nem állapíthatja meg azt, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
A közigazgatási ügyben tehát az eljáró bíróságot a büntető ügyben meghozott jogerős ítélet csak annyiban köti, hogy a bűnösség kérdésében attól nem térhet el, a büntető ítéletben megállapított tényálláshoz nincs kötve. Miután a közigazgatási eljárásnak, így a közigazgatási pernek sem tárgya a büntető felelősség megállapítása, ezért helytelenül járt el az elsőfokú bíróság, amikor az új eljárásra előírta a büntető ügyben hozott jogerős döntés bevárását, illetőleg annak figyelembevételét. A perbeli esetben egyébként az adóhatósági határozat arról rendelkezik, hogy a felperes, mint jogi személy az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlása során adott számlákat felhasználhat-e, a büntetőeljárás vádlottja pedig magánszemély, akinek cselekménye megítélésében egész más jogszabályokat kell érvényesíteni. (Mindezeket az elveket a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2005/1. számában a 1257 számú esetben már kifejtette).
Az üzemanyag-kutak szigorú, zárt számla-nyilvántartásával szemben a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az adott számlák hitelesek lettek volna, ezért az adóhatósági megállapítások a perbeli esetben jogszerűek voltak.
2/d. Az ügynöki tevékenységgel kapcsolatos tényállás tekintetében a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatósággal abban, hogy az adóhatóság által megnyilatkoztatott üzleti partnerek azok, akik igazolhatták volna az ügynöki tevékenység megvalósítását. Az üzleti partnerek nem tanúsították azt, hogy az ügynöki tevékenység megvalósult, és ezen keresztül szereztek volna tudomást a felperesi tevékenységről. Ezen túl a rendelkezésre álló iratok között nem hivatkozott a felperes olyan bizonylatra, amely a gazdasági esemény hitelességét megfelelően alátámasztotta volna. Ehhez képest az elsőfokú bíróság által elrendelt bizonyítási cselekmény - a képviselői nyilatkozatok beszerzése - az ügyletek jogi megítélésén nem változtatott volna.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes a tényállást megfelelően feltárta, és a tisztázott tényállásból megfelelő következtetéseket vont le. A felperes nem bizonyította a felhasznált számlákkal kapcsolatosan, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylése során kellő körültekintéssel járt volna el, illetve, hogy az ügynöki tevékenység kapcsán kibocsátott számlák hitelesek lettek volna. Az elsőfokú bíróság alaptalanul rendelkezett az adóhatósági határozati pontok hatályon kívül helyezéséről, új eljárásra kötelezésről.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.176/2006.)