adozona.hu
AVI 2009.3.36
AVI 2009.3.36
Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a félével [Pp. 275. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az F. Kereskedelmi Betéti Társaság (továbbiakban: bt.) képviselője, ügyvezető igazgatója, egyik alapítója és tulajdonosa. A felperes, aki magyar és szerb-montenegrói állampolgár 2000. évre adóbevallást nem nyújtott be, 2001. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) bevallásában összevont adóalapjaként 167 500 Ft-ot állított be. A felperes 2001. október 18-án, november 9-én összesen 48 500 000 Ft összegű készpénzt kölcsönzött az S. Ltd. nevű Magyarországon működő, de a Brit V...
AVI 2009.3.36 Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a félével [Pp. 275. § (1) bek.]
A felperes az F. Kereskedelmi Betéti Társaság (továbbiakban: bt.) képviselője, ügyvezető igazgatója, egyik alapítója és tulajdonosa. A felperes, aki magyar és szerb-montenegrói állampolgár 2000. évre adóbevallást nem nyújtott be, 2001. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) bevallásában összevont adóalapjaként 167 500 Ft-ot állított be. A felperes 2001. október 18-án, november 9-én összesen 48 500 000 Ft összegű készpénzt kölcsönzött az S. Ltd. nevű Magyarországon működő, de a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett off-shore cégnek.Az adóhatóság a felperesnél 2000-2003 évekre szja adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 19 280 500 Ft adóhiánynak minősülő szja adókülönbözet, 9 640 250 Ft adóbírság, 11 123 430 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. §-ában, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 28. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes kiadásai jelentősen meghaladták bevallott és bevallási kötelezettsége alá nem eső jövedelmeit. A felperes az általa nyújtott nagy összegű kölcsön fedezetét hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani, adóalapját becsléssel kellett megállapítani. Az alperes a felperes által nyújtott kölcsönt egyéb jövedelemnek minősítette, és ezen összegű bevallatlan adóalap után írta elő a felperes terhére az szja adófizetési kötelezettséget.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, és jogsértően alkalmazta a becslési eljárást.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő, megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogszabályoknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 166. § (1) bekezdéseiben foglaltaknak, a megyei bíróság mérlegelése "okszerűtlen". Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását. Kifogásolta, hogy a bíróság érdemben nem vizsgálta meg, hogy Magyarországon, vagy Szerbia-Montenegróban volt-e köteles szja fizetésre.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.].
A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti. A tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, avagy téves, jogszabályokkal ellentétes, okszerűtlen ténybeli következtetéseket tartalmaz. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a félével. Ez a körülmény ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok eltérő értékelésére, felülmérlegelésére irányul [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán iratellenesség nem állapítható meg, erre a felperes sem hivatkozott. A jogerős ítélet téves, okszerűtlen ténybeli következtetéseket sem rögzít.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási terhet illetően jogszerű álláspontra helyezkedett. Az Art. 97. § (4) bekezdése értelmében az adóhatóság köteles a tényállást tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 109. §-a a bizonyításra nézve az Art. 97. § (4) bekezdése szerinti általános szabálytól eltérő rendelkezést rögzít. Az Art. 109. § (1) bekezdése szerint ugyanis az adóhatóságot a bizonyítás csak a körben terheli, hogy az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nem áll arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege. Ebben az esetben az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a felperesnek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
E törvényi feltételek meglétét az alperes bizonyította, mivel a 2001. évre nézve nyilvánvaló aránytalanság áll fenn a felperes bevallás szerinti jövedelme és az általa nyújtott kölcsönösszeg között. Az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal.
Az eljárás során ezért a Pp. 164. § (1) bekezdése, 166. § (1) bekezdései értelmében a felperesnek kellett volna kétséget kizáró módon bizonyítania a keresetében előadottak.
A kifejtettekből következik az is, hogy nem a bíróságnak kellett volna hivatalból vizsgálnia, hogy a felperes mely országban volt szja adófizetésre kötelezett, hanem a felperesnek kellett volna e körben állításait igazolnia, de erre nézve bizonyítást nem ajánlott fel.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes 2001. évi szja bevallásában maga sem vallott külföldről származó jövedelmet.
Az elsőfokú bíróság ítéletében iratszerűen rögzítette a felperesi nyilatkozatok, kölcsönszerződések alaki, tartalmi jellemzőinek hiányosságait, ellentmondásosságait, ezeket az eljárás egyéb adataival egybevetve is értékelte. Tényállás tisztázási kötelezettségének tehát eleget tett, a jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Okszerűen, indokoltan és jogszerűen mellőzte a kölcsönadó személyek tanúkénti meghallgatását, mivel azok egyéb adatok, dokumentumok hiányában nem lettek volna alkalmasak az eltitkolt jövedelem, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének, időpontjának, adózatlan voltának alátámasztására.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.322/2006.)