AVI 2009.3.33

A súlyosítási tilalom jogerős határozat meghozatala esetén bármely típusú ellenőrzést lezáró jogerős határozat tekintetében bekövetkezik az azt követő egy év elteltével [1990. évi XCI. tv. 79. § (7) bek., 2003. évi XCII. tv. 142. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2000-2001. években mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése céljából 5 adóbevallást nyújtott be a vámhivatalhoz. A bevallások közül 4-et a vámhivatal elfogadott, az összegek kiutalásra kerültek, majd utólagos vizsgálatukra került sor.
A vámhivatal egy adóbevallást (2001. május 25.) előzetes ellenőrzés alá vont. Az ennek eredményeként hozott határozatában a vámhivatal a bevallást elutasította és elrendelte a bevalláshoz mellékelt 15 számlának az ügyirat...

AVI 2009.3.33 A súlyosítási tilalom jogerős határozat meghozatala esetén bármely típusú ellenőrzést lezáró jogerős határozat tekintetében bekövetkezik az azt követő egy év elteltével [1990. évi XCI. tv. 79. § (7) bek., 2003. évi XCII. tv. 142. § (1) bek.]
A felperes 2000-2001. években mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylése céljából 5 adóbevallást nyújtott be a vámhivatalhoz. A bevallások közül 4-et a vámhivatal elfogadott, az összegek kiutalásra kerültek, majd utólagos vizsgálatukra került sor.
A vámhivatal egy adóbevallást (2001. május 25.) előzetes ellenőrzés alá vont. Az ennek eredményeként hozott határozatában a vámhivatal a bevallást elutasította és elrendelte a bevalláshoz mellékelt 15 számlának az ügyirathoz történő csatolását. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes a 2001. november 8. napján hozott határozatában visszavonta a másodfokú határozatát, és az ügyet egyesítette ahhoz a másodfokú ügyhöz, amely a 2001. július 10. napján hozott elsőfokú határozat kapcsán előterjesztett felperesi fellebbezés alapján volt folyamatban. A határozatban az elsőfokú vámhatóság a felperes által benyújtott mind az 5 adóbevallás tekintetében, a B. Kft. és az F. Kft. (továbbiakban: Kft.-k) nevében kiállított számlákban feltüntetett gázolaj kapcsán jogosulatlan visszaigénylést állapított meg és kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére, a jogosulatlanul visszaigényelt, kiutalásra került jövedéki adó visszafizetésére.
Az alperes a 2002. április 25-én hozott határozatában megsemmisítette az elsőfokú határozatot és az eljárást megszüntette, mert nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a Kft.-k számlái nem hitelesek, ezért a felperest a jövedéki adó visszaigénylési joga megilleti.
Az alperes a 2003. május 23. napján hozott határozatának rendelkező részét azzal egészítette ki, hogy az elsőfokú határozatot is megsemmisíti.
Ezt követően a felperes a 2001. május 25-i adóbevallását ismételten benyújtotta, részére a vámhivatal a visszaigényelt jövedéki adót 2003. július 10-én kiutalta.
A felperes 2003. december 3-án - a 2001. május 25-i adóbevallás szerinti összeg késedelmes kiutalása miatt - 4 902 622 Ft összegű késedelmi kamat megfizetését kérte. Az elsőfokú vámhatóság a kérelmet határozatában elutasította. Az alperes a 2004. március 25. napján hozott határozatában a korábban kelt határozatot helybenhagyta.
A felperes a határozat ellen keresetet nyújtott be. A peres eljárás időtartama alatt az alperes elsőfokú határozatot megsemmisítette és új elsőfokú eljárás lefolytatását rendelte el. Határozatában rögzítette, hogy helytelen a késedelmi pótlék elutasítása arra hivatkozással, hogy a felperes bevallását kétszer nyújtotta be, mivel erre a jövedéki adóhatóság felhívására került sor. A kamat iránti kérelem elbírálásához, az összegszerűség meghatározásához a tényállás további tisztázása szükséges.
Az új eljárást a k.-i regionális jövedéki központ (RJK) folytatta le, amely megbízólevél alapján 2004. október 20-ával jövedéki adóbevallások utólagos vizsgálatát rendelte el 2000. január 1-jétől 2001. december 31. terjedő időszakra.
Az RJK a 2005. június 23. napján hozott határozatában kötelezte a felperest 26 286 000 Ft jövedéki adó, 13 143 000 Ft adóbírság, 50 000 Ft mulasztási bírság, 12 205 653 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes az öt bevallásban jogosulatlan igényelt vissza jövedéki adót a Kft.-k számlái szerinti gázolaj tekintetében. Az alperes a 2005. augusztus 26. napján hozott határozatában a korábban kelt határozatot helybenhagyta.
Az RJK az új eljárás során 2005. július 1. napján hozott határozatában a felperes kamat iránti igényét is elutasította, döntését határozatban foglaltakra alapította. Az alperes a 2005. szeptember 1. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a késedelmi kamat iránti kérelem nem teljesíthető, mivel az olyan adóbevalláshoz kapcsolódik, amelyről az adóvizsgálat azt állapította meg, hogy az jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatra is kiterjedően, valamint az alperes határozatának hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően, továbbá kamatfizetésre vonatkozó kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes keresetében hivatkozott az ügyek érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértésekre, valamint arra, hogy visszaigénylései, továbbá kamat iránti igénye megalapozott és jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseteit elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes négy esetben a kiutalást követően, egy alkalommal pedig kiutalás előtt végzett ellenőrzést. A felperes a perben nem bizonyította, hogy a 4 utólagos ellenőrzésre olyan megbízólevél alapján került volna sor, amelyben a vizsgált időszakot és a vizsgálat célját is feltüntették. Ezért az ellenőrzések az 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 33. § (5) és (6) bekezdései, valamint az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § v) pontja szerinti szabályból következően nem teremtettek ellenőrzéssel lezárt időszakot. Ezért a kereset szerinti eljárási jogszabálysértéseket az alperes nem követte el. Anyagi jogi jogszabálysértést a felperes nem jelölt meg, jogosulatlan adó-visszaigénylés esetén pedig kizárt az adó-visszatérítés és a késedelembe esés, tehát az alperes a felperes késedelmi kamat igényének elutasításáról is jogszerűen rendelkezett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmei szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, az érdemi döntés nem felel meg az Art. 1. §, 1/A. §, 52. § (1) bekezdésében, 97. § (4) és (6) bekezdéseiben, 79. § (7) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.2.) 1. § (2) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, 142. § (1) bekezdésében, 170. § (1) bekezdésében, a Pp. 213. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, az 1992. évi LXXIV. törvény 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet a kamatigény iránti ügyben új eljárásra kötelezte.
Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges - bírósági eljárásban nem pótolható - közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási jogszabálysértés megvalósult-e vagy sem, a keresettel támadott határozatok szerinti adóbevallásokkal kapcsolatos valamennyi ellenőrzést, adóigazgatási eljárást és az ezek eredményeként hozott határozatot meg kell vizsgálni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - az ítéletében foglaltak szerint kiegészített tényállást tekintette irányadónak, és ténybeli és jogkövetkeztetéseit is ennek alapján vonta le a következőképpen:
A Jöt. 33. § (5) és (6) bekezdései értelmében a kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik, és az ennek keretében végzett vizsgálat valóban nem minősül az Art. alkalmazásában ellenőrzéssel lezárt időszaknak. Az alperes és az elsőfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a kiutalás előtti ellenőrzés tárgyában hozott határozatait visszavonta, és az ügyet egyesítette a 4 másik adóbevallás utólagos vizsgálata alapján indult ügyhöz.
A Jöt. 32. § (2) bekezdés a) pontja értelmében az ellenőrzésre, adóigazgatási eljárásra, adózói kötelezettségre, adó-visszaigénylésre az Art. szabályai az irányadóak.
A vámhatóság az egyesített ügyben adóigazgatási eljárást folytatott le, amit az alperes határozataiban megszüntetett. Ezek a megszüntető határozatok olyan érdemi határozatok, amelyekben az alperes valamennyi e perrel érintett 5 bevallás kapcsán azt állapította meg, hogy a felperest megilleti a jövedéki adó-visszaigénylési joga, és a korábbi határozatok jogalap nélküliek voltak.
Az Art. 79. § (7) bekezdése és az Art.2. 142. § (1) bekezdése értelmében, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől, ha az ellenőrzés adóigazgatási eljárás megindítása nélkül befejeződött, a befejezéstől számított egy éven túl olyan új határozat, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg, még akkor sem hozható, ha az alapeljárásban hozott határozatot a felettes adóhatóság megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, vagy a határozatot az elsőfokú adóhatóság visszavonta.
A súlyosítási tilalom tehát jogerős határozat meghozatala esetén bármely típusú ellenőrzést lezáró jogerős határozat tekintetében bekövetkezik az azt követő egy év elteltével.
A perbeli esetben az 5 bevallásra kiterjedő adóigazgatási eljárásban hozott jogerős megszüntető határozatok kelte 2002. április 25. illetve 2003. május 23. Az alperes ugyanezen bevallásokat érintően a felperes terhére jövedéki adó, adóbírság, késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget a 2005. május 17-én, illetve 2005. augusztus 26-án kelt határozataiban írta elő, tehát az Art. 79. § (7) bekezdése illetve az Art.2. 142. § (1) bekezdése szerinti súlyosítási tilalmat megszegte. A felperes ezért alappal hivatkozott arra, hogy ez az eljárási jogszabálysértés csak e határozatok hatályon kívül helyezésével orvosolható. Ennélfogva ezek kapcsán nem kell megvizsgálni azt, hogy érdemben helytállóak-e vagy sem, vagy, hogy megfelelnek-e az anyagi jogszabályoknak.
A felperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy az Art. 97. § v) pontja 2003. január 1-jétől hatályát vesztette, ezért a perbeli jogvita eldöntésére irányadó nem lehet, továbbá arra is, hogy megbízólevél hiányában lefolytatott ellenőrzésre az alperes jogot nem alapíthat.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az alperes határozatait 2004. október 20-án kelt megbízólevél alapján lefolytatott ellenőrzés eredményeként hozta meg, tehát ezekre az Art.2. szabályai az irányadóak. Az Art.2. ugyanakkor az Art.-tal egyezően rögzíti, hogy a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményez [Art. 52. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdése, Art.2. 87. § (1) bekezdés a) pontja (2) bekezdése]. Az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében pedig csak ismételt vagy felülellenőrzésre van lehetőség. Az alperes eljárásai és e perben keresettel támadott határozatai azonban nem felelnek meg az ismételt, illetve felülellenőrzés törvényben előírt formai és tartalmi követelményeinek, tehát ennél fogva is jogszabálysértőek. (Art.2. 115-116. §-ai).
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az az ügy, illetve adóigazgatási eljárás, amelyben a megbízólevél alapján a felperes terhére az ellenőrzés lefolytatásra került nem az adózó, hanem az alperes fizetési kötelezettségét érintő kamatigénnyel kapcsolatos ügy volt, tehát az alperes eljárása ezért is jogalap nélküli volt.
A kifejtettekből következik, hogy a felperes kamatigénye jogszerűen került előterjesztésre, mivel jövedéki adó-visszaigénylésének jogosulatlanságát megállapító, hogy a határozatok jogszabálysértőek. A kamatigény összegszerűsége tárgyában azonban a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem határozhat, mivel ezzel az alperes hatáskörét vonná el. Kiemeli e körben azonban azt, hogy az alperes közokiratban rögzítette, hogy a 2001. május 25-i bevallás ismételt benyújtására az ő felhívására került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét és felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta, és a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, az alperes határozatait pedig a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a kamatigény ügyben a közigazgatási szervet új eljárásra is kötelezte. Az új eljárás során a közigazgatási szerv érdemben nem vitathatja a kamatigény jogszerűségét, kizárólag annak összegszerűsége tárgyában hozhat döntést. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.259/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.