AVI 2009.3.29

A számla tartalmi helytállóságának egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlán feltüntetett személyek között menjen végbe [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2002-2003. adóévekre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte el, melynek alapján általános forgalmi adónemben a felperes terhére összesen 11 083 000 Ft adókülönbözetet, 5 542 000 Ft adóbírságot és 2 636 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A revízió megállapítása alapján négylakásos társasházat épített, melyet négy alvállalkozóval végeztetett, amelyek ugyancsak alvállalkozókat vettek igénybe.
Az adóhatóság nem vitatta az építési mun...

AVI 2009.3.29 A számla tartalmi helytállóságának egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlán feltüntetett személyek között menjen végbe [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2002-2003. adóévekre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte el, melynek alapján általános forgalmi adónemben a felperes terhére összesen 11 083 000 Ft adókülönbözetet, 5 542 000 Ft adóbírságot és 2 636 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A revízió megállapítása alapján négylakásos társasházat épített, melyet négy alvállalkozóval végeztetett, amelyek ugyancsak alvállalkozókat vettek igénybe.
Az adóhatóság nem vitatta az építési munkák elvégzését, de a lefolytatott adóigazgatási eljárás alapján nem lehetett megállapítani, hogy konkrétan kik végezték az építési tevékenységet, így a felperes által befogadott számlákat nem tekintette hitelesnek. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A lefolytatott bizonyítási eljárás (tanúk meghallgatása) alapján azt állapította meg, hogy az adóhatóság megállapításai nem elegendőek annak egyértelmű eldöntéséhez, hogy a perbeli számlák hitelesek-e vagy sem, így az alperes határozata megalapozatlan, azaz jogszabálysértő.
Az elsőfokú jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Azzal, hogy a tényállást kellően tisztázta, a felperes számlái nem hitelesek, kellő körültekintés sem állapítható meg javára.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az adóhatóság, majd az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a négylakásos társasház felépítésénél a felperes alvállalkozókat vett igénybe, amelyek újabb alvállalkozókat vettek igénybe, és így tovább. Az alperes megkísérelte feltárni ezt a láncolatot annak felderítése érdekében, hogy végül is ki, vagy kik végezték el a munkálatokat. Az adóigazgatási eljárásban azonban a tanúmeghallgatások, illetve célvizsgálatok lefolytatása után sem volt ez egyértelműen megállapítható.
Az elsőfokú bíróság is bizonyítási eljárást folytatott le e körben, amikor tanúként hallgatta meg az alvállalkozók vezetőit. Ezek a tanúvallomások sem voltak azonban alkalmasak arra, hogy a munkálatok tényleges elvégzői, személyei, megállapíthatók legyenek. Erre figyelemmel rendelt el új eljárást az elsőfokú bíróság, amellyel a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint nem értett egyet.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az adóhatóság az eljárásában igen széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, és a tényállást ennek alapján állapította meg, vagyis eleget tett a tényállás felderítési kötelezettségének. Az a körülmény, hogy ez nem volt kedvező felperes számára, nem jelent automatikus jogszerűtlenséget. A közigazgatási perben is érvényesül a Pp. 164. § (1) bekezdésében megfogalmazott általános jogelv, mely szerint a bizonyítási teher arra hárul, akinek érdekében áll annak a ténynek a bizonyítása. Ez a jelen közigazgatási perben is irányadó volt, tehát a felperesre hárult már annak bizonyítása, hogy az alperes megállapításával szemben igenis az általa befogadott számlák alakilag és tartalmilag hitelesek és helytállóak. A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között menjen végbe. A jelen esetben több egymást követő vállalkozói, alvállalkozói szerződés született, és e láncszerződésekben az adóhatóság jogosult volt vizsgálni a láncolat egyes szereplőit, illetőleg azok tényleges tevékenységét, és jogosult volt ennek adójogi következményeit a felperesnél levonni. A felperes a gazdasági életben elvárható minimális odafigyelést sem valósította meg. Nem tudta, hogy ki, vagy kik végezték az általa elvállalt építkezési munkát. Az sem volt megállapítható, hogy miért volt szükség újabb és újabb alvállalkozók állítólagos bevonására, amikor a felperes egyébként megfelelő munkaerővel és gépesítéssel rendelkezett ennek a felvállalt építkezési munkának az elvégzésére.
Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján sem volt megállapítható, hogy ki, vagy kik végezték el ténylegesen a vitatott építkezési munkákat, és bírósági eljárásban feltárt körülményekre figyelemmel a további eljárástól sem volt várható ennek kiderítése.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság szükségtelennek tartotta az adóhatóság új eljárásra kötelezését.
A felperes által befogadott számlák pedig tartalmilag hiteltelenek, hiszen felperes nem tudta bizonyítani, hogy ezen munkálatokat ténylegesen kik végezték, a láncszerződésben részt vevő felekről megállapítható volt, hogy egyik sem végzett munkát ezen az építkezésen. Az ilyen tartalmilag hiteltelen számla alapján nem lehet jogszerűen általános forgalmi adó levonási jogot gyakorolni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.337/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.