adozona.hu
AVI 2009.3.27
AVI 2009.3.27
Tárgyi adómentesség esetén az adóst számlakibocsátási kötelezettség nem terheli [1992. évi LXXIV. tv. 30. § (1) bek., 2. sz. melléklet 13. pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G. Kft. kölcsönt vett fel az E. Kft.-től, melyeket nem fizetett meg. A kölcsönadók, mint engedményezők, a G. Kft.-vel, mint adóssal szemben fennálló követeléseiket a felperesre engedményezték. Mivel az adós fizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni, tartozása fejében tárgyi eszközállományát a felperesnek átadta. Az ügyletről kibocsátott számlák alapján a felperes 6 743 000 Ft-ot tüntetett fel bevallásában pénzügyileg nem rendezett tételként, következő időszakra átvihető követeléské...
Az adóhatóság a felperesnél 2003. március 11-től április 1-jéig terjedő időszakra általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a tárgyidőszaki elszámolandó adó különbségeként 6 360 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes, mint engedményes és a G. Kft., mint adós között szolgáltatásnyújtás, illetve termékértékesítés nem jött létre. Az adós a hitelezők felé fennálló tartozását rendezte a felperes felé, az adóst számlakibocsátási kötelezettség nem terhelte, a számlán áfát nem lehetett feltüntetni. Az engedményezéssel kapcsolatos ügyleteket tárgyi adómentesként kellett volna kezelni.
A Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletében az alperes határozata ellen benyújtott felperesi keresetet elutasította, e jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. I. 35.062/2006/6. számú ítéletében hatályában fenntartotta.
Az adóhatóság - áfa adónemben - 2003. április 2-től június 30-ig terjedő időszakra is ellenőrzést végzett, és a határozatában foglaltakra alapítottan nem fogadta el előző időszakról beszámítható, csökkentő tételként a felperes bevallásában feltüntetett 6 743 000 Ft-ot. Az adóhatóság a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adó összegét a bevallásban szereplő 6 876 000 Ft-tal szemben 1 902 000 Ft-ban állapította meg. Mindezek alapján az adóhatóság az elsőfokú határozatban a felperes terhére 6 743 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 769 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 4 974 000 Ft-ot pedig bírság és pótlékalapot nem képező adókülönbözetnek minősített, kötelezte a felperest 884 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy a G. Kft. által kibocsátott számlákra jogszerűen alapított adó-visszaigénylési jogosultságot, mivel ezek nem engedményezésről, hanem adás-vételről, termékértékesítésről kerültek kiállításra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja szerint a felperes megszerezte az E. Kft. és az I. Kft. a G. Kft.-vel szemben fennálló követeléseit. Miután a felperes hiába szólította fel az eredeti adóst teljesítésre, tárgyalások kezdődtek a tartozás áruval való teljesítésére. "Ezzel az eredetileg három gazdasági eseményt tartalmazó konstrukció négypólusúvá vált, ahol az eredeti adós vagyontárgyait ruházta át a megváltozott hitelezőre." A termék tulajdonjogának átruházása pedig áfa-fizetési kötelezettséggel jár, termékértékesítésnek minősül és számlakibocsátási és adófizetési kötelezettséget keletkeztet az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 3. §, 6. § (1) bekezdése, 43. § (1) és (2) bekezdése, Ptk. 328-329. § értelmében. A felperes ezért levonásba helyezhette a rá áthárított áfát, és megnyílt visszaigénylési jogosultsága is, amit javára az új eljárásban meg kell állapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3. § (1) bekezdésében, 215. §-ában, az Áfa tv. 30. § (1) bekezdésében, 2. sz. melléklet 6. és 13. pontjaiban foglaltaknak. Kiemelte, hogy e perben - a 11. számú jogerős ítéletre figyelemmel - a felperes már nem vitathatta, hogy az adós áruval való törlesztése áfa-köteles tényállásnak minősül-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az adós számlakibocsátási kötelezettségét. Az ügyletek tárgyi adómentesek voltak, termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás a felperes és az adós között nem jött létre. Az alperes hangsúlyozta azt is, hogy a pénzügyileg rendezetlen tételeket érintő megállapításait a felperes nem is vitatta, ezért határozata jogszerű döntést tartalmazott.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az alperes a bevalláshoz képest a visszaigényelhető adót azért változtatta meg, mivel a tárgyidőszakban elszámolható adót és a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adót a felperestől eltérően állapította meg.
A tárgyidőszakban elszámolható adókülönbözetet az alperes a felperes terhére 6 743 000 Ft-ban állapította meg, mégpedig az e perbelit megelőző időszakot érintő határozatában foglaltak alapján, amely tárgyában a bírósági felülvizsgálat már befejeződött.
A Legfelsőbb Bíróság nem kíván eltérni az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán Kfv. I. 35.062/2006/6. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjától. E szerint az E. Kft. és az I. Kft., mint hitelezők a G. Kft.-vel, mint adóssal szemben fennálló követelésüket a felperesre ruházták át [Ptk. 328. § (1) bekezdése szerinti engedményezés]. Az adós a hitelezők felé fennálló tartozását rendezte a felperes felé tárgyi eszközeinek átadásával. A számlákon is az került megjelölésre, hogy "tárgyi eszköz engedményezés, melléklet és szerződés alapján", amely "pénzügyi teljesítést nem igényel". Az ügyletek során a felperes és az adós nem adásvételi szerződést kötött, közöttük nem termékértékesítés valósult meg, hanem tárgyi eszköz átadással történő adósságtörlesztés. A követelés kiegyenlítése az Áfa tv. 30. § (1) bekezdése, a 2. sz. melléklet 13. pontja alapján - mint egyéb hitelnyújtás - tárgyi adómentes, tehát az adóst számlakibocsátási kötelezettség nem terhelte. Az ügyletek nem voltak áfa-kötelesek, a felperest sem illette meg a visszaigénylési jogosultság, így következő időszakra átvihető csökkentő tétele sem keletkezett.
Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az alperesi határozatot, és az ennek jogszerűségét megállapító ítéleteket. Tévesen nem tekintette irányadónak azt, hogy e jogerős határozatok már megállapították, hogy a felperesnek az előző időszakról beszámítható csökkentő tétele nem keletkezett.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a pénzügyileg rendezetlen tételek kapcsán a felperes érdemi érvelést nem terjesztett elő. Ennélfogva a perben azt is irányadónak kellett tekinteni, hogy a pénzügyileg nem rendezett beszerzésekre jutó adó összege a bevallásban lévő 6 876 000 Ft-tal szemben az alperesi határozat szerinti 1 902 062 Ft, és erre figyelemmel is jogszerűen módosította az alperes a bevallás szerinti visszaigényelhető adóösszeget.
A kifejtettekből következően az alperes e perben keresettel támadott határozata a kereset által vitatott körben jogszerű döntést tartalmaz. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.309/2006.)