adozona.hu
AVI 2009.3.26
AVI 2009.3.26
Érvényes vállalkozói igazolvány hiányában az áfa-alanyiság nem állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) és (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozó felperes vállalkozói igazolványa 2003. február 15-én lejárt, ezért az adóhatóság a felperest törölte az adózók nyilvántartásából. Az adóhatóság megállapította, hogy a tevékenység megszűnését követően a felperes vállalkozói tevékenységet már nem folytathat, s minderről 2004. augusztus 4. napján hozott határozatban értesítette.
Az adóhatóság 2003-2004 évekre általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. ...
AVI 2009.3.26 Érvényes vállalkozói igazolvány hiányában az áfa-alanyiság nem állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) és (4) bek.]
Az egyéni vállalkozó felperes vállalkozói igazolványa 2003. február 15-én lejárt, ezért az adóhatóság a felperest törölte az adózók nyilvántartásából. Az adóhatóság megállapította, hogy a tevékenység megszűnését követően a felperes vállalkozói tevékenységet már nem folytathat, s minderről 2004. augusztus 4. napján hozott határozatban értesítette.Az adóhatóság 2003-2004 évekre általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 3 714 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 702 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 811 000 Ft adóbírság, 1 039 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 17. §-ában, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdésében, 32. § (1) bekezdésében, 34. § (1) bekezdéseiben és a 2000. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Gk. tv.) 25. § (4) bekezdésében, a 129/2000. (VII. 1.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 17. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes vállalkozói igazolványa a törvény erejénél fogva lejárt. Az adóhatóság az egyéni vállalkozói nyilvántartásból a felperest, mint adózót törölte, ezért adószáma megszűnt. Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat. A felperes vállalkozói adóalanyiságának megszüntetését követően beszerzéseinek áfa-tartalmát nem helyezhette levonásba.
A felperes keresetében az adókülönbözetet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket előíró határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy e perben a nyilvántartásból való törlést elrendelő határozat nem vizsgálható felül. A felperes érvényes vállalkozói igazolvány hiánya miatt nem tekinthető adóalanynak. A vállalkozói igazolvány érvényessége a törvény erejénél fogva járt le, ennek következtében a felperes már nem volt jogosult áfa-visszaigénylésre. Az 1990. évi V. törvény (továbbiakban: Va. tv.) 4. § (2) bekezdése a felperes esetében nem alkalmazható. A felperes érvényes igazolvány nélkül folytatott tevékenysége nem felel meg az 1995. évi CXVII. törvényben (továbbiakban: Szja. tv.) írt egyéni vállalkozóra, illetve mezőgazdasági őstermelőre, mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó jogszabályi kritériumoknak sem, ezért az alperes határozata nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az adózók nyilvántartásából való törlését elrendelő határozat valótlan tartalmú, nem felel meg az Art. 24. § (9) bekezdésében foglaltaknak, nem tekinthető jogerős határozatnak. A megyei bíróság megsértette a Pp. 4. § (1) bekezdése szerinti rendelkezést, a jogerős ítélet nem felel meg a Va. tv. 4. § (1), (2) bekezdésében foglaltaknak. Az Szja. tv. a perbeli jogvita eldöntésére nézve irányadó rendelkezéseket nem rögzít.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes nem vitatta, hogy a Gk. tv. 25. § (4) bekezdése, a Korm. r. 17. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezéseknek megfelelően eljárva vállalkozói igazolványának pótlását nem kérte, új igazolvány kiadását csak 2005. évben kezdeményezte. Ennélfogva vállalkozói igazolványa 2003. február 15. napján - a törvény erejénél fogva - érvényét veszítette.
Az adóhatóságnak a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül törölnie kell azt, aki az Art. 24. § (9) bekezdés a)-d) pontja valamelyikének megfelel, vagyis tevékenysége folytatásának jogi alapja megszűnt. Ilyen esetben a nyilvántartásból való törlésről az állami adóhatóságnak az adózót haladéktalanul értesítenie kell [Art. 24. § (10) bekezdése]. Az értesítésre a felperes esetében határozati formában került sor, amely kapcsán a megyei bíróság jogszerűen állapította meg, hogy e perben nem vizsgálható felül, mivel nem ez a keresettel támadott határozat (Pp. 339. §, Art. 143. §).
A Va. tv. 4. § (2) bekezdése tartalmazza, hogy a mezőgazdasági tevékenység és ehhez kapcsolódó szolgáltatás vállalkozói igazolvány nélkül is gyakorolható. A felek közötti e perbeli jogvita azonban adójogi jogviszonyból ered, ennélfogva eldöntésére (adóalanyiságra, adólevonási jog gyakorlására nézve) az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak.
Az áfa-levonhatóság kapcsán az Áfa tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése és (5) bekezdése értelmében csak az áfa-adóalany gyakorolhatja az adólevonási jogot. A felperesnek ahhoz, hogy áfa-alany legyen, érvényes vállalkozói igazolvánnyal kellett volna rendelkeznie, áfa hatálya alá be kellett volna jelentkeznie. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a mezőgazdasági tevékenység végezhető egyéni vállalkozói igazolvány nélkül is (pl.: őstermelői tevékenység, mezőgazdasági kistermelői tevékenység). Az ilyen tevékenységek azonban értékhatárhoz kötöttek, és annak végzői nem alanyai az áfának.
Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdése szerint csak az adóalanyt illeti meg az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 34. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jogot kizárólag az adófizetésre kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki/amely nyilvántartását az egyszeres vagy kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti.
A felperes - általa sem vitatottan - tudott arról, hogy az adózók nyilvántartásából törlésre került, tehát adóalanyisága megszűnt. Ennek ellenére 2003. február 15-től 2004. december 31-ig úgy kívánta gyakorolni áfa-levonási jogát, hogy nem volt áfa-adóalany. Ezért a megyei bíróság a jogvita eldöntésére irányadó adójogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően állapította meg, hogy az alperes e perben felülvizsgálható és felülvizsgálni kért határozatai nem sértenek jogszabályt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.324/2006.)