adozona.hu
AVI 2009.2.23
AVI 2009.2.23
A vámmentesség kizárólag vámigazgatási eljárás során érvényesíthető [1995. évi C. tv. 116. § (1)-(2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes különböző oktatási, tudományos és kulturális jellegű tárgyakat, eszközöket szerzett be a megbízás alapján eljáró H. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. és az R. Vámügynökség közreműködésével.
A vámhatóság a felperesnél 2000. január 1-jétől 2004. április 20-ig terjedő időszakra utólagos ellenőrzést tartott, megvizsgálta a felperes vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységét. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban a vámhatóság kötelezte a felperest összesen 6 756...
A vámhatóság a felperesnél 2000. január 1-jétől 2004. április 20-ig terjedő időszakra utólagos ellenőrzést tartott, megvizsgálta a felperes vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységét. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban a vámhatóság kötelezte a felperest összesen 6 756 080 Ft vám, vámkezelési díj, általános forgalmi adó befizetésére.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntéseit valamennyi határozatában egységesen az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 116. § (1) bekezdésébe, a 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 196. § (2) bekezdésébe, az 1979. évi 12. tvr.-rel kihirdetett oktatási-tudományos és kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló Lake Succesben 1950. november 22-én kelt megállapodásban (továbbiakban: Megállapodás) foglaltakra alapította. Határozatait azzal indokolta, hogy a felperes nem volt jogosult vámmentesség igénybevételére, mivel az csak akkor alkalmazható, ha az exportáló ország tagja a Megállapodásnak, és a behozott vámáru a Megállapodás szerinti szerződő állam terméke. Vámmentesség hiányában az áfa-mentesség feltételei sem álltak fenn [1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 31. § (1) bekezdése].
A felperes kereseteiben a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes részére behozott vámárukat megbízottja a H. Kft. minden esetben olyan országokból (Gibraltárból, Seychelles szigetek) szerezte be, amelyek nem aláírói a Megállapodásnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmei szerinti döntés meghozatalát.
Kifejtette, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 116. § (1) bekezdésében, a Vhr. 196. § (1) és (2) bekezdéseiben, a Megállapodás 1. Cikk 1/b. pontjában foglaltaknak. Hivatkozott a tényállás pontatlanságára, és arra is, hogy a vámhatóság az utólagos ellenőrzést megelőzően a kérelmeknek megfelelően vámmentesen vámkezelte a vámárukat. Álláspontja szerint a vámmentességnek az a feltétele, hogy az áru valamelyik megállapodás szerinti állam terméke legyen, a határozatok szerinti vámáruk pedig a Megállapodást aláíró országokban kerültek előállításra, így a határozatok jogszabálysértőek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, - az iratok és a felek egyező nyilatkozata alapján - pontosítja a jogerős ítéleti tényállást, hogy a felperes részére nemcsak a H. Kft., hanem az R. Vámügynökség is végzett vámkezeléseket, illetve, hogy Malajzia is a Megállapodást aláíró, szerződő államok közé tartozik. Rögzíti ugyanakkor, hogy ezen tényeknek a felek közötti jogvita érdemi eldöntését illetően - a felperes által sem vitatottan - nincs ügydöntő jelentőségük.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a korábbi hibás jogértelmezést a vámhatóság az utólagos ellenőrzés eredményeként hozott határozataiban nem korrigálhatta.
A Vtv. 125. § (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményre, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól. Az ilyen módon kiszabott vámteher ugyanakkor nem minősül vámhiánynak, ez után nem kell kamatot kiszabni.
A Vtv. 161. §-a feljogosítja a vámhatóságot utólagos ellenőrzés lefolytatására, melynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésére kötelezett a vámigazgatási eljárásban kötelezettségeinek eleget tett-e.
Az utólagos ellenőrzés kiterjedhet annak megállapítására, hogy a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevételére jogszerűen került-e sor.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a perbeli jogvita elbírálására irányadó jogszabályi rendelkezéseket a Vtv. 116. § (1)-(2) bekezdése, a Vhr. 196. § (1) és (2) bekezdései, valamint a Megállapodás 1. Cikk 1/b. pontja tartalmazza. Rámutat ugyanakkor arra, hogy ezek együttes alkalmazása szükséges, vámmentesség ugyanis kizárólag vámigazgatási eljárás során érvényesíthető.
A Vtv. 116. § (1) bekezdése értelmében vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően behozott a) és b) pontok szerinti áruk. A Vhr. 196. § (1) bekezdése nevesíti a nemzetközi megállapodást akként, hogy megjelöli a Megállapodást. A Vhr. 196. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Megállapodás alapján akkor kezelhetők vámáruk vámmentesen, ha az exportőr ország, ahonnan a vámáru származik, tagja a Megállapodásnak. Ennél fogva az exportőr országnak is a Megállapodás tagjának, szerződő államnak kell lennie ahhoz, hogy az onnan importált vámáruk vámmentessége megállapítható legyen.
A Megállapodás 1. Cikke értelmében a szerződő államok arra kötelezték magukat, hogy nem alkalmaznak vámot és más illetéket a behozatalkor, vagy a behozatallal kapcsolatban a mellékletben felsorolt tárgyakra, ha azok megfelelnek a mellékletekben megállapított feltételeknek, és ha azok egy másik szerződő állam termékei. Ebből következően a Megállapodást aláíró országok - figyelemmel a preambulumra is - a szerződő államok közti kereskedelemben azon termékekre vonatkozóan tették lehetővé a vámkedvezmény alkalmazását, amelyek a csatlakozott országok termékei. Magyarország csak saját magára és a Megállapodást aláíró egyéb országokra nézve kötelezte magát arra, hogy nem alkalmaz vámot és egyéb illetéket a behozatalkor. Ahhoz, hogy a Megállapodásban rögzítettek megvalósuljanak, a Megállapodást aláíró országok között létrejött export-import ügyletnek kell végbemennie. Az exportőr országnak is a Megállapodás szerinti szerződő félnek kell lennie ahhoz, hogy az onnan importált vámáru vámmentessége fennálljon.
Az alperes és a megyei bíróság ezért a jogvita eldöntésére irányadó szabályozásnak megfelelően, helyes jogértelmezéssel állapította meg, hogy a vámmentesség megadhatóságához mind az exportőr országnak, mind a származási országnak a Megállapodás tagjának, szerződő államnak kell lennie. Ez a feltétel a felperes által sem vitatottan a perrel érintett határozatok szerinti vámáruk tekintetében nem állapítható meg, ennélfogva a jogerős ítélet megfelelt a vonatkozó jogszabályoknak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.264/2006.)