adozona.hu
AVI 2009.2.20
AVI 2009.2.20
Az adóbírság mérséklése esetén az adóhatóság nem értékelheti azt a tényt, hogy az adózó milyen magatartást tanúsít az ellenőrzés során [2003. évi XCII. tv. 171. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú helyi adóhatóság a felperesnél 2000-2003. évekre az iparűzési adónemben ellenőrzést folytatott.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozatot az alperes - 2002. évre vonatkozóan - helybenhagyta. A 2000., 2001., és 2003-as évekre vonatkozó rendelkezéseket megsemmisítette és új eljárást rendelt el.
Az új eljárás eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2000. évre 1 264 400 Ft 2001. évre 5300 Ft, 2003. évre 161 000 Ft iparűzési adóhiányt állapított...
Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozatot az alperes - 2002. évre vonatkozóan - helybenhagyta. A 2000., 2001., és 2003-as évekre vonatkozó rendelkezéseket megsemmisítette és új eljárást rendelt el.
Az új eljárás eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2000. évre 1 264 400 Ft 2001. évre 5300 Ft, 2003. évre 161 000 Ft iparűzési adóhiányt állapított meg, továbbá kötelezte a felperest, 50%-os összesen 715 350 Ft adóbírság, valamint 757 708 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes az adóbírság és késedelmi pótlék összegének mérséklése iránt fellebbezést nyújtott be.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat adóbírság és késedelmi pótlék vonatkozásában történő megváltoztatását, mérséklését, az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a helyi adóhatóság valóban nem vonta mérlegelési körébe az eset összes körülményeit, így utalt arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. §-ában írt szempontok vizsgálatát el kell végezni, a késedelmi pótlékfizetés kezdő időpontjának meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a korábbi eljárás során az alperes jogszabálysértő eljárás miatt semmisítette meg az elsőfokú határozatot, a megismételt eljárás lefolytatása ezért a felperes terhére nem róható.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Álláspontja szerint határozatában részletesen indokolta, hogy miért nem alkalmazott különös méltánylást, a bírság mérséklését. Kitért arra is, hogy a késedelmi pótlék felszámítása a jogszabálynak megfelelően történt. Az elsőfokú bíróság tévedett, nem felperes terhére vették volna figyelembe a megismételt közigazgatási eljárási időtartamot.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a felperes terhére a vizsgált években jogerősen iparűzési adóhiányt állapítottak meg. A felperes ugyanis egyes alvállalkozói szerződés kapcsán, illetőleg a teljesítésről kiállított számlák alapján helytelenül csökkentette az iparűzési adó alapját.
Az Art. 170. § (1) bekezdése az adóhiány megállapítása esetén bírságfizetési kötelezettséget ír elő, melynek mértékét az adóhiány 50%-ában állapítja meg.
Az Art. 171. § (1) bekezdése teszi lehetővé, hogy ezt a megállapított mértéket az adóhatóság - a meghatározott törvényi feltételek teljesítése esetén - kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból, vagy kérelemre mérsékelje, illetőleg kiszabását mellőzze. A törvény példálódzó felsorolást ad, hogy melyek lehetnek ezek a feltételek. Ha az adózó az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, a bírság mérsékelhető. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, vagy gyakoriságát.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy e törvényi felsorolásban nem szerepelt olyan szempont, hogy az adózó milyen magatartást tanúsít az ellenőrzés során.
A Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott arra, hogy a mérlegelés alapján meghozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata arra terjedhet ki, hogy a közigazgatási hatóság a jogszabályban részletezett mérlegelési szempontokat kellően figyelembe vette-e, azokat számba vette és értékelte, illetőleg döntése okszerű volt-e, nem tartalmazott kirívó hiányosságot vagy téves következtetést.
A perbeli esetben az alperes, mint másodfokú hatóság, határozatában részletesen elemezte a felperes ellenőrzés során tanúsított adózói magatartását, ezt elsősorban az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezési indokokra tekintettel tette, és hangsúlyozta, hogy ezek az érvek, tények, az adóhiány nagyságának kialakulására hatással nem voltak.
Ezen túl az alperes határozatában (6. oldal) részletesen elemezte az Art. 171. § (1) bekezdésében idézett egyes körülményeket. Így megállapította, hogy az adóhiány az adózó hibájából következett be, mivel egyes tételeket nem jó helyen számolt el könyvelésében. Értékelte azt a tényt, hogy valamennyi vizsgált évben előfordult kisebb-nagyobb hiányosság a felperes terhére. Korábban előfordult egy ízben más szabálytalanság is. Számba vette az adóhatóság az adóhiány mértékét, és mindezen körülmények együttes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes javára nem észlelt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely a bírság mérséklését indokolná.
A Legfelsőbb Bíróság e határozat vizsgálatával azt állapította meg, hogy az adóhatóság a törvényben felsorolt körülményeket számba vette, azokat mérlegelte, és annak alapján olyan következtetést vont le, amely nem volt nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, iratellenes.
Az alperesi hatóság a törvényben biztosított mérlegelési jogával élve állapította meg, hogy a kivételes méltánylást érdemlő körülmények hiányában a kiszabott bírságot nem mérsékeli.
Az adóhatóságnak ez a döntése nem sértette a jogszabályt, - szemben az elsőfokú bírósági ítélettel - az adóhatóság valamennyi példálódzó felsorolásban szereplő jogszabályi feltételt vizsgálta. Mérlegelésének eredményét a bíróság jogszabálysértés hiányában nem tehette kérdésessé.
Az Art. 165. § (1) bekezdése esetén az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. A 165. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén esedékességének napjánál az adóhatóság vezetője későbbi időpontot is megállapíthat a pótlékfizetés kezdő napjaként. Utólagos adóellenőrzés során megállapított adóhiány késedelmi pótléka, az eredeti esedékességtől az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyv keltéig, de legfeljebb három évre számítható fel.
Az adóhatóság a bírság fizetésével kapcsolatosan kifejtette, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem észlelt, így ez okból a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget sem lehetett megváltoztatni. A késedelmi pótlék számítására a jogszabályi előírásnak megfelelően került sor. A késedelmi pótlékszámítás napjainak számát a lefolytatott új eljárás nem érintette.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.423/2006.)