adozona.hu
AVI 2009.2.13
AVI 2009.2.13
A támogató által nyújtott támogatás nem minősül ellenértéknek [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 22. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a Megyei Jogú Város Önkormányzata alapította, tevékenysége televízió műsorszolgáltatás, képújság-hirdetés és filmgyártás. Tevékenységét egyrészről intézményi finanszírozásból végzi, egyes műsorok elkészítéséhez pályázati úton nyert támogatást használ fel, ezen túlmenően vállalkozási tevékenységet is végez. A felperes mindhárom forrásból származó pénzeszközeit egyként kezeli, a beszerzéseire jutó előzetesen felszámított általános forgalmi adót teljes mértékben levonásba helyezte.
...
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos ellenőrzését végezte a felperesnél 1999-2003 évekre vonatkozóan és határozatával 5 916 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 2 958 000 Ft adóbírság és 2 787 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a támogatások összege nem tekinthető az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 22. § (1)-(2) bekezdései szerinti teljesítés ellenértékének, így a 33. § (1) bekezdése szerint a felszámított adó nem helyezhető levonásba. Az előzetesen felszámított forgalmi adó összege körében arányosítást alkalmazott. Semmilyen adat nem merült fel, és a felperes sem hivatkozott arra, hogy az elkészült filmeket ellenérték fejében értékesítette, illetve hasznosította volna.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a tényállást nem kellően tisztázta, és a rendeltetésszerű joggyakorlás is sérelmet szenvedett. Álláspontja szerint a felperes egyértelműen alanya az általános forgalmi adónak. A vizsgálat tárgya nem a fizetendő adó, hanem a szolgáltatás teljesítését lehetővé tévő beszerzés áfa-levonhatósága volt. Sem keresetében, sem a kereset kiegészítésében nem hivatkozott az elkészült filmek ellenérték fejében történő továbbértékesítésére, először erre a 2006. március 14-én érkezett előkészítő iratában hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. A közigazgatási eljárásban a továbbértékesítésről a felperes bizonylatokat nem csatolt, arra nem hivatkozott, így azokat az okiratokat, amelyeket a bírósági eljárásban csatolt, már a körben nem tudta értékelni, hogy a tényállás megfelelően felderítésre került-e.
A felperes kht. formában működik, melyre a Ptk. 57. §-a tartalmaz szabályozást. A Ptk. 57. § (1) bekezdése elkülöníti a közhasznú társaság közhasznú tevékenységét, melynek elősegítése érdekében végezhet üzletszerű gazdasági tevékenységet. Azzal, hogy a felperes gazdasági tevékenységet is végez, az Áfa tv. szerinti adóalanynak minősül. A kht. többféle tevékenységet is végezhet, adóalanyiságát azon tevékenysége alapozza meg, melyet az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenysége jelent.
Az adóalanyiságot megalapozó gazdasági tevékenység a bevétel elérése érdekében rendszeresen, vagy üzletszerűen végzett tevékenység, nem pedig az ezen tevékenységet elősegítő tevékenység, mert ez nem tartozik az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenység körébe.
Az elsőfokú bíróság az Áfa tv. 3. §-a, 4. § (1) bekezdése és 5. §-ának értelmezése alapján kifejtette, hogy a felperes gazdasági tevékenységével nem közvetlenül összefüggő tevékenységei nem válnak feltétlenül áfa-köteles tevékenységgé.
A támogatásból elkészített műsorok készítése, sugárzása nem bevételszerző tevékenység. A támogatott műsorok elkészítése - csak a felperes adóalanyisága miatt - nem minősül feltétlenül bevétel elérése érdekében rendszeresen, vagy üzletszerűen végzett tevékenységnek.
Az Áfa tv. 22. § (1) bekezdése szerint az adó alapja a termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - az e §-ban, valamint a 23-25. §-okban meghatározott eltérésekkel - a teljesítés ellenértéke. Az ellenérték fogalmát az Áfa tv. 13. § (1) bekezdés l) pontja határozza meg. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján kifejtette, hogy a támogató által nyújtott támogatás ugyan elszámolási kötelezettség alá esik, de nem minősül ellenértéknek. Az Áfa tv. 22. §-ára helytállóan utalt az alperesi határozat, mivel ha nincs adóalapot képező bevétel, nem határozható meg a fizetendő adó sem, így ennek hiányában adólevonás sem valósulhat meg.
A felperes a támogatási összeget nem áfával növelt összegben kapta meg, az nem minősül ellenértéknek, abból a létrehozott terméket nem értékesítette, adót nem hárított tovább, így adólevonási jog sem illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Áfa tv. 22. §-ában, valamint az Art. 97. §-ában foglaltakat. Az Áfa tv. 22. §-ával kapcsolatban fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadottakat. Az Art. 97. §-ával kapcsolatban kifejtette, hogy az adóhatóság köteles tisztázni a tényállást, és e körben az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. Az alperesnek észlelnie kellett volna a továbbértékesítési számlákat.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a tényállást teljes körűen feltárta, a felperes a közigazgatási eljárás során nem hivatkozott továbbértékesítésre.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felperes tevékenységének összetettségével kapcsolatban a tényállást helyesen állapította meg, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok ismertetésével és azok helytálló értékelésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is minden egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakat emeli ki.
Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a szolgáltatás teljesítését lehetővé tévő beszerzések áfa-levonhatóságával kapcsolatban vizsgálta a felperes adóalanyiságát. A felperes, mint közhasznú társaság a Ptk. 57. § (1) bekezdése alapján a közhasznú tevékenység érdekében végezhet üzletszerű gazdasági tevékenységet is. A kht. tehát többféle tevékenységet végezhet, így adóalanyiságát az a tevékenysége határozza meg, melyet az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése, 5. §-a gazdasági tevékenységnek minősít.
E körben az elsőfokú bíróság az Áfa tv. 3. §, 4. § (1) bekezdése és 5. §-át értelmezve helytállóan fejtette ki, hogy a felperes gazdasági tevékenységével nem közvetlenül összefüggő tevékenységei nem válnak áfa-köteles tevékenységgé. Az általános jogi ismertetést követően konkrétan vizsgálni kellett a támogatásból elkészített és sugárzott műsorokat, vagyis, hogy ezek elkészítése a felperes esetében bevételszerző tevékenységnek minősül-e. E körben a közigazgatási eljárásban az adóhatóság a tényállást az Art. 97. § (4) bekezdése alapján megfelelő részletességgel feltárta. A felperes sem hivatkozott arra, hogy a támogatásokból elkészített filmeket ellenérték fejében továbbértékesítette volna, ilyen adat nem állt az adóhatóság rendelkezésére.
Helytállóan vonta le az alperes és az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést, hogy a támogatásokból történő műsorkészítés a felperes esetében nem bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység, vagyis az Áfa tv. fogalom-meghatározása szempontjából nem minősül gazdasági tevékenységnek.
A Legfelsőbb Bíróság is vizsgálta az Áfa tv. 22. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés l) pontja alapján, hogy a támogató által nyújtott támogatás minősíthető-e a teljesítés ellenértékének. E körben - az elsőfokú bírósággal megegyezően - a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy ez a támogatás nem minősül ellenértéknek. Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdés l) pontja alapján a törvény alkalmazásában ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, illetve a vízgazdálkodási társulat tagjai által fizetett érdekeltségi hozzájárulást, de ide nem értve a kártérítést. A támogatást nyújtó felé a felperesnek valóban van vagy lehet elszámolási kötelezettsége (elkészítette-e a műsort), de nem ellenérték. A támogatást nyújtó nem minősül megrendelőnek, a felperes a támogatási összeget nem áfával növelt összegben kapta meg. A fentiekre figyelemmel a felperes jogszerűtlenül járt el, amikor mindhárom forrásból származó pénzeszközei alapján valamennyi beszerzésére jutó előzetesen felszámított áfát levonásba helyezte. Az alperes jogszerűen járt el, amikor az előzetesen felszámított forgalmi adó összege körében arányosítást alkalmazott, mert nem tekintette gazdasági tevékenységnek a pályázati úton nyert támogatás felhasználását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.257/2006.)