adozona.hu
AVI 2009.1.6
AVI 2009.1.6
Az adóigazolás kiadását nem lehet az Art. 75. § (1) bekezdés szerinti jogviszonyokkal azonosítani [2003. évi XCII. tv. 75. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. július 20-án kérelemmel fordult az elsőfokú adóhatósághoz, hogy kötelezze a korábbi munkáltatóját az M. Bank Rt.-t, hogy 2001., 2002. és 2003. évekre vonatkozóan a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 38. §-ában meghatározott adókedvezmény igénybevételéhez szükséges adóigazolásokat részére adja ki. Kérelmében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 75. § (1) bekezdésére, 131. § (5) bekezdésére, és 3-a...
AVI 2009.1.6 Az adóigazolás kiadását nem lehet az Art. 75. § (1) bekezdés szerinti jogviszonyokkal azonosítani [2003. évi XCII. tv. 75. § (1) bek.]
A felperes 2004. július 20-án kérelemmel fordult az elsőfokú adóhatósághoz, hogy kötelezze a korábbi munkáltatóját az M. Bank Rt.-t, hogy 2001., 2002. és 2003. évekre vonatkozóan a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 38. §-ában meghatározott adókedvezmény igénybevételéhez szükséges adóigazolásokat részére adja ki. Kérelmében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 75. § (1) bekezdésére, 131. § (5) bekezdésére, és</a> 3-as számú melléklet J) pontjára hivatkozott.Az elsőfokú adóhatóság határozatával hatáskörének hiányát állapította meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot, az indokolás megváltoztatása mellett helybenhagyta. Kifejtette, hogy nincs közigazgatási jogviszony a felperes munkáltatója és az alperesi hatóság között, és olyan tételes jogi szabályozás sem létezik, amely alapján az adóhatóság a hitelintézetet igazolás kiadására utasíthatná.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, annak jogszerűtlenségének megállapítása mellett. Álláspontja szerint az alperes az Art. 75. § (1) és 131. § (5) bekezdése alapján rendelkezik hatáskörrel. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az Szja. tv. 38. §-ában foglaltak esetében teljesültek, valamint, hogy a bíróság kötelezze a volt munkáltatóját az adóigazolás kiállítására és kiadására.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét hiányát megállapító határozata is érdemi határozatnak tekintendő a Legfelsőbb Bíróság 3/1998. számú közigazgatási jogegységi határozata értelmében. A jogszerűségi felülvizsgálat azonban csak az alperesi hatáskör fennálltának, vagy fenn nem álltának vizsgálatára terjedhetett ki, így a bíróság érdemben a felperes Szja. tv. 38. §-ában foglaltakra hivatkozását, annak megalapozottságát nem vizsgálhatta.
Az adóhatóság hatáskörével kapcsolatban hivatkozott az Art. 75. § (1) bekezdésére, mely értelmében a munkáltató (kifizető) és a magánszemély között az adóelőleg-levonással, illetve az adó-megállapítással kapcsolatos vitában a munkáltató (kifizető) adóügyében illetékes területi szerv dönt.
Az Art. 131. § (5) bekezdése alapján az adóhatóság határozattal állapítja meg az adót, illetve az adóelőleget, ha a magánszemély, a kifizető illetve a munkáltató által megállapított adót vitatja, vagy az adóelőleg összegével kapcsolatban a kifizető és magánszemély között vita van.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy külön kell választani az alperesi hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító szabályokat. Az Art. VI. fejezete tartalmazza az alperesi hatóság hatáskörét és illetékességét. Az Art. 72. §-a részletesen meghatározza az adóhatóság hatáskörét. A felperes által hivatkozott Art. 75. § (1) bekezdése azonban az adóhatóság speciális illetékességi szabályaként került megfogalmazásra, amely nem teremt újabb, speciális hatáskört az alperesi hatóság részére.
Az adóhatóság az Art. 72. §-a alapján csak az adózási kötelezettség végrehajtásának ellenőrzése és szankcionálása tekintetében, de nem az adatszolgáltatási kötelezettség megállapítása tekintetében rendelkezik hatáskörrel.
Az adóhatóság ugyan kerülhet közjogi jogviszonyba adatszolgáltatási körében, de ennek mindig adófizetési kötelezettség végrehajtásával kell összefüggésben állnia, akár oly módon, hogy az adóhatóság a kifizető hitelintézet, akár úgy hogy az adózó tekintetében folytat ellenőrzési eljárást. A perbeli esetben azonban a felperesi kérelem tárgya nem adófizetési kötelezettség végrehajtásával volt összefüggésben, így az alperes helyesen állapította meg hatáskörének hiányát.
Az elsőfokú bíróság utalt még arra, hogy a felperes az Art. 49. §-a értelmében önellenőrzés útján érvényesítheti az álláspontja szerinti jogszerű adókedvezményt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megállapítását, hogy az adóhatóság rendelkezik hatáskörrel. Kérte annak megállapítását, is, hogy az Szja. tv. 38. §-ában meghatározott adókedvezmény igénybevételére jogosult, valamint kötelezze az M. Bank Rt.-t a szükséges adóigazolások kiadására. Az Art. 75. § (1) bekezdése, nemcsak illetékességi, hanem hatásköri szabály is, hiszen hatáskör hiányában nem lehetne illetékességet megállapítani.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes 2004. július 20-án benyújtott kérelme arra irányult, hogy az adóhatóság kötelezze a felperes volt munkáltatóját adókedvezmény igénybevételéhez szükséges adóigazolások kiadására. A kérelemre figyelemmel mind a közigazgatási eljárás, mind pedig a közigazgatási per tárgya az volt, hogy az adóhatóság rendelkezik-e hatáskörrel a kérelem teljesítésére, vagy sem. Sem a közigazgatási eljárás, és különösen a közigazgatási per tárgya nem volt a felperes személyi jövedelemadó kedvezmény igénybevétele tárgyának vizsgálata. Ezt az elsőfokú bíróság is helytállóan fejtette ki a jogerős ítéletében. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban sem volt jogosult vizsgálni a felperes ilyen irányú felülvizsgálati kérelmét, hiszen ezzel kapcsolatban közigazgatási határozat nem született. A perben nem álló felperes volt munkáltatóját ugyancsak nem kötelezhette az adóigazolások kiadására, hiszen sem a közigazgatási eljárásban, sem a közigazgatási perben nem vett részt, és a közigazgatási per tárgya az alperes határozata jogszerűségének felülvizsgálata volt.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 3/1998. KJE számú Jogegységi Határozata alapján helytállóan utalt arra, hogy a közigazgatási szerv hatáskörének hiányát megállapító határozat is érdemi határozatnak tekintendő. A bíróságnak, így a Legfelsőbb Bíróságnak is tehát vizsgálnia kellett a felperes, vagy a felperes kérelme alapján az adóhatóságnak volt-e határozata a felperes kérelmének érdemi elbírálására vagy sem.
E körben az elsőfokú bíróság az ítéletében ugyan utalt a hatásköri és illetékességi szabályok elkülönülésére, de ez az ügy eldöntése szempontjából nem mérvadó. Hiszen ha egy közigazgatási szervnek az ügy eldöntésére hatásköre van, úgy nyilvánvalóan valamelyik szervezetének illetékessége is van, és fordítva, ha nincs hatásköre az ügy eldöntésére, akkor az illetékességi szabályok már nem lényeges körülmények.
Érdemben viszont az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a jogkérdésben, hogy a felperes kérelmének tartalmát tekintve, nem áll fenn közjogi jogviszony az adóhatóság, illetve a felperes vagy felperes volt munkáltatója között. Sem az Szja. tv.-ben, sem az Art.-ban nincsen olyan anyagi, vagy eljárásjogi rendelkezés, amely feljogosítaná az adóhatóságot, hogy a munkáltatót adóigazolás kiadására kötelezze.
Az adóigazolás kiadását nem lehet az Art. 75. § (1) bekezdése alatti jogviszonyokkal azonosítani. Az Art. 75. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak csak a munkáltató (kifizető) és a magánszemély közötti adóelőleg levonással, illetve adó-megállapítással kapcsolatos vitában van hatásköre és illetékessége. A perbeli eset azonban nem adóelőleg levonással, vagy adó-megállapítással kapcsolatos vita, hanem a munkáltató (kifizető) adóigazolás kiadása, megtagadásával kapcsolatos vita, amely alapján a felperes adókedvezményt kívánna igénybe venni. Az adó megállapításával kapcsolatos vita a felperes és az adóhatóság között állhat fenn, vagyis a felperes jogszerűen kíván-e igénybe venni személyi jövedelemadó adókedvezményt.
A perbeli esetben tehát a munkáltató (kifizető) részéről nem történik adóelőleg levonás, vagy adó-megállapítás, amelynek jogszerűségét a magánszemély vitathatná, amely megalapozná az Art. 75. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság eljárását.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adóhatóságnak a felperes kérelmének elbírálására nincsen hatásköre. Nem volt a közigazgatási per tárgya, hogy a felperes miképpen érvényesítheti az álláspontja szerinti jogszerű adókedvezményt, így az elsőfokú bíróságnak az Art. 49. pontjára utalását mellőzi az ítélet indokolásából.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 25. § (3) bekezdése alapján helybenhagyja. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.183/2006.)