adozona.hu
AVI 2008.12.134
AVI 2008.12.134
Vámfizetésre kötelezett az, aki a jogellenes belföldi forgalomba hozatalt elősegíti [1995. évi C. tv. 125. § (2) bek. c) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A T. P. 2002. szeptember 13-án a felperes nevében 1 db Ford Orion típusú személygépkocsi árutovábbítását kérte a vámhivatalhoz. A személygépkocsi a vámhivatalba bemutatásra került. A vámhatóság 2002. október 30-ai határidővel átmeneti megőrzést engedélyezett, melynek helyeként a felperes lakcímét határozták meg. Az átmeneti megőrzési kérelemhez a felperes személyi igazolványának, lakcímkártyájának és útlevelének másolata került bemutatásra, valamint a felperes által aláírt nyilatkozat és a ne...
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2005. április 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezést kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy bár valóban gépkocsi-vásárlási szándékkal kereste fel T. P.-t, a számára megfelelő típust azonban nem találta meg. Ekkor T. P. vállalta, hogy beszerzi neki a megfelelő gépkocsit. A felperes az adásvételi szerződés előkészítése érdekében az okiratait átadta, arról másolatot készítettek. Ettől függetlenül nem volt tudomása arról, hogy T. P. az okirataival visszaélve hozott be gépkocsit Magyarországra, és vámkezelési eljárást kezdeményezett.
A felperes arra is hivatkozott, hogy a városi bíróság végzésével megállapította, hogy T. P. a személygépkocsit érintő adásvételi szerződésen és meghatalmazáson aláhamisította a nevét, és meghamisított okiratot használt fel, így terhére vámfizetési kötelezettség nem állapítható meg.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatban foglalt jogi álláspontját.
A Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a felperes vámteher megfizetésre kötelező részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a vámigazgatási eljárás szempontjából releváns nyilatkozatokat, adásvételi szerződést, meghatalmazást, árutovábbítási indítványt, vámkezelési kérelmet stb. a meghamisított okiratok felhasználásával nem a felperes, hanem T. P. írta alá, illetve kezdeményezte. Az okirat-hamisítást, és a meghamisított okirat felhasználását a büntető bíróság határozatával meg is állapította.
Tekintettel arra, hogy a vámhatóság nem tárt fel olyan bizonyítékot, amelynek alapján megállapítható lett volna, hogy a felperes részére a vámáru vámkezeléséhez bocsátotta rendelkezésre ezeket az okmányokat, így az sem bizonyított, hogy a felperes a vámáru jogellenes forgalomba hozatalát elősegítette.
Az elsőfokú bíróság ezért a keresettel támadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és elrendelte az új eljárás lefolytatását, amelyre előírta, hogy az elsőfokú vámhatóságnak fel kell tárnia azokat a bizonyítékokat, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a felperes személyi okmányait a vámáru vámkezeléséhez bocsátotta T. P. rendelkezésére, és ennek alapján kell az új határozatát meghoznia.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet sértette a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 125. § (2 bekezdés c) pontjában, valamint a 126. §-ban foglaltakat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az alperesi hatóság és az elsőfokú bíróság által helyesen idézett perbeli időben hatályos Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontja szerint vámfizetésre kötelezett, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti.
A vámhatóság a felperes felelősségét e jogszabályi rendelkezés alapján állapította meg. A bíróság azért nem látta a felperes felelősségének megállapíthatóságát, mivel álláspontja szerint nem volt vitás, hogy a vámigazgatási eljárás szempontjából releváns nyilatkozatokat hamisított, illetőleg meghamisított okiratok felhasználásával T. P. tette.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ezen álláspontja téves.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette azt a tényállást, amelyet a felperes sem vitatott, miszerint a felperes személygépkocsit kívánt vásárolni, T. P. arra vállalkozott, hogy a felperes számára megfelelő személygépkocsit rendelkezésre bocsátja. A felperes az adásvételi szerződés és egyéb eljárás érdekében rendelkezésére bocsátotta a személyi igazolványa, a lakcím-nyilvántartó kártyája és az útlevele másolatát. A felperes ezen okiratok rendelkezésére bocsátásával, és azzal, hogy lehetővé tette ezen okiratokról másolat készítését, hallgatólagosan tudomásul vette, hogy T. P. számára külföldről fog személygépkocsit beszerezni. Az útlevél rendelkezésre bocsátása ugyanis nyilvánvalóan kizárja annak a lehetőségét, hogy a felperes részére belföldi forgalomból fognak személygépkocsit vásárolni.
Önmagában tehát ezeknek az okiratoknak a rendelkezésére bocsátása tette lehetővé azt, hogy T. P. külföldről személygépkocsit Magyarország határáig behozzon, illetőleg hogy ilyen személygépkocsi vámkezelési eljárását kezdeményezze. A vámigazgatási eljárás szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy ezt követően T. P. az okiratok rendelkezésére bocsátása, illetőleg bemutatása után az adott űrlapokon a felperes nevét hamisította. A felperes ugyanis az okiratok rendelkezésre bocsátásával a jogellenes belföldi forgalomba hozatalt elősegítette. Ebből következik, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés c) pontja második fordulata alapján a vámfizetési kötelezettséggel rendelkezik, amelyet a vámhatóság a Vtv. 125. § (4) bekezdése alapján egyetemlegesen állapított meg.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, mely szerint az alperes a vámfizetési kötelezettséget feltételezésre alapította volna. A felperes ugyanis nem vitatta azt a tényt, hogy T. P. az ő megbízása alapján kérte a külföldről behozott személygépkocsi vámkezelését. A vámteher fizetési kötelezettség szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a felperesnek tudomása volt-e arról, miszerint T. P. okirat-hamisítást, illetőleg hamis okiratok felhasználását követte el. A Vtv. 126 § a) pontja alapján a vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt is, aki a jogellenes forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja.
A perben az sem volt vitatott, hogy a gépkocsi a felperes nevére került adásvételi szerződés alapján.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.115/2006.)