adozona.hu
AVI 2008.12.131
AVI 2008.12.131
A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítása nem az adóhatóság, hanem az adózó feladata [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint a T. Kft. (továbbiakban: Kft.) egyik alapító tulajdonosa, a gazdasági társaság működéséhez szükséges forgóeszköz finanszírozáshoz tagi kölcsön formájában járult hozzá. Az elsőfokú adóhatóság a Kft.-nél szerzett információk alapján magánszemélyek jövedelemadója adónemben 1998-2001. évekre adóellenőrzést tartott, melynek alapján megállapította, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme nem biztosított fedezetet a tagi kölcsön nyújtására. Ennek alapján határozatával összese...
AVI 2008.12.131 A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítása nem az adóhatóság, hanem az adózó feladata [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
A felperes, mint a T. Kft. (továbbiakban: Kft.) egyik alapító tulajdonosa, a gazdasági társaság működéséhez szükséges forgóeszköz finanszírozáshoz tagi kölcsön formájában járult hozzá. Az elsőfokú adóhatóság a Kft.-nél szerzett információk alapján magánszemélyek jövedelemadója adónemben 1998-2001. évekre adóellenőrzést tartott, melynek alapján megállapította, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme nem biztosított fedezetet a tagi kölcsön nyújtására. Ennek alapján határozatával összesen 11 573 333 Ft adóhiányt állapított meg, mely után adóbírság és késedelmi pótlék megfizetéséről is rendelkezett. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a becslés jogszerűen került alkalmazásra, és az adófizetési kötelezettség összegszerűségében is helyes.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az adóhatóság a becslés jogalapját nem valószínűsítette, nem bizonyította, hogy honnan származott a felperes jövedelme. A tényállás hiányos és bizonyítatlan. A családi eredetű vagyoni juttatások, illetve a külföldi üzlettárssal igénybevett kölcsön tekintetében nem volt köteles okiratot, bizonylatot készíteni, ilyet megőrizni. Az elévülés miatt nincs lehetőség korábbi időszak visszamenőleges ellenőrzésére.
A bírósági eljárás során az alperes határozatával korábbi határozatát módosította és az adóhiány összegét 11 013 333 Ft-ra mérsékelte és ennek alapján módosította az adóbírság, késedelmi pótlék összegét. A módosítás indokaként számítási hibát jelölt meg a 2001. adóévet érintően.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a Kft.-nél folytatott adóellenőrzés során jutott az adóhatóság tudomására, hogy a felperes tagi kölcsönt nyújtott. Ugyanakkor a felperes személyi jövedelemadó ellenőrzésekor a Kft.-nél kapcsolódó vizsgálatot nem folytatott le. Az alperes jogosult volt más adózó ellenőrzése során szerzett bizonyítékokat felhasználni.
A felperes vitatta a tagi kölcsönbefizetések összegszerűségét is, így ennek megállapítása érdekében az elsőfokú bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy a felperes tagi kölcsönállománya 2000 és 2001 adóévekben az alperes által megállapított összegnél még magasabb volt. Önmagában azonban ez az alperesi határozat hatályon kívül helyezését nem alapozza meg, hiszen a felperesre terhesebb fizetési kötelezettség megállapítása nem lehet a peres eljárás tárgya. A bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a felperest alacsonyabb összegű adófizetési kötelezettség terhelte-e, illetve ilyen kötelezettsége egyáltalán nem volt.
A felperes a bírósági eljárásban is fenntartotta, hogy a tagi kölcsön fedezetét részben rokoni, részben üzlettársi juttatás (támogatás, kölcsön) biztosította. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem találta bizonyítottnak a felperes állításait. Kifejtette, hogy a 9. sorszám alatt benyújtott román közjegyzői okirat önmagával és a felperes nyilatkozataival is ellentétben állt. E körben az elsőfokú bíróság elutasította a külföldi üzlettárs megkeresett bíróság útján történő kihallgatására tett felperesi indítványt.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1) bekezdése értelmében a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés alapján, ha az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes hitelt érdemlő nem igazolta az adóhatóság által elfogadott 2 000 000 Ft-ot meghaladó tagi kölcsön fedezetét, így a becslés jogalapja fennállt. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés bizonyítása már a felperest terhelte.
A felperes elévülésre való hivatkozásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az elévülési időre vonatkozó adófizetési kötelezettséget az adóhatóság nem állapította meg, a tagi kölcsön fedezetének biztosítását azonban az elévülési időn túl is vizsgálhatta.
A felperesnek, mint a gazdasági társaság képviselőjének már a tagi kölcsön könyvelésben történő szerepeltetése időpontjában számolnia kellett azzal, hogy egy esetleges adóellenőrzés kapcsán a befizetett tagi kölcsön fedezetére nyilatkozattal és bizonyítékokkal kell rendelkeznie.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ában foglaltakra figyelemmel az alperes helyesen állapította meg a felperes személyi jövedelem-adófizetési kötelezettségét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást. Fenntartotta, hogy az alperes továbbra sem bizonyította a valós adóalapot, és hogy felperesnek honnan származott a jövedelme. Az alperes nem bizonyította a becslés jogalapját, az ezzel kapcsolatos iratokat nem adta át a felperesnek. Az Art. 100. § (4) bekezdése ellenére a Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat adatait, bizonyítékait nem tárta a felperes elé. Az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége megelőzi a felperes bizonyítási kötelezettségét. A szakvélemény szerint ugyan az adóhatóság kevesebb összegben határozta meg a fizetendő adó összegét, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az adóhatóság határozata jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül vetette el a külföldi bizonyítékot. Nem tisztázott, hogy az adóhatóság az elévült időszakra vonatkozó adatokat honnan szerezte be.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy a becslés jogalapját bizonyította, a valós adóalapot csak valószínűsíteni kell, kapcsolódó vizsgálatot nem végzett, a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a befizetett tagi kölcsön fedezetét.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Az adóhatóság nem vitatta a felperes részéről nyújtott tagi kölcsönt, ugyanakkor megállapította, hogy a felperes által az ellenőrzött időszakban bevallott adóköteles jövedelme nem biztosított fedezetet a tagi kölcsön nyújtására. Ez indokolttá és jogszerűvé tette az adóhatóság részéről a becslés alkalmazását.
A felperes a jogszabályok teljes félreértelmezésével hivatkozott arra, hogy az adóhatóságnak kellett volna bizonyítania, hogy a felperesnek honnan származott a jövedelme. Ezzel szemben az Art. 109. § (3) bekezdése az adózóra telepíti a bizonyítás lehetőségét, egyben kötelezettségét.
Az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben az eljárás az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Ebből következően nem az adóhatóság bizonyítási feladata, hogy az adózó által bevallott jövedelmen kívül milyen egyéb jövedelme volt. Ellenkezőleg, a felperes lehetősége és kötelezettsége annak bizonyítása, hogy az adóbevallásban jelzett jövedelmén kívül milyen forrás biztosított arra lehetőséget, hogy tagi kölcsönt nyújtson.
A felperes által hivatkozott elévülési idővel kapcsolatban az Art. 109. § (3) bekezdése tartalmaz rendelkezést. Ezek szerint az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerinti vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
Az elsőfokú eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye valóban megállapította, hogy az adóhatóság határozatában kevesebb összegben határozta meg a fizetendő adó összegét, mint amilyen összegben meghatározhatta volna. E körben helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy önmagában ez a körülmény az alperesi határozat hatályon kívül helyezését nem alapozhatja meg, hiszen a peres eljárás tárgya nem lehet a felperesre terhesebb fizetési kötelezettség megállapítása. A közigazgatási bíróság a felperes keresete alapján azt vizsgálhatta, hogy a felperest terhelte-e egyáltalán adófizetési kötelezettség, illetve alacsonyabb összegű adófizetési kötelezettség terhelte-e. A közigazgatási per során az alperesi határozatban magasabb összegű adófizetési kötelezettséget a bíróság nem állapíthat meg, hiszen ezzel túlterjeszkedne a felperes kereseti kérelmén.
A felperes hivatkozásával szemben az alperesi határozat nem folytatott le a Kft.-nél a felperes ellenőrzéséhez szükséges kapcsolódó vizsgálatot. Ellenkezőleg, a Kft.-nél lefolytatott ellenőrzés alapján szerzett az adóhatóság arról tudomást, hogy a Kft. tulajdonosai tagi kölcsönt nyújtottak.
A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás módosítására, illetve a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős ítélet tényállása hiányos, vagy iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság ítéletében a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ítélete alapjául szolgáló tényállást, és a bizonyítékok értékelésénél sem volt tapasztalható okszerűtlen mérlegelés. Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak, hogy miért nem fogadta el a külföldi állampolgár által állítólag nyújtott kölcsönt, és a román közjegyzői okirattal kapcsolatban is megfelelő indokolást tartalmaz az ítélet.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.104/2006.)