ÍH 2010.95

FELSZÁMOLÁS - A ZÁLOGJOGGAL BIZTOSÍTOTT KÖVETELÉS KAMATÁNAK BESOROLÁSA A zálogjoggal biztosított követelés nem a követelés jogcímére tekintettel, hanem biztosított mivolta miatt nyeri el besorolását a felszámolási eljárásban. Mivel a tőkeösszegen felül a zálogjog az ügyleti és a törvényes (vagy a szerződésben kikötött) késedelmi kamatra is kiterjed, az így biztosított járulék nem vonható a "jogcímtől függetlenül sorolandó késedelmi kamatigény" fogalma alá [Ptk. 251. § (3) bekezdés, Cstv. 49/D. §, 57. § (1)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A hitelező jogelődje, a CIB Bank Zrt. és az adós között 2003. május 7. napján - a hitelszerződés lejárati időpontját illetően 2004. május 14. napján módosított - TZ-014261 szerződésszámú folyószámla hitelszerződés jött létre (1. sz. hitelszerződés), melynek értelmében a hitelező jogelődje 15 000 000 Ft folyószámla hitelkeretet tartott a hitelszerződés lejártáig, 2005. április 30. napjáig az adós rendelkezésére. A szerződés szerint az adóst ügyleti kamat-, illetve - a fizetési kötelezettség ké...

ÍH 2010.95 FELSZÁMOLÁS - A ZÁLOGJOGGAL BIZTOSÍTOTT KÖVETELÉS KAMATÁNAK BESOROLÁSA
A zálogjoggal biztosított követelés nem a követelés jogcímére tekintettel, hanem biztosított mivolta miatt nyeri el besorolását a felszámolási eljárásban. Mivel a tőkeösszegen felül a zálogjog az ügyleti és a törvényes (vagy a szerződésben kikötött) késedelmi kamatra is kiterjed, az így biztosított járulék nem vonható a "jogcímtől függetlenül sorolandó késedelmi kamatigény" fogalma alá [Ptk. 251. § (3) bekezdés, Cstv. 49/D. §, 57. § (1) bekezdésének b) és g) pontja].

A hitelező jogelődje, a CIB Bank Zrt. és az adós között 2003. május 7. napján - a hitelszerződés lejárati időpontját illetően 2004. május 14. napján módosított - TZ-014261 szerződésszámú folyószámla hitelszerződés jött létre (1. sz. hitelszerződés), melynek értelmében a hitelező jogelődje 15 000 000 Ft folyószámla hitelkeretet tartott a hitelszerződés lejártáig, 2005. április 30. napjáig az adós rendelkezésére. A szerződés szerint az adóst ügyleti kamat-, illetve - a fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén - késedelmi kamatfizetési kötelezettség terhelte. Az ügyleti kamatláb mértéke 10,45%, a késedelmi kamatláb mértéke 6% volt. A hitel visszafizetésének biztosítékául az adós tulajdonát képező E. belterület 54. hrsz.-ú lakóház, udvar megjelölésű és az E. belterület 50/7. hrsz.-ú beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 32 000 000 Ft értékben keretbiztosítéki jelzálogjoggal (1. sz. zálogszerződés), míg az adós beltagjának kizárólagos tulajdonát képező G., D. u. 18. szám alatt található, 143. hrsz.-ú lakóház, udvar, gazdasági épület, garázs megjelölésű ingatlant ugyancsak 32 000 000 Ft értékben keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelték.
A felek között 2003. május 7. napján létrejött GA-014262 szerződésszámú hitelszerződés (2. sz. hitelszerződés) értelmében a hitelező jogelődje az adós részére 10 000 000 Ft összegű kölcsönt nyújtott. A kölcsönszerződés végső lejárati időpontja 2005. július 31. napja volt. Az adóst ügyleti kamat- illetve - a fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén - késedelmi kamatfizetési kötelezettség terhelte. Az ügyleti kamatláb mértéke 10,45%, a késedelmi kamatláb mértéke 6% volt. A szerződésben a felek a hitel visszafizetésének biztosítékául az E. belterület 54. hrsz.-ú lakóház, udvar megjelölésű és az E. belterület 50/7. hrsz.-ú beépítetlen terület megjelölésű ingatlant 32 000 000 Ft értékben keretbiztosítéki jelzálogjoggal, míg a G., D. u. 18. szám alatt található, 143. hrsz.-ú lakóház, udvar, gazdasági épület, garázs megjelölésű ingatlant ugyancsak 32 000 000 Ft értékben keretbiztosítéki jelzálogjoggal (2. sz. zálogszerződés) terhelték.
A hitelező jogelődje és az adós között 2003. május 7. napján ZK-005863. szerződésszámú - az adós kizárólagos tulajdonát képező fenti ingatlanokat terhelő - keretbiztosítéki jelzálogszerződés (3. sz. zálogszerződés) jött létre. Ennek "1. b." pontjában megállapították, hogy a TZ-014261 szerződésszámú folyószámla hitelszerződés alapján az adóst 15 000 000 Ft és annak járulékai (ügyleti kamatláb, rendelkezésre tartási jutalék, kezelési költség) erejéig tartozás, valamint e fizetési kötelezettsége késedelmes teljesítése esetén járó plusz évi 6% késedelmi kamatláb alapján számított késedelmi kamat, és a teljes banki követelés 10%-ának megfelelő mértékű esetleges végrehajtási vagy más, a jogérvényesítéssel kapcsolatos költségek erejéig fizetési kötelezettség terheli. A szerződés "1.c." pontjában rögzítették, hogy a GA-014262 szerződésszámú hitelszerződés alapján az adóst 10 000 000 Ft és annak járulékai (ügyleti kamatláb, rendelkezésre tartási jutalék, kezelési költség, előtörlesztési díj) erejéig tartozás, valamint e fizetési kötelezettsége késedelmes teljesítése esetén járó plusz évi 6% késedelmi kamatláb alapján számított késedelmi kamat, és a teljes banki követelés 10%-ának megfelelő mértékű esetleges végrehajtási vagy más, a jogérvényesítéssel kapcsolatos költségek erejéig fizetési kötelezettség terheli. A felek a szerződés 2. pontjában megállapodtak abban, hogy a jelzálogjog az 1.b. és az 1.c. pontban konkrétan megjelölt tartozások megfizetésének biztosítékául szolgál.
A hitelező jogelődje és az adós beltagja között 2003. május 7. napján ZK-005864 szerződésszám alatt jött létre az adós beltagjának kizárólagos tulajdonát képező fent megjelölt ingatlant terhelő keretbiztosítéki jelzálogszerződés (4. sz. zálogszerződés).
A hitelező jogelődjének javára a jelzálogjogot a 3., 4. sz. zálogszerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A Zala Megyei Bíróság az adós fizetésképtelenségét - a 2003. október 30-án előterjesztett kérelem alapján - a 2005. március 24. napján jogerős végzésében megállapította, és a felszámolást elrendelő végzését 2005. május 19. napján közzétette. Az adós elleni felszámolás kezdő időpontja: 2005. március 24.
A hitelező jogelődje a felszámolóhoz 2005. június 23. napján hitelezői igénybejelentéssel élt. Előadta, hogy az adósnak vele szemben 2005. március 24. napján a 2. sz. hitelszerződésből 2 000 000 Ft összegű lejárt tőketartozása, valamint 1825 Ft lejárt tőkére számított ügyleti kamattartozása, az 1. sz. hitelszerződésből 15 000 000 Ft lejárt tőketartozása valamint 112 054 Ft lejárt tőkére számolt ügyleti kamattartozása van. Kérte, hogy a felszámoló a 17 113 929 Ft összegű követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába sorolja be.
A felszámoló a hitelező jogelődjének hitelezői igényét a bejelentésnek megfelelően nyilvántartásba vette.
2006. április 21-én a hitelező jogelődje közölte az adós beltagjával, hogy az adós 2006. április 10. napján fennálló tartozásának összege: 19 748 501 Ft.
Ezt követően - a felszámolási eljárás alatt - az adós beltagja 2006. április 28. napján az adósnak a hitelező jogelődjével szemben fennálló tartozásából 17 000 000 Ft-ot megfizetett. Ezzel egyidejűleg a hitelező jogelődje hozzájárult ahhoz, hogy az adós beltagjának kizárólagos tulajdonát képező G., D. u. 18. szám alatt található, 143. hrsz.-ú lakóház, udvar, gazdasági épület, garázs megjelölésű ingatlant 32 000 000 Ft értékben terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásból töröljék.
A teljesítésre figyelemmel a hitelező jogelődje 2006. május 8. napján a felszámolónak bejelentette, hogy az adóssal szemben fennálló követelése 2 820 751,83 Ft-ra csökkent. A felszámoló felhívására a 2006. május 31. napján kelt levelében részletezte, hogy a részére az adós beltagja által megfizetett 17 000 000 Ft-ot a két hitelszerződés alapján fennálló tartozás csökkentésére milyen módon számolta el. Előadta, hogy az 1. sz. hitelszerződésből 2006. május 8. napján 12 179 248,17 Ft lejárt tőke, 65 390,53 Ft lejárt ügyleti kamat, 2 386 020,83 Ft lejárt tőke lejárt kamata, 38 250 Ft lejárt tőkére felszámított kamat és 10 148,80 Ft lejárt kamatra felszámított késedelmi kamatkövetelése, míg a 2. sz. hitelszerződésből 2 000 000 Ft lejárt tőke, 315 841,67 Ft lejárt tőke lejárt kamata valamint 5100 Ft lejárt tőkére felszámított kamatkövetelése állt fenn. A hitelező jogelődje hivatkozott arra, hogy a törlesztést a Ptk. 293. §-a alapján először a kamatokra fordította, ennek eredményeként az 1. sz. hitelszerződésből fennmaradt 2 820 751,83 Ft tőketartozás.
Kamatkövetelését a Cstv. 35. § (2) bekezdésére hivatkozással azzal indokolta, hogy őt a szerződés eredeti lejárati időpontjáig szerződéses kamat, majd ezt követően késedelmi kamat illeti.
A felszámoló a módosított hitelezői igénybejelentést vitatta, és azt elbírálás érdekében a bírósághoz beterjesztette. Hivatkozott arra, hogy az adós beltagja által fizetett 17 000 000 Ft elszámolása a Cstv. 57. § rendelkezéseibe ütközik. Kifejtette, hogy a hitelező jogelődje a tőketartozásra a Cstv. 35. § (2) bekezdése szerint számíthat fel kamatot, ezért a módosított hitelezői igénybejelentésben alkalmazott elszámolás jogszabályba ütközik. Álláspontja szerint a hitelező 113 929 Ft összegű hitelezői igénye a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába, míg a 17 000 000 Ft tőkeösszeg után 2005. március 24. napjától 2006. április 28. napjáig járó késedelmi kamat a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába, 100 000 Ft összegű regisztrációs díj pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti kielégítési kategóriába soroltan vehető nyilvántartásba.
A megyei bíróság 24. számú végzésével "kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező részéről 100 000 Ft összegű regisztrációs díjat vegyen nyilvántartásba". Ezt meghaladóan a hitelezői igényt elutasította.
A hitelező fellebbezése folytán eljáró Győri Ítélőtábla az Fpkhf.II.25.944/2007/2. számú végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a megyei bíróság jogerős végzésével megállapította, hogy a C. Bank Zrt. jogutódja a C.W. Zrt. A megyei bíróság a jogelődöt az eljárásból elbocsátotta.
Ezt követően a megyei bíróság 3. sorszám alatt végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező követeléséből 113 929 Ft-ot a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába, az 1. sz. hitelszerződésből eredő, 2005. március 24. napjától 2006. április 10. napjáig esedékes évi 6%-os késedelmi kamatot a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontjába, a 2. sz. hitelszerződésből eredő, 2005. március 24. napjától 2005. július 31. napjáig járó szerződéses kamatot a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába, 2005. július 31. napjától 2006. április 10. napjáig évi 6%-os mértékű késedelmi kamatot a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontjába sorolva vegye nyilvántartásba. Megállapította, hogy mindkét fél viseli az eljárás során felmerült költségeit.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az 1. sz. hitelszerződésből eredő tartozás után - figyelemmel annak 2004. április 30-i lejárati idejére - a hitelező szerződéses (ügyleti) kamatot nem érvényesíthet. Ezen szerződésből eredő tőketartozás után a hitelezőnek csupán a 2005. március 24. napjától 2006. április 28. napjáig esedékes késedelmi kamat-igénye jogszerű. A 2. sz. hitelszerződésből eredő tőkekövetelés után a hitelező az eredeti lejárati időig szerződéses (ügyleti) kamat-, azt követően 2006. április 28. napjáig késedelmi kamat felszámítására jogosult. Osztotta a megyei bíróság a felszámoló álláspontját, miszerint a felszámolás kezdő időpontjában, 2005. március 24. napjával az adós valamennyi tartozása lejárt, ezt követően a kielégítés a Cstv. által meghatározott sorrendben lehetséges, vagyis figyelembe kell venni a Cstv. 35. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltakat. Az eredeti hitelezői igénybejelentés szerint az adósnak 17 000 000 Ft tőke- és 113.929 Ft kamattartozása állt fenn. Ebből az összegből az adós beltagja 17 000 000 Ft-ot a hitelező jogelődjének megfizetett, megtérült továbbá a végrehajtási költség is. Ezért a megyei bíróság álláspontja szerint a hitelező nem követelhet további kamatokat.
A végzéssel szemben a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte 2 820 751,83 Ft összegű tőkekövetelésének a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) kielégítési kategória szerinti nyilvántartásba vételére.
Azzal érvelt, hogy az adóssal szemben fennálló követeléséből 17 000 000 Ft-ot az adós beltagja mint dologi kötelezett fizetett meg a vele szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárás keretében. Erre figyelemmel a teljesítés elszámolására nem a Cstv., hanem a Ptk. szabályai az irányadóak, vagyis a befolyt összeget a Ptk. 293. §-a alapján előbb a költségekre, majd a kamatra, végül a főtartozásra kell elszámolni. A hitelező előadta, hogy a 17 000 000 Ft 2006. április 28. napján történt megfizetését követően jogelődje az adósnak a hitelszerződések alapján fennálló tőke- és kamattartozását "aktualizálta", melynek eredményeként megállapította, hogy az
adósnak 2006. május 5. napján mindösszesen 19 820 751,83 Ft tartozása állt fenn. Ezen összeget - a Ptk. 293. §-a szerinti elszámolást követve - csökkentette az adós beltagjának teljesítésével, így 2 820 751,83 Ft tőketartozása maradt fenn.
A felszámoló észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az időközben törlesztett 17 000 000 Ft elszámolására a Cstv. rendelkezései az irányadóak, vagyis a hitelező a kamatra nem számolhatja el a dologi adós teljesítését, mert így a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolt követelése is kiegyenlítésre kerülne akkor, amikor az e) és f) kategóriás követelésekre sem jut fedezet.
A fellebbezés az alábbiak szerint nagyobbrészt alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan és pontatlanul állapította meg, a végzése indokolása és rendelkező része egymással ellentétes volt. A tényállásbeli tévedések és hiányosságok azonban a másodfokú eljárás során a rendelkezésre álló adatok alapján korrigálhatók és pótolhatók voltak, az ítélőtábla által a jelen végzésben megállapított tényállás a megalapozott döntéshozatalhoz szükséges releváns tényeket tartalmazza.
A rendelkezésre álló adatok alapján kiegészített tényállás részeként helyesbítette az ítélőtábla a megyei bíróságnak azt az iratellenes megállapítását, hogy az 1. sz. hitelszerződés lejárati időpontja 2004. április 30. napja volt. A végső lejárat módosított időpontja helyesen 2005. április 30. napja. Rámutat az ítélőtábla arra is, hogy a megyei bíróság annak indokolásbeli megállapítását követően, hogy az adós beltagja a hitelező jogelődje részére 17 000 000 Ft-ot 2006. április 28. napján fizetett meg, végzése rendelkező részében a késedelmi kamatfizetési kötelezettség végső időpontjaként tévesen 2006. április 10. napját jelölte meg.
Az így kiegészített és pontosított tényállás alapján az ítélőtábla a továbbiakban a jelzálogjoggal biztosított hitelezői követelés anyagi jogi természetét, annak megfelelő kielégítési kategóriába sorolása jogszabályi alapjait és azt vizsgálta, hogy az adós beltagjának időközi teljesítését a fennálló adósi tartozásra a hitelező miként számolhatta el.
A 2003. október 30-án érkezett felszámolási kérelemre figyelemmel a jelen eljárásra irányadó, többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolandók a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) - a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján már kifizetett összeget is; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték.
A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével -, ha a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett.
A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy a jelzálogjoggal biztosított követelés jogosultjának kielégítés szempontjából kedvező pozícióját egyrészt biztosítja az a 2000. évi CXXXVII. törvény 6. § (1) bekezdésével bevezetett szabályozási megoldás, miszerint a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel korábban keletkezett jelzálogjog jogosultjai külön - csődvagyonon belüli - kielégítési kategóriába tartoznak, és a felszámolónak a zálogjoggal biztosított követeléssel érintett vagyontárgy értékesítése esetén a bevétel legalább 50%-át a zálogjogosult hitelező részére kell kifizetnie.
Az adott ügyben a felek (a hitelező jogelődje és az adós) között létrejött jelzálogjog típusát és az azzal biztosított követelések körét illetően az alábbi megállapítások tehetők.
Mind az 1. sz. mind a 2. sz. hitelszerződésből eredő hitelezői követelést 32 000 000 Ft összeg erejéig ingatlanokat terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog biztosította (Ptk. 263. §). A 3. sz. zálogszerződés értelmében a jelzálogjog kiterjedt a hitelszerződésekből eredő főkövetelésre, annak járulékaira, így az ügyleti kamatra és a késedelmi kamatra is, továbbá a végrehajtási költségekre is.
A felek a jelzálogszerződésükben tehát nem tértek el a Ptk. 251. § (3) bekezdése szerinti főszabálytól, melynek értelmében a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.
Azzal, hogy a hitelszerződésekből eredő követelés - engedményezés folytán - a C. W. Zrt. hitelezőre szállt át, ezzel egyidejűleg a követelést biztosító zálogjog is átszállt az új jogosultra [Ptk. 251. § (4) bekezdés], akinek így a késedelmi kamatra és az ügyleti kamatra is kiterjedő jelzálogjoggal biztosított követelése áll fenn az adóssal szemben. Ennek megállapítása azért bír különös jelentőséggel, mivel a hitelezői igényének a Cstv. szerinti kielégítési sorrendbe való besorolását ennek figyelembevételével kell elvégezni.
Az ítélőtábla a hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmezése és a felek (illetve jogelődjük) között létrejött jelzálogszerződés tartalmának vizsgálata alapján akként foglalt állást, hogy a hitelező jelzálogjoggal biztosított tőke-, valamint ügyleti kamat és késedelmi kamat-követelésének 50%-a a Cstv. 49/D. §-a, 50%-a pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolandó.
E körben az ítélőtábla nem osztotta a felszámoló érvelését, hogy a tőkeösszeg után járó késedelmi kamat a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolandó. Annak elbírálása során, hogy a felek a jogosult mely követelését biztosították zálogjoggal, kizárólag a közöttük létrejött jelzálogszerződés tartalma az irányadó. Márpedig, ha a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a szerződésükben meghatározott tőkeösszeg után járó késedelmi kamat-követelés is biztosított legyen a keretbiztosítéki jelzálogjog révén, úgy a hitelezői igény ezen részére is érvényesülnie kell a Cstv. privilegizált kielégítési szabályainak. A felszámoló által hivatkozott Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontjába a nem privilegizált késedelmi kamatkövetelések sorolandók. Nem mond ellent ennek a Cstv. 57. § (1) bekezdésének g) pontjában kiemelt azon rendelkezés, hogy e kielégítési kategóriába jogcímtől függetlenül sorolandó a késedelmi kamatigény, hiszen a zálogjog nem a követelés jogcíme, hanem a kielégítés biztosítéka a jogosult védelmére.
Mindezek megállapítását követően lehetett állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adós beltagjának teljesítését a bejelentett hitelezői követelésre miként kell elszámolni.
Ennek során elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a hitelező mely hitelezői igényét jelentette be a felszámolónak. Kiemeli e körben az ítélőtábla, hogy a hitelezői igénybejelentésnek mindenkor konkrétnak, egyértelműnek, jogalapját és összegszerűségét illetően meghatározottnak, illetve - változó követelés (pl.: kamatigény) esetén - a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározhatónak kell lennie (ezzel egyező iránymutatás található a Legfelsőbb Bíróság Fpk. 30.078/1998. számú, a Győri Ítélőtábla Fpkhf. II. 25.057/2006/2. számú eseti döntésben).
Az adott ügyben megállapítható, hogy a hitelező a tőkeösszeg és a felszámolási eljárás kezdő időpontjában lejárt ügyleti kamat iránti igényét a Cstv. 46. § (5) bekezdésének b) pontjában írt határidőben bejelentette.
Eszerint a hitelezőnek a felszámolás 2005. március 25-i kezdő időpontjában:
A 2. sz. hitelszerződésből: 2 000 000 Ft összegű lejárt tőketartozása, valamint 1825 Ft lejárt tőkére számított ügyleti kamattartozása, míg az 1. sz. hitelszerződésből: 15 000 000 Ft lejárt tőketartozása, valamint 112 054 Ft lejárt tőkére számolt ügyleti kamattartozása állt fenn.
Ezen túlmenően az adóst 50 Ft összegű díjak, jutalékok, költségek jogcímen felszámított tartozás terhelte. (Mindösszesen: 17 113 929 Ft)
A hitelező sem késedelmi kamatigényét, sem egyéb ügyleti kamatigényét vagy más, a tőkeösszeg utáni járulékos követelését nem jelentette be a felszámolónak.
A felszámolóhoz címzett, 2006. május 8. napján kelt levelével csupán annyit közölt, hogy követelése 2 820 751,83 Ft-ra csökkent. A felszámoló felhívására 2006. május 31. napján kelt levelében azt a számítását vezette le, ahogy az adós beltagjának teljesítését a tartozásra elszámolta. A különböző jogcímeken megjelölt kamatköveteléseket nem mint hitelezői igényt jelentette be, hanem azok részletezésével csak az elszámolás helyességét kívánta alátámasztani és igazolni.
Elfogadta ugyanakkor az ítélőtábla hitelezői igénybejelentésnek a hitelezőnek azt a hivatkozását, mely szerint őt a tőkekövetelése után a Cstv. 35. § (2) bekezdése szerinti számítás alapján ügyleti kamat és késedelmi kamat megilleti. A felszámolóhoz benyújtott és az elsőfokú bíróság rendelkezésére álló szerződések és egyéb okiratok tartalma alapján a Cstv. 35. § (2) bekezdése szerinti járulékos követelések és az adós tartozásának összege kiszámítható volt.
Ennek alapján a hitelezőnek 2005. március 25. napjától az adós beltagjának 2006. április 28-i teljesítéséig:
A 2. sz. hitelszerződésből: 2 000 000 Ft tőke után 2005. március 25. napjától 2005. július 31. napjáig [az eredeti lejárati időig a mód. Cstv. 35. § (2) bekezdés a) pontja szerint] járó, évi 10,45%-os mértékű ügyleti kamatkövetelés összege: 73 866 Ft,
2 000 000 Ft tőke után 2005. augusztus 1. napjától 2006. április 28. napjáig (a kiegyenlítés napjáig a Cstv. 35. § (2) bekezdés b) pontjának első fordulata szerint) évi 6%-os mértékű késedelmi kamatkövetelés összege: 89 159 Ft.
Az 1. sz. hitelszerződésből: 15 000 000 Ft tőke után 2005. március 25. napjától 2005. április 30. napjáig (eredeti lejárati időig) járó, évi 10,45%-os mértékű ügyleti kamatkövetelés összege: 158 897 Ft, 15 000 000 Ft tőke után 2005. május 1. napjától 2006. április 28. napjáig (a kiegyenlítés napjáig) évi 6%-os mértékű késedelmi kamatkövetelés összege: 895 069 Ft.
Mindezt összeadva megállapítható, hogy a hitelező - felszámolás kezdő időpontjától az adós beltagjának teljesítéséig fennálló - összes, a felszámolóhoz bejelentett és a 50%-ban a Cstv. 49/D. §-a szerinti kielégítési kategóriába, 50%-ban a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolandó követelése: 18 330 920 Ft volt. (17 113 929 Ft + 1 216 991 Ft)
Ebből az összegből levonva az adós beltagjának időközbeni teljesítését (17 000 000 Ft-ot) a hitelezőnek még 1 330 920 Ft és ezen összeg után 2005. augusztus 1. napjától járó évi 6%-os mértékű bejelentett késedelmi kamatkövetelése áll fenn.
A késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját az ítélőtábla akként állapította meg, hogy az adós beltagjának teljesítését elsődlegesen az adósra nézve terhesebb, korábbi lejáratú tartozás teljes kiegyenlítésére számolta el [Ptk. 290. § (2) bekezdése].
Mindezek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság végzését megváltoztatta, és felhívta a felszámolót, hogy a hitelezőnek az 1 330 920 Ft és ezen összeg után 2005. augusztus 1. napjától járó évi 6%-os mértékű bejelentett késedelmi kamatkövetelésének 50%-át a Cstv. 49/D. §-a szerinti, 50%-át a Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kielégítési kategóriába sorolja be.
(Győri Ítélőtábla Fpkhf. II. 25.335/2009/2.)

[Megjegyzés: A bírói gyakorlatban a jelen döntésben foglalttól eltérő álláspont is ismeretes.]
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.