adozona.hu
BH+ 2010.6.279
BH+ 2010.6.279
A külföldi bankszámla forgalmának igazolása vagyonosodási perben az adózót terheli [2003. évi XCII. tv. 97. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2002-2005 évek vonatkozásában személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemben végezte bevallások utólagos vizsgálatát a felperesnél, melynek eredményeként személyi jövedelemadó adónemben 30 067 517 Ft, egészségügyi hozzájárulás adónemben 2 694 072 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. szeptember 8-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A fe...
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. szeptember 8-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és az adókülönbözet törlését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét kisebb részében megalapozottnak találta. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes a vizsgált években kiadásaira 90 226 386 Ft-ot fordított, amelyhez mérten 20 171 532 Ft bevétele keletkezett. Az adóhatóság által feltárt 70 088 534 Ft összegű forráshiány fedezeteként a P. M. által nyújtott 84 millió Ft összegű kölcsönre hivatkozott, illetve előadta, hogy a vizsgált időszakot megelőzően játékgépen jelentős összeget nyert. A megyei bíróság nem látta bizonyítottnak a játékgépen nyert összeg létét, és hangsúlyozta, hogy a felperes személyes előadása, F. I., T. Z. és E. I. tanúvallomása a nyeremény bizonyítására nem volt alkalmas. Ugyancsak nem találta bizonyítottnak a gépjármű eladásából 2000. április 4-én befolyt 550 000 Ft meglétét. A megyei bíróság nem látta hitelt érdemlően bizonyítottnak, hogy a felperes P. M. svájci állampolgártól kölcsönösszeghez jutott. E körben utalt arra, hogy a kölcsönadó a kölcsönügyletek kapcsán jelzálogjog bejegyzését biztosítékként nem kérte, a kölcsönadó által a kölcsönösszeg visszafizetése iránt indított perben a kölcsönnyújtás tényszerűen bizonyítást nem nyert. Nem volt megállapítható, hogy P. M. a kölcsön nyújtására elegendő vagyonnal rendelkezett-e. Nincs adat arra, hogy az összeget a kölcsönadó Magyarországra behozta, átváltotta.
A megyei bíróság ugyanakkor alaposnak találta a keresetet a tekintetben, hogy az adóhatóság a felperes által az ellenőrzés során hivatkozott szlovák banknál 2001. augusztus 22-től 2005. augusztus 30-ig vezetett folyószámlája forgalmát és egyenlegét részletesen nem vizsgálta. Álláspontja szerint az adóhatóságnak meg kellett volna keresnie a szlovák adóhatóságot a bankszámla forgalmát illetően. Ezért a megkeresés foganatosítása érdekében rendelkezett az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről és az alperes új eljárásra kötelezéséről. A jogerős ítélet indokolása hangsúlyozza, hogy a megismételt eljárás kizárólag a szlovák bankszámla részletes vizsgálatára vonatkozik.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdés, 108. § (9) bekezdés és 109. § (3) bekezdés, valamint a Pp. 164. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal. Sérelmezte, hogy a bíróság az adóhatóságot olyan bizonyíték beszerzésére kötelezte, amelyre a felperes köteles a kimentő bizonyításra. Hangsúlyozta, hogy a becsült adóalaptól való eltérést - beleértve a külföldi bankszámla-forgalom igazolását is - a felperesnek kell hitelt érdemlően igazolnia. Kifejtette, hogy a szlovák bankszámla bejelentését követően a felperest 2008. április 28-án hiánypótlás keretében a számlaforgalom dokumentációjának benyújtására hívta fel, amelynek a felperes nem tett eleget. A perben csatolt, a forgalmat csak részlegesen tanúsító bankszámla kivonatokat az alperes tételesen felülvizsgálta és arra nyilatkozatot tett. Megállapította, hogy a számlaforgalmi adatok a forráshiány összegét érdemben nem érintették. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy a felperes által csatolt számlakivonat a 2004, 2005 évekre nem tartalmazott adatot. Ezen időszakra vonatkozó számlakivonatot a felperes a peres eljárás során nem csatolt be. Az alperes hangsúlyozta, hogy a felperes önmagában azzal, hogy külföldi bankszámlájára hivatkozott, kimentő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. E körben az adóhatóság további bizonyítás lefolytatására nem köteles.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy az Art. 97. § (4) bekezdése alapján a tényállás tisztázása az adóhatóság és a bíróság kizárólagos feladata. A felperesnek nincs módja arra, hogy szlovákiai bankszámla-forgalomról szóló kimutatást szerezzen be. A felperes sérelmezte továbbá, hogy a megyei bíróság részleges pernyertessége ellenére az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 108. § (2) bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az Art. 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg.
Az Art. 109. § (3) bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók.
A Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítélete nem érinti a jogerős ítéletnek azt a részét, amelyben a megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában tehát a Legfelsőbb Bíróság nem tehetett megállapítást a játékgépen nyert összeg megléte, a gépjárműeladásból befolyt összeg rendelkezésre állása, a P. M. által nyújtott kölcsön vonatkozásában.
A megyei bíróság határozatát kizárólag a felperes szlovák banknál vezetett bankszámlája forgalmának tisztázása érdekében helyezte hatályon kívül. Az ítélet ezen részét az alperes arra hivatkozással sérelmezte, hogy a bizonyíték beszerzésére a felperes köteles. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítania a becslési eljárás alkalmazása feltételeinek fennállását, azonban ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. A bizonyítás lényege tehát abban áll, hogy az adózó érdekkörébe tartozik, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik. A megyei bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a bankszámlaforgalom tisztázásának elmaradása az adóhatóságnak felróható eljárási szabálysértés. A kérdéses bankszámlaforgalomra való hivatkozás útján a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést kívánt igazolni. A hitelt érdemlő bizonyítékként elfogadható banki folyószámla kimutatás beszerzése tehát a felperest terhelte. Miután ilyen bizonyítékot az adóhatóság hiánypótlási felhívása ellenére sem terjesztett elő, az adóhatóság nem járt el jogszabálysértően, amikor a szlovák folyószámlát határozata meghozatala során figyelmen kívül hagyta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a keresetnek helyt adó részében megváltoztatta, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalaként a felperes keresetét teljes egészében elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése]. (Legf.Bír.Kfv.I.35.469/2009.)