adozona.hu
BH+ 2010.6.274
BH+ 2010.6.274
A fegyveres szerv hivatásos állományú tagja szolgálati idejének 1,2-szeres szorzóval való számításának feltételei 2006. január 1-jét megelőzően [Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A százados rendfokozatú felperes 2006. január 1-jét megelőzően az alperes állományában kiemelt főnyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. Szolgálati panasza elutasítását követően benyújtott keresetében 1996. szeptember 1-jétől 2005. december 31-ig a szolgálati viszonyban eltöltött idejét kedvezményesen, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329. § (1) bekezdés c) pontja alapján 1,2-szeresen kérte számítani.
A munka...
BH+ 2010.6.274 A fegyveres szerv hivatásos állományú tagja szolgálati idejének 1,2-szeres szorzóval való számításának feltételei 2006. január 1-jét megelőzően [Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja].
A százados rendfokozatú felperes 2006. január 1-jét megelőzően az alperes állományában kiemelt főnyomozó beosztásban teljesített szolgálatot. Szolgálati panasza elutasítását követően benyújtott keresetében 1996. szeptember 1-jétől 2005. december 31-ig a szolgálati viszonyban eltöltött idejét kedvezményesen, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 329. § (1) bekezdés c) pontja alapján 1,2-szeresen kérte számítani.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes jogosult 1996. szeptember 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időre a szolgálati idő kedvezményes számítására.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes kiemelt, súlyos bűncselekmények úgynevezett forró nyomos üldözésében, felderítésében, nyomozásában vett részt, és arra vont le közvetkeztetést, hogy egymagában az A. Osztály ügyrendjéhez, illetve a munkaköri leíráshoz kapcsolódó szolgálati feladatok alátámasztják, miszerint a felperes a beosztása ellátása során veszélyhelyzetnek volt kitéve, amely feltételezi a folyamatos pszichés terhelés megvalósulását. A munkaügyi bíróság értékelte, hogy az alperes a felperes részére különleges bevetési pótlékot folyósított, amellyel elismerte, hogy a felperes szolgálatteljesítése többletkövetelmények teljesítésével járt, illetőleg az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerült. A Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban R.) 2006. január 1-jétől hatályos 25. § (5) bekezdése pedig már előírja, hogy ezen időponttól a különleges bevetési pótlékban részesülők szolgálati idejét a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja szerint kell számítani.
A munkaügyi bíróság elfogadva a felperes előadását azt is értékelte, hogy az adott beosztásban szolgálatot teljesítő pszichés megterhelését fokozta az a körülmény is, hogy az akciókat előre nem lehetett megtervezni, az azonnali reagálás szükséges volt. A felperes beosztása azért minősült fokozottan veszélyes beosztásnak, mert az R. 22. §-a és az 1. számú melléklet 5. pontjában meghatározott "pszichikai ártalmak" a beosztás tekintetében megvalósultak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a perben igazolt és alperes által sem vitatott munkaköri feladatok ismeretében megalapozottnak fogadta el, hogy a felperes által ellátott szolgálati tevékenység az általános veszélyességen túli veszélyt jelentett, és így megfelelt a jogszabály szerinti pszichés terhelést jelentő beosztásnak, amely tevékenység folyamatosan jellemezte az adott munkakör ellátását. A peradatok alapján a jogerős ítélet szerint az sem volt vitatható, hogy a munkaidő jelentős részét is kitevően álltak fenn az ilyen fokozott pszichés terhelést jelentő munkafeladatok. A másodfokú bíróság nyomatékkal utalt arra, hogy a felperes állításával szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes mégsem az általa megjelölt konkrét feladatokat látta el, illetőleg azok veszélyességi foka és mértéke a jogszabály által nevesített mértéket nem érte el.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy olyan fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásban teljesítette szolgálatát, ahol az egészségkárosító kockázatok köre a szolgálati időkedvezmény megállapítására vonatkozó, a keresettel érvényesített időszakban hatályos jogszabályi kritériumoknak megfelelt, amely álláspontja szerint a perben nem nyert bizonyítást. A felperes beosztása ellátásából adódó többletkövetelményeket a munkáltató a különleges bevetési pótlék folyósításával kompenzálta, ezen felül ugyanazon tevékenységért további kedvezmény megállapítására a perbeli időszak tekintetében jogszabályi kötelezés nem volt. Az R. 25. § (5) bekezdése visszamenőleges alkalmazására 2006. január 1-jét megelőző idő tekintetében pedig nincs lehetőség.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A per tárgyát 1996. szeptember 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszak képezte. Nem hagyható ezért figyelmen kívül, hogy a felperes a szolgálati viszonyban eltöltött ezen idejének kedvezményes számítását 2007. november 27-én előterjesztett szolgálati panaszában csak akkor igényelte, amikor a vonatkozó törvényi és végrehajtási szabály már módosult, és ennek következtében a szolgálati ideje 1,2-szeres számítására utóbb, 2006. január 1-jétől kezdődően jogosulttá vált. Minthogy ezt megelőzően az adott ügyben alkalmazandó jogi szabályozás hatálya alatt a felperes a szolgálati viszonyban töltött idejének számítását egyáltalán nem vitatta, a perben nem lényegtelen kérdés, hogy a Hszt. - kereseti kérelem jogalapjaként megjelölt - 329. § (1) bekezdés c) pontja miként változott a korábbi szabályozáshoz képest.
A Hszt. 2006. január 1-jéig hatályos 329. § (1) bekezdés c) pontja szerint a 326. § (1) bekezdésében meghatározott szempontból a szolgálati viszonyban eltöltött időt 1,2-szeresen kell számítani
rendszeres csapatkiképzést folytató szervezetek állományának,
harcálláspontokon,
a földfelszín alatt szolgálatot teljesítőknek,
a büntetés-végrehajtási szervezeteknél a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjainak,
valamint a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőknek.
A Hszt. ezen rendelkezését 2006. január 1-jétől a 2005. évi CLXXIX. törvény 18. §-a akként módosította, hogy 1,2-szeresen
a földfelszín alatt szolgálatot teljesítőknek,
a fogvatartottakkal közvetlenül folyamatosan foglalkozó állomány tagjának,
valamint a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban szolgálatot teljesítő végrehajtói feladatokat ellátó állománynak szolgálati viszonyban eltöltött idejét kell számítani. A 2005. évi CLXXIX. törvény 18. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "a legnehezebb körülmények között szolgálatot teljesítő végrehajtó állomány illetményen kívüli juttatásainak kiterjesztését szolgálja a törvény, azzal, hogy a szolgálati idő kedvezményes számításának lehetőségét a konkrét rendvédelmi feladatokat végző teljes állományra kiterjeszti".
Az előbbiek szerint tehát a szolgálati viszony kedvezményes számításának jogalapját a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja - felperes által hivatkozott - utolsó fordulata szerint 2006. január 1-jét megelőzően (azaz a per tárgyát képező időszakban) "a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban" történő szolgálatteljesítés, míg 2006. január 1-jét követően "a fokozott igénybevétellel járó beosztásokban végrehajtói feladat" ellátása teremtette meg. Következésképp megállapítható, hogy 2006. január 1-jét megelőzően a törvény a szolgálati idő 1,2-szeres számítását illetően súlyosabb feltételt szabott, és a perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes ténylegesen megfelelt-e 1996. szeptember 1. és 2005. december 31-e közötti, peresített időszakban a szigorúbb törvényi feltételnek. Ezt a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási teher szabályai szerint a felperesnek kellett bizonyítania.
Nem vitásan az alperes a perbeli időszakban különleges bevetési pótlékot folyósított a felperesnek. A R. 50. § (1) bekezdése szerint a különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feladatok ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére. A perben ezért az alperes által sem volt vitatott, hogy a felperes különlegesen veszélyes szolgálati feladatokat is ellátott. Ilyen szolgálati feladat ellátásából önmagában azonban még nem következik a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásban való szolgálatteljesítés megállapíthatósága.
Az R. 22. §-a értelmében a Hszt. alkalmazásában fokozottan veszélyesnek az a szolgálati beosztás minősül, amelynek ellátásával kapcsolatos szolgálati tevékenység - a hivatásos szolgálattal járó általános kockázaton túl - életveszéllyel is járhat, illetve egészségkárosító kockázatok között kerül végrehajtásra, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg. E beosztások körét a Hszt. [342. § (1) bekezdés d) pont], és az 1. számú melléklet tartalmazza. Az R. 25. § (1) bekezdése az 1. számú mellékletben meghatározott beosztásokban szolgálatot teljesítők szolgálati idejének 1,2-szeres számításához pedig további feltételként írja elő, hogy az egészségkárosító kockázatok között töltött szolgálatteljesítési idő elérje az R. 23. § (1) bekezdésében meghatározott mértéket, azaz a napi szolgálatteljesítési idő több, mint 50%-át. Kiemelendő, hogy a 2006. január 1-jétől alkalmazandó szabályozás ezen feltétel fennállásától függetlenül jogosítja a különleges bevetési pótlékban részesülőt a szolgálati idő kedvezményes számításában [R. 25. § (5) bekezdése szerint]. A 2006. január 1-jét megelőző időszak tekintetében azonban mindezen együttes feltételek fennállásának bizonyítása elengedhetetlen volt és a felperes érdekében állt [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az eljárt bíróságok szerint a felperes kiemelt főnyomozó beosztása azért minősült fokozottan veszélyes beosztásnak, mert megvalósultak az R. 1. számú melléklet 5. pontja szerinti "pszichikai ártalmak".
Az R. 1. számú melléklete nem meghatározott beosztásokat sorol fel, hanem a veszélyeztető tényező megnevezése mellett általánosságban körülírja azt a szolgálati tevékenységet, amely ilyenként minősülhet. Az eljárt bíróságok által értékelt 5. pont szerinti "pszichikai ártalmak" alatt kell érteni olyan szolgálati tevékenységet, amelyet életet, testi épséget, szellemi egészséget, szabadságot jelentős mértékben veszélyeztető helyzetben folyamatosan kell végezni, vagy fokozott szellemi koncentrációt igényel, illetve olyan állandó készenléti helyzet, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélkül való beavatkozást kell biztosítani.
Az nem jogszabálysértő, hogy a felperes munkaköri feladatai alapján a jogerős ítélet arra vont le jogkövetkeztetést, hogy a felperes esetében fennállt olyan állandó készenléti helyzet, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélkül való beavatkozást kellett biztosítani. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül és értékelni is szükséges, hogy a perbeli időszakban hatályos - többek között a fegyveres szervek hivatásos állományának egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról szóló - jogszabályok a kiemelt főnyomozó beosztásba tartozó személyeket nem nevesítette a rendőrségnél akként, hogy munkavégzésük során fokozott és tartós egészségi és pszichés terhelésnek vannak kitéve [33/1997. (V. 13.) BM-IM-TNM együttes rendelet, 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet alkalmassági követelmények 5. számú függeléke]. Az pedig a perben különösen nem nyert bizonyítást, hogy a felperes esetében a fokozott igénybevétel és veszély a napi szolgálatteljesítési idő több, mint 50%-ában valóban fennállt. A jogerős ítélet sem adta okszerű és megalapozott indokát annak, hogy ezen feltétel fennállása megállapíthatóságára mely perbeli adatból vont le következtetést.
A Hszt. perben alkalmazandó 329. § (1) bekezdésének c) pontja a szolgálati idő kedvezményes számítását, az 1,2-szeres szorzó alkalmazását illetően nem konkrét beosztásokat, hanem kifejezetten veszélyes szolgálatteljesítéseket sorolt fel. Ezért annak utolsó fordulata alapján általánosságban meghatározott "fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőnek" is csak az minősíthető, aki az azt megelőző felsorolás szerinti ("legnehezebb körülmények között szolgálatot teljesítő végrehajtói állomány") minőséggel azonosan, azzal egyensúlyban ténylegesen fokozott igénybevételnek és veszélynek volt kitéve a beosztása ellátása során. Ez a perbeli esetben nem volt megállapítható. A Hszt. végrehajtási rendeletében foglaltak ettől eltérő, kiterjesztő értelmezése ezért jogsértő.
A felperes igényéről a perbeli időszakban hatályos jogszabályok alapján kellett dönteni. Az a körülmény, hogy a Hszt. vonatkozó rendelkezése utóbb - a miniszteri indokolásban foglalt megfontolásból - módosult, a kedvezményre jogosultak körét a felperessel azonos beosztásúakra is kiterjesztették, nem ad alapot a Hszt. korábbi rendelkezésének, megelőzően az állomány tagja által sem vitatott értelmezésétől eltérő alkalmazására és visszamenőleges igényérvényesítésre.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.11.146/2009.)