adozona.hu
BH 2010.6.162
BH 2010.6.162
A jogalap nélkül folyósított rendszeres szociális járadék visszafizetésére az igénylő akkor köteles, ha az ellátás igénylésekor felróhatóan járt el [Tny. 84. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2007. november 11-én kelt határozatában jogalap nélküli ellátás visszafizetése címén 1 003 180 forint visszafizetésére kötelezte a felperest a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 84. §-a, 93. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátá...
BH 2010.6.162 A jogalap nélkül folyósított rendszeres szociális járadék visszafizetésére az igénylő akkor köteles, ha az ellátás igénylésekor felróhatóan járt el [Tny. 84. §].
A Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2007. november 11-én kelt határozatában jogalap nélküli ellátás visszafizetése címén 1 003 180 forint visszafizetésére kötelezte a felperest a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 84. §-a, 93. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) és más jogszabályok rendelkezései alapján.Határozatának indokolása szerint az igénylő 1999. szeptember 16-tól rokkantsági nyugdíjban részesült, amelynek folyósítását az Igazgatóság 2003. november 1-jével - állapotváltozás miatt - megszüntette. Az igénylő ezt követően rendszeres szociális járadékot igényelt. Az erre vonatkozó, 2004. február 4-én érkezett bejelentésben valótlanul nyilatkozott úgy, hogy a munkaviszonya 1999. szeptember 15-én megszűnt, mivel 1999. szeptember 16-tól 2006. augusztus 24-ig folyamatosan munkaviszonyban állt az Sz.-i V. Rt.-nél, amelyet a foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés is alátámasztott. Az Igazgatóság erre tekintettel az ellátást megállapító határozatát visszavonta, a folyósítást megszüntette, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság pedig a jogalap nélkül kifizetett összegből a Tny. 84. § (1) bekezdése alapján a 2007. augusztus 1-jétől 2007. augusztus 13-ig terjedő időtartamra kifizetett 10 303 forint rendszeres szociális járadék visszafizetésére kötelezte a felperest.
A határozat szerint a munkaviszony fennállását a felperes által 2007. július 16-án előterjesztett öregségi nyugdíj iránti igény elbírálására irányuló eljárásban állapították meg. Az Igazgatóság arról előbb nem szerezhetett tudomást, a rokkantsági nyugdíj megszüntetéséről a munkáltató is csak később értesült, ezért 2004. január 1-jéig rokkantsági nyugdíjasként foglalkoztatta az igénylőt. A munkáltató az előírt adatszolgáltatást teljesítette, de az igény elbírálásakor ez az információ nem állt az Igazgatóság rendelkezésére, mert az adatszolgáltatást a munkáltatónak utólagosan kellett teljesítenie.
Az alperes határozata ellen benyújtott fellebbezést az Igazgatóság vezetője a 2007. december 19-én kelt határozatával elutasította. Megállapította, hogy az igénylő a 2004. január 27-én, a rendszeres szociális járadékigény előterjesztésekor a bejelentőlapot hiányosan töltötte ki, azon csak a foglalkoztató nevét tüntette fel, a foglalkoztatás időpontjáról nem nyilatkozott, az igénybejelentő lap mellékletét képező nyilatkozaton pedig a munkaviszony és egyéb jogviszony megszűnésének időpontjául 1999. szeptember 15. napját jelölte meg.
A határozat szerint a felperes 2007. július 16-án benyújtott öregségi nyugdíjigénye elbírálása során nyert megállapítást, hogy 1999. szeptember 16-tól 2006. augusztus 24-ig munkaviszonyban állt, heti 30 órás részmunkaidőben.
A másodfokú szerv a jogalap nélküli ellátás kifizetéséért a volt foglalkoztató, és az ellátást megállapító szerv felelősségét nem találta megállapíthatónak. Ennek indokaként - a fentieken túl - arra hivatkozott, hogy a rokkantsági nyugdíj megszüntetése tárgyában 2003. szeptember 26-án beterjesztett fellebbezésben az igénylő úgy nyilatkozott, hogy az egészségi állapota miatt semmilyen munkát nem tud végezni. A foglalkoztató az igénylő rokkantsági nyugdíjának megszüntetéséről csak később szerzett tudomást, adatszolgáltatási kötelezettségének ezt követően, 2004. évtől eleget tett.
A felperesnek a fenti határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét a munkaügyi bíróság ítéletében elutasította. Az ítélet indokolása szerint a jogalap nélküli ellátás megállapításáért kizárólagosan a felperes tehető felelőssé, mert az igényléskor felróhatóan járt el.
Ezt támasztotta alá, hogy a felperes a perben nem tagadta, hogy a 2004. január 27-én kelt kérelmén nem valósan nyilatkozott, amikor a nyomtatványon nem jelölte meg, mióta áll az Sz.-i V. Zrt. alkalmazásában, és nem jelölte meg, hogy a munkaviszonya még mindig fennáll. Az igénybejelentéshez mellékelt tájékoztatón 2004-ben büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozta, hogy a munkaviszonya 1999. szeptember 5-én megszűnt, holott a munkaviszonya folyamatos volt (csupán részmunkaidőben dolgozott). A rokkantsági nyugdíj megszüntetése elleni fellebbezésében is azt adta elő, hogy semmilyen munkát nem képes végezni. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz felvilágosításért nem fordult, a munkáltatójának nem jelentette be, hogy rendszeres szociális járadékot vesz igénybe, a rokkantsági nyugdíja megszűnéséről utólagosan tájékoztatta. A munkaviszonyáról az önkormányzat rehabilitációs bizottságának sem tett említést, aláírta azt a bizottsági jegyzőkönyvet, amely szerint nem lehet foglalkoztatni.
A munkaügyi bíróság - elfogadva az alperes érvelését - nem találta megállapíthatónak, hogy a jogalap nélküli ellátás folyósításáért az alperest felelősség terhelné. E körben értékelte, hogy a járulékok befizetése, és nyilvántartása az adóhatóságnál történik. A munkáltató a munkabérből - a rokkantsági nyugdíj folyósításának megszüntetésére vonatkozó késedelmes bejelentés miatt - csak később kezdte vonni a nyugdíjjárulékot, ebből azonban hivatalból nem kellett felismernie, hogy az ellátást jogellenesen állapították meg, hiszen az R. 26. §-a alapján a rendszeres szociális járadékban már részesülő személy csökkentett munkaidőben folytathat kereső tevékenységet.
A jogerős ítélet ellen a Tny. 84. § (2) bekezdése megsértése és a Pp. 272. §-ában foglalt rendelkezésekbe ütközés miatt a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Elsődlegesen az ítélet "megváltoztatását", a közigazgatási szerv másodfokú határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, a szervek új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való kötelezését, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára való kötelezését kérte.
Kifogásolta, hogy az ügyben eljárt hatóságok, és a munkaügyi bíróság nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le.
A másodfokú közigazgatási szerv nem vizsgálta az alperes felelősségét, a munkaügyi bíróság pedig nem értékelte "kellő mértékben" hogy a felperes figyelmét sem a munkáltatója, sem az illetékes önkormányzat nem hívta fel arra, hogy a rendszeres szociális járadék csak munkaviszony hiányában igényelhető.
Hivatkozott arra is, hogy a munkáltató a nyugdíjbiztosítási igazgatóság felé fennálló kötelezettségének eleget tett, így az alperesnek 2004. elejétől hivatalból tudomása volt a munkaviszony fennállásáról, figyelemmel arra is, hogy a munkáltató a jövedelméből a járulékokat levonta és befizette. A rendszeres szociális járadék kifizetése az ellátást megállapító szervnek felróható, a jogalap nélküli ellátás folyósításáért döntően, jelentősebb mértékben a szerv, nem pedig a felperes a felelős, mert a munkaviszony fennállásáról való tudomásszerzéskor nem vonta vissza a határozatát.
A felperes "hivatkozni kívánt" a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 42. § (3) bekezdésében, 43. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakra is, ezzel kapcsolatban azonban semmilyen tényállítást nem tett, csupán a kizárási szabályokat tartalmazó jogszabályi rendelkezéseket ismertette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában való fenntartására irányult.
Vitatta, hogy 2004. év elejétől hivatalból tudomása volt a munkaviszony fennállásáról, arról csak a 2007. július 16-án érkezett öregségi nyugdíjigény elbírálása kapcsán értesült. Az ekkor elrendelt, a foglalkoztatónál 2007. augusztus 8-án végzett ellenőrzés során derült fény arra, hogy a felperes mulasztása miatt a munkáltató is késedelmesen szerzett tudomást a rokkantsági nyugdíj folyósításának megszüntetéséről, ezért a felperes munkabéréből a nyugdíjjárulékot is csak ettől az időtől vonta le. Emiatt a munkáltató 2003. november 1. és december 1. között egyáltalán nem, a 2004. január 1. és december 1. közötti időszakra pedig csak 2005-ben teljesített adatszolgáltatást a Tny. 97. § (2) bekezdése alapján.
A fentiek miatt a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban legelőször 2005. évben jelentkezett adat arról, hogy a felperest a V. Zrt. foglalkoztatta. Ez az adatszolgáltatás a rendszeres szociális járadékot megállapító határozat visszavonását nem indokolta, mert a felperes az R. 26. §-a alapján a rokkantnyugdíjasokra vonatkozó szabályok szerint folytathatott kereső tevékenységet, tehát későbbi időponttól jogszerűen létesíthetett volna munkaviszonyt.
Végül az alperes hivatkozott arra is, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló d=396 ssz=1064>1997. évi LXXX. törvény 4. § r) 1. pontja alapján a járulékfizetési kötelezettség bejelentésével, a járulékok bevallásával, megfizetésével és nyilvántartásával kapcsolatos feladatok az adóhatóság hatáskörébe tartoznak, azokról az alperes nyilvántartása semmilyen adatot nem tartalmaz.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást és abból - az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
A perben nem volt vitás, hogy a rendszeres szociális járadék folyósítására jogalap nélkül került sor. A felperes a felülvizsgálati kérelemben az ellátás felvételében való felróhatóságát vitatta, e körben a munkaügyi bíróság által figyelembe vett bizonyítékok értékelésének és mérlegelésének jogszerűségét kifogásolta.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata töretlen abban, hogy ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagy azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
Nem állapítható meg azonban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti, szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha az nem iratellenes, vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes, a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye; nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A munkaügyi bíróság az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta, azokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte és mérlegelte. Ennek során - a felperes nyilatkozata és az okirati bizonyítékok alapján - helyesen állapította meg, hogy az ellátás igénylésekor a felperes felróhatóan járt el, annak jogalap nélküli megállapításáért kizárólag ő tehető felelőssé, ezért a visszafizetésre kötelező alperesi határozatok jogszerűek.
A munkaügyi bíróság mérlegelési tevékenysége okszerű, logikus, és a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a jogerős ítélet megállapításaival a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
Az alperesnek a rendszeres szociális járadék jogalap nélküli folyósításáért való felelőssége nem támasztható alá azzal, hogy a munkáltató és a helyi rehabilitációs bizottság a felperest elmulasztotta tájékoztatni az ellátásra való jogosultság feltételeiről.
A felperes a perben maga nyilatkozott úgy, hogy a munkáltatóját csupán a munkaképesség-változásról tájékoztatta, a járadék igénybevételével kapcsolatban nem, a helyi rehabilitációs bizottság jegyzőkönyvét pedig, amely szerint az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatását 2003. október 31-től nem lehet megoldani, annak ellenére írta alá, hogy a munkáltatója 2003. október 31. napja után is folyamatosan foglalkoztatta.
Megfelelően értékelte a bizonyítékokat a munkaügyi bíróság a jogalap nélküli ellátás kifizetésében való alperesi közrehatás kérdésében is.
Peradat, hogy a munkáltató az adatszolgáltatási és a nyugdíjjárulékok befizetésére vonatkozó kötelezettségeit éppen a felperes mulasztása miatt pontatlanul, és csak késedelmesen teljesítette, ezért az ellátás megállapításakor az alperesnek nem lehetett tudomása arról, hogy a felperes munkaviszonyban áll. Önmagában a nyugdíjbiztosítási célú adatszolgáltatás, és a járulékbefizetés nem adott okot a jogosultság későbbi felülvizsgálatára, mivel a rendszeres szociális járadékban már részesülő személyek számára az R. 26. §-a - a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó szabályok szerint - lehetőséget biztosított a kereső tevékenység folytatására.
A fentiekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.544/2008.)