adozona.hu
BH 2010.6.170
BH 2010.6.170
Vagyonosodási vizsgálat [1995. évi CXVII. tv. 28. §, 2003. évi XCII. tv. 108. §, 109. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2004. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. október 10. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 21 824 825 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá járulékosan: adóbírság és...
BH 2010.6.170 Vagyonosodási vizsgálat [1995. évi CXVII. tv. 28. §, 2003. évi XCII. tv. 108. §, 109. §].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2004. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. október 10. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 21 824 825 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá járulékosan: adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. február 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - elévülés okán a 2001. évre megállapított adókülönbözet és járulékai törlésével - az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme nem állt arányában a vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját helytállóan becsléssel állapította meg, és a fedezet nélküli kiadások összegét - mint forráshiányt - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján az összevont adóalap részeként egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette. Az alperes nem fogadta el többek között a felperes azon hivatkozását, hogy 2001. január 1-jén 8 000 000 Ft megtakarítással rendelkezett, továbbá, hogy magánszemélyektől kölcsönt kapott.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az adóhatóság a forrásai között a 8 000 000 Ft megtakarítását, továbbá a magánszemélyek által nyújtott kölcsönöket nem fogadta el. Előadta, hogy 2001. évet megelőzően növénytermesztésből és állattenyésztésből megtakarítása származott, továbbá a vizsgált időszak kezdetén 12 322 000 Ft-ot tartalmazó anonim betétek is a rendelkezésére álltak.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek a határozatában foglalt indokai alapján megállapította, hogy a kölcsönösszegekre vonatkozó rendelkezése helytálló.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás iratanyaga mellett értékelte a felperes mezőgazdasági termelésből (almatermelés) származó jövedelmére vonatkozóan benyújtott magánszakértői véleményt, a sertéstenyésztéssel kapcsolatosan csatolt nyilatkozatot, és a felperesnek az életvezetése, a munkához, mint jövedelemtermeléshez való viszonya (a munkaviszonya mellett folyamatosan vállalkozott), a 12 322 000 Ft-ot tartalmazó anonim betétei alapján nem fogadta el az alperes döntését a 8 000 000 Ft megtakarításra vonatkozóan. Álláspontja szerint minden alapot nélkülözött az az adóhatósági megállapítás, hogy a felperes e megtakarítással nem rendelkezett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes körű elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109. §-ának (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság a felperes által állított 8 000 000 Ft összegű megtakarítással kapcsolatosan tévesen értékelte a rendelkezésére álló adatokat.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Az alperes felülvizsgálati kérelmében pontosan meghatározta, hogy a keresetnek helyt adó ítéletrész felülvizsgálatát kéri, a keresetet elutasító ítéletrész felülvizsgálatára nem terjesztett elő kérelmet, így azt a Legfelsőbb Bíróság nem értékelhette.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel az alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette a vizsgált időszak kezdetén meglévő felperesi megtakarítás kivételével, amelyből következően az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján, az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.214/2009.)