adozona.hu
BH 2010.6.159
BH 2010.6.159
A hitelezői igény felszámoló által történő nyilvántartásba vételének szempontjai, ha a hitelezői igény a bíróságnak egy szerződéskötés előtti állapot visszaállítását elrendelő jogerős határozatán alapul [1991. évi XLIX. tv. 36. §, 46. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint a megyei bíróság végzésében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolását elrendelte, felszámolóként az F. Kft.-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2003. január hó 29. napja, melynek közzétételére a Cégközlöny 2003. évi 8. számában került sor.
Az adós, mint felperes és a hitelező, mint alperes között szerződés érvénytelenségének megáll...
Az adós, mint felperes és a hitelező, mint alperes között szerződés érvénytelenségének megállapítása, és egyéb követelés iránt a folyamatban volt eljárásban, a bíróság jogerős ítéletével kötelezte a hitelezőt, hogy 30 napon belül adja az adós birtokába a felek között 2001. október 13-án létrejött megállapodás 4. pontjában felsorolt 35 millió Ft értékű ingóságot. A felek szerződése szerint ugyanis a felsorolt ingóságok a hitelező (a perbeli alperes) 35 000 000 Ft-os, vételár-előleg címén fennálló követelésének biztosítására szolgáltak. A vételár-előleg nem teljesítése - azaz a kötelezett szerződésszegése - esetére a zálogtárgyak tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szerződés pedig a Ptk. 255. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, így a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis. Ezért a jogerős ítélet rendelkezett a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállításáról, egyben tájékoztatta a feleket arról, hogy a hitelező 40 napon belül nyilvántartásba vétel végett bejelentheti a felszámolónak a 35 millió Ft és járulékai megfizetése iránti követelését a regisztrációs díj megfizetése mellett.
A felszámoló a hitelező igénybejelentésére nem nyilatkozott, ezért a hitelező kifogással élt és kérte a felszámoló mulasztásának megállapítását, s kötelezését hitelezői igényének nyilvántartásba vételére.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy a bejelentett hitelezői igény idő előtti. A hitelező igényérvényesítésének lehetősége csak akkor nyílik meg, ha az ingóságok kiadását, illetve ellenértékük megfizetését teljesítette. Bejelentette, hogy a hitelező ellen végrehajtási eljárást kezdeményezett, melynek során, miután a kiadni kért ingóságok a megjelölt telephelyen nem voltak fellelhetőek, a végrehajtó lefoglalta a kötelezettnek az O. Kft.-ben lévő jegyzett tőkéjét 398 750 000 Ft értékben, továbbá megkereste a megyei bíróságot, mint cégbíróságot ennek a ténynek a nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében, tekintettel arra, hogy az O. Kft. egyedüli tagja a kifogást benyújtó hitelező. A kifogást tevő végrehajtási eljárás megszüntetése iránti keresetet terjesztett elő az adóssal, mint alperessel szemben, e keresetét azonban a bíróság jogerős ítéletével elutasította. A kifogást benyújtó hitelező a végrehajtás megszüntetése iránti kérelmét arra alapította, hogy beszámítással kíván élni az alperes (adós gazdálkodó szervezet) követelésével szemben.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Határozatának indokolásában kifejtettek szerint egyetértett a felszámolóbiztosnak azzal az álláspontjával, hogy a kifogást benyújtó hitelező igényének elbírálása összefügg az adósnak a kifogást benyújtóval szemben fennálló - ingóságok kiadására vonatkozó - igényével. A követelés ugyanis abból ered, hogy a felek között létrejött szerződés érvénytelensége miatt a Ptk. 237. §-a alapján az érvénytelen szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ezért a hitelezői igény felülvizsgálatához szükségesnek találta a végrehajtási eljárás befejezését arra hivatkozva, hogy csak ennek eredménye ismeretében lehet a felszámoló abban a helyzetben, hogy a hitelező igényét érdemben elbírálja.
Az elsőfokú végzés ellen a kifogást benyújtó fellebbezett, melyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és a felszámolónak a hitelezői igénye nyilvántartásba vételére kötelezését kérte.
A másodfokú bíróság a kifogást tevő fellebbezését alaposnak találta és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva kötelezte a felszámolót arra, hogy a kifogást tevő 2005. április 27. napján bejelentett hitelezői igényét vegye nyilvántartásba.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves következtetésre jutott. A jelen felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször - lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv., az 1997. évi XXVII. tv. és a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi XLIX. törvény - (a továbbiakban: módosított Cstv.) 46. §-ának (6) bekezdése értelmében a felszámoló a követeléseket a bejelentési határnapot követő 45 napon belül köteles felülvizsgálni, az érdekeltekkel egyeztetni, és a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett, 15 napon belül, a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni, majd e felülvizsgálat eredményét 50. § (2) bekezdésében előírt közbenső mérlegbe beépíteni.
A módosított Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése értelmében a hitelezői igények nyilvántartásba vételének feltétele az is, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság gazdasági hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen és ezt a felszámolónak igazolja.
E rendelkezésekből a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy miután a felszámoló a bejelentett hitelezői igényt összevetette a rendelkezésére álló adatokkal és iratokkal, megkísérelte a hitelezővel történő egyeztetést, döntenie kell a hitelezői igény befogadásáról. A felszámolónak nincs jogi lehetősége arra, hogy a hitelezői igény nyilvántartásba vételét elhalassza, a kérelem elbírálását felfüggessze, annál is inkább, mert garanciális jelentősége van a hitelezői igény mielőbbi nyilvántartásba vételének, a hitelezői minőség elnyerésének. A hitelezői igény elutasítása esetén ugyanis a hitelezők kifogással élhetnek, melynek elbírálása során a bíróságnak kell döntenie az igény fennállásáról, annak jogalapjáról. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy ha a felszámoló a hitelezői igényt nem bírálja el, a mulasztása ellen bejelentett kifogás elbírálása során a bíróság nemcsak a mulasztásról, hanem az igény jogalapjáról is dönt.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a felszámolónak és az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a hitelezői igényérvényesítés idő előtti. Rámutatott arra, hogy a kifogást tevő hitelező igényét az adóssal 2001. október 13. napján kötött érvénytelen szerződésre alapította, hitelezői igénye a szerződéskötés előtti állapot visszaállításából ered. Az eredeti állapot helyreállítása objektív folyamat, melynek során az a cél, aki már teljesítette kötelezettségét, a nyújtott szolgáltatást visszakapja. Az adott szerződés esetében az eredeti állapot helyreállításának a sajátos helyzete abból adódik, hogy bár mindkét fél teljesítette a kötelezettségét, időközben azonban az egyik fél felszámolás alá került. Ez a sajátos helyzet eredményezte azt, hogy míg a kifogást tevő 30 napon belül lett volna köteles az ingóságok visszaadására, addig az adós kötelezettsége azzal teljesül, ha a felszámolási eljárásra vonatkozó, speciális szabályok miatt a pénztartozását nem kifizeti, hanem a felszámoló a hitelező igényének nyilvántartásba vétele és kielégítése tárgyában a felszámolási eljárásra vonatkozó szabályok szerint dönt. Az eredeti állapot helyreállítása egyidejű teljesítést kíván, ebből pedig az következik, hogy a szolgáltatás egyik fél által történő felajánlása a másik fél teljesítését, illetve annak felajánlását kiváltja. Az adós nevében a felszámoló által kezdeményezett végrehajtási eljárás a kifogást tevő teljesítésének felajánlásával olyan szakaszba ért, amely egyidejűleg megnyitotta az utat a hitelezői igény befogadására. A végrehajtási eljárás adatai szerint ugyanis a felszámoló az ingóságok természetbeni kiadására nem tart igényt, pénzkövetelésével szemben pedig a kifogást tevő csak abban az esetben élhet jogszerűen a beszámítás lehetőségével, ha a felszámoló a kifogást tevő hitelezői igényének nyilvántartásba vételével és elismerésével megteremti annak a feltételét. E körben hivatkozott a módosított Cstv. 36. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy, ha a követelés később keletkezett, a keletkezését követően nem került sor engedményezésre.
Nyilvánvalóan jogszerűtlen és a kifogást tevő számára méltánytalan lenne az a megoldás, ha a felszámoló az adós követelését a végrehajtási eljárásban érvényesítené, a kifogást tevő hitelezői igények későbbi befogadásával azonban elzárná az utat a beszámítás érvényesíthetőségétől.
A kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a kifogásnak helytadva, a felszámolót kötelezte a kifogást tevő hitelezői igényének a nyilvántartásba vételére.
A jogerős végzés ellen az adós felszámolója nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 237. §-ában foglaltakat. A másodfokú bíróság a hangsúlyt z eredeti állapot helyreállítása körében az egyidejű teljesítésre helyezte. A felek között folyamatban volt perben hozott jogerős ítélet szerint azonban az alperesnek - jelen ügyben a kifogást benyújtónak - kellett kiadni a megállapodásban foglalt ingóságokat. A jogerős ítélet rendelkező része az eredeti állapot helyreállítása körében nem tartalmazta, hogy ezzel egyidejűleg a megállapodásban szereplő vételár előleget, mint hitelezői igényt is nyilvántartásba kell venni. Ezért a felszámoló változatlan jogi álláspontja az, hogy az ingóságok visszaadási kötelezettségének teljesítése következményeként keletkezik a kifogást benyújtónak pénzkövetelése, hiszen korábban a 35 millió Ft vételár előleg követelése nem állt fenn, miután az eszközöket a semmis megállapodás alapján birtokában tartotta és azokat sajátjának tekintette. Emiatt a kifogást benyújtó követelése nem tekinthető lejártnak, ilyen következtetést a jogerős ítéletből sem lehet levonni. Amíg a kifogást benyújtó a jogerős ítéletben foglaltakat nem teljesíti - jelenleg a végrehajtási eljárásban az eszközök egyenértékének megfizetése útján - az adós gazdálkodó szervezettel szemben követelése sem jön létre és így elismertként nem vehető nyilvántartásba. Megjegyezte továbbá, hogy a teljesítés természetbeni felajánlása a kifogást benyújtó részéről egyidejű teljesítési kötelezettség esetén sem eredményezné a hitelezői igény nyilvántartásba vételének kötelezettségét, tekintettel arra, hogy a felajánlott eszközök értéke - a felszámoló által megbízott igazságügyi-műszaki szakértői vélemény szerint - a megállapodásban szereplő 35 millió Ft helyett mindösszesen 1 355 000 Ft + áfa. Emiatt a kifogást benyújtó részéről a teljesítés természetbeni felajánlását hitelező-védelmi okokból sem fogadhatta el a felszámoló.
A kifogást benyújtó felülvizsgálati kérelemre tett ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós marasztalását kérte a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben. Hangsúlyozta, hogy az adós felszámolója méltánytalan helyzetet teremtett számára akkor, amikor a hitelezői igényét nem fogadta be, ezzel egyidejűleg az adós igényét végrehajtási eljárás során vele szemben érvényesíti.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
Az adós felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 237. §-ában foglaltakat.
Az adós és a hitelező közötti perben hozott ítélet jogerőre emelkedésekor a hitelező elvesztette jogcímét az adósnak nyújtott vételár előleg teljesítésének biztosítékaként megszerzett vagyontárgyakra. Ezzel egyidejűleg a vételár előleg teljesítése iránti követelése is feléledt. Ez okból a hitelező vételár-előleg követelése nem időelőtti. A Cstv. 46. §-ának (6) bekezdése értelmében pedig a felszámolónak a kifogást tevő jogerős ítéleten alapuló hitelezői igényét nyilvántartásba kell vennie. A felülvizsgálati bíróság egyetért a jogerős végzésben kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy jogszerűtlen és a kifogást tevő számára méltánytalan eljárás, ha a felszámoló az adós követelését a végrehajtási eljárásban érvényesíti, ugyanakkor a kifogást tevőt a hitelezői igényének későbbi nyilvántartásba vételével elzárja az őt egyébként megillető beszámítási jog gyakorlásától.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.047/2009.)