adozona.hu
AVI 2008.11.125
AVI 2008.11.125
Az Itv. 39. § (3) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg (1990. évi XCIII. tv. 39. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2001. április 20-án kelt kölcsönszerződés alapján - állami készfizető kezességvállalás mellett - 79 800 000 Ft hitelt nyújtott az A. Konzervgyár Kft. (továbbiakban: adós) részére. A felperes a kölcsönszerződést 2002. május 24. napján azonnali hatállyal felmondta és 2002. augusztus 6-án kezdeményezte az adóhatóságnál az állami kezességvállalás beváltását a tőkekövetelés 70%-ára, azaz 55 824 180 Ft összegre.
Az elsőfokú adóhatóság a kezességvállalás beváltása iránti kérelmet eluta...
Az elsőfokú adóhatóság a kezességvállalás beváltása iránti kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 117. § (1)-(3) bekezdéseiben, a 14/2001. (II. 23.) FVM rendelet (továbbiakban: FVMr.) 2. § (2) bekezdés d) pontjában, az 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, a Ptk. 205. § (2) bekezdésében, 227. § (2) bekezdésében, 328. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes eljárása nem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, nem tanúsította a tőle elvárható gondosságot sem "mivel "biztosítékként" elfogadta az adós egyoldalú nyilatkozatát, amely mögött nem volt áruszállítási kötelezettség és ebből következően jövőbeni kötelezettség sem keletkezhetett."
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, beváltás iránti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperes a hitel biztosítására vonatkozó kötelezettségét nem teljesítette, a kölcsönösszeget évenkénti árbevétel-engedményezési megállapodás hiányában helyezte ki. A felperes eljárása nem felelt meg az FVMr. 2. § (2) bekezdés d) pontjában, 273/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 11. § (1) bekezdésében és a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdéseiben foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 164. §, 206. §, a Ptk. 272-276. §, 328-331. §-aiban, az Art. 117. §, az FVMr. 2. § (2) bekezdés d) pontjában és a Korm. r. 11. § (10) bekezdésében, a Hpt. 78. §-ában, az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. A hitel biztosítására vonatkozó kötelezettségének eleget tett, az engedményezés érvényesen létrejött. Kellő gondossággal járt el, mulasztást nem követett el. Az adós szerződésszegése és jogszabálysértő magatartása neki nem róható fel. Az alperes és a bíróság tévesen mellőzte a követelés behajthatatlanná válásával kapcsolatos bizonyítást, ennél fogva a határozatok megalapozatlanok, téves jogkövetkeztetéseket rögzítenek. Vitatta a perköltség, és a kereseti illeték összegszerűségét is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban az iratok alapján dönt, és nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek [Pp. 275. § (1) bekezdése]. Az ítéleti tényállás akkor jogszabálysértő, ha az iratellenes vagy nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel az nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul. (BH 1994/639., BH 1998/401., BH 1999/44., BH 2002/29.)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem jogszabálysértő, és az ügy érdemét és a bizonyítási terhet illetően sem tartalmaz téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket.
A perbeli kölcsönszerződés VII. fejezetének 1. pontja szerint azon a napon lép hatályba, amikor "a kölcsönszerződés szerinti biztosíték(ok) a bankhoz beérkezik". A kölcsönszerződés biztosítékként az FVMr. 2. § (2) bekezdés d) pontja szerinti árbevétel engedményezési megállapodást jelölte meg, ami az FVMr. 5. § (3) bekezdése értelmében a beváltás iránti kérelem egyik kötelező benyújtandó melléklete is.
A jogosult követelését szerződéssel ruházhatja át [Ptk. 328. § (1) bekezdése]. A felperes által csatolt és biztosítékként elfogadott 2001. április 20-i "Engedményező nyilatkozat" azonban elnevezését és tartalmát tekintve sem minősül árbevétel engedményezési megállapodásnak. Ez az okirat nem szerződés, hanem az adósnak egy olyan egyoldalú nyilatkozata, ami semmilyen értékelhető konkrétumot nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg, hogy a perbeli esetben az engedményezés valamennyi eleme ténylegesen is hiányzott, mivel az adós és az általa megjelölt gazdasági társaság között nem állt fenn olyan jogviszony, amelyből meghatározott követelések eredtek volna. Az adósnak 2001. évben engedményezhető árbevétele nem keletkezett, és az engedményező nyilatkozat keltének napján is mindössze egy 2000. július 7-i esedékességű 268 654 Ft összegű lejárt követelése állt fenn a kötelezettel szemben. (Felszámoló biztos 2003. december 16-i keltezésű levele, szállítási szerződés hiánya, forgalmat tartalmazó lista, folyószámla kivonatok, adósnál végzett célvizsgálat adatai.)
Az Art. 117. § (1)-(3) bekezdései értelmében az adóhatóságnak vizsgálnia kell a kezesség jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, és ha a hitelintézet eljárása nem felel meg a feltételeknek, akkor a kezesség beváltása iránti kérelmet elutasítja.
A Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdése értelmében a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg a biztosítékok meglétéről, valós értékéről, érvényesíthetőségéről. A kockázatvállaló szerződés tartama alatt is rendszeresen figyelemmel kell kísérnie a szerződésbe foglalt feltételek megvalósulását, az ügyfél pénzügyi és gazdasági helyzetének alakulását. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez csatolni kell.
A Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében a kezes szabadul, ha a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált.
Az irányadó tényállásból következik, hogy a felperes a hitel szerződés megkötésekor, és a későbbiekben sem győződött meg a biztosíték tényleges meglétéről, érvényesíthetőségéről, valós értékéről, ilyet a perben sem tudott igazolni. Ennél fogva nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy 2002 áprilisában sem került sor biztosítékot nyújtó szerződés megkötésére.
A felperes tehát a Hpt. idézett rendelkezéseit nem tartotta be és az FVMr. 2. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott igénybevételi előfeltétel megvalósulásának hiányában - azaz az évenkénti árbevétel-engedményezési szerződés nélkül - helyezte ki a kölcsönösszeget, ennél fogva a beváltás iránti igényét is úgy nyújtotta be, hogy az nem felelt meg az FVMr. 5. § (3) pontjában foglaltaknak, ezért az alperes határozata jogszerű.
A beváltás iránti igénynek helyt adó határozat esetén a kezesre csupán a követelés szállna át, annak biztosítéka nem, mivel az ténylegesen nem is létezett, ezért a kezes a jogosult magatartása miatt kerülne olyan helyzetbe, mint amilyet a Ptk. 276. § (2) bekezdés első fordulata tartalmaz. A felperes tehát tévesen hivatkozott az egyébként vagylagos feltételt tartalmazó Ptk.-beli szabály nem megfelelő alkalmazására illetve e körben a tényállás felderítetlen voltára.
Az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 43. § (3) bekezdése értelmében adó vagy adó jellegű kötelezettséggel kapcsolatos közigazgatási perekben nincs helye tételes illetéknek. Az Itv. 39. § (1)-(2) bekezdései pedig akként rendelkeznek, hogy az illeték alapja a vitássá tett követelés (a pertárgy) értéke. A felperes által hivatkozott Itv. 39. § (3) bekezdése pedig csak akkor alkalmazható, ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha a törvény másként nem rendelkezik.
A felperes e perben adóügyben hozott határozat bírói felülvizsgálatát kérte, amelyben a pertárgy, illetve a vitatott követelés értéke 55 824 180 Ft, ezért az elsőfokú bíróság a kereseti illetéket az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően állapította meg, és a perköltség összegének meghatározásánál is jogszerűen járt el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási és anyagi jogszabályt, ezért azt hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.239/2006.)