adozona.hu
AVI 2008.10.106
AVI 2008.10.106
Az adó beszedésének biztosítékaként bevezetett kezesség egyszerű (sortartó) kezesség [1992. évi LXXIV. tv. 40. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Takarékpénztár Rt.-nek és a H. Bank Rt.-nek a C. Rt.-vel szemben fennálló követelését a felperes engedményezési szerződéssel 2004. március 31-én megvásárolta. A felperes az adós tulajdonában lévő jelzáloggal terhelt ingó- és ingatlan vagyonelemek vonatkozásában opciós szerződést kötött 2004. április 9-én. Az opciós jog gyakorlása során a vételár kiegyenlítésére a követelés beszámításával az eladó, C. Rt. által 2004. április 28-án kibocsátott számla alapján történt. A gépek értékesítésére vo...
AVI 2008.10.106 Az adó beszedésének biztosítékaként bevezetett kezesség egyszerű (sortartó) kezesség [1992. évi LXXIV. tv. 40. § (5) bek.]
A Takarékpénztár Rt.-nek és a H. Bank Rt.-nek a C. Rt.-vel szemben fennálló követelését a felperes engedményezési szerződéssel 2004. március 31-én megvásárolta. A felperes az adós tulajdonában lévő jelzáloggal terhelt ingó- és ingatlan vagyonelemek vonatkozásában opciós szerződést kötött 2004. április 9-én. Az opciós jog gyakorlása során a vételár kiegyenlítésére a követelés beszámításával az eladó, C. Rt. által 2004. április 28-án kibocsátott számla alapján történt. A gépek értékesítésére vonatkozó számla 50 000 000 Ft áfát tartalmazott.Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2004. május hónapra általános forgalmi adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le, melynek eredményeként a felperest 50 000 000 Ft adótartozás megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 40. § (5) bekezdése alapján kezesként felel, mivel a C. Rt. az áfát nem fizette be, és tőle teljesítés nem várható.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az megfelel az Áfa. tv. és a felperes által a fellebbezésben hivatkozott 13/1999. (VI. 3.) AB határozat (továbbiakban: AB határozat) rendelkezéseinek. Az adósnál a lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre, ingó- és ingatlan vagyonnal nem rendelkezik.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte eljárási, anyagi jogi, valamint gazdasági szempontok alapján. Az alperes a tényállást nem tisztázta, határozatát nem indokolta megfelelően. Az adóhatóság 150 napig folytatta eljárását, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 100. § (3) és (4) bekezdése ellenére nem értesítette a felperest a kapcsolódó vizsgálat eredményéről. Megsértette az adótitok vonatkozásában az Art. 53. §-át. Az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése és az AB határozat értelmében a felperes egyszerű kezes, és az adóhatóság hitelt érdemlően nem bizonyította a C. Rt. kötelezettől történő behajtás sikertelenségét. Gazdasági szempontból az alperesi határozat a felperes likviditását veszélyezteti.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperesi eljárások kifogásával szemben kifejtette, hogy az adóhatóságnak nem állt fenn a felperes felé tájékoztatási kötelezettsége, mivel - amikor az eredeti adósnál vizsgálatot folytatott le, illetve végrehajtási eljárást kezdeményezett - még nem lehetett annak tudatában, hogy a perrel érintett áfa összegének megfizetésére az eredeti adós képes-e.
Érdemben a felperes kezesi felelősségével kapcsolatban hivatkozott az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdésére, melynek értelmében az adólevonásra jogosult adóalany - a levonható előzetesen felszámított adó erejéig - kezesként felel azon adóösszeg megfizetéséért, melyet a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítése során más adóalany rá áthárított, feltéve, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az ellenérték adóval növelt összegét egészben vagy részben nem fizette meg, vagy annak megfizetése egészben vagy részben követelés mérséklésével történt. A kezesi felelősség alapján fizetésre kötelezett adóalany a kötelezésről szóló adóhatósági határozat kézhezvételének napjától az ellenérték adóval növelt összegének megfizetésével nem mentesül a kezesi felelősség alapján meghatározott adóhatósági határozatban előírt kötelezettség teljesítése alól.
Az AB határozat értelmében az adó beszedésének biztosítékaként bevezetett egyszerű (sortartó) kezesség, amelyben a kötelezett mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a hatóság nem bizonyította, hogy a kötelezettől vagy a kezest megelőző más kezestől a tartozást nem tudta beszedni. Az AB határozat értelmében tehát a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg az adóhatóság hitelt érdemlő dokumentumokkal nem igazolja, hogy a követelés a kötelezettől nem volt behajtható.
A felperes érvelésében szemben az elsőfokú bíróság megállapította, az alperes igazolta, hogy az eredeti kötelezettől, a C. Rt.-től az áfa összegét nem tudta behajtani. Ennek alátámasztására kapcsolódó vizsgálatot folytatott le az eredeti kötelezettnél, illetve végrehajtási eljárás keretében is megkísérelte a behajtást. A csatolt közigazgatási iratok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az eredeti kötelezett az összeget nem fizette meg és arra a jövőben sem lesz képes. Az eredeti kötelezett ingó- és ingatlan vagyonnal (követeléssel) nem rendelkezett, és ezt az eredeti kötelezett ügyvezetője nyilatkozatával is megerősítette.
A felperes keresetéhez könyvvizsgálói jelentést csatolt. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jelentés az alperesi határozatban foglaltak megdöntésére nem volt alkalmas, mert a könyvviteli nyilvántartásban szereplő néhány tételt kiragadottan szemléltette. A jelentés nem állította a követelés állományával szembe a tartozások összegét. A követelés összegével szemben olyan összegű tartozás állt fenn, amely nem tette lehetővé a perrel érintett adó összegének megtérülését.
A tárgyaláson bemutatott engedményezési szerződést sem találta alkalmasnak az elsőfokú bíróság, mivel ugyanazon vagyonelemek értékesítéséről szólt a szerződés, melyet egy hónappal korábban az adós már a felperesnek értékesített. Az engedményezési szerződésből a tárgyalás időpontjáig a felperes részére semmilyen összeg nem térült meg.
A felperes gazdasági ellehetetlenülésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a peres eljárásban az alperes jogerős határozatának jogszerűségét lehet felülvizsgálni. Annak vizsgálata, hogy ez gazdaságilag milyen hátránnyal jár a felperes részére, nem tudta figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozathozatalára utasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az adóhatóság az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése ellenére hitelt érdemlően nem igazolta és dokumentumokkal nem támasztotta alá, hogy a C. Rt. vagyona nem nyújt elegendő fedezetet a be nem fizetett áfa-tartozásra. A sikertelen végrehajtási eljárást követően az adóhatóságnak felszámolási eljárást kellett volna kezdeményeznie az adós céggel szemben. Ezzel kapcsolatban bírósági határozatban megjelent eseti döntésekre hivatkozott. A Pp. 206. §-a ellenére a bíróság nem tett eleget a tényállás feltárási kötelezettségének. Tévesen és iratellenesen értékelte az engedményezési szerződést. Az adóhatóság a tárgyaláson olyan iratokat mutatott be, amelyeket a felperes nem ismerhetett meg.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy megfelelően bizonyította, az adóstól a követelés nem hajtható be. A felperes által hivatkozott eseti döntések más tényállás alapján születtek. A jogerős ítélet helytállóan értékelte a felperes által benyújtott engedményezési szerződést.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 40. § (5) bekezdése, valamint az AB határozat alapján jogszerűen fejtette ki, hogy az adó beszedésének biztosítékaként bevezetett kezesség egyszerű (sortartó) kezesség, vagyis a kötelezett mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a hatóság nem bizonyította, hogy a kötelezettől vagy a kezest megelőző más kezestől a tartozást nem tudta beszedni. Az adóhatóságnak hitelt érdemlő dokumentumokkal kellett igazolni, hogy a követelés az eredeti kötelezettől nem volt behajtható.
Az elsőfokú bíróság ezen jogelv figyelembevételével vizsgálta felül a közigazgatási eljárást, melynek alapján értékelte az eljárásban keletkezett iratokat, köztük a C. Rt.-nél lefolytatott vizsgálat, illetve a végrehajtási eljárásban, valamint a bírósági eljárásban a felek által csatolt iratokat, ezeket a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján értékelte. A Legfelsőbb Bíróság is egyetért az elsőfokú bíróság által megállapított azon következtetéssel, hogy az adóhatóság megfelelően igazolta és bizonyította, hogy az eredeti kötelezettől a vitatott áfa-összeget nem tudta behajtani. Ezt megfelelően bizonyítja a C. Rt.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat eredménye, a sikertelen végrehajtási eljárás, az a körülmény, hogy az eredeti kötelezett ingó- és ingatlan vagyonnal nem rendelkezett és ezt erősítette meg a kötelezett ügyvezető nyilatkozata is. A perbeli esetben az adóhatóság felszámolási eljárás nélkül is hitelt érdemlően igazolta, hogy a követelés a kötelezettől nem volt behajtható.
A felperesi érveléssel szemben az elsőfokú bíróság helytállóan és iratszerűen értékelte az elsőfokú eljáráson felperes által bemutatott engedményezési szerződést.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.184/2006.)