adozona.hu
AVI 2008.10.103
AVI 2008.10.103
Az Áfa. törvény 9. § (2) bekezdés a) pontja több együttes feltételt rögzít [1992. évi LXXIV. tv. 9. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egynapos autóbuszos utazásokat szervezett, amelyeken lehetőséget biztosított a vele megbízási szerződést kötő cégek számára termékbemutatók tartására. A felperes az utasoknak a termékbemutatókon kívül szervezett programokat, ajándéktárgyat, étkezést vagy belépési lehetőséget is biztosított. A szolgáltatások teljesítésére alvállalkozók közreműködését vette igénybe. A felperes az utasok részére nyújtott szolgáltatását személyszállításnak minősítette, és az utasok által befizetett rés...
AVI 2008.10.103 Az Áfa. törvény 9. § (2) bekezdés a) pontja több együttes feltételt rögzít [1992. évi LXXIV. tv. 9. § (2) bek.]
A felperes egynapos autóbuszos utazásokat szervezett, amelyeken lehetőséget biztosított a vele megbízási szerződést kötő cégek számára termékbemutatók tartására. A felperes az utasoknak a termékbemutatókon kívül szervezett programokat, ajándéktárgyat, étkezést vagy belépési lehetőséget is biztosított. A szolgáltatások teljesítésére alvállalkozók közreműködését vette igénybe. A felperes az utasok részére nyújtott szolgáltatását személyszállításnak minősítette, és az utasok által befizetett részvételi díjakat 12%-os általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) mértékű szolgáltatásként vette figyelembe. A fizető utasokon felül 2001. évben 21 341 fő, 2002-ben 34 635 fő ingyenesen utazott, a részükre nyújtott szolgáltatás után a felperes áfa-kötelezettséget nem vallott a szolgáltatásnyújtásokhoz kapcsolódó áfát levonta.Az adóhatóság a felperesnél 2000-2003. évekre vonatkozóan valamennyi adónemet érintően ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatot a fellebbezésre eljáró alperes határozatában akként változtatta meg, hogy a 2000. decemberre áfa adónemben előírt adókülönbözetből 4 410 000 Ft-ot és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményeket törölte, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Az alperes a felperest kötelezte áfa adónemben 47 184 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 11 796 000 Ft adóbírság, 19 119 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az utasok részére nem személyszállítást, hanem az SZJ 63.30.11.0 csomagtúra szolgáltatás alá besorolandó utazásszervezői tevékenységet végzett, amit 25%-os mértékű áfa-kötelezettség terhel. Az alperes döntését e körben az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 3. § a) pontjában, 8. § (1) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében, 67. § a) pontjában, 96/A. § (13) bekezdés c) pontjában, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében és a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (13) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes - dokumentáltság hiányában - nem fogadta el az ingyenes utaztatással adott kedvezményt és a felperes tevékenységét e körben ellenérték nélkül végzett 25%-os adómértékű szolgáltatásnyújtásnak minősítette az Áfa. tv. 9. § (2) bekezdés a) pontja, 28. § (1) bekezdése alapján. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes eljárása nem felelt meg az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 83. § (1) és (2) bekezdésében, 165. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak. Az alperes ezenkívül nem fogadta el a vállalkozás adóköteles tevékenysége érdekében felmerült költségeként repülőjegy- és hotelszámláját, melyek tekintetében ugyancsak adójogi konzekvenciákat vont le (továbbiakban: SH számlák).
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság a felperes szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát mellőzte, keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a felperes szolgáltatását jogszerűen minősítette, a felszámítandó áfa mértékét is helyesen határozta meg az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdés szerinti 25%-ban. A felperes tevékenysége az 1978. évi I. törvény 9. § (1) bekezdése értelmében nem idegenforgalmi tevékenység, és nem alkalmazható rá az Áfa. tv. XVI. fejezete, a 65. § (2) bekezdése és a 66. § (1) bekezdése. A felperes bizonylatain ingyenes utaztatás esetén nem szerepelt az árengedmény ténye, dokumentáltság hiányában az árengedményt nem lehet megállapítani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a bíróság megsértette a keresethez kötöttség elvét, az ítéleti tényállás iratellenes, az érdemi döntés nem felel meg az Áfa. tv. 65-66. §-ában foglaltaknak, ellentétes az Áfa. tv. "logikájával", mivel annak az Sztv. nem mögöttes jogszabálya. Tevékenysége egykomponensű utazásszervezésnek minősül, ha azonban az mégis több komponensűnek tekintendő, akkor arra nézve az árrés szerinti adózás szabályai az irányadóak. Kifejtette, hogy az ingyenesen nyújtott szolgáltatását nem lehet adóztatni.
A felperes felülvizsgálati kérelmét kiegészítő beadványában vitatta továbbá az adóbírság, illetve késedelmi kamat felszámításának jogszerűségét is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét és az alperes határozatát - az utazásszervezési tevékenységet és ingyenes utaztatást érintő részében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A felperes által megjelölt jogorvoslat iránti kérelmek (fellebbezés, fellebbezés kiegészítés, kereset) egyikében sincs az SH számlákkal kapcsolatban bírósági felülvizsgálatot igénylő tényállítás, bizonyíték vagy jogi érvelés. A felperes az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatát kizárólag az egy napos autóbuszos utazásokat (utazásszervezői tevékenységet) és ingyenes utaztatásokat érintően kérte. Ezért az elsőfokú bíróságnak az SH számlákkal kapcsolatos alperesi megállapítások és jogkövetkezmények tekintetében - erre irányuló konkrét kereseti kérelem hiányában - nem volt döntési kötelezettsége, határozata megfelel a Pp. 215. §-ában foglaltaknak (KGD 1994/265).
A felülvizsgálati kérelmet kiegészíteni nem lehet, és olyan jogsértésre sem lehet hivatkozni, amit a fél az alapeljárásban nem kifogásolt. Ezért az Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem kiegészítése elnevezésű beadványban előadottakat érdemben nem vizsgálta meg [Pp. 270. §, 275. § (2) bekezdése, EBH 2002/653].
Az iratokkal alátámasztott és a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság osztja az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felperes az utasok részére nem kizárólag személyszállítást, hanem utazásszervezői tevékenységet végzett. A felperes érvelésével ellentétben nem önállóan, nem egyenként értékesítette szolgáltatásait, hanem az utasok részére komplex (többkomponensű) szolgáltatást nyújtott. A felperes különböző alvállalkozókat vett igénybe, és az utasok elszállításán felül programokról (termékbemutatókról), ajándéktárgyakról, étkezésről, különböző kulturális és egyéb szolgáltatásokról (Pl.: múzeum- és gyárlátogatás, sétahajózás, élményfürdő ...) gondoskodott a részvételi díjak ellenében, tehát a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (2) bekezdés f) pontja szerinti, az Áfa. tv. 65. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó utazási csomagot szolgáltatta.
A felperes ugyanakkor alappal hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 65. § (1) bekezdése értelmében nem az ítéletben megjelölt jogszabály, hanem az üzletek működéséről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) alapján kell eldönteni, hogy mely adóalany végez idegenforgalmi tevékenységet, és, hogy az ilyen tevékenységre nem az általános, hanem az Áfa. tv. 65-66. §-ai szerinti speciális - árrés szerinti - adóztatási szabályok az irányadóak. Mivel az utazási csomagot szolgáltató felperes az Áfa. tv. 65. § (1) bekezdése és a Korm. r. 1. sz. melléklete szerinti besorolás értelmében idegenforgalmi szolgáltatást (tevékenységet) végző adóalanynak minősül, az alperesnek alkalmaznia kellett volna az erre vonatkozó speciális adóztatási szabályokat is. Abban az esetben ugyanis, ha az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva az adózótól eltérően minősíti a gazdasági eseményeket, akkor az adójogi konzekvenciákat is átminősítés eredményeként megállapított tevékenységre irányadó rendelkezéseknek megfelelően kell levonnia.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az adó alapjába és a teljesítés ellenértékébe nem tartozik bele az engedmény címén elengedett összeg, illetve, hogy a számlában kötelezően nem kell feltüntetni az engedményt [Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontja 22. § (1) bekezdése, (4) bekezdés a) pontja]. Ennek az érvelésnek azonban a perbeli jogvita eldöntésére azért nincs kihatása, mert az alperes iratszerűen állapította meg, hogy a felperes az utazásokon résztvevők számáról hiteles dokumentumokkal nem rendelkezik. A felperes az utasok számát a nyugtákkal határozta meg, de a nyugták szerinti utaslétszám nem egyezik az étkezési számlák, belépőjegyek és adózói árbevétel szerinti adatokkal. Az eltérésre nézve a felperes a valódiság számviteli elvének megfelelő hitelt érdemlő bizonyítékot nem csatolt, nem tudta igazolni a 21 341., illetve 34 635 utas ingyenes utaztatási kedvezményét, az engedményt.
Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Áfa. tv. 9. § (2) bekezdés a) pontjával kapcsolatos felperesi érvelés pedig azért nem helytálló, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy e törvényhely nem egy, hanem több együttes feltételt rögzít. A felperes pedig az ingyenesen nyújtott szolgáltatások után áfát nem vallott, ugyanakkor a szolgáltatásához kapcsolódó áfát levonta ezért tevékenysége ellenérték nélküli szolgáltatásnak minősül. Az alperes tehát e körben a tényállást helyesen állapította meg és - az adó mértékét kivéve - jogkövetkeztetései helytállóak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az utazásszervezési tevékenységet és ingyenes utaztatást érintő részében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése].
Az új eljárásban az alperesnek a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell a felperes adófizetési kötelezettségét megállapítania a szolgáltatásokra irányadó speciális szabályok figyelembevételével. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.204/2006.)