BH+ 2010.5.228

A munkavállalói rendkívüli felmondás indokául szolgáló munkavállalói kötelezettségszegés súlyának vizsgálatánál értékelni kell a munkáltató jogszabályba ütköző, együttműködési kötelezettséget sértő eljárását is [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 85. § (3) bekezdés, 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet, 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 15. § (3) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt, a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnt meg, és az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeinek viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tén...

BH+ 2010.5.228 A munkavállalói rendkívüli felmondás indokául szolgáló munkavállalói kötelezettségszegés súlyának vizsgálatánál értékelni kell a munkáltató jogszabályba ütköző, együttműködési kötelezettséget sértő eljárását is [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 85. § (3) bekezdés, 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet, 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 15. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt, a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnt meg, és az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeinek viselésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1968. december 6-ától állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában csomagoló és göngyöleg előkészítő munkakörben. A felperes a 2006 novemberétől tartó betegállománya alatt 2007. március 26-án jelezte a munkáltatói jogkör gyakorló ügyvezető igazgatónak, hogy 2007. április 2-ától keresőképessé válik, és munkavégzésre jelentkezik. Ezt követően az alperes 2007. március 30-án utasította a felperest, hogy 2007. április 2-án éjszakai takarítói műszakban kezdje meg a munkáját, amellyel a korábbi munkafeladatok módosításával üzemtakarítói feladatok ellátására osztotta be. A felperes írásban jelezte, hogy a munkakörében ellátandó tevékenységet nem tudja egészségi állapotára figyelemmel ellátni, és közölte, hogy 2005 májusában 40%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála. Az alperes erre küldött válaszlevelében arról tájékoztatta, hogy a felperes által hivatkozottakat nem áll módjában figyelembe venni. Majd a 2007. április 12-én kelt levélben felhívta a felperest, hogy mivel a szabadsága lejárt, vegye fel a munkát, ellenkező esetben a munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszűnteti.
A felperes nem jelent meg a munkáltatónál, ezért 2007. április 17-én az alperes rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát azon indokolással, hogy személyes vagy írásbeli értesítései ellenére a munkahelyén nem jelent meg, a takarítói munkáját nem látta el, ezzel a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes ugyan takarítói munkakörben dolgozott, ezen belül ténylegesen az alperes jogelődnél is folyamatosan, a felmondásig rekeszmosói feladatokat látott el, amely elkülönült munkafeladat. A felperes a munkáltató által meghatározott új munkaköri feladatok esetében a munkát nem volt köteles felvenni. Az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 85. § (3) bekezdésében foglaltakra, valamint a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendeletben, valamint a 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben szabályozottakra.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet szerint a munkáltató kötelessége lett volna az Mt. 85. § (3) bekezdése szerint a felperest az állapotának megfelelő munkakörben továbbfoglalkoztatni, mivel a felperes írásbeli közléséből 2007. április 2-án az alperes egyértelműen tudomást szerzett arról, hogy a munkavállalónak 40%-os munkaképesség-csökkenése van. Mivel a megváltozott munkaképesség megállapítása orvosi kérdés a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet alapján a munkáltató kötelessége lett volna a felperest munkaegészségügyi alkalmassági vizsgálatra küldeni. A felmondás időpontjában megváltozott munkaképességű munkavállaló munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése jogellenes, ha a munkáltató nem tesz eleget a rehabilitációs kötelezettségének. A rendkívüli felmondásban rögzített azon indok, amely szerint a felperes a munkavégzésének helyén nem jelent meg, és a takarítói munkát nem látta el, valós indok, azonban nem okszerű, figyelemmel a munkáltató rehabilitációs kötelezettségének elmulasztására.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Hivatkozása szerint a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szerint az alkalmassági vizsgálatot nem kizárólag a munkáltató kezdeményezheti, így ennek elmulasztása nem róható kizárólag az alperes terhére. A felperes egészségi állapota szakkérdés, az eljáró bíróságok ezen kérdés tisztázását nem kerülhették volna el a tényállás helyes megállapítása során, ennek hiányában pedig jogszerű ítélet nem hozható. A felperes az általa hivatkozott munkaképesség-csökkenésre első ízben az elsőfokú eljárás során utalt, arra sem a jogelőd munkáltatónál, sem pedig az alperes alkalmazásában nem hivatkozott, sőt az azt esetlegesen alátámasztó okiratot is csak jelen per alapját képező kereseti kérelméhez csatolta. A felperes a magatartásával a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét megszegte, illetőleg olyan magatartást tanúsított, amellyel a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2006 novemberétől 2007. április 2-áig volt keresőképtelen betegállományban. 2007. március 26-án közölte az alperessel a munkába lépési szándékát, majd amikor megtudta, hogy éjszakai műszakban, a munkaszerződésétől eltérő munkakörben kívánja az alperes a továbbiakban foglalkoztatni, tájékoztatta az egészségi állapotáról, valamint 40%-os munkaképesség-csökkenéséről.
A perbeli időben hatályos 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 7. § (1) bekezdés d) pontja értelmében soron kívüli munkaköri, vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkavállalónál 30 napos keresőképtelenségét követően. Ugyanezen § (3) bekezdés e) és g) pontja értelmében pedig soron kívüli alkalmassági vizsgálatot ugyan kezdeményezhet a munkáltató, és a munkavállaló is, azonban a rendelet 15. §-ának (3) bekezdés c) pontja szerint a 7. § alá eső munkavállaló soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatáról kifejezetten a munkáltató köteles gondoskodni. Így alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes is kérhette volna soron kívüli alkalmassági vizsgálatát, mivel ezt a jogszabály kifejezetten a munkáltató kötelezettségévé teszi.
Ugyancsak helytállóan utaltak a bíróságok a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendeletben foglaltakra, és helyesen állapították meg, hogy a 40%-os munkaképesség-csökkenésre tekintettel felperes alkalmassági vizsgálata körében az alperesnek intézkednie kellett volna a rehabilitációs eljárás lefolytatása iránt. Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a felperes csak a munkaképesség-csökkenés megállapítását követően hosszú idő elteltével tájékoztatta erről az alperest, ugyanis a munkáltató kötelezettsége a rehabilitációs eljárás lefolytatására a tudomásszerzés időpontjától bekövetkezett.
A rendkívüli felmondás joga akkor gyakorolható, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal megszegi [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperesnek az alperes által megjelölt napon a munkavégzési helyén meg kellett volna jelennie legalább a helyzet tisztázása érdekében, így részéről a felróható magatartás megvalósult. A kötelezettségszegés súlyát azonban vizsgálni kell, és ennek során értékelni kell a munkáltató jogszabályba ütköző, együttműködési kötelezettséget sértő eljárását is, amely jelentősen csökkenti a felperesi magatartás súlyát.
Mindebből következően az volt megállapítható, hogy a felperes eljárása - miszerint a munkahelyén az előírt időben nem jelent meg a takarítói feladatok ellátása céljából - nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek az alperesi magatartás mellett, amely indokolttá tette a munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetését.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a fenti indokolásbeli módosítással - hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében. (Legf.Bír. Mfv.I.10.072/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.