adozona.hu
BH+ 2010.5.233
BH+ 2010.5.233
Az alaptalannak talált keresetrész vonatkozásában a részben megismételt közigazgatási eljárásban a bizonyítás lehetőségét nem lehet újra megnyitni [2003. évi XCII. tv. 108. §, 109. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság az I. r. felperesnél 2001-2005. évekre vonatkozóan százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben, a II. r. felperesnél 2004-2005. években szintén százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben végezte bevallások utólagos vizsgálatát. A felperesek adóalapját becsléssel megállapítva az I. r. felperes terhére 3 018 112 Ft, a II. r. felperes terhére 1 018 627 Ft adókülönbözetet állapított meg és ehhez igazodó adóbírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlékot számított fel. A felp...
BH+ 2010.5.233 Az alaptalannak talált keresetrész vonatkozásában a részben megismételt közigazgatási eljárásban a bizonyítás lehetőségét nem lehet újra megnyitni [2003. évi XCII. tv. 108. §, 109. §]
Az adóhatóság az I. r. felperesnél 2001-2005. évekre vonatkozóan százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben, a II. r. felperesnél 2004-2005. években szintén százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben végezte bevallások utólagos vizsgálatát. A felperesek adóalapját becsléssel megállapítva az I. r. felperes terhére 3 018 112 Ft, a II. r. felperes terhére 1 018 627 Ft adókülönbözetet állapított meg és ehhez igazodó adóbírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlékot számított fel. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. december 11-én, illetve 2008. január 11-én hozott határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.Az adóhatóság az I. r. felperesnél 2001-2005. évekre, a II. r. felperesnél 2001-2003. évekre személyi jövedelemadó adónemben is bevallások utólagos vizsgálatát végezte. A becsléssel megállapított adóalapra figyelemmel az I. r. felperesnél 10 184 131 Ft, a II. r. felperesnél 6 448 876 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. december 6-án és december 11-én kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperesek keresetükben az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérték.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A megyei bíróság döntését az általa tanúként meghallgatott P. J.-né, id. P. J.-né, id. B. I.-né, B. Gy.-né, K. S.-né, J. Zs.-né, O. L.-né, S. L., Sz. P., F. A., Gy. G., H. E. és id. B. I. tanúvallomására alapozta. A tanúvallomásokból azt a következtetést vonta le, hogy a felperesek hitelt érdemlően bizonyították, hogy részükre H. E. Zs. 30 millió Ft kölcsönt nyújtott, és a kölcsönösszeg a vizsgált időszakban is rendelkezésükre állt. Ítéletének indokolásában a tanúvallomások tartalmát ismertette és bizonyító erejét értékelte.
Ugyancsak vizsgálta a kölcsönadást tanúsító okiratokat (megállapodás, átvételi elismervény, írásbeli nyilatkozat, átutalást igazoló folyószámla kivonat, összeg visszafizetését igazoló adásvételi szerződések, tulajdoni lap). A megyei bíróság bizonyítottnak találta továbbá, hogy a II. r. felperes anyai nagyapjától H. J.-től 8 950 000 Ft-ot kapott 1998. január 27-én, azonban úgy értékelte, hogy a II. r. felperes nem igazolta ezen összeg vizsgált időszakban való rendelkezésre állását.
Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a II. r. felperes szüleitől kapott 5 millió Ft-tal összefüggésben.
A megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy a 30 millió Ft-ot a felperesek forrásaként figyelembe kell venni. Utalt arra, hogy amennyiben a felperesek a megismételt eljárásban további bizonyítékot tudnak csatolni a H. J.-től, illetve a II. r. felperes szüleitől kapott ajándék rendelkezésre állásáról, az adóhatóságnak azt is meg kell vizsgálnia.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Art. 97. § (4), (6) bekezdése, 108. § (1) bekezdése, 109. § (1) és (3) bekezdése, a Pp. 164. § (2) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2. §-ában, 3. § (1) bekezdés a) pontjában, 4. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
Álláspontja szerint a megyei bíróság az Art. 109. § (3) bekezdésével ellentétben tekintette hitelt érdemlően bizonyítottnak a 30 millió Ft kölcsön forrásként való rendelkezésre állását. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tisztázta a rendelkezésre álló okirati és egyéb bizonyítékok mellett, hogy a 30 millió Ft valós megszerzett jövedelmi háttere megvolt-e. Álláspontja szerint a pénz átadása nem tekinthető bizonyítottnak, mert az átadást a tanúk nem látták, kivéve a II. r. felperes édesanyját. Sérelmezte, hogy az 1999. augusztus 15-én készpénzben kölcsönadott 30 millió Ft-ot illetően nem tisztázódott, hogy a pénzt a kölcsönadó milyen valutában és hogyan hozta be Magyarországra. A jogügylet tényleges pénzügyi megvalósulása, valamint a felperesek rendelkezésre állása nem bizonyított. Az adóhatóság hivatkozott arra, hogy a kölcsönt a felperesek nem a vizsgált időszak alatt fizették vissza, a kölcsönt vállalkozásuk működéséhez használták fel, illetve a 2008. március 19-i tárgyaláson B. I. úgy nyilatkozott, hogy az összeg nagy részét magánszemélyeknek adták kölcsön. Ugyanakkor a 2003. augusztus 18-i megállapodás szerint a teljes összeget ingatlan megvételéhez és felújításához használták fel. Utalt arra, hogy a kocsma felújításával kapcsolatban ilyen összegű felhasználást a felperesek nem igazoltak. Azzal összefüggésben, hogy a felperes a perben igazolta a 30 millió Ft kamattal növelt összegének időközben történt visszafizetését, rámutatott arra, hogy a visszafizetés a kölcsönnyújtást hitelt érdemlően nem bizonyítja. Ellentmondásosnak ítélte H. E. nyilatkozatát is a tekintetben, hogy miért került sor 36 millió Ft visszafizetésére. Kiemelte, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a fenti bizonyíték előterjesztésének időpontját, ami a peres eljárás végső szakaszában történt. Az alperes előadta, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése a hitelt érdemlő bizonyítás kötelezettségét az adózóra terheli. Ezzel szemben az adóhatóság a hatósági eljárásban a tényállást az Art. 97. § (4) bekezdésének megfelelően tisztázta. Kifogásolta, hogy a bíróság kizárólag a tanúvallomásokba, nyilatkozatokba foglaltakra alapítva fogadta el a felperesek állításait. Utalt arra is, hogy feloldhatatlan ellentét van a megyei bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy sem a H. J.-től kapott 8 950 000 Ft, sem a II. r. felperes szüleitől kapott 5 millió Ft rendelkezésre állását nem bizonyították, illetve a megismételt eljárásra adott azon iránymutatás között, hogy az új eljárásban a felperesek további bizonyítékot csatolhatnak a rendelkezésre állás igazolására. Hangsúlyozta, hogy a megyei bíróság a megismételt eljárásban nem nyithatja meg újra a bizonyítási eljárást.
A felülvizsgálati kérelem kisebb részben alapos.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A 108. § (2) bekezdése szerint az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 109. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye (BH 2002.29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996.505.) Ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az az annak megállapítása alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg azonban iratellenesség azon címén, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul (BH 1994.639.).
A Legfelsőbb Bíróságnak az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt, az Art-ba foglalt bizonyítási szabályok alapján azt kellett vizsgálnia, hogy megalapozott-e a jogerős ítélet. E vonatkozásban felülbírálati jogköre az előzőekben kifejtettek szerint körülhatárolt. A megyei bíróság egyértelműen megjelölte ítéletének indokolásában, hogy melyek azok a bizonyítékok, amelyeknek alapján az adóhatóságtól eltérő következtetésre jutott. Az általa meghallgatott tanúk vallomását részletesen ismertette és értékelte. Azon álláspontját, hogy a rendelkezésre álló iratok és tanúvallomások alapján megállapítható, hogy a felperesek hitelt érdemlően igazolták a 30 millió Ft kölcsönadását és rendelkezésre állását, a bizonyítékok értékelése alapján alakította ki a nélkül, hogy iratellenes megállapítást tett volna, vagy megsértette volna az okszerűség követelményét.
Az alperes a megyei bíróság által is vizsgált és értékelt bizonyítékok újraértékelését várta a Legfelsőbb Bíróságtól, a bizonyítékok felülmérlegelésének azonban nincs helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem érdemét illetően a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Kfv.I.35.323/2009.)