BH+ 2010.5.216

Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a visszafizetendő, de még vissza nem fizetett támogatást a mérleg tőketartozás rovata helyett a kötelezettségek között tartja nyilván (oda helyezte át) nem jelenti azt, hogy a vagyonának értékcsökkenése, azaz kára bekövetkezett [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 2000. évi C. tv. (továbbiakban: Szvt.) 36. § (1) bek. f) pontja, (2) bek. a) pontja, 42. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Megyei Munkaügyi Központ 1996. március 6-án kelt határozatával visszavonta azt a döntését, mellyel a felperes részére munkahelyteremtő beruházásra szóló támogatást ítélt meg és egyben kötelezte a felperest a részére munkahelyteremtő támogatásként kifizetett 5 300 000 Ft és járulékai visszafizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem valósította meg 1994. december 31-ig a munkahelyteremtő beruházást és így nem teljesítette szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettségét. Ez...

BH+ 2010.5.216 Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a visszafizetendő, de még vissza nem fizetett támogatást a mérleg tőketartozás rovata helyett a kötelezettségek között tartja nyilván (oda helyezte át) nem jelenti azt, hogy a vagyonának értékcsökkenése, azaz kára bekövetkezett [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 2000. évi C. tv. (továbbiakban: Szvt.) 36. § (1) bek. f) pontja, (2) bek. a) pontja, 42. § (1) bek.].
A Megyei Munkaügyi Központ 1996. március 6-án kelt határozatával visszavonta azt a döntését, mellyel a felperes részére munkahelyteremtő beruházásra szóló támogatást ítélt meg és egyben kötelezte a felperest a részére munkahelyteremtő támogatásként kifizetett 5 300 000 Ft és járulékai visszafizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem valósította meg 1994. december 31-ig a munkahelyteremtő beruházást és így nem teljesítette szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettségét. Ez a határozat 1996. május 14-én jogerőre emelkedett.
Az alperes a felperessel 1994. február 25-én megkötött beruházási kölcsönszerződés és alkölcsönszerződés alapján a felperes beruházási számlájára 1 811 264 Ft-ot utalt át, a kölcsönszerződések szerint még fennmaradó kölcsön folyósítását viszont megtagadta. Az alperes - arra hivatkozással, hogy a felperes a kölcsönszerződésben vállaltak szerint nem teljesítette - a folyósított kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget - a városi bíróság előtt pénztartozás megfizetése iránti keresetet indított a felperessel szemben. E per során jelen per felperese viszontkeresetet terjesztett elő, melyben elsődlegesen 5 300 000 Ft és járulékaiban kérte az alperes kártérítésben való marasztalását, másodlagosan pedig az alperes kártérítési felelősségének megállapítását kérte. Előadása szerint az alperes szerződésszegő magatartása miatt nem tudta megvalósítani a Megyei Munkaügyi Központ felé vállalt munkahelyteremtő beruházást. Az alperes kártérítési felelősségének fennállását a másodfokú bíróságként eljáró megyei bíróság 1999. június 23-án meghozott ítélete megállapította, ezt az ítéletet pedig a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hatályában fenntartotta.
A felperes 2003. március 6-án az alperessel szemben benyújtotta kártérítés megfizetése iránti keresetét. A megyei bíróság előtt folyamatban volt megismételt eljárás során kártérítési követelésének összegét 874 892 710 Ft és ennek kamataiban határozta meg és e követelésen belül 22 506 000 Ft volt az az összeg, melynek megfizetésére azért kérte kötelezni az alperest, mert a Megyei Munkaügyi Központ részére a felperesnek a visszavont támogatást kamatokkal együtt vissza kell fizetnie. A megyei bíróság végzésével e követelés vonatkozásában a pert - arra hivatkozással, hogy a támogatás visszafizetése hiányában a felperes követelése időelőtti - megszüntette. Ezt a végzést az ítélőtábla végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per e részében további tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megyei bíróság a folytatódott eljárásban meghozott 4. sorszámú végzésével - annak hangsúlyozása mellett, hogy a Munkaügyi Központ jogutódjaként az APEH felé a támogatás visszavonása folytán a felperesnek jelenleg is fennáll a tartozása, és annak visszafizetése még részben sem történt meg - a pert ismét megszüntette. Ezt a határozatot az ítélőtábla végzésével ismét hatályon kívül helyezte azzal, hogy az elsőfokú bíróságnak az idő előttiség vizsgálata előtt a kártérítési felelősség elemeinek fennállását is tisztázni kell.
Az elsőfokú bíróság ilyen előzmények után meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet szerint ugyan jogerős bírósági határozat állapította meg, hogy az alperes a felperessel szemben jogellenes magatartást tanúsított, de a felperes károsodása csak akkor következik be, amikor a felperes eleget tesz annak a határozatnak, mely őt a támogatás visszafizetésére kötelezte. Erre ezideig nem került sor, így a kártérítési felelősség egyik eleme, a kár hiányzik.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletével a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében nem volt mód a fellebbezési eljárásban indítványozott szakértői bizonyítás elrendelésére és a fellebbezés mellékleteként csatolt nyilatkozat figyelembevételére sem. Kifejtette, hogy kártérítési felelősség alapján csak akkor lett volna helye az alperes marasztalásának, ha a felperes bizonyította volna, hogy az alperes jogellenes magatartásából eredően őt kár érte és bizonyította volna a kár összegét is. A Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés, elmaradt vagyoni előny, továbbá olyan kárpótlás, vagy költség megtérítésének lehet helye, mely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges. Amíg a munkahelyteremtő támogatást, vagy annak valamely részét a felperes nem fizeti vissza, a felperes vagyonában értékcsökkenés nem következik be, tehát hiányzik a kártérítési felelősség egyik kötelező eleme a kár. Bizonyított kár hiányában pedig a felperes keresete nem alapos. Megjegyezte, hogy nem jelenti a kötelezettség teljesítését az, hogy egy könyvelési művelettel átkerül a támogatás összege a felperes mérlegében a kötelezettség rovatba.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helytadó új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság hiányos tényállás alapján, téves jogi következtetésre jutott. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta:
Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság az EBH 2006/1425. számú határozat alapulvételével, hogy a vagyoncsökkenés csak akkor következik be, ha a felperes a támogatást visszafizeti. Ez az elvi határozat jelen esetben azért nem irányadó, mert a felperes a perbeli támogatást vissza nem térítendő tőkejuttatásként kapta, azt tőketartalékában kellett nyilvántartania, így azzal saját vagyona növekedett, a támogatás visszavonása következtében viszont az 5 300 000 Ft-ot a kötelezettség rovatban kellett nyilvántartania és saját tőkéjét ezzel az összeggel csökkentenie kellett. Más a helyzet hivatkozott elvi határozatban írt áfa elszámolás esetében, mert az nem érintette a cég saját tőkéjét.
A bíróságoknak figyelembe kellett volna venniük, hogy a felperes nem természetes személy, rá a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó jogszabályokat is alkalmazni kell. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (5) bekezdésében és 35. §-ában írtakat, nem vizsgálták a felperes éves beszámolójának adatait és annak változásait, azt sem vizsgálták, hogy a vállalkozás piaci értékére hogyan hatott ki az alperes magatartása. A vállalati vagyonba bekövetkezett értékcsökkenés meghatározása különleges szakértelmet igényel, ezért indokolt lett volna a szakértői bizonyítás lefolytatása. A felperes már az elsőfokú eljárásban is hivatkozott arra, hogy az 5 300 000 Ft-os támogatás visszavonása folytán a tőkejuttatás kamatozó kölcsönné vált.
A felperes vagyoncsökkenése már akkor bekövetkezett, amikor a munkaügyi központ visszavonta a támogatást biztosító határozatát. Ez a döntés ugyanis a felperesnek nemcsak a könyv szerinti, de piaci értékét is rontotta.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
Az nem vitatható, hogy jogerős bírósági ítélet megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását. A Megyei Bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy az alperes rosszhiszemű, szerződésszegő magatartást tanúsított, a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg, jogellenes magatartása miatt lehetetlenült a felperessel megkötött szerződés és mindez megalapozta a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján az alperes kártérítési felelősségét. Ugyanennek az ítéletnek az indoklása azt is rögzítette, hogy a munkahelyteremtő beruházás meghiúsulása okozati összefüggésben van az alperes jogellenes magatartásával, ezért az alperesnek viselnie kell azt a kárt, amely a felperest a támogatás visszavonása miatt érte. Ebben a határozatban azonban azt is egyértelműen kifejtette a bíróság, hogy a felperes kártérítés megfizetésére irányuló viszontkereseti kérelme még idő előtti, mert a felperes még nem fizette vissza a támogatást. A Legfelsőbb Bíróságnak e határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és ennek során meghozott ítéletének indokolása egyértelműen kimondta, hogy az alperes kártérítési felelősségének jogalapja fennáll, mert bizonyítást nyert, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben áll a támogatás visszavonása és azt a felperesnek vissza kell fizetnie. A fentiek figyelembevétele mellett is helytállónak kell azonban tekinteni a felperes keresetének elutasítását a következők miatt:
A Ptk. 339. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, de e rendelkezésből még nem következik, hogy a kár felmerülését és annak mértékét a károsultnak ne kellene bizonyítania. Kárról csak akkor lehet szó, ha a jogellenes magatartás következtében a károsultat vagyonában, vagy személyében valamilyen kimutatható hátrány éri. A kártérítés célja e vagyoni, vagy nem vagyoni hátrány kiküszöbölése, tehát a reparáció, a kártérítés folytán a károsultnak olyan helyzetbe kell kerülnie, mintha a kár be sem következett volna. Ez a Ptk. 355. § (1) bekezdése szerint elsősorban az eredeti állapot helyreállítása útján biztosítható, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a károsult ezt alapos okból nem kívánja, akkor a károkozót a károsult vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére kell kötelezni. A kártérítés a Ptk. 360. § (1) bekezdése szerint a károsodás bekövetkeztétől esedékes. A károsító magatartás és a kár bekövetkezte nem feltétlenül esik egybe. Mindaddig, amíg károsodás nem történik, a kártérítés nem válik esedékessé és annak megfizetésével a kárt okozó személy nem esik késedelembe. A kártérítési összeg után ezért kamat is csak a károsodás bekövetkeztétől jár és az elévülési idő is csak ekkortól veszi kezdetét.
A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy kártérítés esetén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást, vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges. A perbeli esetben a felperes olyan összegű kártérítésben kérte az alperes marasztalását, melyet a munkahelyteremtő támogatás visszavonása miatt vissza kell fizetnie, amelytől tehát a visszafizetés miatt elesik. Abból indult ki, ugyanis, hogy ezzel az összeggel vagyona csökken. Egyértelmű tehát, hogy a felperes a támogatás visszafizetésének kötelezettsége miatt a vagyonában bekövetkező értékcsökkenést minősítette kárnak. Elismerte azonban, hogy ezideig nem került sor a visszakövetelt támogatás és annak járulékai visszafizetésére.
Helytállóan állapította meg másodfokú bíróság, hogy a felperes vagyonában csak akkor következik be az értékcsökkenés, ha a munkahelyteremtő támogatást, vagy annak valamely részét visszafizeti, annak megtörténte előtt nem károsodik. A felperesnek az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben tartozása keletkezett, amely a vagyonát ténylegesen csak akkor csökkenti, ha a tartozását kiegyenlíti. A felperes a perben nem a cég piaci értékének romlása miatt kérte az alperes kártérítésben való marasztalását, ezért a piaci érték romlásának tisztázása érdekében nem merülhetett fel szakértői vélemény beszerzésének szükségessége. Nincs jelentősége annak sem, hogy a cég 2008. évi mérlegének tőketartalék rovatából már kikerült a korábban ott nyilvántartott 5 300 000 Ft tőketartalék összege. Az nem vitatható, hogy a felperesnek a jogszabály alapján tőketartalékba helyezett pénzeszközök átvett értékét a tőketartalék növekedéseként, a jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök értékét pedig a tőketartalék csökkenéseként kellett kimutatnia az Szvt. 36. § (1) bekezdés f) pont és (2) bekezdése e) pontjában írtak alapján és az sem vitatható, hogy a szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozásokat az Szvt. 42. § (1) bekezdése alapján a felperesnek a kötelezettségek között kellett nyilvántartania. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban az körülmény, hogy a korábban vissza nem térítendő támogatásként folyósított és tőketartalékba helyezett összeg a támogatás visszavonása miatt utóbb a felperes számviteli nyilvántartásában tartozásként jelenik meg, szolgáltathat ugyan egy jelentős adatot a felperes gazdálkodásának vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetéről, de nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes vagyonának csökkenése ténylegesen bekövetkezett. Ezzel az állásponttal összhangban áll a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2006. évi számában 1425 sorszám alatt közzétett elvi határozata, mely szerint a gazdálkodó szervezet károsodása nem az adótartozás megfizetését előíró adóhatósági döntés jogerőre emelkedésével, hanem akkor következik be, amikor az adótartozás megfizetése legalább részben megtörténik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.IX.30.358/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.