adozona.hu
BH 2010.5.124
BH 2010.5.124
Költségvetésből nyújtott vissza nem térítendő állami támogatásra irányuló szerződés megkötésének a szabályait a speciális, közigazgatási jogi rendelkezések, és nem a Ptk. tartalmazza. A pályáztató szerződéskötés során tanúsított magatartása nem felróható, ha a pályáztatás és a szerződéskötés irányadó szabályainak megfelel [217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 82. §, 89. §, 290/2002. (XII. 27.) Korm. r. 7. §, 3/2003. (I. 24.) FVM r. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 2003. április 7-én és 8-án pályázatot nyújtottak be az alpereshez az alperes által meghirdetett Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program agrár-környezetgazdálkodási támogatás elnyerése céljából. Az I. r. felperes az ökológiai gazdálkodási célprogramban összesen 118,44 hektár területű szántóföldi átállási időszakú területre, míg a II. r. felperes 178,18 hektár területű átállási időszakban lévő mezőgazdasági termőföld területre, 39,32 hektár területű zöldség művelési ágú területre, ...
BH 2010.5.124 Költségvetésből nyújtott vissza nem térítendő állami támogatásra irányuló szerződés megkötésének a szabályait a speciális, közigazgatási jogi rendelkezések, és nem a Ptk. tartalmazza. A pályáztató szerződéskötés során tanúsított magatartása nem felróható, ha a pályáztatás és a szerződéskötés irányadó szabályainak megfelel [217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 82. §, 89. §, 290/2002. (XII. 27.) Korm. r. 7. §, 3/2003. (I. 24.) FVM r. 3. §].
A felperesek 2003. április 7-én és 8-án pályázatot nyújtottak be az alpereshez az alperes által meghirdetett Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program agrár-környezetgazdálkodási támogatás elnyerése céljából. Az I. r. felperes az ökológiai gazdálkodási célprogramban összesen 118,44 hektár területű szántóföldi átállási időszakú területre, míg a II. r. felperes 178,18 hektár területű átállási időszakban lévő mezőgazdasági termőföld területre, 39,32 hektár területű zöldség művelési ágú területre, és 15,18 hektár területű rét- és legelő művelési ágú területre nyújtott be pályázatot.A pályázat részeként csatolták a B. H. Kht.-val mint ellenőrző szervvel 2001. február 26-án kötött szerződést, valamint az ellenőrző szerv által kiadott nyilatkozatokat és igazolásokat arra vonatkozóan, hogy a területen 2001. év óta ökológiai gazdálkodás folyik és a felsorolt területek az ellenőrző szerv ellenőrzése alatt állnak.
A felperesek 2002. évben hasonló támogatást kértek, a pályázatot az alperes forráshiány miatt utasította el.
Az alperes a 2003. évi pályázatokat elfogadta és a felperesekkel 2003. augusztus 26-án támogatási szerződést kötött az agrár-környezetvédelmi területalapú támogatás igénybevételére. Az I. r. felperesnek 228,68 hektár területre 5 687 000 forint, a II. r. felperesnek 118,44 hektár területre 2 961 000 forint támogatási összeget nyújtott.
Az alperes a szerződés teljesítésének ellenőrzése során megállapította, hogy az I. r. felperes 61,52 hektár területű szántóföldre és a zöldségek átállási időszakának alapprogramja esetében 39,32 hektár nagyságú területre jogosulatlanul vette igénybe a vissza nem térítendő állami támogatást. Ezért 2005. április 8-án kelt határozatával az I. r. felperest 3 496 095 forint összegű visszatérítésre kötelezte. A II. r. felperes esetében megállapította, hogy 78,19 hektár nagyságú területre vette igénybe jogosulatlanul a támogatást, ezért 2005. március 11-én kelt határozatával kamatokkal növelten 2 495 543 forint visszatérítésére kötelezte. Mindkét határozatban megállapította, hogy a B. H. Kht. nyilvántartása szerint az érintett területek átállásának kezdete a szerződéskötés napja, 2001. február 26-a. Ezért a pályázat benyújtásának idején a vetett növények már ökológiai (átállt) státuszúak voltak.
A felperesek az alperes határozatát bíróság előtt megtámadták, a közigazgatási bíróság azonban a keresetüket elutasította.
A felperesek keresetükben az alperest a Ptk. 318. §-a, 339. §-a, 4. § (1) és (4) bekezdése, valamint 205. § (3) bekezdése alapján 2 056 120 forint, illetve 1 563 800 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a felperesek keresetének helyt adott.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az I. és II. r. felperes, valamint az alperes között létrejött támogatási szerződések 11. pontja olyan kötelmi jogviszonyt keletkeztetett a felek között, amelyre a Polgári Törvénykönyv szabályai érvényesek. Tehát a szerződés megkötése során kölcsönösen együttműködve lettek volna kötelesek eljárni. A támogatási szerződés 10. pontja értelmében a szerződést akadályozó körülményekről egymást haladéktalanul tájékoztatni kellett volna. A bíróság megállapította, hogy az alperes e kötelezettségeknek nem tett eleget. A benyújtott pályázati anyagban minden adat rendelkezésre állt, amelyből az alperesnek a pályázat elbírálása során fel kellett volna ismerni a felperesek által közölt adatok alapján, hogy a megjelölt területek nem felelnek meg az átállási területre vonatkozó követelményeknek. Ezen adatok alapján az átállt területre vonatkozó szabályok lettek volna az irányadók. A felperesek az átállási időt meghatározó pályázati feltételt, illetve jogszabályt annak pontatlan megfogalmazása folytán tévesen értelmezték. Az alperesnek azonban kellően gondos és szerződésszerű magatartás tanúsítása esetén a felpereseknek az átállási idő kezdetének meghatározására vonatkozó tévedését fel kellett volna ismernie. Ez esetben a felperesek helyesen, átállt státuszú területekre pályázhattak volna, az e területekre járó támogatást vehették volna igénybe.
Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes előadta, hogy a felperesek pályázatát a 3/2003. (I. 24.) FVM rendelet V. fejezete alapján bírálta el, jogellenes magatartást nem tanúsított. Előadta továbbá, hogy a pályázat benyújtására nyitva álló 30 nap határidő 2006. április 16-án lejárt. A felperesek 2003. április 7. és 8. napján nyújtották be a pályázatukat, új pályázat benyújtására április 16-a után nem volt lehetőségük. Amennyiben mégis benyújtják, akkor sem biztos, hogy a támogatási szerződés megkötésére sor kerül.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a felperesek az alperes magatartása miatt kerültek olyan helyzetbe, hogy a támogatást egyrészt kamatostul vissza kellett fizetniük, másrészt elestek attól a lehetőségtől, hogy a pályázatuk megfelelő elbírálása esetén a művelt területekre az állami támogatást megkaphassák. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes a pályázatok elbírálása és a folyósított támogatások visszafizetésére vonatkozó határozatai meghozatala során szakhatóságként járt el. Ezért a felperesek tévedését a pályázat elbírálásakor fel kellett volna ismernie. Az alperes e kötelezettségét alátámasztja, hogy a jogszabály megalkotásában, tervezetének elkészítésében maga is részt vett. A jogszabálynak "legalább kétéves átállási időszakra" vonatkozó meghatározása ugyanakkor nem egyértelmű. Az alperes magatartása miatt nem tudtak a felperesek kárenyhítési kötelezettségüknek annyiban eleget tenni, hogy kellő időben megfelelő pályázatot nyújtsanak be.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes sérelmezte, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, egyben sérti a Ptk. 339. § (1) bekezdésének és 355. § (4) bekezdésének a rendelkezését. Előadta, hogy a támogatási szerződés megkötésére elsődlegesen a közigazgatási jogszabályokat, adott esetben a 3/2003. (I. 24.) FVM rendeletet kellett alkalmazni. A rendelet 3. § (2) bekezdésére tekintettel a rendelet V. fejezete nem adott lehetőséget a jogalkalmazónak a hiánypótlási felhívásra. Az adott szerződéstípus a támogatási szerződés esetében a polgári jog általános szabályai csak másodlagosan vehetők figyelembe. A fellebbezésében előadott indokok alapján vitatta, hogy a felperesek által hiányolt hiánypótlás teljesítése esetén is a felperesek új pályázatot nyújthattak volna be. Előadta továbbá, hogy a II. r. alperes szakmai végzettséggel rendelkező személy, a felperesek régóta ökológiai gazdálkodást folytattak. Ezért maguk is tudhatták, hogy a kérdéses területek "átállt" státuszúak voltak.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperesek a kártérítési keresetüket az alperessel kötött támogatási szerződés megszegésére alapították a szerződés és a Ptk. általános, szerződéskötésre vonatkozó elvei és szabályai megszegésére hivatkozással. A perbeli támogatási szerződés tárgyát azonban a központi költségvetésből az alperes kiadási előirányzatában szereplő közvetlen termelői támogatás képezte, mely szerződés megkötésének feltételeit, sőt a támogatási szerződések tartalmát is - az államháztartás működési rendjének szabályozásával összhangban - a Ptk. rendelkezéseitől eltérő kógens rendelkezések szabályozzák. Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 82. § (1) bekezdése szerint az e rendelet hatálya alá tartozó előirányzatokból fejlesztési támogatás kizárólag pályázat útján nyújtható. A Kormányrendelet a továbbiakban meghatározza a pályázatok tartalmi követelményeit (83-84. §), a pályázatok elbírálásának rendjét, (85-86. §) és a megkötött támogatási szerződések kötelező tartalmi elemeit (87-89. §). A 2003. évi agrár- és vidékfejlesztési költségvetési támogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 290/2002. (XII. 27.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerint a pályázat alapján igénybe vehető támogatás esetében a támogatásban részesíthetők körét, a támogatás alapjául szolgáló jogcímet, a pályázat tartalmi követelményeit, szakmai szempontjait, a pályázat elbírálásának, valamint a támogatás igénybevételének eljárási rendjét külön jogszabály, jogszabály alapján kiadott pályázati felhívás vagy közlemény határozza meg. A 11. § (2) bekezdése értelmében a pályázat elbírálására - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény mellőzésével - törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet eltérő rendelkezése hiányában - kizárólag az e rendeletben, valamint a támogatás mértékét és feltételeit tartalmazó külön jogszabályokban, illetve pályázati felhívásban foglaltakat kell alkalmazni.
A támogatási szerződés megkötésének e speciális szabályozására tekintettel megalapozatlanul helyezkedett a perben eljárt bíróság arra a jogi álláspontra, hogy az alperesnek a pályázat elbírálása és a szerződéskötés során tanúsított magatartását - kizárólag - a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdése, illetőleg 205. § (3) bekezdése általános szabályai szerint kell vizsgálni. Különösen téves az az álláspont, amely az utóbb megkötött támogatási szerződés egyes, (nyilvánvalóan a szerződés teljesítésével kapcsolatos kötelezettségeket szabályozó) rendelkezéseit visszavetíti a szerződéskötést megelőző magatartás megítélésére.
Az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok 2003. évi költségvetési támogatásáról szóló 3/2003. (I. 24.) FVM rendelet tartalmazza a támogatásra benyújtott pályázatok elbírálásának a részletes szabályait. A rendelet 3. § (2) bekezdése az egyszeri, 15 napos határidővel történő hiánypótlásra csak az adott támogatási jogcím körében és a jogszabály kifejezett engedélyével adott lehetőséget. A felperesek által igényelt területalapú agrár- környezetgazdálkodási támogatás igénybevételéről szóló V. fejezet a pályáztatót az egyszeri hiánypótlási felhívás alkalmazására nem jogosította fel. (A már idézett jogszabályi rendelkezés az 1957. évi IV. törvényben meghatározott eljárási szabályok alkalmazását is kategorikusan kizárta.) Ebből következően az eljárt bíróság jogszabálysértéssel állapította meg, hogy az alperes a hiánypótlási felhívás elmulasztásával (felróható magatartásával) idézte elő, hogy a felperesek a téves adatközlésüket az adott pályázat során nem korrigálhatták.
Megalapozatlanul állapította meg továbbá a másodfokú bíróság, hogy az alperes e magatartása okozta, hogy a felpereseknek a támogatás egy részét kamatostul vissza kellett fizetniük. Ez a jogkövetkezmény nem az alperes magatartásából, hanem a már idézett jogszabályok kötelező tartalmából és azoknak a támogatási szerződés 7. pontjában a szerződés tartalmává tett rendelkezéseiből eredt.
Az alperes - el nem bírált fellebbezési indokait megismételve - felülvizsgálati kérelmében alapos okkal hivatkozott arra, hogy az alperesi magatartás felróhatóságának feltételezésével sem állapítható meg az okozati összefüggés az alperes vitatott magatartása és a felperesek által állított kár között, amely abból keletkezett, hogy a felperesek az alacsonyabb összegű, a már átállt területekre igényelhető állami támogatástól elestek.
Az alperes perben nem cáfolt előadása szerint a feltételezett hiánypótlási határidőben a pályázatok benyújtására nyitva álló határidő lezárult. E határidő jogvesztő, és igazolási kérelem benyújtásának sincs helye [290/2002. (XII. 17.) Korm. rendelet 7. § (5) bekezdés]. A fenti feltételek teljesülése esetén sem állítható továbbá - a pályáztatás jellegéből következően, - hogy a felpereseknek az átállt területekre igényelendő támogatás iránti pályázata sikeres lett volna, az forráshiány miatt vagy más okból nem került volna elutasításra.
Végül alaptalanul hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes károkozó magatartása megragadható abban is, hogy az ökológiai átállást szabályozó, a felperesek téves adatközlését magalapozó jogszabályi definíció bizonytalanságának okozója mint a rendelet megalkotója, illetve tervezetének elkészítője maga az alperes. A pályázati kiírás által hivatkozott 2/2000. (I. 18.) FVM-KÖM együttes rendelet az alperes közjogi, jogalkotó tevékenységének az eredménye. A jogalkotás hibája a polgári jogi szerződést kötő felek szerződéskötési magatartásán kívülálló tevékenységből ered, ami általában még a Ptk. 349. § (1) bekezdésében meghatározott államigazgatási jogkörben okozott kárfelelősséget sem alapozza meg (BH 2002/264, 1994/312). A felperesek a keresetüket szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránt terjesztették elő. A kereset elbírálása körében a jogszabály esetleges félreérthetősége szerződésszegő, károkozásra alapot adó magatartásként tehát nem volt figyelembe vehető.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.706/2009.)