adozona.hu
EH 2009.1995
EH 2009.1995
A főiskolai adjunktusi kinevezés a jogszabály alapján határozott időre szólhat abban az esetben is, ha azt a kinevezés nem tünteti fel [1993. évi LXXX. tv. 14. § (2) bekezdés, 21. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesnek a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének és jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 1989. augusztus 1-jétől 1992. június 30-áig tartó határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel főiskolai tanársegéd munkakörrel az alperes P. Főiskolai Kara S.-i Intézetében. 1992. július 1-jétől 1995. június 30-áig határozott idejű kinevezést kapott ugyanezen munkakörre, majd e...
EH 2009.1995 A főiskolai adjunktusi kinevezés a jogszabály alapján határozott időre szólhat abban az esetben is, ha azt a kinevezés nem tünteti fel [1993. évi LXXX. tv. 14. § (2) bekezdés, 21. § (1) bekezdés].
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesnek a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének és jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította.Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 1989. augusztus 1-jétől 1992. június 30-áig tartó határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel főiskolai tanársegéd munkakörrel az alperes P. Főiskolai Kara S.-i Intézetében. 1992. július 1-jétől 1995. június 30-áig határozott idejű kinevezést kapott ugyanezen munkakörre, majd ezt az 1995. július 1-jétől 1999. június 30-áig terjedő időre meghosszabbították.
Időközben a felperes 1996. július 1-jétől 1996. márciusi keltezésű iratban adjunktusi kinevezést kapott, amelyben a kinevezés tartamára vonatkozóan nem volt megállapítás, majd a felperest 1997. augusztus 16-ától B.-re helyezték át. Az alperes az 1999. június 30-án történt határozott idő elteltét követően semmilyen értesítést a jogviszony vonatkozásában a felperesnek nem küldött. A felperes 2003. februártól 2005 júliusáig gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságát töltötte.
A felperest 2006. július 6-án tájékoztatta az alperes arról, hogy a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (Ftv.) hatálybalépésével az adjunktusi kinevezése csak határozott időre, legfeljebb négy évre szólhat, melyet legfeljebb két alkalommal lehet meghosszabbítani. Az ismételt főiskolai adjunktusi kinevezése a 2 év 5 hónap, 27 nap fizetés nélküli szabadsága tartamával meghosszabbodva 2006. december 27-én lejár.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a felsőoktatásról szóló törvény speciális szabályokat tartalmaz az Mt.</a>, mind a Kjt. rendelkezéseihez képest. Ennek 14. § (2) bekezdése alapján 1996. július 1-jétől a felperest nem lehetett úgy kinevezni főiskolai adjunktussá, hogy az ne határozott idejű legyen. Határozatlan idejű kikötés esetén ezen részében a kinevezés érvénytelen lett volna, mely érvénytelen rész helyett a törvényi szabályozás, azaz a határozott idejű kikötés lett volna alkalmazandó. Ezen rendelkezést nem érinti azon alperesi mulasztás, hogy 1996-ban a felperessel nem közölte, hogy adjunktusi kinevezése határozott időre szól, illetve hogy az meghosszabbításra került.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az 1999. június 30-áig tartó kinevezés lejártával továbbdolgozás folytán sem vált a felperes közalkalmazotti jogviszonya határozatlan idejűvé. A felperes ugyanis az 1995. július 1-jétől 1999. június 30-áig tartó határozott idejű főiskolai tanársegédi kinevezése időszaka alatt 1996. július 1-jétől főiskolai adjunktus munkakörre szóló kinevezést kapott, melyet elfogadott.
Ezt követően kizárólag adjunktus munkakört látott el, ebben a munkakörben pedig az Ftv. 14. § (2) bekezdés alapján maximális 4 évig tartó határozott időtartamban volt foglalkoztatható. Bár az alperes nem értesítette a felperest a kinevezés 2000. július 1-jétől történő ismételt meghosszabbításáról, a jogviszony szintén a maximális 4 év időtartamban állhatott fenn, illetve a fizetés nélküli szabadság tartamával hosszabbodott meg, mint ahogy erről az alperes 2006. július 6-ai levele a felperest tájékoztatta is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az Ftv. 21. § (2) bekezdése szerint az állami felsőoktatási intézmények közalkalmazottaira a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az Ftv. rendelkezései a Munka törvénykönyvéhez, és a Kjt-hez képest is speciális szabályoknak minősülnek. Adott esetben tehát helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy az Mt. 79. § (6) bekezdés alkalmazására nincs lehetőség, vagyis a határozott idejű jogviszony nem alakulhatott át határozatlan idejű jogviszonnyá az Ftv. kötelező rendelkezéséből adódóan.
Álláspontja szerint az 1996. július 1-jei kinevezés nem tartalmazott ugyan kikötést az időtartamra nézve, de az Mt. 10. § (1) és (2) bekezdés alapján a hiányzó rendelkezés helyett az Ftv. szabályát kell irányadónak tekinteni, vagyis a kinevezés 4 éves határozott időre vonatkozik.
A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, és a keresetnek történő helytadásra irányult.
Arra hivatkozott, hogy a tanársegéd munkakörre szóló határozott idejű kikötés 1999. június 30-ával eltelt, de 1999. július 1-jével változatlanul továbbdolgozott az alperesnél, így az Mt. 79. § (6) bekezdés alapján határozott idejű kinevezése határozatlan idejűvé alakult át, függetlenül attól, hogy nem ugyanabban a munkakörben történt a továbbfoglalkoztatása. Amennyiben az alperes az adjunktus munkakörben az Ftv. rendelkezései alapján tovább nem tudta foglalkoztatni , akkor képzettségének megfelelő munkakört kellett volna felajánlania, vagy a felmentés szabályait alkalmaznia.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte. Álláspontja szerint az Mt. 79. § (6) bekezdésének alkalmazására nincs lehetőség, mert az Mt.</a> rendelkezései az általános, a Kjt. a speciális, az Ftv. pedig az oktatókra nézve "még speciálisabb" alkalmazási szabályokat mondanak ki, így az Ftv. rendelkezéseit kell alkalmazni, mivel az megelőzi az általános rendelkezést - figyelemmel arra is, hogy a hatályos felsőoktatási törvény tételes rendelkezése szerint a Munka törvénykönyve, mind a közalkalmazotti törvény rendelkezéseit a felsőoktatásban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a régi felsőoktatási törvény, az 1993. évi LXXX. törvény 21. § (1) bekezdése, valamint az új felsőoktatási törvény, a 2005. évi CXXXIX. törvény 81. §-a alapján.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak.
Az adott esetben a jogerős ítélet alapjául szolgáló ítéleti tényállás tekintetében jogszabálysértést megalapozó következtetés nem állapítható meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A felperes részére kiadott kinevezések nem vitatottan határozott időtartamra szólnak, a legutolsó 1995. július 1-jétől 1999. június 30-áig, mely időtartam alatt a felperes 1996. július 1-jétől kezdődően adjunktusi kinevezést kapott az időtartam megjelölése nélkül.
A felsőoktatási törvény 14. § (2) bekezdése szerint azonban adjunktus munkakörben határozott időre legfeljebb 4 évre szóló közalkalmazotti jogviszonyt lehet létesíteni, amely alkalmanként legfeljebb 4 évvel, két alkalommal hosszabbítható meg.
Az eljárt bíróságok ezen rendelkezésből helytállóan vonták le azt a jogkövetkeztetést, hogy az adjunktusi kinevezés időtartamra vonatkozó megjelölés nélkül is az Ftv. 14. § (2) bekezdésben foglalt törvényi rendelkezés folytán csak határozott időre szólhatott, figyelemmel az Mt. 9. §-ra.
A felsőoktatásban foglalkoztatott közalkalmazottakra az Ftv. 21. § (1) bekezdésben foglaltak szerint az Mt.</a> és a Kjt. rendelkezéseihez képest különös szabályok, e törvény rendelkezései az irányadók. Így a főiskolai adjunktusi kinevezés csak határozott időtartamra vonatkozhatott, és az Mt. 79. § (6) bekezdésében foglalt általános szabály folytán sem alakulhatott át határozatlan időtartamúvá a felperes továbbdolgozása folytán, hanem ismételt kinevezés nélkül is az Ftv. 14. § (2) bekezdésben foglalt maximális 4 év időtartammal, valamint a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamával hosszabbodhatott meg.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.583/2008.)