adozona.hu
EH 2009.1992
EH 2009.1992
I. Az óvoda vezetésére határozott időre adott vezetői megbízás munkáltatói jogutódlás alapján külön intézkedés nélkül történő megszűnése nem érinti a volt vezető határozatlan időre szóló óvodapedagógusi munkakörre létrejött közalkalmazotti jogviszonyát, és a közalkalmazottat ezen eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni [Kjt. 23. § (4) bekezdés]. II. A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt illetmény számításánál a vezetői megbízás megszűnése utáni időszakra a vezetői
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes az M. Óvoda határozott időre kinevezett vezetője volt, amikor az Önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsága határozatában az óvodát 2005. augusztus 31-ével jogutódlással megszüntette, és jogutód intézményként az Sz. Óvodát jelölte meg. A határozat azt is tartalmazta, hogy a bizottság a felperes 2006. július 31-éig szóló vezetői megbízását 2005. július 31-ével visszavonja. Egyben megállapította, hogy a felperes eredeti munkakörében történő to...
A felperes az intézkedés ellen keresetet terjesztett elő, amelyben a felmentés jogellenességének megállapítását és az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatás mellőzésével a jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében a keresetnek részben helyt adott és megállapította, hogy az alperes 2005. június 17-én kelt felmentése jogellenes, a felperes közalkalmazotti jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt illetmény, egyhavi végkielégítés és átalánytérítés megfizetésére.
Megállapította, hogy az Önkormányzat képviselő-testülete az alpolgármester előterjesztése alapján 2005. május 24-én határozatot hozott, amelyben jóváhagyta az Sz. Óvoda szüneteltetett 10. csoportjának 2005. szeptember 1-jétől való újraindítását. Jóváhagyta továbbá a pszichológus 4 óraszámának 4-ről 10 órára növelését, két pedagógus és másfél technikai álláshely bővítését, valamint az ezek fedezetére szükséges összeggel a 2005. évi költségvetés módosítását. Az álláshelyek betöltésére a várható létszámváltozások miatt határozott időre szóló jogviszony létesítését javasolta. 2005 augusztusában szeptember 1-jétől a Sz. Óvodában két fő újonnan felvett óvónő határozott időre szóló kinevezésére került sor. A munkaügyi bíróság mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felmentésnek az az indokolása, miszerint a jogutóddal való megszűnés következtében a felperes eredeti munkakörébe történő foglalkoztatására végzettségének illetőleg képesítésének megfelelő felajánlható munkakör hiányában nincs lehetőség, nem valós, ezért a felmentés jogellenes.
A munkaügyi bíróság a felperes elmaradt illetményét átlagilletménye alapján számította ki, az átalánytérítés összegénél pedig figyelembe vette, hogy a felperes mindössze öt éve állt az alperesnél jogviszonyban, és ha nehézségek árán is, de viszonylag rövid idő alatt elhelyezkedett. A vagyoni és a nem vagyoni kártérítési igényt jogalap hiányában megalapozatlannak találta.
Az ítélet ellen a felperes a kártérítésre vonatkozó igényének elutasítása, az alperes a felmentés jogellenességének megállapítása miatt fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Nem fogadta el az alperesnek azt az érvelését, hogy a 2005. május 24-ei képviselő-testületi határozat csupán elvi lehetőséget biztosított a 10. csoport újraindítására és az csak a létszám véglegesítésével realizálódott. Az előterjesztésből és a határozati javaslatból ilyen következtetést nem lehetett levonni, ezért a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felmentés közlésének időpontjában a két újonnan létesített munkakör tekintetében az alperesnek a felajánlási kötelezettsége fennállt. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a tekintetben is, hogy az elmaradt illetményt az Mt. 152. §-a alapján kiszámított átlagilletménnyel kellett számolni, és a felperes a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontjának módosulása miatt további egyhavi végkielégítésre is jogosulttá vált.
A felperes fellebbezését illetően rámutatott arra, hogy a lakásvásárlás miatti hitelfelvételre az alperesnek semmiféle ráhatása nem volt, a perben a felperes a munkáltató magatartása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést nem bizonyította.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását kérte. Jogszabálysértésként a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 10. § (1) bekezdés b) pontjának, a 103. § (1) bekezdés a) és b) pontjának, valamint a tárgyidőszakban hatályos Kjt. 30. § (3) bekezdésének megsértését jelölte meg, amelyhez kapcsolódóan számos legfelsőbb bírósági eseti döntést is felsorolt. Érvelésének lényege szerint a felmentés közlésekor, illetve a felmentési idő kezdő időpontjában felajánlható munkakör nem volt, a munkáltatónak ezt követően már nincs ilyen kötelezettsége. A perben elfoglalt álláspontját megismételve a felülvizsgálati kérelmében is hangsúlyozta a két óvónői álláshely betöltésének egy évre szóló ideiglenességét. Megítélése szerint a képviselő-testületnek az óvoda megszüntetésével egyidejűleg jogában állt a felperes vezetői megbízását visszavonni, és egyidejűleg a közalkalmazotti jogviszonya felmentése felől intézkedni.
Az alperes a jogalapon túl a terhére megállapított fizetési kötelezettség összegszerűségét is vitatta. Így a kárátalány hathavi átlagilletménynek megfelelő mértékét aránytalanul magasnak találta, és vitatta, hogy a felperest további egyhavi végkielégítés is megillette. A 217 400 forint/hó átlagilletmény mellett a 43 500 forint/hó vezetői pótlékot és a 26 300 forint/hó 2006. VII. 31-éig szóló illetménykiegészítést megítélése szerint tévesen vették figyelembe az eljárt bíróságok.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperesnek a költségekben való marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem kis részben alapos.
Tény, hogy a fenntartó döntése alapján az M. Óvoda 2005. augusztus 31-ével jogutódlással megszűnt. A Kjt. 2. § (3) bekezdésében és a 24. § (2) bekezdésében foglaltakból következően a jogutódlásra az Mt. 85/A. §-a irányadó, amelynek (2) bekezdése szerint jogutódlás esetén az annak időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át.
A felperest az alperes 2001. július 30-án óvodapedagógus munkakörbe nevezte ki határozatlan időre szólóan, és azzal egyidejűleg az Önkormányzat képviselő-testülete határozatában az akkor hatályos Kjt. 23. § (1) bekezdésében foglaltak alapján 2006. július 31-éig szólóan vezető beosztás ellátásával bízta meg. A felperes által vezetett M. Óvoda oktatási intézmény jogutódlással történő megszűnésének következtében a felperes óvodavezetői megbízása a megszűnés időpontjában külön intézkedés nélkül is megszűnt (BH 2004/337. szám). Ugyanakkor a vezetői megbízás megszűnése a felperes határozatlan időre szóló óvodapedagógus munkakör betöltésére létrejött közalkalmazotti jogviszonyát nem érintette.
A Kjt. perbeli időben hatályos 23. § (4) bekezdése szerint a vezetői megbízás visszavonása esetén a közalkalmazottat az eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni, ennek hiányában más munkakört kell részére felajánlani. A felperes eredeti munkaköre óvodapedagógus volt, amely munkakörben a folyamatos foglalkoztatási kötelezettség a jogutódot terhelte. Amennyiben az alperes a vezetői megbízás visszavonását követően a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel kívánta megszüntetni, a Kjt. 32. § (2) bekezdésében foglalt más munkakör felajánlási kötelezettsége fennállt. Ebben a körben mindkét bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a képviselő-testületnek a jogutódlással kapcsolatban két óvodapedagógusi munkakör létesítésére vonatkozó elhatározására figyelemmel az alperesnek e munkaköröket akkor is fel kellett volna ajánlania, ha az alapító szándéka szerint azok létrehozása egy évre ideiglenesen történt (MD II/704, Mfv. II. 10.165/2000/2.).
A fenti indokolásbeli kiegészítéssel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy az alperes felmentő intézkedése jogellenes.
A jogellenesség jogkövetkezményeit illetően azonban a Legfelsőbb Bíróság a bíróságok álláspontját az elmaradt illetményszámítás tekintetében nem mindenben osztja.
A kialakult és általánosan követett bírói gyakorlat szerint a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése esetén a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a jogviszonya meg sem szűnt volna. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy a közalkalmazott ne kerüljön hátrányosabb, de előnyösebb helyzetbe sem, és megkapja mindazt az illetményt és egyéb járandóságot, amely munkavégzés esetén is megillette volna.
A perbeli esetben a felperes vezetői beosztása nem vitásan a M. Óvoda megszűnésével megszűnt, ezért a felperest 2005. szeptember 1-jétől a havi 43 500 forint vezetői pótlék már semmiképpen nem illette volna meg, a munkáltató által a Kjt. 77. § (1) bekezdése alapján 2006. július 31-éig megállapított 24 600 forint keresetkiegészítéssel szemben. Az elmaradt munkabér kiszámításánál [Kjt. 34. § (6) bekezdés] tehát az eljárt bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha az Mt. 152. §-a alapján számított havi átlagilletmény összegénél a vezetői pótlék illetményrészt levonásba helyezik.
A felperes 2005. november 1-jétől 2006. június 30-áig terjedő időtartamra, vagyis nyolc hónapra kérte az elmaradt munkabér megfizetését, amelyre eső vezetői pótlék összege 348 000 forint (43 500´8). Ezzel a jogerősen megítélt elmaradt munkabér összegét csökkenteni kellett (1 426 700-348 000=1 078 700 forint).
A bíróságok a kárátalány mértékét mérlegelési jogkörükben állapították meg, és az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem adta indokát, hogy annak mértékét miért találja aránytalanul magasnak. Mivel a kárátalány a jogellenességhez fűződik, annak kiszámításánál a bíróság a 217 400 forint/hó átlagkeresetet helyesen vette figyelembe. A jogellenes felmentő intézkedés és az ítélet jogerőre emelkedése közti idő a felperest megillető végkielégítés szempontjából is jogszerző időnek számít, amelyre figyelemmel a felperest további egy havi végkielégítés [Kjt. 37. § (6) bek. b) pont] megillette.
A fenti indokolásra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletét az elmaradt munkabér megfizetésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyó részében hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes részére elmaradt illetmény címén megítélt 1 426 700 forint marasztalási összeget 1 078 700 forintra leszállította. Ezt meghaladó részében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Mfv. II. 10.223/2008.)