ÍH 2010.47

EGYEZSÉGI JAVASLAT ESETÉN HATÁRIDŐN BELÜLI ÉS HATÁRIDŐN TÚLI HITELEZŐI IGÉNYEK BESOROLÁSA Egyezségi javaslat esetén a határidőn túli hitelezői igényt bejelentő hitelező(k) besorolási csoportját is meg kell állapítani, és miután a határidőn belüli hitelezőkkel azonos csoportba nem sorolhatók, a hozzájárulás szempontjából külön hitelező csoportot képeznek [Cstv. 3. §, 44. §, 46. §, 37. §, 57. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az adós gazdálkodó szervezet és a hitelezők között létrejött egyezség jóváhagyását megtagadta arra hivatkozással, hogy nem valósult meg az a Cstv. 44. § (1) bekezdésében írt feltétel, mely szerint minden csoportból a hitelezők legalább felének az egyezségkötéshez hozzá kell járulnia, mert az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség, mint határidőn túli "F" és "G" kategóriás követeléssel rendelkező hitelező nem tett hozzájáruló nyil...

ÍH 2010.47 EGYEZSÉGI JAVASLAT ESETÉN HATÁRIDŐN BELÜLI ÉS HATÁRIDŐN TÚLI HITELEZŐI IGÉNYEK BESOROLÁSA
Egyezségi javaslat esetén a határidőn túli hitelezői igényt bejelentő hitelező(k) besorolási csoportját is meg kell állapítani, és miután a határidőn belüli hitelezőkkel azonos csoportba nem sorolhatók, a hozzájárulás szempontjából külön hitelező csoportot képeznek [Cstv. 3. §, 44. §, 46. §, 37. §, 57. §].


Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az adós gazdálkodó szervezet és a hitelezők között létrejött egyezség jóváhagyását megtagadta arra hivatkozással, hogy nem valósult meg az a Cstv. 44. § (1) bekezdésében írt feltétel, mely szerint minden csoportból a hitelezők legalább felének az egyezségkötéshez hozzá kell járulnia, mert az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség, mint határidőn túli "F" és "G" kategóriás követeléssel rendelkező hitelező nem tett hozzájáruló nyilatkozatot.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és az egyezség jóváhagyását kérte. Álláspontja szerint a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az egyezség megkötésénél a határidőn túli követelések jogosultjai külön csoportot alkotnak, a törvény helyes értelmezése útján csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy miután a Cstv. 44. § (1) bekezdése az egyezség megkötésére jogosult hitelezőkről tesz említést, tartalmát azonban e fogalom határozza meg, de utal a Csv. 57. §-a szerinti csoportokra, melybe viszont a határidőn túli hitelezők nem tartoznak bele, a határidőn túli hitelezők egyezségkötésre nem jogosultak.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság végzése helyes, megfelel az általa felhívott jogszabályok rendelkezéseinek, ezért azt a másodfokú bíróság a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az adós fellebbezéssel összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakra utal:
A Cstv. 44. § (1) bekezdésének - jelen ügyben alkalmazandó, 2009. június 30-áig hatályos - rendelkezése szerint egyezségre akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyezség megkötésére jogosult hitelezők legalább fele minden csoportban [57. § (1) bekezdés b), d), e), f) és g) pontjai] hozzájárul, feltéve, hogy követelésük az egyezség megkötésére jogosult összes követelések 2/3-ad részét kiteszi. Ebben az esetben az egyezség hatálya - az 57. § (1) bekezdés a), c) pontjaiban felsorolt követelések jogosultjainak kivételével - valamennyi hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség). A Cstv. e rendelkezése az egyezségkötésre jogosult hitelezők fogalmát, körét valóban nem határozza meg, ezért az egyezségkötésre jogosult hitelezők körét a Cstv. egyéb rendelkezései alapján kell megállapítani. A Cstv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja szerint e törvény alkalmazásában a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. A Cstv. 46. § (5) bekezdése értelmében a felszámoló külön nyilvántartásba veszi a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőben (közzétételtől számított 60 nap) bejelentett követeléseket [b) pont], és a 28. § (2) bekezdés f) pontjában előírt határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket [c) pont]. A Cstv. 46. § (5) bekezdés c) pontjában írt követelés jogosultja tehát az a hitelező, akinek határidőn túl bejelentett hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette. E törvényi rendelkezésekből az következik, hogy a határidőn túli hitelezői igény bejelentő hitelező is hitelezőnek minősül a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjának utolsó mondata értelmében.
Az egyezségkötésből a Cstv. 44. §-ának (1) bekezdése, a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írt követelések jogosultjait, a Cstv. 44. § (3) bekezdése a vitatott hitelezői követeléssel rendelkező hitelezőket zárja ki. Egyéb hitelezőket a Cstv. az egyezségkötésből nem zár ki, ebből következően a Cstv. 44. § (1) bekezdésében megnevezett, egyezség megkötésére jogosult hitelezők alatt a határidőn túli hitelezői igényt bejelentő hitelezőket is érteni kell.
A Cstv. idézett 46. § (5) bekezdés b) és c) pontja értelmében a határidőn belül és a határidőn túl bejelentett hitelezői igényeket a felszámolónak külön kell nyilvántartásba vennie, a határidőn túl bejelentett hitelezői igények kielégítésére a Cstv. 37. § (1) bekezdése értelmében akkor van lehetőség, ha arra a Cstv. 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van vagyoni fedezet, ez esetben irányadó csak a határidőn túli hitelezői igények jogosultjai követelésének kielégítési sorrendjére a Cstv. 57. § (1) bekezdése. A határidőn túl bejelentett hitelezői igények jogosultjait ezért a határidőn belül bejelentett hitelezői igények jogosultjai közé a Cstv. 57. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti csoportba besorolni nem lehet.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a határidőn túl bejelentett követeléssel rendelkező hitelezők besorolására alapvetően nincs is szükség mindaddig, amíg nem állapítható meg az, hogy a határidőn belül hitelezői igényt bejelentett hitelezők Cstv. 57. § (1) bekezdés a)-g) pontjaiba sorolt igényeinek kielégítése után marad-e fedezet, illetőleg gyakorlatilag egyáltalán nincs szükség abban az esetben, ha egyetlen egy határidőn túli hitelezői igényt bejelentő hitelező van, ez esetben ugyanis nincs olyan más hitelező, akivel szemben a kielégítése során elfoglalt helye szerepet játszana. Egyezség esetén azonban a határidőn túli hitelezői igényt bejelentő hitelező besorolási csoportját is meg kell állapítani annak érdekében, hogy a Cstv. 44. § (1) bekezdése szerinti feltétel megvalósulása megállapítható legyen, és miután a határidőn belüli hitelezőkkel azonos csoportba nem sorolhatók, a hozzájárulás szempontjából a határidőn túli hitelezők külön hitelezői csoportot képeznek, és e külön hitelezői csoportban is a hitelezők felének hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy megkötött egyezség kényszeregyezségnek minősüljön.
A jelen felszámolási ügyben az elsőfokú bíróság helyes ténymegállapítása szerint az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség az egyezségi tárgyaláson nem vett részt, az egyezségkötéshez nem járult hozzá, ezért az egyezségi tárgyaláson részt vevő hitelezők között létrejött egyezség nem minősül a Cstv. 44. § (1) bekezdés utolsó mondata szerinti kényszeregyezségnek, az egyezség hatálya nem terjed ki valamennyi - és így az egyezségkötéséhez hozzá nem járuló - hitelezőre, ezen egyezség eredményeképpen a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége nem szűnt meg, ezért a Cstv. 45. § (1) bekezdésében írt e feltétel hiányában csak az egyezséget megtagadó végzést hozhatott az elsőfokú bíróság.
Felhívja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy egyezség esetén a felszámolási eljárásban létrejött egyezség jogerős és végrehajtható bírósági határozatnak minősül a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 148. § (3) bekezdése szerint. Az egyezség azonban csak akkor hajtható végre, ha az egyezségi tárgyalás jegyzőkönyvében végrehajtható módon rögzítésre kerül. Nem elégséges tehát az, hogy az adós egyezségi javaslatát kézhez vevő hitelezők az egyezségi javaslatra nyilatkoznak, az egyezségi javaslat nem egyenlő magával az egyezséggel, az egyezségi tárgyaláson az egyezséget végrehajtható módon a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzíteni kell, és csak azt követően lehet dönteni az egyezség jóváhagyásáról. Ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, miután azonban egyezség jóváhagyását megtagadó végzést hozott, e végzésnek pedig végrehajtandó rendelkezése nincs, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mulasztását nem tekintette olyan eljárási szabálysértésnek, amelynek folytán az elsőfokú eljárás megismétlésére lett volna szükség, ezért a fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság határozatát érdemben bírálta felül a Pp. 253. § (1) bekezdése alapján.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.195/2009/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.