adozona.hu
ÍH 2010.40
ÍH 2010.40
A VOLT TAKARÉKSZÖVETKEZETI TAGNAK A RÉSZJEGY ÉRTÉKÉNEK KIFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ IGÉNYE - A RÉSZVÉNY VISSZAFIZETÉSI HATÁRIDEJÉNEK MEGHOSSZABBÍTÁSA A volt szövetkezeti tagnak a tagsági viszonya megszűnésekor igénye keletkezik arra, hogy a részjegye összegét megkapja. A volt tag követelésének a szövetkezet mérlegében akkor is szerepelnie kell, ha a részjegy összegének a visszafizetési határidejét az igazgatóság meghosszabbította [1996. évi CXII. tv. 216. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki az alperesi jogelőd, a T. Takarékszövetkezet tagja volt, 2006. év elején írásban bejelentette, hogy tagsági viszonyát meg kívánja szüntetni. A T. Takarékszövetkezet igazgatósága 2006. február 23-án megtartott igazgatósági ülésén más tagok tagsági viszonyának megszüntetése mellett tudomásul vette az alperes tagsági viszonyának a megszüntetését is azzal, hogy a részjegy visszafizetésére az alapszabályban meghatározottak szerint, a mérlegzáró küldöttgyűlés után kerülhet sor.
A t...
A felperes, aki az alperesi jogelőd, a T. Takarékszövetkezet tagja volt, 2006. év elején írásban bejelentette, hogy tagsági viszonyát meg kívánja szüntetni. A T. Takarékszövetkezet igazgatósága 2006. február 23-án megtartott igazgatósági ülésén más tagok tagsági viszonyának megszüntetése mellett tudomásul vette az alperes tagsági viszonyának a megszüntetését is azzal, hogy a részjegy visszafizetésére az alapszabályban meghatározottak szerint, a mérlegzáró küldöttgyűlés után kerülhet sor.
A takarékszövetkezet alapszabálya kimondta, hogy kilépés esetére a kilépési szándékot 30 nappal előbb, írásban kell bejelenteni az igazgatóságnak. A 30 nap elteltével a tagsági viszony megszűnik.
Az alapszabály előírta azt is, hogy a takarékszövetkezet tagja, illetve örököse (jogutódja) a tagsági jogviszony megszűnésekor a szövetkezet saját tőkéjéből legfeljebb részjegye összegére tarthat igényt. A részjegy összege a tagsági viszony megszűnésének évét követően, a mérlegzáró közgyűlés után 30 napon belül kifizethető, a jóváhagyott osztalékkal együtt.
A szövetkezet igazgatósága az alapszabály szerint köteles volt meghosszabbítani a részjegy összegének a visszafizetési idejét kilépés esetén a tagsági jogviszony megszűnését követő második éves beszámolót megállapító közgyűlés (küldöttgyűlés) napjától számított 30 napig, ha ennek következtében a szövetkezeti hitelintézet saját tőkéje, illetőleg fizetőképességi mutatója nem érné el a törvényben meghatározott minimális követelményt.
A T. Takarékszövetkezethez 2006. november 14-én felügyeleti biztost rendeltek ki.
A 2006. évi mérleget záró részközgyűlések megtartására 2007. február hó végén került sor.
A felügyeleti biztos a 2007. április 23-án kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a részjegyének visszafizetésére a hitelintézeti törvény 216. §-a alapján és az alapszabályban meghatározottak szerint, a takarékszövetkezet tőkehelyzetére tekintettel a kilépést követő második mérlegbeszámolót elfogadó közgyűlést követő 30 napon belül kerülhet sor.
A takarékszövetkezet saját tőkéjének értéke 2006. évben negatív értékbe fordult, a részjegyre jutó vagyon negatív előjelű lett.
A T. Takarékszövetkezet részközgyűlésein a tagság döntött arról, hogy a takarékszövetkezet beolvad a J. Takarékszövetkezetbe, és elfogadták az egyesülési szerződést. Az egyesülés során az egyesülő takarékszövetkezetek részközgyűlései határoztak a részjegyek átváltásáról, amely szerint az alperesi jogelőd 20 000 Ft-os alap részjegyei az egyesülés következtében megszűntek, azokat a jogutódi alperes bevonta és helyette 75 db 100 Ft-os névértékű részjegyet állított ki. A beolvadó szövetkezet tagjainak, akik 2007. június hó 4. napjáig írásban jelezték azt a szándékukat, hogy nem kívánnak a jogutód szövetkezet tagjai lenni, a vagyonmérleg tervezet alapján kimutatott egy részjegyre jutó vagyon alapján részjegyük értéke 0 Ft lett.
A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3 100 000 Ft tőke és ezen összeg után 2007. június 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére, részjegy visszafizetés jogcímén.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Elsődlegesen azt vitatta, hogy a felperes tagsági jogviszonya megszűnt, mivel álláspontja szerint a felperes nem jelentette be írásban, 30 napot megelőzően tagsági jogviszonyának a megszüntetését.
Másodlagosan hivatkozott a Hpt. 216/B. § (2) bekezdésére és a 73. § (5) bekezdésében foglaltakra, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy negatív saját tőke esetén - mivel tőkekivonást, tőkeleszállítást nem lehet végrehajtani - a kilépő tag részére névérték kifizetésére sem kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy bruttó 193 750 Ft perköltséget fizessen meg az alperesnek 15 napon belül.
Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán az Állam által előlegezett eljárási illetéket az Állam viseli.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai, valamint a tanúvallomások alapján - annak ellenére, hogy az alperesi jogelőd iktatókönyvében a felperesi levél nem volt megtalálható - azt állapította meg, hogy az igazgatósági határozat meghozatalára csak úgy kerülhetett sor, hogy kilépési szándékát a felperes írásban bejelentette az alperesi jogelődnek. A felperes állítása szerint a tagsági jogviszonyának megszüntetését 2005. november végén vagy december elején kérte. A felperes azonban ezt az állítását nem tudta bizonyítani, a tanúvallomások ezt nem támasztották alá, okirati bizonyítékot pedig nem csatolt be.
Az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felperes tagsági viszonya 2006. február 23-ával szűnt meg, mivel ennél pontosabban már nem lehetett az időpontot megállapítani.
A kilépés időpontjában hatályos, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv. 51. § (1), (4) bekezdései, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 216/A. § (1) bekezdése, (2)-(3) bekezdése, valamint a Hpt. 73. § (5) bekezdése és az alperesi jogelőd szövetkezet alapszabálya rendelkezéseit figyelembe véve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a részjegy összege a tagsági jogviszony megszűnésének évét követően, a mérlegzáró közgyűlés után 30 napon belül fizethető ki a volt tagnak a jóváhagyott osztalékkal együtt.
Mivel a felperes tagsági jogviszonya 2006. február 23. napján szűnt meg, így a szövetkezetnek a felperessel a 2006. évi mérleget megállapító közgyűlés napjától számított 30 napon belül kellett elszámolnia. A 2006. évi mérleget a 2007. február végi részközgyűlések fogadták el, az ettől számított 30 napon belül kellett az elszámolást a felperessel elvégezni. Ugyanakkor a 2006. évi mérleg adatai szerint az alperesi jogelőd szövetkezetnél nemcsak a saját tőke bizonyos elemei, hanem maga a saját tőke is negatív értékű lett, azaz átcsoportosítással, tőkeleszállítással már a negatív értéket nem lehetett megszüntetni.
Ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tőkekivonási célú tőkeleszállítást sem lehetett végrehajtani, a felperes részjegyének kifizetése pedig ilyennek minősült volna.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a tagsági jogviszony megszűnésére tekintettel a tőkeleszállítás megtörtént, de az nem lehetett tőkekivonási célú, így az elszámolás eredményeképpen a felperes a részjegy értékére nem tarthatott igényt.
Ezt követően, a két szövetkezet egyesüléséig az alperesi jogelőd szövetkezet saját tőkéje végig mínuszban volt, az egyesüléskor pedig a veszteség rendezése érdekében tőkeleszállítás történt, amikor is a T. Takarékszövetkezet részjegyeit 0 Ft-ra értékelték.
A Hpt. 216/A. § (3) bekezdése szerint kifizetésre csak akkor kerülhet sor, amennyiben ennek a fedezete rendelkezésre áll. Mivel az új szövetkezetbe be nem lépő tagokat érintően a részjegyek értékét 0 Ft-ra leszállították, vagyis tőkeleszállítást hajtottak végre, így az új szövetkezetbe be nem lépett tagok esetében már nem állt rendelkezésre fedezet, az egyesüléssel létrejött szövetkezet vagyonában a felperes jegyzett tőkéje már nem szerepelt.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, az alperes kötelezését részjegy visszafizetés jogcímén 3 100 000 Ft tőke, és ezen összeg után 2007. június 1. napjától a kifizetésig járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti törvényes kamatnak, valamint az első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
Fenntartotta azt a korábbi hivatkozását, miszerint a felperes már 2005. évben benyújtotta a tagsági jogviszonya megszüntetésére vonatkozó kérelmét, amely tényt az iktatókönyv hiányos vezetése miatt nem tudott a perben igazolni. A bejelentés rögzítésének elmaradása azonban nem sértheti a bejelentő jogait. Mivel az alperesi jogelőd mulasztása folytán nem lehet bizonyítani a felperesi kérelem beérkezésének az időpontját, ezért az alperest terheli annak a bizonyítása, hogy a kérelem 2006. február 23. napját megelőző 30 napon belül beérkezett hozzá. Miután az alperes ezt nem tudta bizonyítani, ezért a kérelem benyújtását illetően a felperesi nyilatkozatot kell mérvadónak tekinteni, amit az alperesi jogelőd volt elnökének nyilatkozata is alátámasztott. Álláspontja szerint mindezek alapján igazoltnak tekinthető az, hogy 2005. évben kérelmezte a tagsági jogviszony megszűnését.
Ha pedig a kérelem már 2005. évben beérkezett, akkor a 30 nap elteltével a tagsági jogviszonya automatikusan megszűnt. A tagsági jogviszony 2005. évben történt megszűnése miatt pedig az elszámolási kötelezettség is beállt mivel a tényleges kifizetésre 2006. évben, a 2005. évi mérleget megállapító közgyűlés napjától számított 30 napon belül kellett volna sort keríteni, amely időpontban még nem vitatottan rendelkezésre állt az alperesi jogelődnél a kifizetés anyagi fedezete.
Abban az esetben is, ha a felperes tagsági jogviszonya a 2006. február 23-ai igazgatósági határozattal szűnt meg, az 1992. évi I. tv. 51. § (1) bekezdése szerint a tagsági jogviszony megszűnésekor kell a volt taggal elszámolni, és a Hpt. 216/A. § (1) bekezdése is azt írja elő, hogy a tag a tagsági jogviszonya megszűnésekor tarthat igényt a részjegye összegére. Az alperesi jogelőd alapszabályának 9. oldal 2) pontja is ezzel összhangban álló szabályt tartalmaz. Ennek nem mond ellent az, hogy a tényleges kifizetésre később kerül sor.
A felperes tagsági jogviszonyának megszűnésekor még szó sem volt a részjegyek leértékeléséről, az utólagos leértékelés pedig nem befolyásolhatja a tagsági jogviszony megszűnésekor keletkezett tartozás rendezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott Hpt. 216/A. § (2)-(3) bekezdései szerint a részjegy összege visszafizetésének meghosszabbítása tehát a részjegy teljes összegére vonatkozik, ezt az összeget kell a hitelintézetnek maximum 2 éves határidőn belül megfizetnie. Ezen összegnek a kifizetéséhez nemcsak az alperesi jogelődnél meglévő érték, hanem a két takarékszövetkezet egyesülését követően a jogutódnál meglévő érték is fedezetül szolgál.
Továbbra is vitatta a jogszerű - és különösen a tagsági jogviszonya megszűnésekor fennálló - részjegy leértékelés tényét, a későbbi leértékelés pedig még, ha jogszerű is volt, nem befolyásolhatja az alperesi jogelőd korábban keletkezett visszafizetési kötelezettségét.
Még ha jogszerű lenne a 62,5%-os leértékelés, az alperes abban az esetben is felelősséggel tartozik a maradvány 37,5%-os érték, azaz összesen 1 162 500 Ft visszafizetéséért, ezt a perben az alperes sem vitatta. Az alperesnek a részjegy leértékelésre vonatkozó nyilatkozata tartalmában megfelel a fizetési kötelezettsége elismerésének.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a felperesnek az első- és másodfokú eljárással felmerült perköltsége megfizetésére kötelezését kérte.
Ismételten becsatolta az alperes iktatókönyvének a 32-34. és a 39. oldala fénymásolatát annak igazolására, hogy a felperes fellebbezésében megnevezett személyeknek a tagsági jogviszonyuk megszüntetése iránti kérelme beérkezett az alperes jogelődjéhez.
Megismételte, hogy a szövetkezet akkori elnöke az igazgatósági ülést követően észlelte, hogy a tagsági jogviszonyukat megszüntető tagok egy része nem nyújtott be írásbeli kérelmet az igazgatósághoz, ezért szóban felhívta őket annak pótlására. Ezt követően került - életszerűen - iktatásra a felperes 2006. március 2. napján kelt kérelme, amely továbbra sem a tagsági jogviszony megszüntetésére irányult. A tagsági jogviszony megszüntetésére irányuló tagi kérelem hiányában pedig a 8/2006. (02.23.) számú igazgatósági határozat nem szüntethette meg a felperes tagsági jogviszonyát, mivel az igazgatóságnak egyébként is csak tudomásulvételi joga van a tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatban.
Hangsúlyozta, hogy az alperes okirati nyilvántartása pontos, csak olyan kérelem beérkezését nem tudta igazolni, amelyet a felperes be sem nyújtott.
A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a kilépés iránti kérelmét már 2006. február 23. napját megelőzően írásban bejelentette.
A kilépő taggal való elszámolás időpontját érintő szövetkezeti törvény és pénzintézeti törvény egymásnak ellentmondó rendelkezései közül a speciális szabálynak minősülő 2006. évi CXII. tv. (Hpt.) szabályait kell alkalmazni. A Hpt. 216/A. § (1) bekezdése nem írja elő azt, hogy a volt taggal az elszámolást a megszűnés napján kellene megtenni.
Előadta, hogy a jogelőd takarékszövetkezetnél pénzügyi válság lépett fel, ezért az alperesi jogelőd és az alperes részközgyűlései 2007. június 21. és 22. napján az egyesülésről döntöttek. A jogelőd szövetkezet részjegy tőkéje a veszteség fedezésére lett felhasználva, az alperesi jogelőd az egyesülést megelőzően elveszítette a saját tőkéjét - beleértve a részjegy tőkét is -, ezért nem volt fedezet a kötelezettségek teljesítésére. Az egyesülés során a jogutód a saját tőkéjéből biztosított fedezetet a közgyűlési határozat szerint a jogutódban is tagként résztvevő tagok részjegyeinek az átváltására, így lettek bevonva a 20 000 Ft-os alap részjegyek, és helyettük 75 db 100 Ft-os részjegy került kiállításra.
Álláspontja szerint a felperes jelenleg is tagja a jogutód szövetkezetnek, ezért a részjegye eredeti névértékének 37,5 %-át idő előtt követeli, ezt megelőzően be kell jelentenie az igazgatóságnak a tagsági jogviszonya megszüntetését.
Előadta, hogy az alperesi jogelőd a 2005. gazdasági évet 46 379 000 Ft vesztességgel, a 2006. gazdasági évet pedig 179 763 000 Ft veszteséggel zárta, a saját tőkéje is negatív lett. A veszteséges gazdálkodás következtében - a Hpt. 216/B. § (2) bekezdésében, és a 73. § (5) bekezdésében írtak szerint - nem fizethette ki a kilépő tagjai részére a részjegyek névértékét - mint ahogyan azt az elsőfokú eljárásban becsatolt PSZÁF állásfoglalás is tartalmazta.
A felperes az ítélőtáblára 4. sorszám alatt érkezett beadványában továbbra is állította, hogy az alperes nyilvántartása nem pontos. Valótlannak tartotta azt az alperesi hivatkozást, hogy a takarékszövetkezet elnöke utólagosan kért be nyilatkozatokat azoktól a tagoktól, akiknek a tagsági jogviszonyuk megszűnését az igazgatóság már tárgyalta.
Hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy az igazgatóság a 2006. február 23-ai ülésén ezekről tárgyaljon, tudnia kellett a tagok kilépési szándékáról.
Véleménye szerint a felperes 2006. március 1. napján kelt levele nem igazolja a tagsági jogviszony fennállását, abban csak pénzösszegekről van szó. Mivel az igazgatóság a határozatot meghozta, az tényszerűen igazolja a tagsági jogviszony megszűnését - mint ahogyan a felügyelő biztos 2007. április 23-ai levele is.
Mivel az elsőfokú bíróság ítélete tényként állapította meg a felperes tagsági jogviszonyának a megszűnését, és az alperes ezt nem fellebbezte meg, ezért ezt a tényt a másodfokú eljárásban már nem vitathatja az alperes.
Megismételte, hogy a felperessel való elszámolásra a jogutód takarékszövetkezetnek is fedezetet kell biztosítania.
Az ítélőtáblának a Pp. 256/A. § (3) bekezdése szerinti felhívására egyik fél sem kérte az ügyben tárgyalás tartását, ezért az ítélőtábla a Pp. 256/A. § (4) bekezdése alapján - utalva a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontjára is - a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el.
A fellebbezés megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást a kellő mélységben feltárta, az irányadó jogszabályok alkalmazása során azonban részben nem helyes jogi következtetést vont le.
Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett okiratok és a tanúvallomások okszerű, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegelésével helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes tagsági viszonya megszűnésének időpontjaként 2006. február 23. napját lehet tekinteni.
A perbeli időszakban hatályos, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Sztv.) 51. § (1), (4) bekezdései, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 216/A. § (1)-(3) bekezdése, és a 73. § (5) bekezdése, valamint az alperesi jogelőd szövetkezet alapszabályának rendelkezései alapján ugyancsak helyes az a következtetése, hogy a volt taggal az elszámolást a 2006. évi mérleget megállapító közgyűlés napjától számított 30 napon belül kellett volna elvégeznie a jogelőd takarékszövetkezetnek.
A részjegyek összegének visszafizetését legfeljebb a tagsági jogviszony megszűnését követő második éves beszámolót megállapító közgyűlés napjától számított 30. napig köteles, illetve jogosult az igazgatóság meghosszabbítani a Hpt. 216/A. § (2) bekezdésében írt esetben.
Az alperesi jogelőd veszteséges működése miatt 2006. év végétől felügyeleti biztos lett kirendelve a T. Takarékszövetkezethez, majd az alperesi jogelőd részjegyeit leértékelték 62,5%-kal, 2007 júniusában pedig az alperesi jogelőd elhatározta, hogy beolvad az alperesi szövetkezetbe. Az egyesülés során a jogutód szövetkezetbe be nem lépő tagok esetében a részjegyek értékét 0 Ft-ra leszállították. Az alperesi jogelődöt 2007. augusztus 31-ei hatállyal törölték a cégjegyzékből.
A felperes a fellebbezésében azonban alappal hivatkozott arra, hogy mindezek a változások már nem érintették az ő szövetkezettel szembeni követelését. A felperesnek a tagsági viszonya megszűnésekor keletkezett igénye arra, hogy legfeljebb a részjegye összegét megkapja. Ennek az igényének, mint a jogelőd szövetkezettel szembeni követelésnek szerepelnie kellett a szövetkezet 2006. évi mérlegében, illetve a Hpt. 216/A. § (2) bekezdésében szabályozott esetben - ha a részjegy összegének a visszafizetési határidejét az igazgatóság meghosszabbította - a 2007. évi mérlegben is azonos összeggel kellett volna azt feltüntetni.
A jogelőd szövetkezet részjegyeinek időközben történt leértékelése, illetve az a tény, hogy az egyesülés során a jogutódban részt venni nem kívánó tagok részjegyeinek értéke 0 Ft-ban lett meghatározva, nem érintik azt a követelményt, hogy a felperesnek a szövetkezettel szemben fennálló követelése 2006. év óta 3 100 000 Ft-ban kell, hogy szerepeljen a szövetkezetek mérlegeiben.
Az alperes és az alperesi jogelőd által 2007. június 26. napján aláírt egyesülési szerződés VIII.8.1. pontja kimondta, hogy az egyesült alperesi takarékszövetkezet az érintett takarékszövetkezetek általános jogutódja, ami azt is jelenti, hogy jogutódként felel a jogelőd takarékszövetkezetnek az egyesülést megelőzően fennálló kötelezettségeiért - köztük a volt a taggal szembeni kötelezettségekért is.
Az elsőfokú bíróság ezért tévesen vonta le azt a következtetést, hogy mivel a jogutód szövetkezetben részt nem vevő tagok esetében már nem állt rendelkezésre fedezet (a részjegyek értékét 0 Ft-ra leszállították), ezért a felperesnek sem jár a részjegye összege.
A Hpt. 216/A. § (2) bekezdése, és az alperesi jogelőd alapszabályának III/2. pontja szerint is az alperesi jogelőd igazgatóságának joga, illetve kötelessége volt a részjegy összegének visszafizetési határidejét meghosszabbítani a törvényi feltételek fennállása esetén, ezért a visszafizetés csak abban az időpontban vált esedékessé, amikor erre már megfelelő fedezet állt rendelkezésre. Ez az időpont a jogelőd szövetkezetnek az alperesbe történt beolvadásával következett be, amikoris a jogutód alperes vagyona elegendő fedezetet biztosított a jogelőd tartozásának a kiegyenlítésére, és mivel a jogelőd szövetkezet törlése folytán már okafogyottá vált a Hpt. 216/A. § (2) bekezdésében lehetővé tett második éves beszámolót megállapító közgyűlés időpontjának a bevárása.
Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és kötelezte az alperest, mint jogutódot, hogy 15 napon belül fizesse meg a felperesnek a részjegyei összegét, azaz 3 100 000 Ft-ot.
Az ítélőtábla a kamatfizetés kezdő időpontját 2007. augusztus 31. napjában határozta meg, és ettől az időponttól kezdve kötelezte az alperest a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes késedelmi kamat iránti keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása folytán az alperes pervesztes lett, ezért őt kötelezte az ítélőtábla a másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült perköltség viselésére.
(Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.658/2009/5.)