adozona.hu
BH 2010.4.102
BH 2010.4.102
A közút síkossága miatt bekövetkezett baleset folytán felmerült ellátások és járulékai megtérítésére a közút kezelője köteles [Ebtv. 68. §, Ptk. 339. §, 1990. évi LXV. tv. 8. § (1), (4) bekezdései, 1988. évi I. tv. 33. § (1) bekezdés, 34. § (1) és (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
F. P. P.-né 2005. február 4-én este 19 óra 30 perc körüli időben munkából hazafelé menet kerékpárjával elesett, aminek következtében bal térdkalács darabos törést szenvedett. A sérülései miatt kifizetett ellátások és járulékaik megtérítésére az egészségbiztosítási pénztár 2007. március 23-án 1 493 612 forint összegű fizetési meghagyást bocsátott ki a T. Nagyközség Önkormányzata ellen, mivel a közút kezelője az önkormányzat, így neki kellett volna gondoskodnia arról, hogy az út biztonságos köz...
BH 2010.4.102 A közút síkossága miatt bekövetkezett baleset folytán felmerült ellátások és járulékai megtérítésére a közút kezelője köteles [Ebtv. 68. §, Ptk. 339. §, 1990. évi LXV. tv. 8. § (1), (4) bekezdései, 1988. évi I. tv. 33. § (1) bekezdés, 34. § (1) és (4) bekezdés].
F. P. P.-né 2005. február 4-én este 19 óra 30 perc körüli időben munkából hazafelé menet kerékpárjával elesett, aminek következtében bal térdkalács darabos törést szenvedett. A sérülései miatt kifizetett ellátások és járulékaik megtérítésére az egészségbiztosítási pénztár 2007. március 23-án 1 493 612 forint összegű fizetési meghagyást bocsátott ki a T. Nagyközség Önkormányzata ellen, mivel a közút kezelője az önkormányzat, így neki kellett volna gondoskodnia arról, hogy az út biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. A határozat indokolása szerint a baleset az út csúszóssága miatt következett be, annak felülete több helyen szakaszosan jéggel borított volt, ezért az önkormányzat felelőssége a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 68. §-a, illetve a Ptk. 339. §-a alapján fennáll, és megtérítési kötelezettség terheli.A T. Nagyközség Önkormányzata a fizetési meghagyást keresettel támadta meg, és a munkaügyi bíróságtól annak hatályon kívül helyezését kérte. Keresetlevelében írt indokai szerint az egészségbiztosítási pénztár a közigazgatási eljárásban a tényállást nem tisztázta teljes körűen, a fizetési meghagyását kizárólag a sérült előadására alapította. Nem igazolta továbbá az egészségbiztosítási pénztár azt sem, hogy esetlegesen a sérült közrehatása milyen mértékű volt a baleset bekövetkezésében, ennek vizsgálatát is elmulasztotta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a fizetési meghagyásában írt ténybeli és jogi indokait.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a baleset bekövetkeztekor a sérült egyedül volt, ezért az ő előadásán kívül egyéb más bizonyíték nem állt rendelkezésre annak tisztázására, hogy a baleset hol és mikor következett be. Az ügyben érdektelennek tekinthető sérült a társadalombiztosítási eljárás lefolytatása során, mind a bíróságon tanúként történő kihallgatása alkalmával következetesen ugyanazt állította. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság megítélése szerint az alperes eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének és jogszerűen állapította meg, hogy a baleset a felperes kezelésében lévő közúton következett be az út síkossága és jégbordás volta miatt.
Megállapította a munkaügyi bíróság azt is, hogy a felperes a belterületi utak hó eltakarítására szerződést kötött, azonban a baleset nem a hó eltakarítással kapcsolatosan következett be. Idézte a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) és (4) bekezdésében írtakat, valamint a 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet 2. § (2) bekezdését, amely utóbbi rendelkezés a közutak igazgatásáról szól. Hivatkozott a munkaügyi bíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. § (1) bekezdésében és 34. § (1) és (4) bekezdésében írt rendelkezésekre is. Megállapította, hogy a felperes a baleset időpontjában a kezelésében lévő közút csúszásmentesítését - jóllehet feladatkörébe tartozott volna a fenti rendelkezések szerint - nem végezte el, így nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a közút biztonságos közlekedésre alkalmas legyen, és mivel ezzel összefüggésben következett be a sérült balesete, ezért a megtérítési kötelezettsége fennáll. Olyan adat nem merült fel, amely alapján a sérült közrehatását meg lehetett volna állapítani.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a Pp. 270. § (2) bekezdésének megsértésére, vagyis jogszabálysértésre hivatkozott és kérte, hogy a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül a munkaügyi bíróság ítéletét és a kereseti kérelem szerint hozza meg döntését.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes vitatta a megtérítési kötelezettségének jogalapját, hivatkozott a munkaügyi bíróság által is megjelölt rendelkezésekben írtakra, valamint utalt az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 3. §-ában és 25. §-ában írt rendelkezésekre. Vitatta, hogy a sérült és a férje elfogulatlan tanúvallomást tettek volna. A felperes álláspontja szerint - figyelemmel a táppénz összegére - nem minősülhettek érdektelennek a jogvita elbírálása során. Utalt a sérült vallomásának azon részére, miszerint az úttest száraz és közlekedés szempontjából biztonságos volt, annak csupán a széle volt jégbordás, ehhez képest a sérült maga hozta meg azt a döntést, hogy mégis ezen jégbordás részre hajtott. Nincs magyarázat ezen túlmenően arra sem, hogy a sérült ezen súlyos sérülésével az orvoshoz való fordulással miért késlekedett indokolatlanul. Ezért álláspontja szerint az alperes a saját eljárása során sem tisztázta, hogy a baleset milyen körülmények között keletkezett, illetve azt sem vizsgálta, hogy a sérült személy a baleset bekövetkezésében milyen közrehatást tanúsított.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a munkaügyi bíróság döntése meghozatalakor megsértette-e a felperes által megjelölt jogszabályokat.
Az alperes megtérítési igényét a Ptk. 339. §-ára, illetve az Ebtv. 68. §-ában írt rendelkezésekre alapította.
A jogvita elbírálása során tehát a munkaügyi bíróságnak a tényállás pontos felderítését követően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy mi volt az elvárható magatartás a felperestől az adott helyzetben és ennek megfelelően mit tett a törvény által előírt kötelezettsége körében [Ptk. 339. §, Ebtv. 68. § (1)-(2) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatokból azt állapította meg, hogy helyes a munkaügyi bíróság azon döntése, miszerint a felperest megtérítési kötelezettség terheli, hiszen az út síkossága a közút biztonságos közlekedésre való alkalmassá tételének elmulasztása miatt következett be. A peradatok alapján nem vitás az sem, hogy a felperes szerződést kötött a hóeltakarítási feladatok elvégzésére, ebben a szerződésben azonban a csúszásmentesítés, a jegesedés megszüntetése nem szerepelt. A felperes vitatta ugyan az alperes által hivatkozott bizonyítékok hitelt érdemlőségét, azonban azok megdöntését illetően bizonyítási indítványa nem volt.
A Pp. 206. §-a szerint a munkaügyi bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el.
Kiemelendő, hogy a felperes megtérítési kötelezettsége a felelőssége fennállása mértékéig állapítható meg a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint. A jelen esetben nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így kármegosztásra lehetőség nem nyílt.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet csak akkor támadható felülvizsgálattal eredményesen, ha a tényállás iratellenesen került megállapításra, a mérlegelés pedig okszerűtlen volt. Miután a jelen eljárás során a munkaügyi bíróság a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg döntését, és az általa megállapított tényállás során a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, az pedig okszerűnek minősült, ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.509/2008.)