adozona.hu
BH 2010.4.100
BH 2010.4.100
Beszámított szolgálati időnek a jogszabályban megjelölt szolgálati idők minősülnek [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 326. § (1) bekezdés, 1971. évi 10. tvr.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Sz. L. az O. állományában volt, amikor paranccsal - kérelmére - a V.- és P. O. P. állományába helyezték át 1998. április 1-jei hatállyal. A parancs tartalmazta azt is, hogy a felperesnek a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó, 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. § (1) bekezdése és 328. § (2) bekezdése szerint a szolgálati viszonyban töltött ideje kezdő napja 1987. január 1. A K. R. által kiadott szolgálati idő igazolás szerint Sz. L.-nek a Hszt. 326. §-a alapján elismert...
BH 2010.4.100 Beszámított szolgálati időnek a jogszabályban megjelölt szolgálati idők minősülnek [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 326. § (1) bekezdés, 1971. évi 10. tvr.].
Sz. L. az O. állományában volt, amikor paranccsal - kérelmére - a V.- és P. O. P. állományába helyezték át 1998. április 1-jei hatállyal. A parancs tartalmazta azt is, hogy a felperesnek a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó, 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. § (1) bekezdése és 328. § (2) bekezdése szerint a szolgálati viszonyban töltött ideje kezdő napja 1987. január 1. A K. R. által kiadott szolgálati idő igazolás szerint Sz. L.-nek a Hszt. 326. §-a alapján elismert szolgálati ideje a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából 1987. január 1-jétől 1998. április 1-jéig terjed, és ebből 1993. január 29-étől 1998. április 1-jéig az O. hivatásos állományában teljesített szolgálatot, amely a vonatkozó társadalombiztosítási jogszabályok alapján korkedvezményre jogosító szolgálati időnek minősül.A V. és P. O. P.-nek parancsa Sz. L. áthelyezésének tényét, idejét, rendfokozatát és beosztási illetményét tartalmazta.
Az időbeszámítási értesítés Sz. L. munkaviszonyának kezdő időpontját 1992. november 24. napjában határozta meg, és az ez ellen benyújtott szolgálati panaszt a V. és P. O. P. határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy 1992. november 24-ét megelőző munkaviszonya, egyéb beszámítható jogviszonya - igazolás hiányában - nincsen. Utalt határozatában az 1992. november 24-étől 1993. január 28-áig terjedő katonai szolgálati időre, illetve az ezt követő BM hivatásos állományban teljesített szolgálati időkre, amelyeknek szolgálati időkénti beszámítása nem volt vitás. Az ezt megelőző időszakra nézve hivatkozott a Hszt. hatályba lépése előtt hatályos 1971. évi 10. tvr. (továbbiakban: Tvr.) és ennek végrehajtása tárgyában kiadott személyzeti munka rendje (SZMR) 166. és 177. pontjára és a Tvr. 33. §-ában írtakra is.
Sz. L. a határozatot keresettel támadta meg a munkaügyi bíróságon és kérte szolgálati ideje kezdő napjának 1987. január 1. napjával történő megállapítását azzal, hogy ettől kezdve folyamatos szolgálati idővel rendelkezik. A felperes hivatkozása szerint a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolában nappali tagozatos hallgatóként folytatott tanulmányokat szolgálati időként el kellett ismerni, mert a K. R. is ilyen tartalmú igazolást adott részére, ami nem hagyható figyelmen kívül. Utalt a Hszt. 326. §, 328. § és a Tvr. 33. § (2) bekezdés a) pontjában írtakra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1988. szeptember 1-jétől 1992. június 17-éig terjedő időben folytatott szakközépiskolai tanulmányokat a p.-i S. B. G. és M. Szakközépiskolában, majd sorkatonai szolgálatot, és ezt követően 1993. január 29-től 1998. március 31-éig terjedő időben hivatásos szolgálatot teljesített. Nem volt vitás az sem, hogy az O. R. vezetője a parancsában rendelkezett a felperes áthelyezéséről az alpereshez, és ezen áthelyezési parancsban állapította meg a szolgálati jogviszonyban töltött idő kezdő időpontját 1987. január 1-jében. Idézte a munkaügyi bíróság a Hszt. 60. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésében írtakat azzal, hogy a felperes 1998. április 1-jei áthelyezésére való tekintettel a hivatásos szolgálati viszonyát a Hszt. hatályba lépését megelőzően létesített szolgálati viszonynak kell tekinteni. Utalt a munkaügyi bíróság a Tvr. 33. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak a 4/2007. KPJE jogegységi határozatában írtakra is, miszerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati idejébe a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolában töltött tanulmányi időt az 1019/1976. (VI. 24.) MT határozat (továbbiakban: MT határozat) 12. e) pontja alapján szolgálati időként be kell számítani. A munkaügyi bíróság megállapította azonban, hogy a 22/1986. (VI. 20.) MT rendelet 23. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte az MT határozat említett pontját. Ezért miután a felperes nem kezdte meg szakközépiskolai tanulmányait az Mt.</a> határozat hatálya alatt, így a szolgálati jogviszony kezdő időpontjának megállapításánál az 1988. szeptember 1-jétől 1992. június 17-éig terjedő szakközépiskolai tanulmányokat jogszerűen nem volt mód figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy szolgálati idő kezdő időpontjának megállapításakor az O. hivatkozott számú parancsában olyan szolgálati idő figyelembevételével állapított meg kezdő időpontot, amely nem minősül szolgálati jogviszonyban töltött időnek, ezért ez a megállapítása semmis, mert az a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályba ütközik.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt és annak megváltoztatását, keresete szerinti döntés meghozatalát kérte azzal, hogy sem az alperes, sem más munkáltató nem teheti vitássá a korábbi munkáltató által kedvezményesen elismert szolgálati időtartamot. Utalt a másodfokú bíróság ebben a tárgykörben hozott jogerős döntésére, a kialakult bírói gyakorlatra. Az felperesi álláspont szerint az alperes nem volt jogosult az O. által korábban már elismert szolgálati idők felülvizsgálatára, egyebekben hatásköri, illetékességi szabály megsértésére is hivatkozott.
Az alperes a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.
Ítéletének indokolásában a megyei bíróság utalt arra, hogy a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást és lényegében helytálló indokokkal hozta meg döntését. Megállapította, hogy a felek közötti szolgálati viszony az O. áthelyezésével jött létre a Hszt. 60. § (1) bekezdése alapján és ekként a (2) bekezdés szerint a két szolgálati viszony folyamatos. Nem vitás, hogy az áthelyező O. parancs tartalmazta a Hszt. 326. § (1) bekezdés és a Hszt. 328. § (2) bekezdés alapján a szolgálati jogviszonyban töltött idő kezdő napját, amelyet 1987. január 1. napjában határozott meg. Ugyanakkor az alperes áthelyezési parancsa a szolgálati idő kezdő napja tekintetében semmilyen dátumot nem tartalmazott, az alperes időbeszámítási értesítésében határozta meg a szolgálati idő kezdő napját 1992. november 24. napjában. Ennek az intézkedésnek a nem munkáltatói jogkör gyakorlójától eredősége miatti semmisségre a felperes a munkaügyi bíróság előtti eljárásban nem hivatkozott, ebben a körben tényelőadást nem tett. A Pp. 235. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban új tény állítására csak igen szűk körben van lehetőség. Az ezt megalapozó indokra felperes fellebbezésében nem hivatkozott, ezért a megyei bíróság elsődlegesen az új tényállítás másodfokú eljárásban való előterjesztésének korlátozottsága miatt hagyta értékelésen kívül a felperes erre vonatkozó tényelőadását.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy amennyiben alapos is lenne a felperes hivatkozása az osztályvezető hatásköre és illetékessége hiányáról, annak a jogvita érdemi elbírálására nincs kihatása. A felperes szolgálati panaszát az alperes országos parancsnoka bírálta el épp a keresettel támadott határozatában és azzal, hogy a felperes szolgálati panaszát elutasította, lényegében - tartalmát tekintve - jóváhagyta az osztályvezető korábbi intézkedését. Így a peres felek jogviszonyában az időbeszámítási értesítésben meghatározott 1992. november 24-ei időpont tekintendő a Hszt. 326. § (1) bekezdése szempontjából szolgálati idő kezdő napjára vonatkozó megállapításnak.
A felperes korábbi munkáltatójának áthelyezési parancsa az alperest csak annyiban kötötte, hogy a felperessel létesített szolgálati viszonyt, és azt a Hszt. 60. § (1) és (2) bekezdése alapján folyamatosnak kellett számítani. A korábbi munkáltató parancsában megállapított szolgálati idő kezdő napjára vonatkozó rendelkezés a felperes és a korábbi munkáltató jogviszonyára volt csupán irányadó, alperest az a felperes szolgálati idejének kezdő napja tekintetében nem kötötte, nem mentesítette az intézkedés meghozatalakor irányadó jogszabályoknak megfelelő döntés alól.
Helyesen járt el az alperes akkor is, amikor a felperesnek a S. B. G. és M.-i Szakközépiskolában folytatott tanulmányi idejét nem minősítette társadalombiztosítási jogszabályok szerinti szolgálati időnek. Ebben a körben a megyei bíróság visszautalt a munkaügyi bíróság ítéletének mindenben helytálló indokolására.
Vizsgálta még a megyei bíróság a munkaügyi eljárásban is felmerült Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja szerinti 1,2-szeres kedvezményes szolgálati idő elszámolást, azonban a felperes munkaügyi bíróságon jegyzőkönyvbe vett nyilatkozata szerint erről nem kérte a határozat felülvizsgálatát, ezért a munkaügyi bíróság e körben döntést az elsőfokú eljárásban nem hozott, erre pedig ily módon már a másodfokú eljárásban sem volt mód a Pp. 215. §-a szerint.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. § (2) bekezdésére, jogszabálysértésre való hivatkozással.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Hszt. 39. § (3) bekezdésében írtakat, a V. és P. hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyával kapcsolatos egyes szabályokról szóló 15/1997. (V. 8.) PM rendelet 2. § (2) bekezdését, továbbá elmulasztották a Hszt. 9. §-ának alkalmazását. Vitatta a másodfokú bíróság ítéletének azt a megállapítását, hogy az O.-nak a felperes szolgálati ideje kezdő időpontja tekintetében történt meghatározása nem köti az alperest. Utalt a Hszt. 60. § (2) bekezdésében írtakra azzal, hogy nincs szükség és lehetőség a szolgálati idő újraszámítására, hiszen nem egy új jogviszony jött létre, hanem az előző tekinthető folyamatosnak. Alperes a felperesi jogviszonyba úgy "nyúlt bele", hogy az O. szolgálati időre vonatkozó határozatát érdemben nem is cáfolta, sem a felperestől, sem az O.-tól az abban foglaltakra magyarázatot nem kért.
Tekintettel arra, hogy a felperes szolgálati viszonya a Hszt. hatályba lépését megelőzően létesült, a szolgálati idő számítása szempontjából alkalmazni kellett a Hszt. 326. § (1) bekezdésében írtakat. Vagyis mivel a felperesnek a korábban fennállt hivatásos szolgálati jogviszonya kapcsán már elismerésre és beszámításra került az 1987. január 1-jétől terjedő időszaka, azt a fentiekre tekintettel nem lehetett figyelmen kívül hagyni a szolgálati idő kezdő időpontjának meghatározásánál. A felperes kereseti követelése magában foglalta azon tárgykört is, miszerint a K. R.-en teljesített szolgálati idő valamilyen okból nem számítható-e kedvezményesen. Felperes a K. R.-en csapatkiképzést folytató szervezetnek minősülő helyen teljesített szolgálatot és erre tekintettel 1,2-szeres szorzó alkalmazására volt jogosult. Ezért beosztásából következően a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontjának utolsó fordulata szerinti fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásnak minősült a K. R.-nél eltöltött ideje, s így az 1,2-szeres szolgálati idő számításra a jogosultságot megszerezte.
Mindezen indokokra figyelemmel a felperesi álláspont szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróságot jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalára, a jogszerű szolgálati ideje kezdetének elsődlegesen 1987. január 1-jei megállapítására, másodlagosan pedig 1992. január 1-jei kezdő időponttal szolgálati idő, valamint a K. R.-en teljesített szolgálati ideje kedvezményes 1.2-szeres számításának elismerésére kötelezze a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet hatályon kívül helyezését követően.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú és a másodfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek találta, döntése alapjául elfogadta, és vizsgálva a felülvizsgálati kérelemben írt jogi indokokat, arra a megállapításra jutott, hogy a munkaügyi bíróság, mind a másodfokú bíróság érdemben mindenben helytálló döntést hozott.
A felperes elsődlegesen sérelmezte, hogy téves az alperes által megállapított szolgálati idő kezdő időpontja. Nem vitás, hogy a beszámítani kért időben a felperes - figyelemmel arra, hogy 1974-ben született - 13 éves volt, általános iskolai tanulmányokat folytatott. Ugyanakkor az O. 1987. január 1-jében határozta meg a szolgálati viszony kezdő időpontját. Az egyes jogkérdések elbírálását illetően azonban jogi kötelező erővel csupán a bíróságok jogerős döntései rendelkeznek, res iudicatat (ítélt dolgot) csupán bírósági jogerős ítélet eredményezhet. Ilyen jogi erővel - amely egy másik jogviszony esetében is érvényesül - a perbeli okirat, parancs nem rendelkezik. Ezért helyesen döntöttek az eljárt bíróságok akkor, amikor a lényegét tekintve ilyen tartalommal fejtették ki a jogi álláspontjukat.
A Legfelsőbb Bíróság hivatkozik arra, hogy a Hszt. 326. § (1) bekezdése szerint többek között "beszámított szolgálati időt" kell elismerni. Az 1987. január 1-jétől kezdődő idő szolgálati idő jellegére nézve semmiféle bizonyítékot a felperes nem terjesztett elő. Ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2002/798. számú elvi határozatában is, ahol kimondta, hogy a beszámított szolgálati időt kell szolgálati viszonyban töltött időnek tekinteni. A felperesnek ugyan korábbi szolgálati helyén a vitatott idejét elismerték, azonban annak szolgálati idő jellegére nézve semmiféle adat nincs, így jogszerűen azt figyelembe venni sem lehetett.
A Hszt. 326. § (1) bekezdése értelmében beszámított időnek csak az ott megjelölt, és a tvr.-ben felsorolt szolgálati idők minősülhettek, mivel egymagában valamely időszak beszámítása nem minősíti azt szolgálati idővé, tekintettel a hivatkozott jogszabályok kötelező jellegére. Az ettől eltérő beszámítás érvénytelen, semmis, amelyet a felek megállapodása (áthelyezés, kinevezés) sem tehet érvényessé. Az ezzel ellentétes felperesi értelmezés téves.
A Hszt. 9. § (2) bekezdése értelmében az alperes a vitatott időszak beszámításának semmisségét helytállóan vette figyelembe, a 10. § (1) bekezdéséből következően. Az áthelyezés és a kinevezési parancs megtámadása nélkül fennállt a semmisség, és helyette a szolgálati viszony számítására vonatkozó jogszabályokat kellett alkalmazni.
A Hszt. 11. § (1) bekezdésében előírt szabály - miszerint az érvénytelen jognyilatkozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna, - együttes feltételeket határoz meg, és a semmis szolgálati időként elismert idő alapján már megszerzett és már gyakorolt jogokra vonatkozik, a jövőbeliekre (a még nem gyakorolt jogra) nem. Ennélfogva a már megszerzett esetleges juttatás el nem vonható, de az érvénytelen beszámításra újabb igény - az adott esetben az érvénytelenség alperes általi megállapításától - már nem alapítható.
Ezen jogi álláspontját fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében, így az Mfv. II. 10.861/2007/4. számúban is.
A felperes szakközépiskolai nappali tagozaton a tanulmányait oly időben kezdte meg, amikor az általa is hivatkozott Mt.</a> határozat már nem volt hatályban. Az Alkotmánybíróság 78/B/2008. AB határozatával megállapította, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati idejébe a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákban töltött tanulmányi idő beszámításáról szóló 4/2007. Közigazgatási-Polgári jogegységi határozat alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetése napjával - 2009. március 2. - megsemmisítette azzal, hogy a fentebb megnevezett jogegységi határozat az Alkotmánybíróság határozatának közzététele napján veszti hatályát, de a folyamatban lévő eljárásokban sem kötik az abban foglaltak az eljáró bíróságot.
A felperesnek az 1992. január 1-je és 1992. november 24-e között beszámítani kért időszak elismerésére, valamint a K. R.-en teljesített szolgálati idő kedvezményes, 1,2-szeres számításának elismerésére irányuló felülvizsgálati kérelme azért alaptalan, mert figyelmen kívül hagyta a Pp. 3. § (2) bekezdésében írt azon alapelvet, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a per folyamán olyan kérdésben, amelyre vonatkozóan a felek nem terjesztettek elő kereseti kérelmet, ellenkérelmet vagy más kérelmet, nem dönthet.
A kereset kifejezetten csak a szolgálati idő kezdő napjának meghatározását célozta. Ezt erősítette meg utóbb jegyzőkönyvi nyilatkozattal a felperes.
Ehhez képest a Pp. 271. § (1) bekezdés a) és b) pontja helyes értelmezésével nem irányulhat a felülvizsgálati kérelem olyan követelésre, amely sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya. Felülvizsgálati kérelmet - meg sem hozott döntést illetően - előterjeszteni nem lehet, a felülvizsgálati eljárásban a kereseti kérelmet nem lehet kiterjeszteni (BH 1997/130., BH 1997/120. számú eseti döntés).
Mindezen indokokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.165/2009.)