adozona.hu
BH+ 2010.3.133
BH+ 2010.3.133
Az átszervezés a munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással történt megszüntetésének jogszerű indoka volt, mert az átszervezés a munkavállaló munkakörét akként érintette, hogy a munkaköri feladatait másik munkavállalók között felosztották [Mt. 89. § (2)-(3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, megállapította, hogy az alperes által 2006. november 14. napján közölt rendes felmondás jogellenes, ezért azt hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedését követő napon szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy a jogellenes felmondás jogkövetk...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, megállapította, hogy az alperes által 2006. november 14. napján közölt rendes felmondás jogellenes, ezért azt hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedését követő napon szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként elmaradt munkabért és kamatait, valamint hat havi átlagkeresetet fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes villamos-gépész üzemvezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Az alperes 2006. november 14-én átszervezés és munkakör összevonás címén a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Intézkedése indokolása szerint a cégnek adott megrendelések az év elejétől fokozatosan csökkentek. Figyelemmel a nehéz gazdasági helyzetre a cégvezetés úgy döntött, hogy a társaságot átszervezi, aminek következtében munkahelyek megszüntetésére és munkakörök összevonására is sor kerül. A felperes munkakörét érintően összevonják a villamos-tervezői és üzemvezetői munkakört, így ezen munkakör ellátóját a társaság a magasabb szakképesítés és speciális ismeretei alapján nevezi ki. A fentiek alapján a cégvezetés úgy határozott, hogy a felperes munkahelyét és munkakörét érintő átszervezés következtében megszüntetik a felperes munkaviszonyát. A felmondó intézkedést az alperes nevében a HR vezető és az operatív vezető írták alá.
A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy a felmondás indoka nem valós és nem okszerű, továbbá az intézkedés nem az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás azt igazolta, hogy a felmondásban írt átszervezés a felperes vonatkozásában nem valósult meg, illetve a bírói gyakorlat szerint a felmondás indokainak nem a felmondás közlését követően, hanem már a felmondás közlésekor fenn kell állniuk a valóságnak megfelelően.
A bíróság megállapította, hogy a felperes felett a munkáltatói jogokat az ügyvezető igazgató gyakorolta. Olyan iratot az alperes a per során nem tudott becsatolni, amellyel igazolta volna azt, hogy a felperes vonatkozásában a munkáltatói jogkör gyakorló személye megváltozott, és erről bizonyítható módon a felperest tájékoztatták. Az alperes nem jelölt meg bizonyítékként olyan iratot, amely a Gt. 28. § (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelel, így a munkaügyi bíróság az eljárás során keletkezett iratokat nem tudta akként értékelni, hogy az intézkedést aláírók jogszerűen írták alá a rendes felmondást, és az a felperessel szemben érvényes lett volna.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, egyebekben az ítéletet részben akként változtatta meg, hogy a felperes részére járó elmaradt munkabér összegét felemelte.
A megyei bíróság kifejtette, hogy a munkáltatói jogokat az alperes szervezeti felépítésének megfelelően az üzletvezetési szabályzatban is rögzítetten az ügyvezető jogosult volt átruházni. Az okiratok alapján megállapította, hogy az ügyvezető mint a munkáltatói jogkörgyakorló, a munkáltatói jogok egy részét, így a munkaviszony megszüntetésének jogát jogszerűen ruházta át a felperes felmondását aláíró HR vezetőre és operatív vezetőre. A megyei bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, mely szerint az alperes nem tudott csatolni olyan iratot, amely a Gt. 28. § (1)-(2) bekezdései rendelkezéseinek megfelelt volna.
A felmondó intézkedés indoka körében a megyei bíróság megállapította, hogy az alperesnél átszervezés volt, amely már a felmondás közlése előtt megkezdődött. Az indok vizsgálata alapján azonban úgy foglalt állást, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az átszervezés a felperes munkakörét a felmondásban rögzített módon érintette volna, tehát nem volt megállapítható az okozati összefüggés. A megyei bíróság az egységes bírói gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy valósága ellenére sem helytálló a felmondás indoka, ha abból nem állapítható meg, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére miért volt szükség. A jogerős ítélet érvelése szerint a felmondás indoka az volt, hogy az átszervezés következtében a felperes munkakörét összevonták. A rendelkezésre álló okiratok és a tanúvallomások azonban azt támasztották alá, hogy a felperes munkakörét két másik munkavállaló között szétosztották. A fentiek alapján az alperes a munkakör összevonás valóságát, és a felmondási indok okszerűségét nem tudta bizonyítani, ezért a megyei bíróság a felmondás jogellenességét állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a jogszabálynak megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a felmondási indok vizsgálata körében jogszabálysértő, a becsatolt iratok és meghallgatott tanúk nyilatkozatával ellentétes. Tévedett a megyei bíróság, amikor megállapította, hogy nem állt fenn okozati összefüggés a felperes munkaviszonyának megszüntetése és az alperesnél folyamatban volt átszervezés között. Az átszervezés megtörtént, ezt igazolta a létszámcsökkentési terv, a tanúk vallomása, és a másodfokú eljárás során lefolytatott kiegészítő bizonyítás, hiszen a felperes munkaköri feladatai átkerültek más munkavállalókhoz, a felperes üzemvezetői munkaköre összevonásra került. Az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a munkakör összevonás kifejezésnek.
Az átszervezés keretében mind meglévő munkakörök összevonására, mind pedig szétosztására is sor került. A felperes munkakörét több részre bontotta, és ezen "szétbontott részeket" a munkáltatónál dolgozó több munkavállaló munkakörével összevonta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Megalapozott az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy az alperes átszervezést hajtott végre. Az átszervezés az alperes működésével összefüggő indok, az az Mt. 89. § (3) bekezdésében foglalt feltételnek megfelel. A fenti átalakítás végrehajtását azonban tévesen értékelték a bíróságok úgy, hogy a felperes vonatkozásában a felmondás indoka nem valós, és nem okszerű.
Az alperes felmondó intézkedése indokolásában rögzítette, hogy a társaságnak adott megrendelések fokozatosan csökkentek, így a munkáltató a nehéz gazdasági helyzetre tekintettel döntött a társaság átszervezése mellett, melynek következtében munkahelyeket megszüntetnek, és munkaköröket összevonnak. A felmondás indokolása tartalmazta azt is, hogy a felperes munkahelyét és munkakörét érintően is sor kerül átszervezésre, és ennek következtében a felperes munkaviszonyát megszüntetik. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során - a tanúként kihallgatott operatív vezető, a személyügyi- és üzemfejlesztési vezető vallomásával, a változtatások előtti és utáni, a valós helyzetet tükröző szervezeti ábrákkal - igazolta, hogy a felperes munkaköre vonatkozásában az átszervezést végrehajtotta. Peradat, hogy az alperes több lépcsőben és több munkavállalót érintően hajtotta végre a létszámleépítést, amellyel összefüggésben a felperes ellátandó feladatait is átcsoportosító változtatások történtek. Mindezek a felmondás indoka valóságát bizonyították.
A kihallgatott tanúk vallomása és a becsatolt iratok kétséget kizáróan alátámasztották, hogy az átszervezés a felperes munkakörét oly módon érintette, hogy a felperes villamos-gépész üzemvezető munkakörébe tartozó feladatok szétosztásra kerültek, azokat az alperes a továbbiakban két másik munkavállalóval láttatta el akként, hogy a saját feladataik köre a felperestől átvett tevékenységekkel bővült. Az intézkedésben megjelölt ezen indok okszerűen támasztja alá, hogy a felperes munkájára a továbbiakban nem volt szükség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét megalapozatlansága miatt elutasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.541/2008.)