BH+ 2010.3.131

Ha a munkavállaló munkaszerződését az átszervezés kapcsán kiírt pályázaton elnyert munkakörre tekintettel módosították, az így megállapított, korábbinál alacsonyabb munkabér utólag sikerrel nem támadható arra hivatkozva, hogy az munkabérről való lemondásként a munkabér védelmére vonatkozó szabályba ütközött [Mt. 8. § (2) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1978-tól áll munkaviszonyban az alperesnél. A munkaköre 1997 decemberétől részlegvezető volt. Az alperes 2004. január 1-jétől a felperes munkakörét logisztikai központ részlegvezetőként jelölte meg azzal, hogy a havi személyi alapbére 171 000 forint és 6840 forint alapbér-kiegészítés.
Az alperes ezt követően az önálló részlegvezetőségek megszüntetéséről döntött, és 2004. július 7-én raktárvezetői munkakörre pályázatot írt ki. A felperes a V.-én meghirdetett raktárvezető munkakörre...

BH+ 2010.3.131 Ha a munkavállaló munkaszerződését az átszervezés kapcsán kiírt pályázaton elnyert munkakörre tekintettel módosították, az így megállapított, korábbinál alacsonyabb munkabér utólag sikerrel nem támadható arra hivatkozva, hogy az munkabérről való lemondásként a munkabér védelmére vonatkozó szabályba ütközött [Mt. 8. § (2) bekezdés].
A felperes 1978-tól áll munkaviszonyban az alperesnél. A munkaköre 1997 decemberétől részlegvezető volt. Az alperes 2004. január 1-jétől a felperes munkakörét logisztikai központ részlegvezetőként jelölte meg azzal, hogy a havi személyi alapbére 171 000 forint és 6840 forint alapbér-kiegészítés.
Az alperes ezt követően az önálló részlegvezetőségek megszüntetéséről döntött, és 2004. július 7-én raktárvezetői munkakörre pályázatot írt ki. A felperes a V.-én meghirdetett raktárvezető munkakörre 2004. augusztus 9-én pályázatot nyújtott be. Ennek eredményessége folytán az alperes 2004. november 26-án munkaszerződés-módosítást adott át a felperesnek, amely szerint a munkaköre raktárvezető, a személyi alapbére 118 300 forint. A felperes a munkaszerződés-módosítást aláírta.
A felperes 2006. november 21-én keresetet nyújtott be a munkaszerződés-módosításnak a személyi alapbérre vonatkozó része érvénytelenségének megállapítására, 1 317 500 forint és kamata személyi alapbér-különbözet megfizetésére. A keresetét utóbb 1 719 624 forintra módosította.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2004. november 26-án kelt munkaszerződés-módosítása részben érvénytelen, és a felperes személyi alapbére 2004. december 1-jétől 171 000 forint/hó. Ennek megfelelően marasztalta az alperest a személyi alapbér-különbözetben. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkakörében változás következett be, mert a részlegvezetői munkaköréhez képest a raktárvezetői feladatai megnövekedett mértékben fennmaradtak. A felperes esetében munkakör összevonás valósult meg, amely miatt a feleknek nemcsak a munkavállaló munkakörében, hanem a személyi alapbérében is közös megegyezéssel kellett megállapodniuk. Az alperes a már hatályon kívül helyezett, de a felperesre még alkalmazandó humánpolitikai vezérigazgató-helyettesi utasítás alapján egyoldalúan állapította meg a felperes új személyi alapbérét. Mindezek által a felperes jelentősen megnövekedett munkaköri feladatok mellett lényegesen csökkent összegű személyi alapbérben részesült. A munkáltatónak ez az eljárása az Mt. 8. § (2) bekezdésébe ütközik, ennélfogva a munkaszerződés módosításban a személyi alapbérre vonatkozó kikötés semmis. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint emellett az alperes eljárása az Mt. 3. § (1) bekezdésébe is ütközött. A semmisséget a munkaügyi bíróság hivatalból vette figyelembe, az Mt. 10. § (1) bekezdés alapján megállapította, hogy az alperes jogszabályba ütköző módon egyoldalú munkaszerződés-módosítással határozott a felperes személyi alapbéréről, ezért mivel az összegszerűség nem volt vitás, az alperest elmaradt munkabérben marasztalta, megállapítva a felperes személyi alapbérét.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállás alapján arra következtetett, hogy a felperes a pályázat benyújtásával, annak eredményessége folytán az Mt. 82. § (1) bekezdésében lévő közös megegyezéssel hozzájárult a munkaszerződése módosításához. A felperes a körülmények ismeretében mérlegelhette a pályázat benyújtását, és a döntéséhez szükséges minden tény és adat ismeretében kötött megállapodást az alperessel. A megállapodás megtámadására az Mt. 7. § (1) bekezdés szerint és a (3) bekezdésben előírt határidőn belül nem került sor. Az Mt. 8. § (1) bekezdése az adott ügyben nem alkalmazható, mert a felperes nem mondott le arról a munkabérről, amely őt a megpályázott munkakör alapján megillette.
A felperes a másodfokú bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, az ítélet hatályon kívül helyezését, és e helyett tartalmilag az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az Mt. 8. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt azzal, hogy az alperes a személyi alapbére csökkentésével hátrányos helyzetbe hozta, jogait csorbította. Tévesnek találta azt a másodfokú következtetést, hogy az új munkakör felajánlása az alperesnél végbement szervezeti átalakítással összefüggésben történt meg. Állította, hogy a korábbi munkakörét úgy látja el, hogy ahhoz további új feladatokat kapcsoltak. Ezért a munkakörét érintően nem történt átszervezés, az "új munkaszerződéssel" csupán a munkabérének összege változott, amely az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütközik, sérti a jóhiszeműség és a tisztesség alapelvét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a felperesnek az a magatartása, hogy a munkaszerződés-módosítást elfogadta, nem minősül az Mt. 8. § (2) bekezdésben meghatározott munkabért biztosító jogról való előre lemondásként. A felperes a módosított munkakörhöz kapcsolódó személyi alapbért elfogadta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az alperes átszervezésről döntött, ezzel összefüggésben egyes szervezeti egységeket (részlegvezetőségek) megszüntetett. Erről a felperes is tudott, és nyilvánvalóan következtetett arra, hogy a részlegek megszűnése folytán a részlegvezetői munkakörét a jövőben nem láthatja el (2004. július 7-én kelt tájékoztatás az önálló részlegvezetőségek megszűnéséről, a raktárvezető munkakörre kiírt pályázat). A felperes továbbá a pályázatában kifejezetten leírta, hogy milyen átszervezés folytán pályázik a raktárvezető munkakörre. Ebből következően a másodfokú bíróság a tényállásból helyesen, a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelme nélkül következtetett arra, hogy a munkaszerződés módosítására a felperes pályázatának eredményessége folytán került sor.
A felperes tehát saját akaratelhatározásából fogadta el az alperes szervezetében kialakult új helyzetet, a megpályázott új munkakört. Ebből az következik, hogy kellő körültekintés mellett, a körülmények ismeretében a felperesnek számolnia kellett azzal, hogy az új munkaköre ellátásáért a korábbitól eltérő díjazásban fog részesülni. Mindezek miatt jogszabálysértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, a felperes a pályázat benyújtásával a munkabéréről előre nem mondott le [Mt. 8. § (2) bekezdés].
A perben nem merült fel olyan bizonyíték, miszerint a felperest a pályázat benyújtására irányuló szabad akaratelhatározásában az alperes jogellenesen befolyásolta volna. A felperes a munkáltató által megjelölt munkabért a munkaszerződés-módosításkor 2004. november 26-án a fentiek mellett elfogadta. Ebből következően a munkabérének meghatározása nem az alperes egyoldalú intézkedése által, hanem az ő beleegyezésével történt meg. A felülvizsgálati kérelmében ezért a felperes tévesen érvelt arról, hogy a jogvita eldöntésénél figyelmen kívül maradt, hogy az átszervezés nem érintette a munkakörét, illetve a munkaköri feladatai megnövekedtek és ehhez az alperes egyoldalúan állapított meg új, a korábbinál kevesebb összegű munkabért.
A (törvényes határidőben meg nem támadott) megállapodásnak a munkabérre vonatkozó része nem semmis, ha a megállapodást a munkavállalónak egy új munkakörre kiírt eredményes pályázata előzi meg, tehát a munkáltató nem az eredetileg ellátott munkakörre kikötött munkabér összegét módosítja egyoldalúan [Mt. 82. § (1) bekezdés, 7. § (3) bekezdés]. A kifejtettekből következően az alperesnek az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütköző eljárása nem állapítható meg.
A fentiek miatt a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.21.106/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.160/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.