adozona.hu
BH+ 2010.3.137
BH+ 2010.3.137
Kiküldetési rendelvény alapján fizetett költségtérítés jövedelemként vehető figyelembe, kivéve, ha tartalma az adómentes felhasználás tényét megfelelően igazolja [1995. évi CXVII. tv. 25. §, 1952. évi III. tv. 206., 221. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2004-2006 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó, járulékok és egészségügyi hozzájárulás adónemekben végzett ellenőrzést a felperesnél, amelynek alapján a felperes terhére 12 007 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel, továbbá a személyi jövedelemadó-előleg levonásának elmulasztása miatt mulasztási bírságot is kiszabott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. március 20-i határozatával az elsőfo...
BH+ 2010.3.137 Kiküldetési rendelvény alapján fizetett költségtérítés jövedelemként vehető figyelembe, kivéve, ha tartalma az adómentes felhasználás tényét megfelelően igazolja [1995. évi CXVII. tv. 25. §, 1952. évi III. tv. 206., 221. §]
Az elsőfokú adóhatóság 2004-2006 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó, járulékok és egészségügyi hozzájárulás adónemekben végzett ellenőrzést a felperesnél, amelynek alapján a felperes terhére 12 007 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel, továbbá a személyi jövedelemadó-előleg levonásának elmulasztása miatt mulasztási bírságot is kiszabott.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. március 20-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a megállapított adókülönbözet, valamint a szankciók törlését kérte.
A megyei bíróság a jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes által készített utólagos feljegyzésekkel ellátott kimutatások sem minősíthetők olyan hitelt érdemlő bizonyítéknak, amely alkalmas lenne a konkrét utak megjelölésére, az azt teljesítő személyek beazonosítására. Álláspontja szerint a felperes útnyilvántartásai, munkaszámos adatszolgáltatásai és más dokumentumok alapján sem volt megállapítható az egyes utak kapcsolata konkrét tervezési munkákkal. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adóhatóság jogszerűen minősítette a költségtérítésként el nem fogadott tételekhez tartozó kifizetéseket az egyes munkavállalók összevonandó jövedelmeként.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 336/A. § (2) bekezdésébe ütközik. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 25. § (3) és (5) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy az adóhatóság a kiküldetési rendelvényeket korábbi eljárásában nem kifogásolta. A hiányosságokat az adóhatóság eljárásának időszakában pótolta. A költségelszámoláshoz a kiküldetési rendelvényen túl további bizonylat nem szükséges. Hangsúlyozta, hogy a felperes tervezőmunkát végző alkalmazottainak munkavégzéséhez elengedhetetlen a gépkocsi használat, az adóhatóság egyes munkavállalóknál több hónap tekintetében 0 km-t fogadott el üzleti célú utazásként. Álláspontja szerint az adóhatóság alaptalanul vonta kétségbe a kiküldetési rendelvények valóságtartalmát. Utalt a Magyar Mérnöki Kamara nyilatkozatára, amely rögzíti, hogy a mérnöki tevékenység szakszerű gyakorlásához mely esetekben kell utazni. Ennek megfelelően utazásra sor kerülhet a munkák megszerzése érdekében, helyszíni bejárás, konzultáció, tárgyalás, adategyeztetés, ajánlatkérés, létesítmény megtekintése, személyes konzultáció, polgármesteri hivataloknál végzett egyeztetés, mérés, pontosítás, pályázatfigyelés, közműkezelőkkel való egyeztetés céljából. A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértése körében a felperes arra hivatkozott, hogy a bíróság a bizonyítékokat egyenként köteles elbírálni és értékelni, az általános, sommás, illetve példálózó indokolás nem fogadható el. A bizonyítékok körében a felperes belső nyilvántartásait, jelentéseit, kimutatásait is értékelni kell, ami számos esetben megdönti az adóhatóság megállapítását.
A felperes kifogásolta, hogy a bíróság érdemi értékelés nélkül hagyott több felperesi hivatkozást. Jelentős súlyú okirati bizonyítékként hivatkozott a felperes a megbízási szerződésekre, munkaszerződésekre, munkaszám nyilvántartásra, teljesítmény-jelentésekre, jelenléti ívekre, valamint a felperes partnereinek, megrendelőinek nyilatkozatára. Hivatkozott arra, hogy 1-33. sorszámú fellebbezési mellékletet csatolt be, és a több száz oldal terjedelmű okirati bizonyítékot a bíróság rendelkezésére bocsátotta. Kifogásolta, hogy az ítélet indokolása összesen 4 út tekintetében tartalmaz megállapítást féloldalnyi terjedelemben. Ezzel szemben a bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha tételes bizonyítási eljárást folytat le, és minden bizonyítékot egyenként értékel. A Pp. 336/A. § (2) bekezdésével összefüggésben a felperes bizonyítási kötelezettségére hivatkozott, illetve kifejtette, hogy a jogerős ítélet egyes megállapításai iratellenesek. Nem felel meg a valóságnak az az ítéleti megállapítás, hogy a munkavállalók bruttó bére alacsony, az ítéletben foglaltakkal szemben 2005 májusától a kiküldetési rendelvényeken a felkeresett üzleti partner nevét is feltüntették, valamint egyéb bizonyítékokat és kimutatásokat csatolt a felperes. Hivatkozott arra, hogy az ítéletben foglaltakkal szemben a költségtérítés kifizetése esetében nem kell útnyilvántartást vezetni, illetve a felperes az általa csatolt nyilatkozatokkal igazolta meghatározott üzleti partnerek felkeresésének szükségességét. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, hogy az eltérő mértékű gépkocsi használat oka a munkavállalók képességének, elvégzett munkájának elismerése lenne. Hivatkozott arra is, hogy az adóhatóság adókülönbözetet tartalmazó számításai esetenként hibásak. A felperes felülvizsgálati kérelmének 12-17. oldalán részletesen mutatott be olyan költségtérítés elszámolásokat, amelyeket az adóhatóságnak el kellett volna fogadnia. Ezekkel az utakkal összefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy az adóhatóság logikátlanul egyes utakat elfogadott, másokat nem. Igazolt szaktanácsadási célú utakat nem fogadott el, kivitelezői versenyeztetésből fakadó utak közül egyet sem fogadott el. Alaptalanul zárta ki azokat az utakat, ahol tervezéssel összefüggő munkát nem kellett végezni, megtagadta azon utak indokoltságának elismerését, amelyek sikertelen pályázatokhoz kapcsolódtak.
A felperes utalt arra, hogy a bíróság is elfogadta adott esetben a munkaszám nyilvántartás szerint indokolt utazást, mégis azt az általános következtetést vonta le, hogy az iratokból nem volt megállapítható az utazás célja. A felperes példákat sorolt fel hatósági, szakhatósági hozzájárulások, nyilatkozatok sikeres megszerzésére. Kiemelte, hogy a közműfejlesztések iránti tájékozódás nélkül munkát sem kereshet.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet tényállását ellentmondásosnak és iratellenesnek ítélte. Sérelmezte, hogy a bíróság a felperesi bizonyítékokat egyenként nem mérlegelte. Ítéletében nem indokolta, hogy a felperes mellőzött bizonyítékait miért mellőzte. A bíróság tévesen nem találta jogszabálysértőnek, hogy az adóhatóság a felperes javára szolgáló tényeket nem tárta fel, ezért ítélete kirívóan iratellenes és belső logikai ellentmondásokat tartalmaz.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a felperes által rendelkezésre bocsátott kiküldetési rendelvények hiányosak voltak, a pénztári kifizetésekhez csupán az üzemanyag-vásárlásról szóló számla és egy összesítő elszámolás tartozott. Az egyes üzleti utak szükségessége kívülálló számára az iratanyagból nem volt megállapítható, azokat a felperes nem megfelelően dokumentálta. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 336/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Utalt arra, hogy a felperes keresetében számszaki hibákra nem hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Szja tv. 25. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. Az Szja tv. 25. § (5) bekezdés szerint a (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvény a munkáltató által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban olyan új tényre, körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél a peres eljárásban nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (EBH 2002/653.). A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. § (1) bekezdés, BH 2002/29.]. A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996/505.), ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az az annak megállapítása alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg azonban iratellenesség azon címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességet támad, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul (BH 1994/639.).
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság nem veheti át az adóhatóság hatáskörét. Ennek megfelelően a felperes, illetve az adóhatóság helyett nem végezheti el a felperes kiküldetési rendelvényeinek, illetve költségtérítés kifizetéseinek teljes körű revízióját. A megyei bíróságnak a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében a felperes keresetében megjelölt indokok alapján az alperes határozatának jogszerűségét kellett vizsgálnia. Ítéletének egyedi, példálózó jellegű megállapításaiból (B. L., D. L., M. Á. és T. G. kiküldetési rendelvény tartalmának a felperes által csatolt egyéb kimutatásokkal, nyilatkozatokkal való összevetése) kitűnik, hogy a bíróság vizsgálta az adóhatósági megállapítások megalapozottságát. Ítéletének indokolásában a költségtérítések elszámolásának módját illetően a szükséges tényállást megállapította, az arra vonatkozó bizonyítékokat megjelölte. Megemlítette mindazokat az általános és konkrét körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. Felhívta a figyelmet azokra az ellentmondásokra, amelyek miatt a felperes által hivatkozott tényeket nem találta bizonyítottnak.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet nem ellentétes sem a Pp. 206. § (1) bekezdésének, sem a Pp. 221. § (1) bekezdésének előírásával. A felülvizsgálati előadással szemben a bizonyítékok egyenkénti értékelésének követelménye nem vezethet ahhoz, hogy a bíróság a felperes, illetve az adóhatóság hatáskörét átvéve a felperes elszámolásait teljes körűen újra elvégezze. A felperes felülvizsgálati kérelmének 12-17. oldalán részletezett azon költségtérítések vonatkozásában, amelyek a felperes álláspontja szerint tévesen nem kerültek elfogadásra, a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A megyei bíróság a hivatkozott iratok ismeretében jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által bemutatott utólagos feljegyzések, kimutatások sem minősíthetők olyan kétséget kizáró bizonyítéknak, amely az egyes egymásnak ellentmondó adatok és egyéb információk mellett a konkrét utak egyértelműsítésére lenne alkalmas (jogerős ítélet 10. oldal második bekezdés).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.351/2009.)