adozona.hu
BH 2010.3.73
BH 2010.3.73
A felperes - mint iskolavédőnő - ugyan munkaköri feladatait szükségszerűen oktatási intézményben végezte, de ettől nem került az adott oktatási intézménnyel jogviszonyba, és nem vált pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottá sem. Ennélfogva besorolására az iskolavédőnőkre vonatkozó előírások - köztük a főiskolai végzettséghez kötöttség - voltak irányadók [1993. évi LXXIX. tv. 17. § (1) bekezdés e) pont, Kjt. 63. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. március 19-étől állt az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban védőnő munkakörben.
A felperes a keresetében a "H" fizetési osztályba történő átsorolását és 2006. március 6-ától elmaradt illetménye, és annak kamatai megfizetését kérte arra hivatkozással, hogy egyetemi végzettsége miatt "H" fizetési osztályba tartozik, védőnői munkaköréhez szükséges ez a végzettség, mivel egyetemi oklevele által az oktatásban is részt vehet.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását...
A felperes a keresetében a "H" fizetési osztályba történő átsorolását és 2006. március 6-ától elmaradt illetménye, és annak kamatai megfizetését kérte arra hivatkozással, hogy egyetemi végzettsége miatt "H" fizetési osztályba tartozik, védőnői munkaköréhez szükséges ez a végzettség, mivel egyetemi oklevele által az oktatásban is részt vehet.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a védőnői feladatok ellátásához elegendő a főiskolai végzettség, a besorolás pedig a feladat ellátásához szükséges munkakörhöz kapcsolódik.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes átsorolás közalkalmazotti jogviszonyban elnevezésű okiratát megváltoztatta, és a felperest 2006. április 1. napjától a "G" 12. fizetési fokozatból "H" 12. fizetési fokozatba sorolta át, a havi illetményét 204 500 forintban állapította meg. Kötelezte az alperest elmaradt illetménykülönbözet címén 279 500 forint és annak 2006. október 15. napjától járó törvényes kamata megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes saját költségén végezte el a P. Tudományegyetem védőnői szakát, egyetemi oklevelét 2006. március 6-án szerezte meg. Az alperes a felperes átsorolását azzal utasította el, hogy a területi védőnői ellátásról szóló 49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint területi védőnői ellátást egészségügyi főiskolai karon védőnői oklevelet szerzett, vagy azzal egyenértékűnek elismert oklevéllel rendelkező védőnő nyújthat. Ennek alapján a feladat ellátásához főiskolai végzettség elegendő, a Kjt. 61. § (1) bekezdés g) pontja szerint pedig a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igénylő munkakör a "G" fizetési osztályba tartozik.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a védőnői feladatok ellátásához egyetemi végzettség nem szükséges, a felperes által becsatolt iratok azonban azt igazolják, hogy a munkáltató ezen végzettségnek megfelelően is meghatározhatja a közalkalmazott besorolását. E körben a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara levelében foglalt állásfoglalásra utalt. A munkaügyi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy felperes az egyetemi oklevél megszerzésével olyan ismereteket szerzett, melyek magasabb szintű, modern módszereket jelentenek a védőnői feladatok ellátásában, ezért indokolt a "H" fizetési fokozatba sorolása.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben akként változtatta meg, hogy a felperes "H" fizetési fokozatba való átsorolását 2007. október 1. napjától állapította meg. Kötelezte az alperest, hogy ezen időponttól kezdődően a bérkategóriára megállapított illetményt folyósítsa a felperes részére.
A megyei bíróság a részbizonyítási eljárás alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy a felperes 2007. október 1-jétől E. város iskolavédőnőjeként a D. Gimnáziumban és a J. Általános Iskolában iskolavédőnői feladatokat lát el. Ennek keretében az említett középiskola 9., 10., 11. és 12. osztályában egészségnevelést végez. Utalt arra, hogy az ügyben irányadó 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet, illetve a 49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendelet értelmében a védőnői, iskolavédőnői feladatokat főiskolai végzettséggel is el lehet látni, de elfogadta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-a értelmében a 9. évfolyamtól kezdődően oktatói tevékenységet csak egyetemi szintű oklevéllel rendelkező szakember folytathat, amely oklevéllel a felperes 2006. március 6-ától rendelkezik. A felperes iskolavédőnői feladatát a középiskolában magasabb szinten, megfelelő képesítéssel és pedagógiai ismeretek birtokában tudja ellátni, erre figyelemmel a "H" bérkategóriába való sorolása megalapozottá vált.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a fizetési osztályok megállapításánál a törvény a közalkalmazott által betöltött munkakör képesítési követelménye szerinti képzettséget veszi alapul. A fizetési osztályba történő besorolásra kizárólag az adott munkakörre előírt iskolai végzettség, illetve szakképesítés, szakképzettség alapján kerülhet sor. A 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet nem tesz különbséget az iskola-egészségügyi ellátás tekintetében alapfokú, illetve középfokú nevelési oktatási intézmények között, és mivel a felperes védőnői, iskolavédőnői munkaköre ellátásához szükséges és egyben elégséges az ágazati jogszabályokban előírt főiskolai végzettség, a besorolás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes időközben a munkaköre ellátásához nem szükséges, az előírt végzettségnél magasabb képesítést szerzett. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy a közoktatásról szóló törvény jelen ügyben irányadó, hiszen a közoktatásról szóló törvényhez képest a 49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendelet, illetve a 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet speciális jogszabály, alkalmazásuk elsőbbséget élvez a közoktatási törvényben írtakkal szemben.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte. Az oklevele mellékletében meghatározott szakmai jogosultságok alapján kérte, hogy az okleveles védőnői diplomáját a főiskolai oklevélhez kapcsolódó tudományos fokozatként értékelje a bíróság. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy középiskolában egészségnevelést 9. évfolyamtól kezdődően a tantárgynak megfelelő egyetemi szintű oklevéllel rendelkező személy végezhet. 2008. július 8-án érkezett beadványában arra is hivatkozott, hogy a 2008/2009-es tanévben a G. Szakképző Szakközépiskolában, valamint az M. Szakképző Iskolában is oktat.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felek által nem vitatott, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a perbeli időszak egy részében területi védőnői, majd 2007. október 1-jétől iskolavédőnői feladatokat látott el. Utóbbi munkakörben többek között középfokú oktatási intézményben végezte a munkáját.
Az eljárt bíróságok a kereset elbírálásakor helytállóan indultak ki a Kjt., a területi védőnői ellátásról szóló 49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendelet, valamint az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet rendelkezéseiből, mindezekből azonban téves jogi következtetésre jutottak.
A Kjt. 63. § (1) bekezdése értelmében a közalkalmazottat az általa ténylegesen ellátott munkakör betöltéséhez előírt legmagasabb iskolai végzettség, szakképzettség alapján kell besorolni. Az említett ágazati jogszabályok a területi védőnői munkakör, mind az iskolavédőnői munkakör ellátására főiskolai végzettséget írnak elő [49/2004. (V. 21.) ESzCsM rendelet 2. § (1) bekezdés, 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet 3. § (2) bekezdés], ezért a követelményül támasztott főiskolai végzettség mellett meglévő egyetemi oklevél ellenére is indokolatlan olyan végzettség beszámítása, amely a munkakör ellátásának nem feltétele.
A Kjt. előírásával szemben a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezései sem értelmezhetők akként, hogy az egyébként főiskolai végzettséget igénylő iskolavédőnői munkakörben az adott középiskolában egészségnevelést végző közalkalmazottat magasabb fizetési osztályba kellene sorolni, hiszen az egyes osztályokban végzett egészségnevelés alapján a közalkalmazott nem minősül középiskolai pedagógusnak.
A közoktatásról szóló törvény 17. § (1) bekezdésének e) pontjában ugyanis a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben foglalkoztatott személy részére irányadó végzettségbeli és képzettségbeli követelmények kerültek meghatározásra. A felperes mint iskolavédőnő ugyan munkaköri feladatait szükségszerűen oktatási intézményben végezte, de ettől nem került az adott oktatási intézménnyel jogviszonyba és nem vált pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottá sem. Ennélfogva besorolására az iskolavédőnőkre vonatkozó előírások - köztük a főiskolai végzettséghez kötöttség - voltak irányadók.
A periratokhoz csatolt közalkalmazotti tanácsi állásfoglalás a magasabb besorolás munkáltatótól függő lehetőségéről a jogszabályok kógens rendelkezésével szemben nem lehet irányadó, ahogyan a felperes egyetemi végzettségét a Kjt. 61. § (1) bekezdés hb) pontjában írt követelménnyel sem lehet azonosítani, hiszen az egyetemi végzettség még nem jelent tudományos fokozatot.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.266/2008.)