adozona.hu
BH+ 2010.2.81
BH+ 2010.2.81
Az újonnan választott vezető tisztségviselő felel azoknak a vagyontárgyaknak a meglétéért, amelyek átvételét a mérleg aláírásával elismerte [1997. évi CXLIV. tv. (1997. évi Gt.) 29.§, Ptk. 339.§ (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A 2000. október 11-én alakult, 2000. november 24-én bejegyzett J. Kereskedelmi Kft. társaság fő tevékenységi köre vasáru szerelvény nagykereskedelem volt. 2000. december 31-én a székhelyül szolgáló ingatlannal (hrsz. 4775), egy Nissan tehergépkocsival és irodai berendezésekkel rendelkeztek. 2001-ben 31 821 553 Ft bevételre tettek szert. 2003-ban a rendelkezésre álló iratok ...
A 2000. október 11-én alakult, 2000. november 24-én bejegyzett J. Kereskedelmi Kft. társaság fő tevékenységi köre vasáru szerelvény nagykereskedelem volt. 2000. december 31-én a székhelyül szolgáló ingatlannal (hrsz. 4775), egy Nissan tehergépkocsival és irodai berendezésekkel rendelkeztek. 2001-ben 31 821 553 Ft bevételre tettek szert. 2003-ban a rendelkezésre álló iratok szerint már nem folytattak tevékenységet, tárgyi eszköz értékesítésére került sor 1 849 e Ft összegben. A 2003. december 31-én meglévő pénzeszköz 619 e Ft volt. 2004. július 27-én a társaság értékesítette a székhelyéül szolgáló ingatlant, az adóhatóságnak megküldött bevallás szerint az éves bevétele 6 130 e Ft volt tárgyi eszköz értékesítéséből.
A román állampolgárságú tulajdonosok az üzletrészüket eladták 2004. szeptember 1-jén, az alperes 2 430 e Ft értékű üzletrészt, míg F. Gy. 570 e Ft értékű üzletrészt vásárolt. A társaság nevét és tevékenységi körét megváltoztatták. Az ügyvezető az alperes lett.
Az üzletrészek eladása kapcsán az eladók és vevők között a cég írásos átadás-átvételére nem került sor, a korábbi ügyvezető nem adott át sem bizonylatokat sem eszközöket az alperesnek. A könyvelést a korábbi tulajdonosok időszakában könyvelőként eljáró személy, Zs. J. végezte továbbra is.
A 2004. december 31-i fordulónapra készített társasági adóbevallás szerint az adósnak 1 431 e Ft pénzkészlete volt. Az alperes ügyvezetői tisztsége alatt 2004-ben 33 e Ft kiadás merült fel, bevételt nem értek el.
A megyei bíróság végzésével az adóhatóság kezdeményezésére elrendelte a felperes felszámolását főeljárásként, felszámolóul a CS. Kft.-t jelölve ki. A felszámolás kezdő időpontja: 2006. július 18.
A felperes felszámolója felszólította az alperest a 2004. december 31-i fordulónapra készített mérlegben szereplő pénztárban levő pénzösszeg átadására, az alperes ezt nem tudta átadni. 2006. december 27-én kelt levelében egyrészt vitatta a felelősségét a pénz vonatkozásában, másrészt 24 havi részletfizetést kért. Miután semmit nem törlesztett az összegből, a felszámoló keresetet nyújtott be 2007. október 8-án 1 431 000 Ft tőke, ennek 2005. január 1-jétől 2007. december 31-éig járó ügyleti és 2008. január 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamata továbbá a perköltség megfizetése érdekében arra hivatkozással, hogy az alperes a társaság ügyvezetőjeként elszámolással tartozik az adós felszámolója felé, illetve felelősséggel tartozik a pénzösszeg átadásáért.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 208 810 Ft perköltség, valamint 85 900 Ft illetéknek az állam részére történő megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság az alperes felelősségét a Ptk. 339.§ (1) bekezdése alapján vizsgálta és megállapította, hogy az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást. Miután a pénzösszeget nem kapta meg, s nem a saját magatartása következtében nem tud elszámolni a pénztárban jelzett összeggel. Ezen kívül mindent megtett azért, hogy szakértő segítségét vegye igénybe a könyvelés során. A szakértő téves tájékoztatása (a tájékoztatás elmaradása) nem róható az alperes terhére, ezért felelőssége sem állapítható meg.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése alapján az ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest 1 431 000 Ft és annak 2006. július 18-tól a kifizetésig a minden naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére. A felperes perköltségben való marasztalását mellőzte és kötelezte az alperest, hogy 128 800 Ft együttes perköltséget, valamint az államnak 85 900 Ft kereseti és ugyanennyi fellebbezési illetéket fizessen meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes elvárható gondosságot tanúsított azzal, hogy a társaság könyvelését szakértelemmel rendelkező könyvelőre bízta. A d=332 ssz=249>Gt. 29.§ (1) bekezdése ugyanis a vezető tisztségviselőkkel szemben fokozott gondossági követelményt fogalmaz meg, és ebben a körben elvárható, hogy az ügyvezető a könyvelő által készített okiratban foglaltak helytállóságát ellenőrizze, részéről a könyvelő által feltüntetett vagyon számbavétele nem mellőzhető. Miután a Kft. 2004. december 31-i mérlege 1 431 e Ft-os pénzkészletet mutatott ki, amit az alperes aláírásával igazolt, az okirattal szemben őt terhelte volna a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján annak bizonyítása, hogy mi lett a készpénz sorsa, az mikor és mi okból került ki a Kft. tulajdonából. A felszámolás megindulásakor készített tevékenységet lezáró mérleg is tartalmazta ezt az összeget, amit az alperes ismét csak aláírt. A könyvszakértői vélemény sem tartalmazott olyan adatot vagy megállapítást, amely az alperes kártérítési felelőssége alóli kimentésre okot adna, ezért helytelen volt az első fokú bíróság jogértelmezése.
A másodfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a másodfokú bíróság jogszabálysértő ítéletének hatályon kívül helyezését és ennek folytán a felperes kereseti kérelmét elutasító első fokú határozat helybenhagyását, valamint a felperes költségekben való marasztalását.
Előadta, hogy a felperes által követelt összeg könyvelési tévedés, s álláspontja szerint rendkívüli jelentősége van annak, hogy az mikor került a mérlegbe.
Hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (2) bekezdésére, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, melyekből azt a következetést vonta le, hogy az ügyvezető felelőssége nem állapítható meg, mert nem volt vétkes a károkozásban. Álláspontja szerint a vezető tisztségviselő felelőssége nem objektív felelősség, a Gt.</a> csak a Ptk. 339. § (1) bekezdés szerinti általában elvárható gondosságot rögzíti, s csak akkor vonható felelősségre az ügyvezető, ha az ő felróható magatartásából ered a tartozás, illetve nem az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal látja el feladatát.
Hivatkozott arra, hogy ugyan saját maga nem ért a könyveléshez, azonban az üzletrész adásvételével kapcsolatban és ezt követően is az általában elvárható magatartást tanúsította: könyvelőt bízott meg a könyvelési és bevallási feladatok ellátására, olyat, aki B.-n jó nevű könyvelőirodát működtetett.
Nem vitatta, hogy aláírta a mérleget, de nem tudta megítélni a számok jelentését, bízott az általa megbízott könyvelő szakértelmében. A pénztárban levő összeg nem létezett, ő semmilyen vagyont nem vett át az üzletrész értékesítésekor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy közömbös a hiány keletkezésének időpontja, mert a mérleg aláírásával az alperes azt igazolta, hogy az összeg rendelkezésre áll. Kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, valamint azt, hogy a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezze a bíróság az alperest.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a 2006. évi IV. törvény 30. § (2) bekezdésére. A felperes felszámolási eljárása 2006. július 18-án indult, és jóllehet ekkor már az alperes által hivatkozott törvény volt hatályban, azonban a 2006. évi IV. törvény 336. § (2) bekezdése alapján a felperes társasággal kapcsolatosan még a korábban hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. E törvény 29. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.
A felülvizsgálati eljárás eldöntendő jogkérdése az volt, hogy az újonnan választott vezető tisztségviselő felelősséggel tartozik-e a korábbi időszakban történt gazdasági eseményekért a társasággal szemben.
A vezető tisztségviselőnek, mint a társaság vagyonával rendelkezni jogosult személynek, e tisztsége megszűnésekor el kell számolnia a gazdálkodó szervezet vagyonával a tagok, illetve az általuk újonnan megválasztott új vezető tisztségviselő - vagy a felszámoló - felé. Ha a mérlegben szereplő vagyontárgyakat nem tudja átadni az új rendelkezésre jogosultnak, akkor annak megfizetéséért kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes felelősségét ezen az alapon lehet vizsgálni a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság által kifejtettekkel, mely szerint a vezető tisztségviselő vonatkozásában fokozott gondossági követelményt fogalmaz meg a jogszabály és elvárható egy vezető tisztségviselőtől, hogy a könyvelő által készített okiratban foglaltak helytállóságát ellenőrizze, a vagyont számba vegye akkor is, ha csak vezető tisztségviselő váltásra került sor, de különösen akkor, ha tulajdonosváltozást követően vált egy ismeretlen társaságban vezető tisztségviselővé. Kötelezettségének a megszegése az előzőekben kifejtett kártérítési felelősséget is megalapozhatja, hiszen ha a mérleg aláírásával elismeri a vagyontárgyak meglétét, akkor ezek sorsáról utóbb számot kell adnia.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az alperesnek azt a felülvizsgálati kérelemben előadott álláspontját, hogy - bár saját maga nem ért a könyveléshez - mindent megtett annak érdekében, hogy megfelelő szakértelemmel rendelkező személyt bízzon meg annak elvégzésére. Az elsőfokú eljárás során beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény megállapította, hogy 2004-ben - az üzletrészek megvásárlásától kezdve - összesen csak 33 ezer forint kiadása volt a társaságnak, ezek között azonban egyáltalán nem szerepelt könyvelési szolgáltatásért kifizetett díj.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem jogszabálysértő, azt a Pp. 275.§ (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.X.21.190/2009.)