adozona.hu
BH+ 2010.2.79
BH+ 2010.2.79
A hitelező a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül előterjesztheti kifogását arra hivatkozással, hogy a korábbi iratokban a felszámoló nem adott megfelelő tájékoztatást tevékenységéről [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását az 1995. február 8-án benyújtott kérelemre a megyei bíróság 1995. augusztus 17-én jogerőre emelkedett végzésével indította meg, felszámolóként a T. Rt.-t jelölve ki. A kijelölt felszámoló beolvadt az S. Részvénytársaságba, ezt követően felszámolóként az S. Zrt. járt el.
A felszámoló (az általa a 4. sorszámú beadványhoz csatolt 2005. július 28-án készü...
BH+ 2010.2.79 A hitelező a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül előterjesztheti kifogását arra hivatkozással, hogy a korábbi iratokban a felszámoló nem adott megfelelő tájékoztatást tevékenységéről [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását az 1995. február 8-án benyújtott kérelemre a megyei bíróság 1995. augusztus 17-én jogerőre emelkedett végzésével indította meg, felszámolóként a T. Rt.-t jelölve ki. A kijelölt felszámoló beolvadt az S. Részvénytársaságba, ezt követően felszámolóként az S. Zrt. járt el.
A felszámoló (az általa a 4. sorszámú beadványhoz csatolt 2005. július 28-án készült tájékoztató levél szerint) 1996. augusztus 16-i fordulónappal készítette el a közbenső mérleget, melyet a kifogások elbírálása után a bíróság 28. sorszámú, 1998. március 25-én jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyott. 1999. március 28-án - 1999. március 25-i fordulónappal - a felszámoló elkészítette és 1999. április 14-én a bírósághoz benyújtotta az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére vonatkozó kérelmét, a zárójelentést és ehhez 3. számú mellékletként csatolta a bevételekről és kiadásokról készült jelentést, mely szerint 5 M Ft rövidlejáratú kölcsönt egyenlítettek ki az adós vagyonából.
A zárójelentés tartalmazta a felsorolt hitelezők között 5500 e Ft követeléssel az Y. Kft.-t, melyet a felszámoló a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásakor hatályban volt, az akkori megnevezése szerint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontjában tartott nyilván. Az eljárás befejezésére egy kifogás tárgyában folyamatban volt eljárás miatt nem került sor.
A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár által bejelentett és a felszámoló által elfogadott 9 847 666 Ft tőke és 18 079 824 Ft késedelmi pótlékkövetelést, a követelés kezelésével akkor megbízott jogosult, az APEH Megyei Igazgatósága - egyebek mellett - 1999. október 1. napjával engedményezte az M. K. Zrt. hitelező részére.
A felszámoló újabb egyszerűsített felszámolásra irányuló kérelmet készített 2005. július 28-án, melyet megküldött a hitelezőknek. A hitelező a felszámoló által készített kérelemre észrevételeket tett és kérdéseket tett fel, amelyre a felszámoló folyamatosan válaszolt és iratokat küldött meg a hitelező részére. Az egyik kérdés a felszámoló által a hitelezőnek megküldött bevétel-kiadás kimutatásban szereplő 5 M Ft-os rövid lejáratú kölcsönre vonatkozott, melynek kapcsán a felszámoló a 2007. május 16-án kelt levelében közölte, hogy "a kiadások között szereplő 5000 e Ft megnevezése téves, az az Y. kft. részére kifizetett "b" kategóriás hitelezői igény kielégítés. Bizonylatát csatoljuk."
A hitelező előadása szerint a hozzá 2007. május 23-án megérkezett levelében adott a felszámoló tájékoztatást arról, hogy milyen bizonyíték alapján sorolta be az Y. Kft.-t zálogjogos hitelezőként, s tájékoztatta az Y. Kft. jogelődje, a B. Bank Rt. által kikötött keretbiztosítéki jelzálogszerződésről, megküldve a hitelezőnek az ezzel kapcsolatos iratokat is.
Ezek szerint a B. Bank Rt. keretbiztosítéki jelzálogjog alapítására kötött szerződést az adóssal 1993. október 5-én D.-ben, 69 874 000 Ft összeghatárig. A szerződés melléklete tartalmazta, hogy a számítóközpont, D., P. tér 10 - 9543 helyrajzi szám - és a beépített ingatlan P. tér 10 (ismeretlen helyrajzi szám) valamint egy bérleti jog és 10 db NISSAN személygépkocsi (minden jelzés nélkül) jelentik a zálogtárgyakat.
A B. Bank Rt. a felszámolás megindulásakor bejelentett összesen 23 282 977 Ft összegű hitelezői igényt, majd ezt a követelést 1996. december 30-án az I. Kft.-re engedményezte 2,3 M Ft-ért. Még ugyanezen a napon az I. Kft. engedményezte a követelés felét 1,15 M Ft-ért az Y. Kft. részére. Az I. Kft. és az Y. Kft. megállapodtak abban, hogy a befolyó pénzösszeget az Y. Kft. bankszámlájára kell átutalni.
Az iratokból megállapítható, hogy a követelés engedményezésére a keretbiztosítéki jelzálogjog alapítására vonatkozó szerződésben megjelölt zálogtárgy értékesítését követően került sor, mert a felszámoló által becsatolt irat szerint 1996. szeptember 2-án a V. Bt. 13,2 M Ft+áfa összegért megvásárolta a 9543/2. helyrajzi számú ingatlanból az adós tulajdonában levő 509/7612-ed ingatlanhányadot. A szerződés rögzítette azt is, hogy az ingatlant a B. Bank Rt, és az M. H. Rt. jelzálogjoga, valamint az Egészségbiztosítási Pénztár és az APEH végrehajtási joga terhelte.
A hitelező által 10. sorszám alatt az iratokhoz csatolt "Nem hiteles tulajdoni lap - Teljes másolat" a D. I. kerület 9543/2. helyrajzi számú ingatlanról tartalmazza az adós 509/7612 hányad tulajdonára vonatkozó törölt bejegyzést, a tulajdoni lap III. része szerint azonban semmilyen bejegyzett és törölt terhet erre a tulajdoni hányadra nem jegyeztek fel.
A hitelező 2007. május 31-én kelt kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló az Y. Kft. részére a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt hitelezői igényének részbeni kiegyenlítéseként 5 M Ft-ot fizetett ki, azonban az adós résztulajdonában volt, a D. 9543/2 helyrajzi számú ingatlanra vonatkozó tulajdoni lapon nem találhatóak - törölt bejegyzésként sem - a felszámolási eljárásban zálogjogosultként besorolt hitelezők.
A felszámoló biztos előadta, hogy már a közbenső mérleg is tartalmazta az Y. Kft. b) kategóriás igényét, és azt senki nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította arra hivatkozással, hogy a korábbi felszámoló biztos 1999. április 14-én előterjesztette a bírósághoz a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot, amit a bíróság megküldött a hitelezők részére. Miután a hitelező jogelődje nem élt kifogással a számára rendelkezésre álló 8 napos határidőben, ezért a hitelező számára nem nyílik meg újra a kifogásolási határidő.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 8 napos határidő számításánál nem az a lényeges, hogy mikor ismeri fel a kifogás előterjesztője a felszámoló intézkedésének, vagy mulasztásának jogszabálysértő voltát, hanem az, hogy a sérelmezett intézkedésről mikor szerzett tudomást. Nem vitásan az Y. Kft. b) pontba történő besorolásáról már a hitelező jogelődje tudomást szerzett, és a jogutód hitelező a jogelődje részéről határidőn belül megtenni elmulasztott jognyilatkozatot (kifogást) már akkor sem terjeszthette volna elő jogszerűen, ha a sérelmezett felszámolói intézkedésről valóban csak később szerzett tudomást. (Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság által a BH 1996.119. és a BH 2003.379. számú eseti döntésekben elfoglalt jogi álláspontra.) Felhívta a figyelmet arra is: alaptalanul hivatkozott a jogutód hitelező a fellebbezésében arra, hogy a bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kellett volna a felszámoló besorolással kapcsolatos intézkedéseinek jogszerűségét, mert álláspontja szerint a bíróság nem gyakorol törvényességi felügyeletet a felszámoló felett. A felszámoló a jogszabályban meghatározott feladatát a saját gazdasági tevékenysége körében a saját kockázatára végzi. Amennyiben kötelezettsége megszegésével kárt okoz, ezért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik felelősséggel.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte mindkét fokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. A másodfokú bíróság végzésében foglalt jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a Cstv. 51. § (1) bekezdésével ellentétesen rendelkezett kifogásának elutasításáról, mert nem késedelmesen nyújtotta be a kifogást.
Sérelmezte a hitelező azt is, hogy a bíróság nem észlelte a zálogjogos hitelezői igény törvénysértő besorolását, a Ptk. 262. § (1) bekezdése szerint ugyanis a jelzálogjog keletkezéséhez az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is szükséges és az a jelen eljárásban vitatott esetben nem történt meg.
Hivatkozott arra, hogy a felszámoló folyamatosan adta meg az információkat részére, és amikor már megfelelő tájékoztatást kapott a zálogjoggal kapcsolatos igényről, akkor nyújtotta be határidőn belül a kifogását. Miután a hitelezőket a felszámoló nem megfelelően tájékoztatta, így jogelődje nem is volt abban a helyzetben, hogy kifogást tudjon előterjeszteni, ezért álláspontja szerint a kifogást nem elkésetten nyújtotta be, azt érdemben kellett volna vizsgálnia a bíróságnak. Hivatkozott arra is, hogy ha a közbenső mérlegben a jogszabály rendelkezése ellenére kerül besorolásra egy hitelezői igény, a bíróságnak a törvényesség betartása érdekében a hitelezői igény alapját meg kell vizsgálnia. A hitelezők nincsenek abban a helyzetben, hogy a többi hitelező igényét átvizsgálják, különös tekintettel a kialakult bírósági gyakorlatra, amely szerint csak a bíróság felhívására és csak a bíróságnak köteles a felszámoló a rendelkezésre álló iratokat benyújtani. Amíg tehát nem jut azzal ellenkező információk birtokába, jóhiszeműen jár el a hitelező.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ha a felszámoló nem nyújt teljes körű információt egy hitelezői igény besorolásának okáról, az adós vagyonának sorsáról a közbenső mérleg benyújtása (egyéb tájékoztatás) kapcsán, a hitelező az utólag tudomására jutott információ alapján előterjeszthet-e kifogást a felszámoló jogszabálysértő intézkedése miatt.
Az eljárásban alkalmazott Cstv. 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
Az ügyben eldöntendő kérdés az, hogy mi tekinthető tudomásszerzésnek. Helyesen állapította meg a jogerős határozat, hogy nem éled fel a jogutód javára a kifogásolás joga az olyan felszámolói intézkedések, illetőleg mulasztások vonatkozásában, amelyekkel kapcsolatban a jogelőd kellő időben kifogást nem terjesztett elő. Ez azonban csak arra az esetre vonatkozik, ha a felszámoló megfelelő tájékoztatást adott a hitelezők részére mind az eljárás során történtekről, mind pedig a hitelezői igények besorolásáról.
Az iratok között megtalálható, 1999. március 28-i dátumot viselő, bevételek és kiadások kimutatása, a "rövidlejáratú kölcsön" megjelöléssel szereplő 5 M Ft vonatkozásában, nem tartalmazott semmilyen utalást arra vonatkozóan, hogy a követelés miből eredt és kinek fizették ki, ezért a hitelező jogelődje nem értesülhetett arról, hogy zálogjogosultként történt kifizetés az Y. Kft. részére, így nem volt abban a helyzetben sem, hogy ezt kifogásolhassa. A felszámoló nem tájékoztatta korábban arról sem a hitelezőket, hogy miért fogadta el zálogjoggal biztosított követelésnek az Y. Kft. jogelődjének igényét.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott eseti döntésekben kifejtett álláspont ebben az eljárásban nem alkalmazható a következő indokok miatt:
A BH 2003. 379 számú eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság azt fejtette ki, nincs mód arra, hogy a hitelező a felszámoló által elkészített zárómérleggel kapcsolatosan olyan kifogások elbírálását kérje, amelyeket már korábban előterjeszthetett volna. A felülvizsgálattal érintett esetben azonban a hitelező - illetve jogelődje - nem terjeszthette volna elő korábban a kifogását, mert nem volt tudomása a kifogás alapjául szolgáló tényről - a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének hiányáról - amelyet a felszámolónak lett volna kötelezettsége ellenőrizni.
A felszámolónak a jogszabályoknak megfelelően eljárva kell megvizsgálnia a bejelentett hitelezői igényeket és ennek megfelelően kell besorolni azokat. A hitelezőnek - amennyiben a felszámoló nem megfelelően járt el - nincs lehetősége ellenőrizni a besorolás alapjául szolgáló iratokat, ebből következően tehát kifogást sem tud benyújtani a felszámoló tevékenységével szemben, mert nem tud a jogszabálysértésről. Amennyiben utólag - akár egy jóváhagyott közbenső mérleget követően is - a felszámoló jogszabálysértéséről tudomást szerez, akkor az eljárás folyamán ettől a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül terjesztheti elő kifogását.
A másodfokú bíróság által hivatkozott BH 1996. 119. számú eseti döntés a jogutód hitelező kifogásolási jogát zárja ki olyan esetben, amikor a hitelező saját követelésének besorolásáról van szó. A felülvizsgálattal érintett eljárásban azonban a hitelező nem a saját követelésének besorolását kívánta megváltoztatni, hanem a felszámoló olyan jogszabálysértő magatartását kifogásolta, amelyet korábban nem ismert, ezért nem volt abban a helyzetben sem a jogelődje, sem a felszámolótól megszerzett iratok átvétele után a jogutód hitelező, hogy a kifogást korábban előterjessze.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint a bíróságnak nem kell hivatalból vizsgálnia a felszámoló besorolással kapcsolatos intézkedésének jogszerűségét. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata azonban annak biztosítása, hogy a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően végezze tevékenységét. Ez a törvényességi felügyeleti jogkör jelenik meg közvetlenül a közbenső és zárómérlegek esetében, amelyeknél - ha nem felel meg a jogszabályoknak a felszámoló által előterjesztett anyag - a bíróságnak a közbenső mérleget/zárómérleget el kell utasítania még akkor is, ha erre vonatkozóan nem érkezik hitelezői észrevétel vagy kifogás.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzés jogszabálysértő, mert a hitelező kifogását nem lehet elkésettnek minősíteni.
Tekintettel arra, hogy az első- és másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - érdemben nem vizsgálta a kifogás megalapozottságát, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a bíróságnak a hitelező kifogását érdemben kell elbírálnia. Fel kell hívnia a hitelezőt arra, hogy szerezze be az ingatlanügyi hatóságtól a tulajdoni lap hiteles másolatát és csatolja az iratokhoz - figyelemmel arra, hogy az iratok között hiteles másolat nem található. Az ezt követő - érdemi vizsgálat alapján kell a bíróságnak elbírálnia a kifogás megalapozottságát. (Legf.Bír. Gfv.X.30.059/2009.)