BH 2010.2.55

A bevallások utólagos ellenőrzése során, a vagyonosodási vizsgálatban az adóhatóság becslés alkalmazása nélkül is eljárhat [2003. évi XCII. tv. 106. §, 1952. évi III. tv. 164. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2007. november 23. napján kelt határozatában a felperes terhére, vagy javára adókülönbözetet, illetve jogosulatlan visszaigénylést nem állapított meg.
Az elsőfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy a vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy a...

BH 2010.2.55 A bevallások utólagos ellenőrzése során, a vagyonosodási vizsgálatban az adóhatóság becslés alkalmazása nélkül is eljárhat [2003. évi XCII. tv. 106. §, 1952. évi III. tv. 164. §]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002. évre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2007. november 23. napján kelt határozatában a felperes terhére, vagy javára adókülönbözetet, illetve jogosulatlan visszaigénylést nem állapított meg.
Az elsőfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy a vizsgálat annak megállapítására irányult, hogy a felperes 2002. szeptember 3-án adhatott-e kölcsön a fia részére 3 800 000 Ft-ot, rendelkezett-e az összeggel. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy felperes örökléssel szerzett ingatlanban a feleségével élt közös háztartásban, jövedelme a megélhetéshez fedezetet nyújtott, jelentős megtakarításhoz azonban már nem, 1993-ban gyártott Opel Astra személygépkocsival rendelkezett, folyószámláján bevételként csak a nyugdíja szerepelt, megtakarítás nincs a számlán, személyi jövedelemadó bevallást utoljára 1997-ben nyújtott be. A felperes nyilatkozata szerint a vizsgált időszakban nem értékesített ingatlant, kölcsönt nem kapott, a pénz meglétét hivatalos irattal igazolni nem tudja, azt nem tartotta bankban, folyamatosan foglalkozott sertés tenyésztéssel és takarmánytermesztéssel is, amelyből származó bevétel egyben megtakarítása is volt. A kölcsön összegének forrása az élete munkája. Az elsőfokú hatóság álláspontja szerint a felperes jövedelmi viszonyai nem nyújthattak fedezetet a kölcsön nyújtására.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. március 31-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozat indokolásának megváltoztatását, abból a vagyonosodásra vonatkozó rész törlését kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú hatóság eljárását az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 106. §-ának (1) bekezdésére alapította, határozatában azonban a vagyonosodási vizsgálat jogszabályhelyeit: az Art. 108-109. §-ait nem jelölte meg, ezért álláspontja szerint vagyonosodási vizsgálattal kapcsolatos megállapítást az indokolás nem tartalmazhat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, az eljárási szabályokat betartotta, az előtárt bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, miszerint az adóhatóság által igazolt jövedelmén túl olyan összegű megtakarítással rendelkezett, amely lehetővé tette a kölcsön nyújtását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ának (1) bekezdését, mivel eljárási kifogására megállapítást nem tartalmaz, és jogszabályi alap nélkül rótta a terhére, hogy megtakarítását nem pénzintézetnél helyezte el, illetve, hogy 5 éven túl bizonylatait nem őrizte meg.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
Az elsőfokú határozat tartalmazza, hogy a felperesi ellenőrzés kapcsolódó vizsgálat keretében indult, és a felperes terhére illetve javára adókülönbözet megállapítása nélkül zárult. Az adóhatóság nem tett olyan megállapítást, hogy az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, nem alkalmazott továbbá becslési eljárást, ezért nem alkalmazta sem az Art. 108. §-ának (1) bekezdését, sem a 109. §-ának (1) bekezdését, a nem alkalmazott jogszabályokat pedig határozatában nem kellett feltüntetnie.
Az elsőfokú ítélet tartalmazza, hogy az adóhatóság az "eljárási szabályokat" betartotta, így az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését nem sértette meg azzal, hogy az alkalmazott jogszabályok vonatkozásában értékelte az adóhatóság eljárását és állapította meg az adóhatározatok jogszerűségét, nem részletezve a nem alkalmazott jogszabá­lyok határozatból való kimaradásának okát.
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást, míg az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni [Art. 99. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés eredményeként a felperes által állított kölcsön összegére bizonyított forrást nem állapított meg.
A közigazgatási perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a felek bizonyítási indítványának hiányában a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az adóhatóság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, a felülvizsgálni kért határozatok jogszerűek.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság döntését a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen, alaposan megindokolta. Helytállóan mutatott rá arra, hogy okirati bizonyítékok hiányában, így pl.: pénzintézeti, továbbá növénytermesztéssel, állattenyésztéssel kapcsolatos bizonylatok nélkül, a felperes állítása bizonyítatlan előadás maradt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.546/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.