adozona.hu
BH 2010.2.50
BH 2010.2.50
Nem ellentétes a Tpvt. 78. § (3) bekezdésével, ha a versenytanács a bírság megállapítása során a korábbi jogsértések számát, mint szorzót alkalmazza, bíróság azonban ezt a szorzást felülmérlegelheti, ha a bírság összege ezáltal eltúlzott [1996. évi LVII. tv. 78. §, 1952. évi III. tv. 221. §, 339/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi versenyhatóság 2006 áprilisában annak vizsgálatára indított verseny-felügyeleti eljárást, hogy a felperes a "B" mosópor reklámozásával megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) III. fejezetének és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.) 7/A. §-ának rendelkezéseit.
A vizsgálat eredményeként az alperes 2006. szeptember 21. napján kelt határozatá...
BH 2010.2.50 Nem ellentétes a Tpvt. 78. § (3) bekezdésével, ha a versenytanács a bírság megállapítása során a korábbi jogsértések számát, mint szorzót alkalmazza, bíróság azonban ezt a szorzást felülmérlegelheti, ha a bírság összege ezáltal eltúlzott [1996. évi LVII. tv. 78. §, 1952. évi III. tv. 221. §, 339/B. §].
Az alperesi versenyhatóság 2006 áprilisában annak vizsgálatára indított verseny-felügyeleti eljárást, hogy a felperes a "B" mosópor reklámozásával megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) III. fejezetének és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.) 7/A. §-ának rendelkezéseit.A vizsgálat eredményeként az alperes 2006. szeptember 21. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított a "B." mosópor 2005. augusztus 22-étől 2005 novemberéig tartó televíziós reklámozása, illetve a fogyasztók számára egyes áruházakban 2005 szeptemberében és októberében hoszteszek útján megvalósított tájékoztatása során, mely utóbbival megsértette a Grtv. 7/A. § (2) bekezdés a) pontját; ezért a felperest a Tpvt. 78. §-a alapján 315 millió Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A vizsgálat alá vont időszakban a több, különböző változatban sugárzott felperesi reklámfilmek állítása az volt, hogy "a B. tisztítóereje egészen rendkívüli", és "kiállja a próbát a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokhoz" viszonyítottan.
A reklámfilmek végén a felperes a Ft/kg megjelölést tüntette fel azzal a szöveggel, hogy azokat a 2004 és 2005 júniusa közötti AC Nielsen adatok alapján számolta. Ezen közlésével az alperesi határozat szerint a felperes a "B" mosópor vásárlására ösztönözte a fogyasztókat, azáltal, hogy a hipermarketekben kapható hasonló árú mosóporokat felülmúló előnyeire helyezte a hangsúlyt.
A felperes részéről használt - a termékek beazonosíthatóságát szolgáló - megfogalmazások azonban nem tették lehetővé, hogy az átlagfogyasztó a reklámokban elhangzottak, illetve megjelentetett információ-együttes (ár és árufajta) alapján, akárcsak közvetve is felismerje a versenytársak termékét. Így annak ellenére, hogy bár a felperes az azonosíthatóság érdekében alkalmazta - a hivatkozása szerint objektív, egzakt kategóriaként a hipermarketekben kapható hasonló áru-megjelölést - az mégsem elégítette ki az összehasonlító reklám fogalmi kritériumait. Ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült igazolnia a szubjektív elemeket is magában foglaló, egyedi jellegű értelmezésével sem.
Az alperes a "B" pezsgőformuláját népszerűsítő hosztesz promóciót érintve - szemben a televíziós reklámokkal - azt állapította meg, hogy az alperesi terméket másik konkrét mosóporral összevető, összehasonlító reklámnak minősült, de a Grtv.-ben előírt feltételeknek nem felelt meg.
Az alperes a reklámfilmek, és a felperes által készített - a hosztesz-promóció kereteit biztosító - tréningkönyv alapján a felperesi tájékoztatások tartalmát vizsgálta. Ezeket a verseny-felügyeleti eljárás során tett felperesi nyilatkozatokkal és egyéb bizonyítékokkal (vizsgálati eredményekkel) ütköztette, és a szükséges körben az érintett termékpiacon lévő hasonló termékek árával összevetve értékelte a fogyasztói szokásokat is. A feltárt tények és körülmények tisztázásával hozta meg az alperes a döntését, megállapítva, hogy a reklámokban és a hosztesz általi promócióban állítottakat igazoló vizsgálati eredményekkel a felperes nem rendelkezett; így nem teljesült azon követelmény, hogy a fogyasztók tájékoztatása pontos, valóságos, vagyis megfelelő adatokkal alátámasztott módon igaz legyen.
Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, melyben kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot - annak jogszabálysértő volta miatt - helyezze hatályon kívül, mert az szerinte ellentétes a Tpvt. 69. §-ának előírásaival. Emellett állította a felperes, hogy reklámozási tevékenysége során sem a Tpvt. III. fejezetének, sem pedig a Grtv. 7/A. §-ának előírásait nem sértette meg, mert szerinte e törvények nem tiltják a több termék összehasonlítása útján történő reklámozást, valamint termék (adott esetben az "A" mosópor) ajánlhat egy másik terméket ("B").
Megítélése szerint a reklámokban használt "egészen rendkívüli" kifejezés nem felsőfokú jelző, a vizsgálati eredmények alapján ez nem eltúlzott, hanem megalapozott. Állítása szerint a két marketing kommunikációt, vagyis a filmbeli reklámozást és a hoszteszek útján történő népszerűsítést egymástól elkülönítetten végezte, azok alperesi összekapcsolása jogszabálysértő volt.
A Fővárosi Bíróság a 2007. szeptember 21-én kelt ítéletével a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a hoszteszek útján történő népszerűsítés összehasonlító reklámnak minősült, de nem felelt meg a Grtv. 7/A. § (2) bekezdés a) pontja előírásainak. A reklámfilmek útján történő reklámozást a bíróság nem találta összehasonlító reklámnak, azonban megállapította róla, hogy az a Tpvt. III. fejezetébe ütköző módon a fogyasztók megtévesztésére alkalmas volt.
A bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben állította, hogy az alperesi határozatban megállapított versenyjogi jogsértést nem követte el.
Jogszabálysértőnek tartotta a két reklámozás összekapcsolását, valamint - állítása szerint - sem megjelenésében, sem tartalmában a reklámfilmekben foglaltak nem voltak megtévesztőek.
Fellebbezésében vitatta az összehasonlító reklám, az árkategória-meghatározás, az akciós hatás és a "rendkívüli" jelző téves értelmezését, valamint az "A" tesztlaboratórium feltüntetésének helytelen értelmezését.
Rámutatott, hogy a Pp. 339/B. §-ával ellentétben az alperes határozatának indokolásából a mérlegelés szempontjai, és annak jogszerűsége nem megállapítható. Megítélése szerint az alperes túl nagy összegű bírságot szabott ki, amikor 315 millió Ft-ban állapította meg a Tpvt. 78. § (3) bekezdése alapján a bírságot.
A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az alperes határozatát úgy változtatta meg, hogy a felperest terhelő bírság összegét 105 millió Ft-ra mérsékelte; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélőtábla ítéletének indokolása szerint a felperes fellebbezése a bírság megállapítása tekintetében alapos volt.
Megállapította, hogy a Tpvt. 78. § (1) bekezdése - amely a bírság jogi alapját és a bírság kiszabásának a fő keretét határozza meg -, és a 78. § (3) bekezdése - mely példálózó jelleggel felsorolja a bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vehető egyéb szempontokat - alapján a megállapított bírság mértéke eltúlzott volt.
Az ítélőtábla szerint az alperes a Tpvt. 78. §-a szerinti körülményeket számba vette, így értékelte a jogsértés súlyát, a jogsértés több hónapot felölelő időtartamát, az elért előnyt, a felperes és a reklámozott termékek piaci helyzetét, a jogsértő reklámok sugárzásának számát, az elért széles fogyasztói kört; majd ezen tényezők értékelésével a reklámköltségek alapján kalkulált bírságösszeget 105 millió Ft-ban állapította meg. Ezt követően a felperes által korábban elkövetett jogsértések számára tekintettel a versenyhatóság a kalkulált és módosított 105 millió Ft háromszorosában, azaz 315 millió Ft-ban határozta meg a bírság végső összegét.
Az ítélőtábla szerint az alperes semmilyen okszerű magyarázatát nem adta, és jogszerűen nem indokolta azt, hogy mely törvényi rendelkezés teszi lehetővé a már megállapított bírság 210 millió Ft-os felemelését.
A másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a Tpvt. 78. §-a súlyosbító körülménykén értékelhetővé teszi az ismételt jogsértést, de ez nem teremt lehetőséget a már kiszámított bírság háromszoros szorzóval való felemelésére.
Mindezek alapján megállapította, hogy a bírság mértékének meghatározása a háromszoros szorzó alkalmazása körében jogsértő volt, ezért az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a bírságösszeg meghatározásakor az alperes teljes körűen eleget tett az indokolási kötelezettségének.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozata ellen az alperes 2008. június 2-án, a felperes 2008. augusztus 5-én nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán az alperes is, és a felperes is 2008. november 4-én terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A felperes elsődleges kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján úgy változtassa meg, hogy állapítsa meg, hogy a kérdéses reklámok jogszerűek voltak, másodlagosan a felperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, és a megállapított 105 millió Ft-os bírságot csökkentse.
A felperes szerint a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-a megsértésével kapcsolja össze a hosztesz- és a reklámfilm-kampány jogellenességét.
Megítélése szerint a jogerős ítélet az összehasonlító reklám helytelen értelmezésén, az árkategória nem megfelelő elbírálásán, valamint a "rendkívüli" jelző elsőbbségi állításként való értelmezésén nyugszik.
Jogellenes továbbá az, hogy az ítélőtábla az "A" tesztlaboratórium általi termékajánlást megtévesztőnek tekintette, mivel - megítélése szerint - egy jobb minőségű termékkel történő ajánlás önmagában nem megtévesztő.
Az alperes elsődlegesen az ítélőtábla ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatalát - tartalma szerint a Fővárosi Bíróság ítéletének helyben hagyását - kérte. Az elsődleges kérelme elutasítása esetére másodlagosan az ítélőtábla ítéletének hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra utasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik, mert nem indokolja meg, hogy milyen jogszabályi rendelkezés alapján kizárt, hogy az ismétlődő jogellenes magatartások esetén alperes a magatartások számával a bírságalap összegét megtöbbszörözze. Említette, hogy az ítélőtábla saját gyakorlatával is ellentétben áll ez az indokolás.
Az alperes szerint a jogerős ítélet a Tpvt. 78. §-ával is ellentétben áll, mert az ítélet indokolása alapján a Tpvt. 78. § (3) bekezdésében említett többszörös elkövetés ezáltal figyelmen kívül marad.
A felek ellenkérelmeikben a másik fél felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket tárgyaláson bírálta el.
A tárgyalás során a felek felülvizsgálati kérelmeikben, ellenkérelmeikben, illetve előkészítő irataikban foglalt álláspontjukat változatlanul fenntartották.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a felvetett jogkérdésekben a jogszabályoknak megfelelően foglalt állást.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes a versenyhatósági határozat tárgyává tett magatartásaival megsértette egyrészt a Tpvt. III. fejezetében, illetve másrészt a Grtv. 7/A. §-ában foglalt előírásokat.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogellenesnek a két reklámkommunikáció összekapcsolt értékelését, tekintettel arra, hogy ugyanazon termék ugyanazon célból történő reklámozásáról volt szó. A két reklám megítélése azonban versenyjogilag eltérő: a reklámfilmekkel megvalósított kampány nem tekinthető összehasonlító reklámnak, hiszen nem állapítható meg azoknak a termékeknek a köre, melyekhez képest a felperes az összehasonlítást el kívánta végezni.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint mind az árkategóriák értelmezésében, mind az akciós áraknak az átlagárra való hatásában, mind a termék kiszerelésének feltüntetése kérdésében a "rendkívüli" jelző, valamint az "A" tesztlaboratórium megjelölés használatában a másodfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el.
A Fővárosi Ítélőtábla nem sértett jogszabályt ítéletének rendelkező részében foglalt - a megállapított 310 millió Ft-os bírság mérséklésére vonatkozó - döntéssel sem.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a Tpvt. 78. § (3) bekezdése az alperesi versenyhatóságnak rendkívül széles mérlegelési jogot ad a bírság összegének meghatározása során. Főszabályként a rendelkezés azt tartalmazza, hogy a bírság összegét az eset összes körülményeire tekintettel kell meghatározni. E körülményeket a törvény példálózó jelleggel sorolja fel, és közöttük említi a törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását; ennek alapján az alperes helyesen járt el, amikor az ismételt versenyjogi jogsértéseket határozatában felsorolva, azokat a bírság megállapítása során figyelembe vette.
A Tpvt. említett rendelkezése nem tartalmaz kifejezett tilalmat arra nézve, hogy az ismételt magatartások számával - mint szorzóval - állapítsa meg a bírság végső összegét az alperes. A Legfelsőbb Bíróság ennyiben nem osztja a másodfokú bíróság álláspontját. Ez azonban nem teszi a másodfokú ítéletet jogszabálysértővé, hiszen az ítélet egyértelműen utal arra, hogy a 105 millió Ft-ban megállapított bírságösszegben - megítélése szerint - már a Tpvt. 78. § (3) bekezdésében rögzített valamennyi körülmény értékelése benne foglaltatik. A másodfokú bíróság ítélete nem csak a bírságösszeg háromszorozása miatt, hanem egyébként is, a 210 millió Ft-tal történő felemelés miatt tartotta eltúlzottnak a versenyhatóság által megállapított bírságösszeget.
Az ítélet 12. oldalán található indokolás szerint jogsértő volt a bírság mértéke azért is, mert az alperes által határozatában megjelölt korábbi döntésekben kiszabott szankciók mértéke a perbelinél lényegesen alacsonyabb volt (3 millió Ft, 5 millió Ft), és ehhez képest egy százszoros mértékű növelést az alperes határozatában nem indokolt meg.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú ítélet nem csak a háromszoros szorzó alkalmazása miatt, hanem egyébként is eltúlzottnak találta a 310 millió Ft-os bírságot.
Mindezek alapján a bírság mértékének megállapításával kapcsolatos ítéleti döntés sem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését; a másodfokú bíróság ugyanis a bírság mérséklésére vonatkozó döntését okszerűen megindokolta, mérlegelésének szempontjait részletesen kifejtette, és a Pp. 339/B. §-a alkalmazásával hozta meg döntését. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozott döntés felülmérlegelésére már nincs lehetőség.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az annak indokolásában az 1300 Ft alatti és 1600 Ft feletti árú mosóporokra vonatkozó értelmezhetetlen megállapítás, valamint az ismétlődő jogsértések számának - mint szorzónak - az alkalmazására vonatkozó általános tilalom megállapítására vonatkozó indokolás mellőzésével, mint jogszabályoknak megfelelőt, hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.432/2008.)