adozona.hu
ÍH 2019.69
ÍH 2019.69
A BESZÁMÍTÁS KIZÁRTSÁGA A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN; A TARTOZÁSELVÁLLALÁS NEM JOGOSÍT BESZÁMÍTÁSRA I. A 2017. július 1-jét megelőzően indult felszámolásban sem megengedett a felszámolás megindulása után tartozáselvállalással "megszerzett" kötelezettség beszámítással történő teljesítése. II. A tartozáselvállalásról való értesítésnek az a jogkövetkezménye, hogy a kötelezett és a tartozás elvállalója egyetemlegesen kötelesek helytállni a tartozásért a jogosulttal szemben, a jogosultnak követelési joga keletkezik
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, kötelezte a kifogással élő hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak 20 000 forint eljárási költséget.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az. M. B. hitelező kérelmére 3. számú végzésével 2015. augusztus 14-i kezdő időponttal rendelte el az adós felszámolását, és rendelkezett a felszámoló kijelöléséről.
A felszámoló a C. Zrt. hitelező (a továbbiakban: hitelező) betétkövetelés jogcímén fennálló, 165 316 890 forint összegű kö...
ÍH 2019.69 A BESZÁMÍTÁS KIZÁRTSÁGA A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN; A TARTOZÁSELVÁLLALÁS NEM JOGOSÍT BESZÁMÍTÁSRA
I. A 2017. július 1-jét megelőzően indult felszámolásban sem megengedett a felszámolás megindulása után tartozáselvállalással "megszerzett" kötelezettség beszámítással történő teljesítése.
II. A tartozáselvállalásról való értesítésnek az a jogkövetkezménye, hogy a kötelezett és a tartozás elvállalója egyetemlegesen kötelesek helytállni a tartozásért a jogosulttal szemben, a jogosultnak követelési joga keletkezik az elvállalóval szemben is.
III. A tartozáselvállalási jogviszony lényegéből következik, hogy a tartozáselvállaló a jogosulttal szembeni saját követeléseit sem számíthatja be. A tartozáselvállalással kizárólag a jogosult szerez jogot, mivel az egyetemlegesség alapján az eredeti kötelezett vagyona mellett az elvállaló vagyona is fedezetül szolgál a követelése kielégítésére.
[1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 36. § (1), 57. § (1), 1. § (3) bekezdés; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:5. §, Ptk. 6:29. §, Ptk. 6: 206. §]
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, kötelezte a kifogással élő hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak 20 000 forint eljárási költséget.Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az. M. B. hitelező kérelmére 3. számú végzésével 2015. augusztus 14-i kezdő időponttal rendelte el az adós felszámolását, és rendelkezett a felszámoló kijelöléséről.
A felszámoló a C. Zrt. hitelező (a továbbiakban: hitelező) betétkövetelés jogcímén fennálló, 165 316 890 forint összegű követelését határidőben érkezett igényként, a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint nyilvántartásba vette. A hitelező a 2015. október 15. napján kelt levelében tájékoztatta a felszámolót, hogy a C. Nyrt. és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:206. §-a szerinti, tartozáselvállalásról szóló megállapodás jött létre, amelyben a hitelező vállalta az adós tulajdonát képező, 133 133 db kamatozó részvény után járó, már esedékes és a jövőben esedékessé váló kamatfizetési kötelezettség teljesítését, amelyért a Ptk. 6:206. §-a szerint a C. Nyrt.-vel egyetemlegesen kell helytállnia. A hitelező a 2017. július 4. napján kelt levelében arról tájékoztatta a felszámolót, hogy a C. Nyrt. közgyűlésének 2/2017. (IV. 24.) számú határozata alapján az adós 8 999 978 forint összegű kamat követelése 2017. április 24. napján esedékessé vált. Közölte, hogy az adóssal szemben fennálló és hitelezői igényként nyilvántartásba vett, 165 316 890 forint összegű, lejárt követelését az adós 8 999 978 forint összegű követelésébe a Ptk. 6:46. §-ának megfelelően beszámítja. Kérte, hogy a felszámoló ennek megfelelően hitelezői igényét 156 316 912 forint összegre módosítsa.
A felszámoló a 2017. július 16-án kelt levelében a kérelmet elutasította, intézkedésével szemben a hitelező kifogást nyújtott be, amelyben azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót hitelezői igényének a fentiek szerinti módosítására.
A felszámoló a kifogás elutasítását elsődlegesen a Cstv. 36. §-ára hivatkozással kérte. Állította, a tartozás elvállalására irányuló szerződés semmis, mivel annak tartalmából a feleknek a jogszabály megkerülésére irányuló szándéka kétséget kizáróan megállapítható, a megkötésére kizárólag a beszámítási jog gyakorlása érdekében került sor. Utalt arra is, a C. Nyrt. 2010. szeptember 1-jétől egyszemélyes tulajdonosa a kifogással élő hitelezőnek; a két társaság ügyvezetése is összefonódik egymással, részben azonosak a képviseletre jogosult munkavállalók is. Hangsúlyozta, hogy a felek megállapodása a, Cstv.-nek az engedményezést korlátozó rendelkezéseinek a kijátszására irányult, az kizárólag a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend megkerülését célozta.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
Kiemelte, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a Ptk. beszámításra vonatkozó szabályai a Cstv.-ben írt korlátozásokkal [Cstv. 36. § (1), 38. § (3)-(4) és 49. § (4) bekezdései] alkalmazhatók. A felszámolási eljárásban a hitelezők csak a felszámolás körébe tartozó vagyon terhére és csak a Cstv. által megállapított sorrendben [Cstv. 49/D. § (1)-(2) bekezdései, 57-58. §-ai] nyerhetnek kielégítést. E szabály alól kivételt jelent a felszámoló által elismertként nyilvántartásba vett hitelező által beszámítás útján érvényesített követelés, amelynek következtében a beszámítási jogát gyakorló hitelező a vele azonos kielégítési kategóriába tartozó hitelezőnél esetleg nagyobb arányú kielégítést nyerhet. A felszámolás során azonban csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett és a felszámolás kezdő időpontját, illetve ha a követelés később keletkezett, ezt követően nem került sor az engedményezésre. A Cstv. 36. § (1) bekezdése a fentieken túl a beszámítást bizonyos, az adós korábbi tevékenységére számottevő befolyással rendelkező személyek és hozzátartozóik tekintetében is kizárja.
Rögzítette, hogy jelen ügyben a Cstv. 2017. június 30. napjáig hatályban lévő, fent ismertetett rendelkezéseit kell alkalmazni.
Kitért arra is, hogy a felszámolónak a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a bejelentett követeléseket felül kell vizsgálnia, ennek során pedig figyelemmel kell lennie a Cstv. speciális, illetve az általános jogszabályi rendelkezéseire is. Hasonlóan kell eljárnia a felszámolónak abban az esetben is, ha a hitelező már nyilvántartásba vett követelésének mértékét módosítja, illetve a Cstv. 36. § (1) bekezdése szerinti "beszámítási igényt kell felülvizsgálnia."
A beszámítási jog gyakorlását a jogszabály több helyen is korlátozza, így a Ptk. 6:29. § (3) bekezdése alapján az nem illeti meg a társkötelezettet, mert a rendelkezés szerint a kötelezett a jogosult követelésével szemben a többi kötelezettet megillető, a jogosult kielégítésével kapcsolatos kifogásra hivatkozhat, a többi kötelezett követelését azonban nem számíthatja be, a (3) bekezdés utolsó fordulatából tehát az következik, hogy egyetemleges kötelezettség esetén a beszámítási jog gyakorlása korlátozott. Megállapította, hogy a jelen ügyben 2015. augusztus 1. napján a C. Nyrt. és a kifogással élő hitelező közötti megállapodással a felek között a Ptk. 6:205. §-ban szabályozott teljesítésátvállalás jött létre, amely szerint a harmadik személy a kötelezett helyett teljesít, vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozza, hogy az teljesíteni tudjon. A felek a megállapodásról 2015. október 15. napján kelt levelükben az adóst mint jogosultat értesítették, így a Ptk. 6:206. §-a értelmében a kifogással élő hitelező és a C. Nyrt. egyetemlegesen kötelezett. A tartozáselvállalással azonban az eredeti kötelezett nem válik ki a kötelemből, csak a harmadik személy válik az eredeti kötelezettel egyetemlegesen kötelezetté a jogosulttal szemben, aki a jogosult követelésébe beszámíthatja az azonos jogviszonyból származó ellenköveteléseket is, azonban a jogosulttal szemben egyéb jogviszony alapján megillető követelések beszámítására nem jogosult. Mivel a tartozáselvállaló nem lesz fél a szerződésben, így a kifogással élő hitelező a Ptk. 6:206. §-a alapján nem jogosult beszámítani a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését.
Utalt arra is: a bírói gyakorlat már a 2017. július 1. napjától hatályba lépett módosítást megelőzően is azt az álláspontot alakította ki, hogy az ilyen jogviszonyra alapított beszámítási jog a felszámolási eljárásokban nem gyakorolható.
Az elsőfokú határozattal szemben a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett határozat megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte, hogy a beszámítást elfogadva 156 316 912 forintra csökkent hitelezői igényét igazolja vissza, emellett nyilatkozzon arról is, hogy a C. Nyrt. 8 999 978 forint összegű kamatfizetési kötelezettsége megszűnt. Másodlagosan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú határozat azért jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:29. § (3) és 6:206. § rendelkezéseinek téves értelmezésével, iratellenesen megalapozatlan és jogszabálysértő következtetésként állapította meg azt, hogy a tartozáselvállaló a jogosulttal szemben fennálló követeléseit az elvállalt tartozásba nem számíthatja be. Emellett az indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mert a felszámoló által hivatkozott eseti döntés alkalmazhatóságát érintő hitelezői ellenvetéseket nem vette figyelembe a Pp. bizonyítási teherre és a bizonyítási kötelezettség elmulasztásának a következményeire vonatkozó rendelkezéseit is figyelmen kívül hagyta.
Álláspontja szerint a Ptk. 6:29. § (3) bekezdése és a Ptk. 6:206. §-a sem korlátozza azt, hogy a tartozáselvállaló, mint egyetemleges kötelezett a jogosult követelésébe beszámítsa a jogosulttal szemben fennálló saját követelését, e rendelkezések kizárólag azt tiltják, hogy a tartozás elvállalója a kötelezettnek (adott esetben a C. Nyrt.-nek) a jogosulttal szemben fennálló (egyéb) követelését beszámítsa.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság csupán általános jelleggel utalt a 2017. július 1. napjától hatályba lépett Cstv. módosítást megelőzően kialakult bírói gyakorlatra, amely kizárta az ilyen jogviszonyra alapított beszámítási jog gyakorlását a felszámolásban. Állította, hogy sem a Cstv., sem a Hpt. jelen felszámolási eljárásban irányadó rendelkezései nem korlátozzák és nem zárják ki a tartozáselvállaló, mint egyetemleges kötelezett beszámításának jogát, azok kizárólag az engedményezés vonatkozásában fogalmaznak meg a beszámítási jog gyakorlását érintően korlátozást.
Hivatkozott arra is, hogy a felszámoló korábban nem vitatta a 2015. augusztus 1-jei keltezésű tartozáselvállalási megállapodás joghatályos létrejöttét, ugyanis az. Fpkh. XXX/2016. ügyszámon indult eljárásban, a 2016. június 8. napján benyújtott észrevételében kifejezetten elismerte a fenti szerződés alapján gyakorolt beszámítási jogot. Bejelentette, a C. Nyrt. 2016. szeptember 12. napján 17 999 956 forintot részére megfizetett, ez is azt bizonyítja, hogy a tartozáselvállaló és a kötelezett között valós tartozáselvállalására irányuló megállapodás jött létre. Megjegyezte, a cégjogi kapcsolat, illetve a vezető tisztségviselők személyének azonossága önmagában nem ad alapot arra a feltételezésre, hogy a két vállalkozás között létrejött jogügylet nem valós gazdasági eseményt takar. Mindkét társaság önálló jogalany és prudens körülmények szerint működik, amelyet az MNB mint felügyeleti hatóság rendszeresen ellenőriz.
Hangsúlyozta, a tartozáselvállalás általános szabályai korlátozás nélkül alkalmazhatók a pénzügyi intézmények elleni felszámolási eljárásokban is, a piaci szereplők, a polgári jogalanyok, a csődeljárásban a hitelezők közötti különbségtétel a jogszabály kiterjesztő értelmezésének minősül, és sérti a jogalanyok törvény előtti egyenlőségének elvét is.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság érdemben helyes, megalapozott és a hatályos jogszabályoknak megfelelő határozatának a helybenhagyását kérte.
Hivatkozott a Kúria Gfv.VII.30.229/2018/8. számú döntésére, amely szerint "a 2017. július 1-jét megelőzően megindult felszámolásokban sem megengedett a felszámolás megindulása után tartozáselvállalással »megszerzett« kötelezettség beszámítással történő teljesítése." Kiemelte, a Kúria több határozatában is (Gfv.VII.30.544/2017/7., Gfv.VII.30.132/2018/4.) kimondta, hogy a "tartozáselvállalás a felszámolás tartama alatt nem tilos, a tartozás elvállalója az eredeti kötelezettel egyetemlegesen felel az adóssal szemben." Véleménye szerint a felszámolás kezdő időpontja utáni jogügylettel történő tartozáselvállalás a beszámítással összekapcsolva ugyanúgy a Cstv. 36. § (1) bekezdésének első mondatával tiltani kívánt visszaéléshez, a kielégítési sorrend megkerüléséhez vezetne, mint a felszámolás tartama alatti engedményezés és beszámítás - törvény által tiltott - összekapcsolása. A beszámítás ezért - a Cstv. 36. § (1) bekezdése szabályozási céljának érvényesülése érdekében - ilyen esetben is korlátozott.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla megállapítása szerint elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és érdemben helytálló jogi következtetéssel döntött a kifogás elutasításáról. Az ítélőtábla a fellebbezésre tekintettel az a következőkkel egészíti ki az elsőfokú határozat indokait.
A Ptk. a tartozáselvállalást (6:206. §) a teljesítésátvállalás (6:205. §) speciális eseteként szabályozza.
Tartozáselvállalás esetén a teljesítésátvállalásról értesített jogosult követelési jogot szerez az egyetemleges kötelezetté váló elvállalóval szemben is. E jogviszonyban az elvállalót a jogosulttal szemben csak azok a jogok illetik meg, amelyek a szerződés (nyilván, az a szerződés, amelytől az elvállalt kötelezettség fakad) alapján a kötelezettet is megillették a jogosulttal szemben. Ezért a tartozás elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezett jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését. Ez utóbbi szabály a Ptk. 6:29. § (3) bekezdés rendelkezésének a tartozáselvállalás szabályaihoz igazított megfogalmazása, hiszen a Ptk. 6:206. §-a esetén az elvállaló a vele egyetemlegesen kötelezett szerződésen alapuló követelését beszámíthatja. A tartozáselvállalás Ptk. 6:206. §-ában megfogalmazott szabályai definitív jellegűek, azaz az elvállaló beszámítási jogának e §-ban írtaktól eltérő bővítésével a jogintézmény lényege változna meg.
Ha a teljesítéselvállalásról a szerződő felek értesítik a tartozást megalapozó jogviszony jogosultját, az nem válik e jogviszony alanyává, a teljesítéselvállalás nem alakul át tartozásátvállalássá. Az értesítés megtörténtéhez a Ptk. azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy a kötelezett és a tartozás elvállalója egyetemlegesen (6:29. §) lesznek kötelesek helytállni a tartozásért a jogosulttal szemben, a jogosultnak követelési joga keletkezik az elvállalóval szemben is. A tartozáselvállaló helyzete a kifogások tekintetében ugyanaz lesz, mint az eredeti kötelezetté azzal a különbséggel, hogy ő a kötelezettet más jogviszonyból megillető beszámítási kifogásokat nem hozhatja fel a jogosulttal szemben. A tartozáselvállalási jogviszony lényegéből az is következik, hogy a tartozáselvállaló a jogosulttal szembeni saját követeléseit sem számíthatja be. A jogosult kizárólag jogot szerez a tartozáselvállalással, mert az egyetemlegesség alapján az eredeti kötelezett vagyona mellett az elvállaló vagyona is fedezetül szolgál a követelése kielégítésére.
A fentieken túlmenően a tartozáselvállaló saját követelésére vonatkozó beszámítási jogát a Cstv. is kizárja. A felszámolási eljárásnak a Cstv. 1. § (3) bekezdésében meghatározott célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők az e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A Cstv. rendelkezéseit - így az 57. § (1) bekezdésében foglalt kielégítési szabályt és az ez alóli, a 36. § (1) bekezdésben megfogalmazott kivételt is - a Cstv. 1. § (3) bekezdésével összhangban kell értelmezni. A felszámolási eljárás törvényben meghatározott céljának érvényre kell jutnia a Cstv. részletszabályainak alkalmazása során is. A Cstv. 36. § (1) bekezdésében szabályozott, korlátozott beszámítási jog mögött - a felszámolási eljárás célja szerint - az összes hitelező érdekének védelme áll. A Cstv. a felszámolásba bejelentkezett hitelező számára biztosított beszámítás lehetőségével kivételt enged a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési rangsor betartása alól. A teljesítés joghatásával bíró beszámítással megtörténik a bejelentett hitelezői igény kielégítése, amellyel megtörténhet egyúttal az is, hogy a teljesítés mértéke eltér a rangsorban előbb álló hitelezői igény(ek) kielégítésétől. A Cstv. módosításáról szóló 1997. évi XXVII. törvény 10. §-ához fűzött indokolás szerint a korlátozással - a felszámolás kezdő időpontja után engedményezett követelések beszámítása tilalmával - a jogalkotó ki akarta küszöbölni a felszámolás alatt történő visszaéléseket. A szabályozással elkerülni kívánt visszaélés abban állt, hogy az adós kötelezettjei - engedményezéssel utóbb megszerzett követelések (hitelezői igények) beszámításával - a tartozásuktól szabadulhattak, ami egyben a beszámított hitelezői igény kielégítésének sorrendjét (mértékét) is megváltoztatta. Az adós követeléseinek behajtásával azonban az összes hitelező kielégítési alapjának kell növekednie; az adós felszámolás hatálya alá tartozó vagyonának valamennyi hitelezői igény kielégítési alapját kell képeznie [Cstv. 1. § (3) bekezdés, 48. § (1) bekezdés, 57. § (1) bekezdés, 58. § (1) bekezdés]. A jogalkotó célja változatlan a Cstv. 36. § (1) bekezdésében foglalt - hatályos - szabállyal kapcsolatban, ami az egyetlen, törvényben nevesített kivétele a Cstv. 57. §-ában megadott kielégítési sorrendnek. A Cstv. e rendelkezése beiktatásának indokai nem voltak figyelmen kívül hagyhatók jelen ügyben, annak megítélésekor, hogy a hitelező által a tartozáselvállalással szerzett fizetési kötelezettségbe (tartozásba) beszámítható-e hitelezői követelése. Az ítélőtábla megállapítása szerint a kifogást tevő - a Cstv. 36. § (1) bekezdésében írt tiltó rendelkezés miatt - nem engedményezhette követelését az adós kötelezettjére, a hitelezői igénynek a tartozásba való beszámítása és annak joghatása elérése céljából. A bejelentett hitelezői igény jogosulti oldalán nem állhatott be alanyváltozás a felszámolás alatt, mert az kizárta volna a követelés beszámítását.
A tartozáselvállalás eredményeként - ezzel szemben - a kötelezetti oldalon következett be változás; az átvállalt kötelezettség és a bejelentett hitelezői követelés szembeállítására, a követelések beszámítással való kioltására így tett (tehetett) kísérletet - kötelezetti pozícióból - a kifogást tevő hitelező. A tartozáselvállalással elért jogállással és az így bejelentett beszámítással olyan helyzetet tudott elérni, amelyet a jogosulti alanycsere választásával - azaz a hitelezői követelés engedményezésével - a Cstv. 36. § (1) bekezdése nem tett lehetővé, kifejezetten tiltott. A beszámítás korlátozottságának szabálya azonban nem értékelhető eltérően a felszámolási eljárásban; a beszámításnak egyaránt tiltottnak kell lennie, akár jogosulti oldalon engedményezés útján következik be az alanyváltozás, akár kötelezetti oldalon tartozáselvállalás eredményeként. A tartozáselvállalás jogintézményének korlátlan lehetővé tételének ugyanaz lenne a következménye a felszámolási eljárásban, mint amelyet a beszámítás korlátozásával engedményezés esetén elkerülni kívánt a jogalkotó a Cstv. 36. § (1) bekezdésének szabályával. Sértené a Cstv. 57. §-ában írt kötelező kielégítési szabályt, a Cstv. 36. § (1) bekezdésének rendeltetését, ezen keresztül pedig beleütközne a felszámolási eljárás céljába is. Nem volt megállapítható ezért a felszámoló jogszabályba ütköző eljárása amiatt, hogy a kifogást tevő hitelező által elvállalt tartozás beszámítását nem fogadta el és a beszámítás felszámolás során alkalmazni kért joghatásaként nem vezette át a változást az adós nyilvántartásain.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 259. §-a alapján alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján - a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint, az indokolás fenti kiegészítésével - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkhf.43.160/2019/2.)