adozona.hu
ÍH 2008.170
ÍH 2008.170
2007. JÚLIUS 7. UTÁN INDULT FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA A CSTV. 27. § (2) BEK. A) PONTJA ALAPJÁN - FIZETÉSI FELHÍVÁS ÍRÁSBELISÉGE - FAX ÚTJÁN KÜLDÖTT FIZETÉSI FELHÍVÁS I. A 2007. július 7-ét követően indult felszámolási eljárásban a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelemmel akkor kérheti a hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását, ha igazolja, hogy követelése szerződésen alapul, lejárt, és ha csatolja azt az okiratot, amellyel az adóst a teljesítési
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 10. sorszámú érdemi határozatában az adós fizetésképtelenségét megállapította, s felszámolását főeljárásként elrendelte. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az adós felszámolását a hitelező 2007. november 6-án érkezett beadványában kezdeményezte arra hivatkozással, hogy 689 328 Ft összegű vételár tartozását nem fizette ki a 2007. augusztus 16-ai teljesítési határidőn belül. A hitelező 2007. szeptember 26-án írásban felszólította az adóst a teljesítésre, melyet ajá...
Az elsőfokú bíróság 10. sorszámú érdemi határozatában az adós fizetésképtelenségét megállapította, s felszámolását főeljárásként elrendelte. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az adós felszámolását a hitelező 2007. november 6-án érkezett beadványában kezdeményezte arra hivatkozással, hogy 689 328 Ft összegű vételár tartozását nem fizette ki a 2007. augusztus 16-ai teljesítési határidőn belül. A hitelező 2007. szeptember 26-án írásban felszólította az adóst a teljesítésre, melyet ajánlott levélként postázott. Az adós a tartozást a felszólítás ellenére sem egyenlítette ki, de azt nem is vitatta.
Az elsőfokú eljárás során az adós a követelést mennyiségileg és összegszerűségében is vitatta. Azzal érvelt, hogy a hitelező által kiállított számla valótlan bankszámlaszámot tartalmaz, illetőleg a teljesítés során a hitelező nem csatolt minőségi tanúsítványt az áru mellé, ezért a számlát a hitelezőnek visszaküldte. Állította továbbá, hogy a hitelező fizetési felszólítását nem kapta meg, s ezt bizonyítani is tudja. (Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az adós az ellenkérelméhez semmilyen okirati bizonyítékot nem csatolt és ilyenre nem is hivatkozott.)
Ezzel szemben a hitelező olyan e-maileket csatolt, amelyekben az adós vezetője - az eljárás megindítását megelőzően - a késedelmét azzal magyarázta, hogy neki sem fizetnek megrendelői.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy jelen eljárásban a 2007. július 7-én módosított Cstv. rendelkezései az irányadók, melynek 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint az adós akkor fizetésképtelen, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli felszólításra sem egyenlítette ki. A 27. § (3) bekezdése értelmében az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét követően már nem vitathatja a követelést, a felszámolás elrendelése elől csak úgy menekülhet, ha tartozását kiegyenlíti. Ugyanezen bekezdés rendelkezik arról is, hogy amennyiben a hitelező a fizetési felszólítását ajánlottan adta fel, úgy azt ellenkező bizonyításig a feladástól számított 5. munkanapon a címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az adós részletes kioktatás ellenére nem csatolt olyan bizonyítékot, amellyel igazolni tudta volna, hogy a fizetési felszólítást nem kapta kézhez. Ebből következően nem döntötte meg azt a vélelmet, hogy megkapta a hitelező fizetési felszólítását. Mindezek alapján a fizetési felszólítást az adóshoz megérkezettnek kellett tekinteni, s az új rendelkezések értelmében figyelembe kellett venni, hogy a fizetési felszólítás átvétele utáni vitatással az adós már eredményesen nem védekezhet.
Az elsőfokú végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását újabb eljárás lefolytatására. Fellebbezésében azt állította, hogy a hitelező 2007. szeptember 26-ai postán elküldött levelét azért nem kaphatta meg, mert - a Magyar Postának felróható okokból - 2007. szeptember 24-e és október 26-a közötti időszakban a részére érkező küldemények nem kerültek kézbesítésre. Ennek tényét a Magyar Posta által 2008. január 17-én kiadott nyilatkozattal igazolta. Megismételve az elsőfokú eljárás során előadott védekezését hangsúlyozta, hogy a hitelező által megjelölt bankszámlaszámra egyébként sem tudott volna teljesíteni.
A hitelező fellebbezési ellenkérelme - annak tartalma szerint - az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Kiemelte, hogy nem csak postai úton küldött az adós részére felszólítást, hanem 2007. augusztus 30-án, illetőleg szeptember 10-én telefaxon is továbbított fizetési felhívást, de az adós ezekre sem közölt kifogást. Hangsúlyozta, hogy az adós korábban mindig csak a fizetési nehézségeire hivatkozott. Elismerte, hogy az eredetileg kiállított számlán valóban téves bankszámlaszámot adott meg, álláspontja szerint azonban az adós valós teljesítési készsége esetén ez a tartozás kifizetését nem gátolhatta, mert a téves adatot időközben szóban korrigálta.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság - a fellebbezéshez csatolt mellékletek alapján - kiegészíti. E körben előrebocsátja, hogy az elsőfokú határozat meghozatala előtt kelt postai szolgáltatói nyilatkozatot, mint a másodfokú eljárásban előterjesztett új bizonyítékot a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 235. § (1) bekezdése és a 141. § (6) bekezdése értelmében azért vette figyelembe, mert az elsőfokú bíróság az eljárása során e tényállítás vonatkozásában az adóst nem hívta fel - a bizonyítandó állítás konkrét megjelölésével - határidő tűzésével, jogkövetkezmények kioktatásával a bizonyítási kötelezettségére.
A kiegészített tényállás szerint a hitelező 2007. augusztus 1-jén 400 köbméter szürke térkövet és 51 darab szürke szegélykövet adott el az adósnak, összesen 689 328 Ft bruttó ellenérték fejében. A vételárat 2007. augusztus 13-án az UC 544484 számú számlában számlázta le, melyet megküldött az adós részére. A teljesítés elősegítése végett ezen közölte a számláját vezető pénzintézet nevét és a számlaszámát, azonban az utóbbinál számelírást vétett. A számlát az adós átvette, iktatta, a 2007. október 9-ei elektronikus levélváltás során nem vitatta, csupán megrendelőjének mulasztásával igyekezett saját fizetési kötelezettségének elmaradását magyarázni. A teljesítési határidő eredménytelen elteltét követően fax útján 2007. augusztus 30-án és szeptember 10-én is felhívta az adóst a számla kiegyenlítésére. A hitelező 2007. szeptember 26-án postára is adott egy felszólító levelet, azt azonban az adós - a postai szolgáltató hibája miatt - nem vette kézhez. A hitelező eljárást megindító beadványát az adós 2007. december 4-én vette kézhez. Ugyanezen a napon kelt és a hitelezőnek 2007. december 7-én faxolt levelében jelzett csupán kifogást a teljesítéssel kapcsolatban (a minőségi tanúsítványt hiányolva), és küldte vissza a számlát "formahibára" hivatkozással.
A fentiekben kiegészített tényállás alapján (is) helyes az elsőfokú bíróság döntése az alábbiakkal kiegészített jogi indokok alapján:
Az elsőfokú bíróság által helytállóan idézett csődtörvényi rendelkezések értelmében a 2007. július 7-ét követően indult felszámolási eljárásokban a hitelező az adós fizetésképtelenségének megállapítását a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint akkor kérheti alappal:
- ha igazolja, hogy a fizetésképtelenség tényalapjaként megjelölt követelése szerződésen alapul, a követelése lejárt, és csatolja azt az okiratot, amellyel felhívta az adóst a fizetésre a teljesítési határidő lejártát követő 15 nap elteltével, továbbá igazolja a fizetési felszólítás kézbesítését is. A Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a fentiekben felsorolt tények bizonyítási kötelezettsége a hitelezőt terheli. Amennyiben a hitelező ennek eleget tesz, s az adós - a fizetési felhívás kézhezvételét megelőzően közölt - kifogás bizonyításával nem tudja kimenteni magát, már csak az eljárás során igazolt teljesítéssel mentesülhet a fizetésképtelenségének megállapítása alól.
A fizetési felszólítást a törvény írásban kívánja meg, annak megküldési módját és tartalmát azonban nem határozza meg. Ebből következően az megtörténhet joghatályosan fax igénybevételével is, melyet alátámaszt a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 38. § (2) bekezdésének rendelkezése is. A telefax útján történő fizetési felszólítás ténye jelen ügyben - az ún. "adást igazoló jelentés" megnevezésű mellékletekkel - igazolást nyert. A faxon küldött felszólítások beazonosíthatóan tartalmazták a követelést, mert hivatkoztak a kiegyenlítetlenül maradt számla számára, ezért azokat a másodfokú bíróság az adós terhére értékelte.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a teljesítés érdekében a számlán közölt (nem számlakelléknek minősülő) adatok elírása csak akkor vezethet az adós késedelmének kimentésére, ha a kötelezett igazolja, hogy a felszámolási eljárás megindítása előtt valóban megkísérelte a teljesítést (megbízást adott a pénzátutalásra), de azt a bankja a téves bankszámlaszám miatt teljesíteni nem tudta, továbbá a helyes adatokat a hitelező - az adós kérése ellenére - nem közölte. E tények bizonyítására azonban a jelen eljárásban nem került sor, ezzel ellentétben az adós ellenkérelmének előadása és mellékletei éppen azt igazolják, hogy a számla visszaküldésére csak 2007. december 4-e után került sor. Mindezek értékelésével a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú döntést a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 43.935/2008/2.)