adozona.hu
ÍH 2008.153
ÍH 2008.153
BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN OKOZOTT KÁR - KIRÍVÓAN TÉVES JOGÉRTELMEZÉS MIATTI KÁRFELELŐSSÉG - VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS JOGSZABÁLYSÉRTŐ FELFÜGGESZTÉSE NEM JOGERŐS FELSZÁMOLÁSI HATÁROZATRA HIVATKOZÁSSAL Az adós fizetésképtelensége, a felszámolási eljárás elrendelése tárgyában hozott elsőfokú, nem jogerős határozat nem ad alapot az adóssal szemben folyamatban levő végrehajtási eljárások felfüggesztésére. A végrehajtási eljárások törvényi feltételek hiányában történő felfüggesztése olyan kirívóan téves jogértelmezés, amely
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1 532 549 Ft és járulékai számlatartozás, a II. r. felperes 20 000 000 Ft kölcsön és járulékai, továbbá 2 414 690 Ft egyéb tartozás címén kezdeményezett végrehajtási eljárást a D. Kft. adós ellen M. P. önálló bírósági végrehajtó előtt 2002. év őszén. Az önálló bírósági végrehajtó végrehajtási jogot jegyzett be a felperesek javára az adós tulajdonát képező gy.-i, 252., 253. és 254. hrsz.-ú ingatlanokra. A vagyontárgyra ezt megelőzően már más végrehajtást kérők végrehajtási jo...
Az I. r. felperes 1 532 549 Ft és járulékai számlatartozás, a II. r. felperes 20 000 000 Ft kölcsön és járulékai, továbbá 2 414 690 Ft egyéb tartozás címén kezdeményezett végrehajtási eljárást a D. Kft. adós ellen M. P. önálló bírósági végrehajtó előtt 2002. év őszén. Az önálló bírósági végrehajtó végrehajtási jogot jegyzett be a felperesek javára az adós tulajdonát képező gy.-i, 252., 253. és 254. hrsz.-ú ingatlanokra. A vagyontárgyra ezt megelőzően már más végrehajtást kérők végrehajtási joga is bejegyzést nyert.
Az eljáró végrehajtó 180 000 000 Ft becsérték megállapítása után 2003. január 30. napján árverést tartott, amely árverési vevő hiányában eredménytelen volt, ezért 2003. február 27. napjára tűzte ki az újabb árverést. A második alkalommal tartott árverés sem vezetett eredményre.
Időközben az F. Kft, mint hitelező is végrehajtási eljárást kezdeményezett az adós ellen, majd 2002. április 16. napján felszámolási kérelmet terjesztett elő a B. Megyei Bíróság előtt, amely 2002. október 7. napján megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárást. A határozat ellen az adós jogorvoslati kérelmet terjesztett elő.
A II. rendű felperes 2003. április 4. napján bejelentette a végrehajtónak, hogy az adós tartozásának beszámítása mellett a becsérték 50%-a ellenében 61 930 418 Ft árverési vételár kifizetésével átveszi az ingatlanokat. A vételár megfizetésére 2003. május 30. napjáig halasztást kapott.
Az adós kérelmére 2003. április 11. napján az Sz. Városi Bíróság a végrehajtási eljárásokat felfüggesztette az 1991. évi IL. törvény 38. § (1) bekezdésére hivatkozással, azzal az indokkal, hogy a felszámolás elrendelése tárgyában hozandó másodfokú határozat az ítélőtábla akkori megalakulására figyelemmel - szerinte - hosszú ideig nem fog megszületni.
A II. r. felperes képviselője 2003. május hónapban bejelentette a végrehajtónak, hogy az ingatlan vételárát az Sz. Városi Bíróság hivatkozott végzésére tekintettel a tulajdoni helyzet rendezése, a birtokbavétel elhúzódása miatt nem fizeti meg, az ingatlan átvételi szándékától eláll.
A felperesek a végrehajtási ügyben az elsőfokú felfüggesztő végzés ellen 2003. május 5. napján fellebbezést nyújtottak be, majd a május 29. napján kibocsátott hiánypótlási felhívásban foglaltaknak a megadott határidő alatt eleget tettek. Az elsőfokú bíróság 2003. július 8. napján kiadta a végzés elleni fellebbezést az ellenérdekű félnek, hogy észrevételeit tegye meg és 2003. szeptember 19. napján terjesztette fel az iratokat a másodfokú bírósághoz. Időközben a Szegedi Ítélőtábla a felszámolási ügyben 2003. július 1. napján helybenhagyó határozatot hozott, az adós fellebbezését megalapozatlannak találta.
A B. Megyei Bíróság 2003. november 17. napján kelt végzésével a végrehajtás felfüggesztése tárgyában keletkezett elsőfokú végzést megváltoztatta és a kérelmet elutasította.
Az I. r. felperes keresetében 1 532 549 Ft és járuléka, a II. r. felperes 22 414 690 Ft és járuléka megfizetésére kérte kötelezni az alperest bírósági jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén. Álláspontjuk szerint jogszabálysértő volt a megyei bíróság felszámolást elrendelő végzése, mert a felszámolási eljárásnak csak a korábban megindított végrehajtási eljárás eredménytelenségének igazolása után lett volna helye. Az Sz. Városi Bíróság indokolatlanul függesztette fel a végrehajtási eljárást, ezért követeléseiket sem a végrehajtási, sem a felszámolási eljárásban nem tudták érvényesíteni. Ezenkívül a városi bíróság a fellebbezés folytán megalapozatlanul és késedelmesen intézkedett a hiánypótlásról, majd az iratokat csak több hónap elteltével terjesztette fel a megyei bírósághoz. Mindezek miatt követelésük kielégítése elmaradt, amellyel azonos összegű káruk merült fel.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a jogerős felszámolási eljárást elrendelő végzés a kártérítési per során nem vizsgálható felül. A városi bíróság végrehajtási eljárást felfüggesztő végzése annak ellenére nem tekinthető kártérítést megalapozó jogellenes eljárásnak, hogy az utóbb megváltoztatásra került.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felpereseknek a D. Kft. felszámolását elrendelő határozat vonatkozásában kifejtett álláspontja a kártérítési felelősség vonatkozásában nem foghat helyt, figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdés és 7. §-ában foglaltakra. A felszámolási eljárást elrendelő határozat nem tekinthető jogsértőnek és nem alapozza meg a felperesek kártérítési igényét.
Az Sz. Városi Bíróság végrehajtást felfüggesztő végzése kapcsán kiemelte, hogy a bírói munka jellegével együtt járó jogalkalmazási, illetve jogértelmezési tévedés a felróhatóság körén kívül esik. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított. Nem alapozza meg a kártérítési felelősséget az a körülmény sem, hogy a városi bíróság a jogszabályban előírt 8 napos határidőn túl terjesztette fel a felperesek jogorvoslati kérelmét a megyei bírósághoz. A 2003. június 4. napját követő, előírt határidőn belül történő felterjesztés esetén sem állapítható meg, hogy a 2003. július 1. napján jogerőre emelkedett felszámolási eljárás elrendelése előtt megszületett volna a B. Megyei Bíróság elsőfokú határozatot megváltoztató végzése és tovább folyik a végrehajtás, amely a felperesek követelésének részben vagy egészbeni megtérülését eredményezte volna.
A felperesek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozataikat megismételték, jogszabálysértőnek tartva a felszámolási eljárás elrendelését, a végrehajtási eljárás felfüggesztését és a fellebbezésük határidőn túl történt felterjesztését a másodfokú bírósághoz.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A bíróság jogerős döntéseinek akár anyagi, akár eljárásjogi okból történő kifogásolása a bírósági jogkörben okozott kárfelelősséget [Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdés] nem alapozza meg. A bíróságok döntései rendes és rendkívüli jogorvoslattal támadhatók. A jogerős bírósági határozatok nem csak a feleket [Pp. 229. § (1) bekezdés], hanem a kártérítési perben eljáró bíróságokat is kötik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 7. §-a alapján. Így az előzményi felszámolási eljárásban hozott jogerős döntéssel szemben a kártérítési perben eljárt elsőfokú bíróság nem állapíthatta meg, hogy a felszámolás elrendelése tévesen történt. Ebben a körben csak utal az ítélőtábla arra, hogy a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, többször módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 2002. évben hatályos 27. § (2) bekezdés b) pontja szerint a bíróság az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét akkor állapíthatta meg, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A 2/1999. Polgári jogegységi határozat szerint a végrehajtási eljárás eredménytelenségének vizsgálata körében elegendő az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolása, vagyis nem kellett bevárni az ingatlan végrehajtás eredményét. A felperesek tehát alaptalanul hivatkoztak ezen kártérítési felelősséget megalapozó körülményre.
Eltérően ítélendő meg azonban az Sz. Városi Bíróságnak a végrehajtási eljárásokat felfüggesztő végzése. Az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjától a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat a végrehajtást elrendelő bíróságnak meg kell szüntetnie. A végrehajtási ügyekben hozott határozat időpontjában - 2003. április 11. napján - azonban még nem volt jogerős végzés a felszámolási eljárás elrendeléséről, vagyis a városi bíróságnak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) alapján kellett eljárnia.
A Vht. 48. § (3) bekezdése előírja: a végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolt. E törvény (5) bekezdés példálózóan felsorolja a felfüggesztésre okot adó körülményeket, amelyek közül ilyen lehet jogi személy esetén pl. a természeti csapás vagy egyéb más hasonló ok. Ilyenre azonban az adós nem hivatkozott, sőt az eljárás felfüggesztését a felszámolási eljárásra és a hitelezők érdekeinek védelmére hivatkozva, vagyis ez utóbbi esetben olyan okból kérte, amely nem saját helyzetére vonatkozik. Ennek alapján pedig a Vht. 48. §-ának alkalmazására nem kerülhetett volna sor azzal az indokkal, hogy a felszámolást elrendelő elsőfokú végzés jogerőre emelkedéséig - az ítélőtábla akkori megalakulása és működésének megkezdése miatt - a másodfokú döntés meghozataláig még hosszú idő van hátra. (Ez egyébként nem is következett be, mert az ítélőtábla 2003. július 1-jén már döntést hozott.) Ez az indok a végrehajtás felfüggesztését jogszerűen nem tette lehetővé. A városi bíróság a végzés indokolásában tévesen hivatkozott a Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
A bíróság által elkövetett kirívóan téves jogértelmezés, a Vht. idézett rendelkezésének figyelmen kívül hagyása olyan jogellenes és felróható magatartásnak minősül, amely megalapozza a kárfelelősséget, mert az irányadó jogszabály egyértelmű eligazítást adott a jogalkalmazónak, aki nem ennek megfelelő döntést hozott.
Az ítélőtábla nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a végrehajtást felfüggesztő végzés ellen benyújtott fellebbezés folytán az Sz. Városi Bíróság a hiánypótlás elrendelése, illetőleg az iratok felterjesztése folytán követett-e el mulasztást, ugyanis az ítélőtábla a kártérítés jogalapját - amint az az előzőekből kitűnik - abban látja, hogy a végrehajtás felfüggesztő végzés meghozatalára az előbbi jogszabályok megsértésével nem kerülhetett volna sor. A felperesek ugyanis arra hivatkoznak, hogy ha ez nem történik meg, úgy a kétszeri sikertelen árverés megkísérlése után az adós ingatlanát árverésen kívül átvették volna.
A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére is csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános feltételei megvalósultak (Ptk. 339. §), a felpereseket kár érte, illetve a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennáll. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt e vonatkozásban bizonyítási eljárást nem folytatott le és a hiányos tényállás miatt a döntés érdemi felülvizsgálatára nincs lehetőség. Ezért az ítélőtábla a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítésének szükségessége miatt az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban nyilatkoztatni kell a felpereseket a közöttük fennállott gazdasági kapcsolatra és arra, amennyiben a II. r. felperes a végrehajtás alá vont ingatlan tulajdonjogát megszerzi, az I. r. felperes igénye miként térült volna meg. Fel kell hívni a II. r. felperest, hogy igazolja, 2003. május 30. napjáig a 61 930 418 Ft vételárat ki tudta volna fizetni a végrehajtónak és így az ingatlanok tulajdonjogot átvehette volna. Vizsgálandó az is, hogy az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésével a követelések megtérülhettek volna-e. A Vht. 137. §-a és a 158. §-a szerint a bírósági végrehajtás során, amennyiben az ingatlan értékesítésére a Vht. felhatalmazása alapján nem árverésen, hanem árverésen kívül kerül sor, akkor a végrehajtó a vagyontárgyat árverési vétel hatályával adja át.
Amennyiben a II. r. felperes rendelkezett a megfelelő készpénzvagyonnal és az ingatlanokat átvehette volna, a káresemény és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés megállapíthatónak látszik.
A Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglalt kárenyhítési kötelezettség körében fel kell tárni, hogy a felperesek a felszámolási vagyonnal szemben a pénzkövetelésüket érvényesítették-e és ha ilyen igénnyel éltek, annak kielégítése milyen okból maradt el. Az így kiegészült tényállás alapján kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy érdemben helyes döntést hozzon.
(Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20.154/2007.)