ÍH 2008.146

PERKÖLTSÉG - MUNKAVÉGZÉSHEZ IGAZODÓ PERKÖLTSÉG A perköltség részben igazodik a pertárgy értékéhez, a perben kifejtett munkával kell arányban állnia, ezért az minden esetben egyedi mérlegelés alapján határozható meg (Pp. 75. §, 78. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes keresettel támadta az alperesi jogelőd 2006. évi május hó 16. napján kelt H-1805-2/2006. számú határozatát. A másodfokú adóhatóság ezzel a határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóságnak azt a fizetési meghagyását, amellyel a felperes terhére 36 403 500 forint helyi iparűzési adóelőleget állapított meg.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A per első tárgyalásán (2006. november 30.) a felperes képviselője a keresetet fenntartotta, egyben kérte a t...

ÍH 2008.146 PERKÖLTSÉG - MUNKAVÉGZÉSHEZ IGAZODÓ PERKÖLTSÉG
A perköltség részben igazodik a pertárgy értékéhez, a perben kifejtett munkával kell arányban állnia, ezért az minden esetben egyedi mérlegelés alapján határozható meg (Pp. 75. §, 78. §).

A felperes keresettel támadta az alperesi jogelőd 2006. évi május hó 16. napján kelt H-1805-2/2006. számú határozatát. A másodfokú adóhatóság ezzel a határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatóságnak azt a fizetési meghagyását, amellyel a felperes terhére 36 403 500 forint helyi iparűzési adóelőleget állapított meg.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A per első tárgyalásán (2006. november 30.) a felperes képviselője a keresetet fenntartotta, egyben kérte a tárgyalás felfüggesztését. Az alperes képviselője a felfüggesztésre tett indítvánnyal egyetértett. Ezt követően az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú - tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt - végzésében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152. §-ának (2) bekezdése alapján a per tárgyalását felfüggesztette az Európai Közösségek Bírósága előtt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig.
A felperes a 2008. évi május hó 30. napján érkezett beadványában bejelentette, hogy a keresetétől eláll, és kérte a per megszüntetését.
Az alperes a 2008. évi június hó 23. napján érkezett beadványában a per megszüntetéséhez hozzájárult. Perköltség-igényét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mérték (6) bekezdés szerinti mérséklésével, az ott írt összeg 50%-ában kérte megállapítani.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján, a Pp. 160. §-ának (1) bekezdésére utalással megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 270 000 forint mérsékelt, feljegyzett kereseti illetéket, valamint az alperesnek 50 000 forint perköltséget. Indokolásában kifejtette, hogy a jelen eljárásban kizárólag jogkérdésben kellett volna dönteni, a jogalap megítélése pedig a közigazgatási szerv részéről minden esetben azonos volt. Erre figyelemmel az adó összegének és így a pertárgy értékének - összegszerűségi vita hiányában - nem lehet kizárólagos szerepe. Az alperes által igényelt perköltség eltúlzott és a bíróság gyakorlatával ellentétes.
A végzés perköltség összegét megállapító rendelkezése ellen, annak megváltoztatása iránt az alperes jelentett be fellebbezést. Eredeti kérelmének megfelelően a perköltségnek az IM rendelet 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mérték (6) bekezdés szerinti mérséklésével, az ott írt összeg 50%-ában történő megállapítását indítványozta. Részletesen kifejtette, hogy a perköltség összegének megállapításakor a bíróságnak figyelemmel kellett volna lennie a per tárgyának értékére, a jogvita bonyolultságára és az elvégzett alperesi szakmai munka mennyiségére és minőségére. Konkrét példák bemutatásával kívánta igazolni, hogy az elsőfokú bíróság a helyi iparűzési adóval kapcsolatos ügyekben permegszüntetés esetén a perköltség megállapítása során következetlen és a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes gyakorlatot folytat.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Az alperesi fellebbezés az alábbiak szerint - részben - alapos.
A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése alapján perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.). A hivatkozott jogszabályhely (2) bekezdése szerint a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is.
A Pp. 67. §-ának (2) bekezdése értelmében a perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg. A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. számú törvényerejű rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, munkaviszonya alapján képviseli a szervezetet.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A (2) bekezdés a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy a perköltség felől hivatalból határozzon, kivéve ha a pernyertes fél a perköltség tárgyában a határozathozatal mellőzését kéri. A Pp.</a> nem határozza meg a pernyertesség-pervesztesség fogalmát. Azt, hogy a perben melyik felet kell pernyertesnek vagy pervesztesnek tekinteni, a kereseti kérelem sikere határozza meg. A Pp.</a> rendelkezéseiből főszabályként az következik, hogy a felperest akkor lehet pernyertesnek tekinteni, ha a bíróság a kereseti kérelmének helyt ad, az alperest pedig akkor, ha a bíróság a keresetet elutasítja.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2006. KK véleményének (megjelent a Bírósági Határozatok 2007/3. számában) I/6. pontjában rámutatott arra, hogy a Pp.</a> tartalmaz perköltség-viselésre vonatkozó szabályokat arra az esetre is, ha a peres eljárás az ügy érdemében hozott döntés nélkül fejeződik be.
A fellebbezéssel támadott végzés jogalapja a Pp. 157. §-ának e) pontja. A pernek ez okból történő megszüntetése esetén az elsőfokú bíróságnak a Pp. 160. §-ának (1) bekezdése második fordulata alapján kell rendelkeznie a költségek viseléséről. A felperes ez esetben köteles az alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2006. KK véleményének I/2. pontjában kimondta, hogy külön jogszabályi rendelkezés hiányában a hivatásszerűen jogi képviseletet ellátó jogtanácsost az ügyvéd részére járó díjszabással azonos összegű munkadíj illeti meg, amennyiben a képviseletet munkaviszony, illetőleg tagsági viszony keretében látja el.
A keresetindítás folytán felmerült költségekhez tartozik a jogi képviselő részére a permegszüntetés idejéig elvégzett munkája alapján járó munkadíj. Összegének meghatározásakor a bíróságnak a per tárgyának értékére, a jogvita bonyolultságára, az addig elvégzett képviseleti munka szakmai nehézségére, az előkészítő munkára, a beadványok és a tárgyalások számára és mindezek időigényére kell figyelemmel lennie. Az IM rendelet rendelkezései ez esetben is megfelelően irányadóak.
A fentiek alapján a perköltségről való rendelkezés minden esetben egyedi mérlegelés alapján történik.
A peres iratokból megállapítható volt, hogy az elsőfokú bírósági eljárás során az alperesi jogi képviselő (jogtanácsos) a felperesi keresetre részletes ellenkérelmet terjesztett elő, beszerezte és csatolta a közigazgatási eljárás iratanyagát, az első tárgyaláson megjelent, majd a perben további két válasziratot készített.
A másodfokú bíróság a perköltség megállapításakor figyelemmel volt a pertárgy értékére, azonban annak jogszabály szerinti százalékos mértékét nem találta a perköltség összegének meghatározásakor alapul vehetőnek, a perben kifejtett jogi munkával arányban állónak, de nem értett egyet az elsőfokú bíróság döntésével sem, így lehetőséget látott annak felemelésére.
A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése (Kfv. II. 28.765/1996/6. szám) alapján a nagy perértékű ügyben is kiindulási alapot képező perérték nagysága mellett korrekciós tényezőként a ténylegesen elvégzett jogi munka mértékét is értékelte mérlegelése során, mely a perértékhez igazodó százalékos mérték csökkentését tette indokolttá - az alperes által megjelölt összeghez képest. A százalékos mértéktől való eltérést az tette indokolttá, hogy a nagy perérték nem minden esetben igényel nagyobb mértékű munkavégzést, másrészt bizonyos értékhatár felett a százalékos arány alkalmazása olyan magas összegű munkadíjat eredményezne, ami nem állhat arányban az elvégzett jogi munkával.
A bíróságnak a perköltség megállapításakor ugyanis azt is szem előtt kell tartania, hogy a kirívóan magas összegű, a kifejtett munkavégzéssel kirívóan arányban nem állóan megállapított perköltség sértheti a társadalom értékítéletét. Ezért a nagy perértékű perekben is tartózkodni kell a közfelfogás számára elfogadhatatlanul magas összegű perköltség megítélésétől. Ezért a másodfokú bíróság az alperes által a fellebbezésben megjelölt mértékű elsőfokú perköltség megállapítására nem látott jogi lehetőséget.
A másodfokú bíróság indokoltnak tartotta azonban az elsőfokú bíróság által nyilvánvalóan túl alacsony mértékben megállapított perköltség magasabb összegben való megállapítását, de egyben az IM rendelet 3. §-ának (6) bekezdése alkalmazását is: az alperes által megjelölt mértékűnél alacsonyabb, de az elsőfokú bíróság szerintinél magasabb összegű perköltség meghatározását.
A másodfokú bíróság meggyőződése ugyanis az, hogy nemcsak a jogi képviselő kifejtett munkájával kirívóan arányban nem álló túlzottan magas, de az eltúlzottan alacsony, kirívóan értéke alatti ellenértéket, ily módon arányban nem álló munkadíjat megtestesítő perköltség is sértheti a társadalom értékítéletét.
A másodfokú bíróság élve mérlegelési jogával, a kiemelkedően magas pertárgyérték ellenére, a kifejtett alperesi képviselői munka időigényességére figyelemmel az előterjesztettnél kisebb mértékben ugyan, de arányban álló perköltséget látott megállapíthatónak.
Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintve, fellebbezett rendelkezését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest illető elsőfokú perköltség összegét 150 000 forintra felemelte.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.515/2008/3.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.