adozona.hu
ÍH 2008.84
ÍH 2008.84
FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS - FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉGNEK MINŐSÜLŐ KIADÁS ÖSSZEGSZERŰSÉGÉNEK KIFOGÁSOLÁSA Nincs jogi akadálya annak, hogy a hitelező kifogása alapján a felszámolási költségnek minősülő kiadások összegszerűségének vizsgálatára kerüljön sor - abban az esetben is, ha az megállapodáson alapul -, ugyanis e kiadások csak annyiban minősülnek felszámolási költségnek, amilyen mértékben indokoltak, szükségesek voltak [1991. évi XLIX. törvény 51. §, 57. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2005. december 9-én érkezett kifogása alapján indult eljárásban, 12. sorszámú végzésével a kifogást elutasította.
Végzése indokolásában rögzítette, hogy az adós felszámolását 2004. április 3. napjával mint kezdő időponttal rendelte el, felszámolóként az F. Kft.-t jelölte ki.
Megállapította: a felszámoló a 2005. november 29-én megküldött faxában értesítette a zálogjogosult hitelezőt arról, hogy a H., H. út 2. szám alatti (052/3 helyrajzi számú) ingatlant 12 000...
ÍH 2008.84 FELSZÁMOLÁSI KIFOGÁS - FELSZÁMOLÁSI KÖLTSÉGNEK MINŐSÜLŐ KIADÁS ÖSSZEGSZERŰSÉGÉNEK KIFOGÁSOLÁSA
Nincs jogi akadálya annak, hogy a hitelező kifogása alapján a felszámolási költségnek minősülő kiadások összegszerűségének vizsgálatára kerüljön sor - abban az esetben is, ha az megállapodáson alapul -, ugyanis e kiadások csak annyiban minősülnek felszámolási költségnek, amilyen mértékben indokoltak, szükségesek voltak [1991. évi XLIX. törvény 51. §, 57. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2005. december 9-én érkezett kifogása alapján indult eljárásban, 12. sorszámú végzésével a kifogást elutasította.
Végzése indokolásában rögzítette, hogy az adós felszámolását 2004. április 3. napjával mint kezdő időponttal rendelte el, felszámolóként az F. Kft.-t jelölte ki.
Megállapította: a felszámoló a 2005. november 29-én megküldött faxában értesítette a zálogjogosult hitelezőt arról, hogy a H., H. út 2. szám alatti (052/3 helyrajzi számú) ingatlant 12 000 000 forint vételárért értékesítette, melyből a 4 220 619 forint összegű értékesítési költség levonása után a fennmaradó vételár 50%-át a későbbiekben kifizeti.
A hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló intézkedése törvénysértő, a költségelszámolás a felszámolási eljárásokban a hasonló ingatlanok értékesítésénél általában felmerülő költségekhez képest eltúlzott. Kérte az elsőfokú bíróságot, kötelezze a felszámolót a felmerült költségekkel való tételes és igazolt elszámolásra.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a hitelezőt előzetesen tájékoztatta a 2005. december 2-án kelt levelében a szóban forgó ingatlan értékesítésével kapcsolatos költségekről. Előadta, a költségek között a legjelentősebb tétel a környezetvédelmi kárfelmérés költsége volt. Ez azért volt szükséges az ingatlan értékesítését megelőzően, mivel az ingatlanon üzemcsarnok, szerelőüzem, vegyszerraktár, gázpalacktároló volt, s a területen hulladékként hátrahagyott üres és félig teli vegyszeres hordók voltak. Utalt arra, hogy a potenciális vevő is ragaszkodott ahhoz, hogy rejtett környezeti károsodás ne legyen a környezetvédelmi szempontból rendkívül kényes területen. A felszámoló csatolta az adásvételi szerződést, a vagyonértékelésre vonatkozó szerződést, a számlát, továbbá a környezetvédelmi állapotfelmérésre vonatkozó szerződést, a számla másolatát, illetve a környezetvédelmi állapotfelmérés anyagát.
Az elsőfokú bíróság a kifogást megalapozatlannak találta. Kiemelte, hogy a kifogás elbírálása során kizárólag azt vizsgálta, hogy jogszabálysértő tevékenység vagy mulasztás történt-e a felszámoló részéről, aki a felszámolási eljárás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni (Cstv. 54. §); a felszámolási eljárás során előterjesztett kifogás keretében azonban a polgári jogi kártérítési felelősségtől eltérően a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a felszámoló adott intézkedése jogszabálysértő volt-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló által megrendelt vagyonértékelés, ingatlan értékbecslés, környezeti állapotvizsgálatból eredő költség felszámolási költségnek minősül, s azt az esedékességkor ki kell elégíteni. Utalva a Cstv. 48. § (4) és 57. § (2) bekezdésére kifejtette, hogy a 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 13. § b) pontja úgy rendelkezik, hogy a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése szerint felszámolási költségnek minősülnek a környezeti károsodások és terhek rendezését szolgáló költségek. Ebbe a körbe tartozik a b) pont szerint a környezeti állapotvizsgálat szükséges költsége is. Ezért a környezetvédelmi állapotvizsgálatból eredő, illetőleg az ingatlan értékbecslésére vonatkozó kiadás is felszámolási költségnek minősül (EBH 2002/778.). A felszámoló intézkedése, mellyel a környezetvédelmi állapotvizsgálatot megrendelte, illetve az ingatlan értékét felbecsültette, nem jogszabálysértő, s az sem minősül annak, hogy az ezek ellenértékéről kiállított számlát esedékességkor kifizette. Úgy vélte, az, hogy a felszámoló az általában szokásosnál nagyobb összeget fizetett ki, a Cstv. 51. §-a keretében nem vizsgálható, erre kizárólag a Cstv. 54. §-a szerinti peres eljárásban lenne mód. Utalt arra is, hogy az ingatlanforgalmi szakértők díjazására vonatkozó 3/1986. (II. 21.) IM rendelet a bírósági eljárás során kirendelt igazságügyi szakértőkre vonatkozik. Rögzítette, hogy a felszámoló a KI 188/2005., KI 227/2005. és a KI 304/2005. számú számlákra vonatkozó iratanyagot csatolta, a költségek kiadását és annak jogosságát igazolta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ingatlanon nem vitásan olyan tevékenységet folytattak (vegyszerraktár, gázpalacktároló stb.), amely joggal engedett arra következtetni, hogy esetleges környezetszennyezés történhetett, s a környezeti állapot felmérésének az ingatlan eladása esetén azért is kiemelt jelentősége van, mivel az 1995. évi LIII. törvény 102. § (1) bekezdése szerint a környezetszennyezés tekintetében törvényi vélelem áll fenn amellett, hogy az az ingatlan mindenkori tulajdonosát terheli.
Az elsőfokú bíróság végzését a hitelező támadta meg fellebbezéssel, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kifogás érdemi elbírálására kötelezését kérve.
Fellebbezésében - a korábban benyújtott észrevételeit fenntartva - kiemelte, nem azt vitatta, hogy a környezetvédelmi vizsgálat költsége felszámolási költségnek minősül, hanem azt, hogy az az adott esetben szükséges volt, illetve a felszámított díj mértékét. Utalt arra, hogy a felmerülő költségek utóbb, a bíróság által jóváhagyott közbenső, illetve zárómérlegnek is részét képezi, ezért nincs akadálya annak, hogy a felszámított költség mértékét a bíróság a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás keretei között vizsgálja.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a felszámoló jogszerűen és kellő gondossággal járt el, s hogy a környezetvédelmi kárfelmérésre, a teljes körű vagyonfelmérésre és -értékelésre azért volt szükség, mivel a céget külföldi személyek részére "fantomizálták", s a felszámoló csak az általa elvégzett adatokra és információkra támaszkodhatott. Bizonytalan környezeti állapot esetén az ingatlan vásárlója ezt a kockázatot további árcsökkentésként értékeli és az eddigi tapasztalatok alapján ez az ingatlan vételárát csökkentette volna.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a környezetvédelmi állapotvizsgálat, illetve az ingatlan-értékbecslés indokolt volt, s hogy ezek költsége felszámolási költségnek minősül; azonban tévedett abban, hogy a felszámolási költség mértékét a hitelező kifogással nem támadhatja. Ezért, eltérő jogi álláspontja folytán, elmulasztotta a felek tájékoztatását a jogvita eldöntése érdekében bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről [Pp. 3. § (3) bekezdés]. A Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt tájékoztatás elmulasztása lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, emiatt az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezése indokolt.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a hitelező kifogása alapján a többször módosított Cstv. 57. § (2) bekezdése szerint felszámolási költségnek minősülő kiadások összegszerűségének vizsgálatára kerüljön sor - abban az esetben is, ha az megállapodáson alapul -, ugyanis e kiadások csak annyiban minősülnek felszámolási költségnek, amennyiben (amilyen mértékben) indokoltak, szükségesek voltak.
Az adott ügyben - a felszámolás 2004. április 3-ai kezdő időpontjára tekintettel - irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) 57. § (2) bekezdés b) pontja szerint, a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit stb., illetve a c) pont alapján a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek, felszámolási költségnek minősülnek. A 48. § (3) bekezdése alapján a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, az erdőfelújítási és erdőállomány-nevelési munkák elvégzéséről, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti. A 48. § (4) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás alatt betartandó környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelményeket - ideértve a 31. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt nyilatkozat tartalmának meghatározását és a környezeti állapotvizsgálatra való kötelezés lehetőségét - a környezeti károk, illetve terhek rendezésének követelményeit és módját, továbbá az ebből eredő, az 57. § (2) bekezdés szerint felszámolási költségnek minősülő kiadások körét, kormányrendelet szabályozza.
A felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 13. §-a értelmében a Cstv. 57. § (2) bekezdése szerinti, a környezeti károsodások és terhek rendezését szolgáló felszámolási költségnek minősülnek - a c) és d) pontba írtakon kívül - a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos [a) és b) pontban írt] kiadások: a Cstv. 31. § (1) bekezdés c) pontja szerinti nyilatkozat kialakításához szükséges kiadások, és a környezeti állapotvizsgálat elvégeztetéséhez szükséges kiadások.
A kormányrendelet idézett rendelkezése alapján megállapítható, hogy felszámolási költségnek a környezeti állapotvizsgálat szükséges költségei minősülnek, ez pedig azt jelenti, hogy e kiadás indokoltsága a kifogásolási eljárás körében vizsgálható, hiszen a szükséges mértéket meghaladó kiadás nem minősül felszámolási költségnek.
Az 57. § (2) bekezdés c) pontjában írt, a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek is csupán a szükséges, indokolt, ésszerű mértékben minősülnek felszámolási költségnek.
Abból, hogy a többször módosított Cstv. 57. § (2) bekezdésében meghatározott, felszámolási költségnek minősülő kiadások összegszerűsége vizsgálható, nem következik, hogy a felszámoló által a környezetvédelmi állapotvizsgálatot, illetve az értékbecslést végző harmadik személlyel kötött szerződés ebben az eljárásban bármilyen formában felülvizsgálható lenne: e szerződések érvényességét, hatályosságát e kiadások szükségességének vizsgálata nem érinti. A kifogás érdemi vizsgálata során abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a felszámoló által teljesített kiadások mennyiben minősülnek (szükségességük és indokoltságuk mértékében) felszámolási költségnek, s ezáltal milyen mértékben terhelhetik a felszámolási vagyont, ennek folytán - közvetett módon - mennyiben háríthatók át a hitelezőkre. Amennyiben a megállapodásban rögzített kiadásokat a felszámolást lefolytató bíróság túlzottnak ítéli, az adóst képviselő felszámoló a harmadik személlyel szemben érvényesítheti ezzel kapcsolatos igényét.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 252. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a kifogás körében újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Pp. 3. § (3) bekezdése értelmében megfelelő tájékoztatással kell ellátnia a feleket, s meg kell adnia a lehetőséget a hitelezőnek arra, hogy - miután összegszerűen is megjelölte, hogy mennyiben tekinti túlzottnak a kifogásolt kiadásokat - a kifogásolt felszámolási költségek felszámoló által igazolt mértékével szemben, a Pp.</a>-ben meghatározott bizonyítási eszközökre támaszkodva ellenbizonyítást indítványozzon.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelően tájékoztatott felek által indítványozott bizonyítás lefolytatását, vagy jogszerű mellőzését követően kerülhet abba a helyzetbe, hogy az eljárási szabályoknak megfelelő, megalapozott döntést tudjon hozni.
Amennyiben a hitelező bizonyítja, hogy a felszámoló által a környezetvédelmi állapotvizsgálat, illetve ingatlan-értékbecslés címén felszámított kiadások az indokolt, szükséges, ésszerű mértéket meghaladóan kirívóan eltúlzottak, köteleznie kell a felszámolót, hogy a bíróság által megállapított mértékű felszámolási költségek figyelembevételével járjon el a jelzáloggal terhelt ingatlan vételárának felosztása során (többször módosított Cstv. 49/D. §).
Amennyiben a hitelező a felszámoló által igazolt kiadásokkal szemben azok eltúlzott, a szükséges mértéket meghaladó voltát nem tudja bizonyítani, a kifogást el kell utasítani.
Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a többször módosított Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a felszámolási eljárást lefolytató bíróság számára lehetőséget biztosít a felszámoló közvetlen kötelezésére, a már költségként kifizetett kiadás visszatérítése érdekében; erre az 51. § (3) bekezdése alapján nincs mód. A bíróság által felszámolási költségnek minősített kiadásokat a felszámolónak a közbenső, illetve a zárómérlegben kell szerepeltetnie; adott esetben ezek figyelembevételével kell a 49/D. § szerint a vételárat felosztania. Amennyiben a felszámoló nem ennek megfelelően jár el, úgy felmentésére van lehetőség [51. § (5) bekezdés], melyet követően az indokolatlanul, felszámolási költségként kifizetett pénzösszeg iránt - e követelést a mérlegben szerepeltetve - az új felszámoló indíthat kártérítési pert a felmentett felszámoló ellen. E perben kerülhet sor a felmentett felszámoló marasztalására (54. §).
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 44.290/2007/3.)