adozona.hu
ÍH 2008.66
ÍH 2008.66
A TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI I. A gyártó cég által egy adott forgalmazó részére biztosított kizárólagos nagykereskedelmi jogosítvány a gyártó és a forgalmazó közötti jogviszonyban bír relevanciával. Ha a gyártó további forgalmazókkal nem közölt értékesítési korlátozást, az utóbbiak és a velük szerződő partnerek értékesítési tevékenysége nem valósít meg tisztességtelen piaci magatartást. II. A megbízási szerződés jogellenes felmondásával okozott kár megállapításának szempont
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a II. r. alperes 2001. április 1. napján megbízási szerződést kötött. A felperes megbízta a II. r. alperest azzal, hogy a főtevékenységébe tartozó "Truper" szerszámok Mexikóból való importálása és értékesítése körében a termékeket menedzselje, a marketing-tevékenységét ellássa, a partnerkapcsolatokat építse, bővítse, illetőleg a felperes gazdasági tevékenységét elősegítse. A II. r. alperest mindezen tevékenységek elvégzéséért a bevétel 10%-a illeti meg jutalékként, melyre mindad...
ÍH 2008.66 A TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI
I. A gyártó cég által egy adott forgalmazó részére biztosított kizárólagos nagykereskedelmi jogosítvány a gyártó és a forgalmazó közötti jogviszonyban bír relevanciával. Ha a gyártó további forgalmazókkal nem közölt értékesítési korlátozást, az utóbbiak és a velük szerződő partnerek értékesítési tevékenysége nem valósít meg tisztességtelen piaci magatartást.
II. A megbízási szerződés jogellenes felmondásával okozott kár megállapításának szempontjai [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 483. §, 486. § (1) bek.; 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 4. § (1) bek.].
A felperes és a II. r. alperes 2001. április 1. napján megbízási szerződést kötött. A felperes megbízta a II. r. alperest azzal, hogy a főtevékenységébe tartozó "Truper" szerszámok Mexikóból való importálása és értékesítése körében a termékeket menedzselje, a marketing-tevékenységét ellássa, a partnerkapcsolatokat építse, bővítse, illetőleg a felperes gazdasági tevékenységét elősegítse. A II. r. alperest mindezen tevékenységek elvégzéséért a bevétel 10%-a illeti meg jutalékként, melyre mindaddig jogosult, amíg a felperes a "Truper" szerszámokat importálja.
A felek rögzítették azt is, hogy a II. r. betéti társaság üzletvezetője, az I. r. alperes 2001. április 1. napjától a felperes alkalmazottja, akinek a szerződésben szereplő 10%-os jutalékból a bruttó bére levonásra kerül a munkaviszony a fennállása alatt.
Megállapodtak abban is, hogy az I. r. alperes munkaviszonyának bármilyen okból történő megszüntetése esetén a szerződésben szereplő 10%-os mértékű jutalék a továbbiakban is megilleti a megbízottat.
A szerződő felek 2002. július 1. napján módosították a megállapodást. A II. r. alperes feladatkörét kiegészítették azzal, hogy a II. r. alperes a tőle elvárható legnagyobb körültekintetéssel minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a felperes kintlévőségei csökkenjenek, illetve újabb kintlévőségek ne halmozódjanak fel.
A II. r. alperest megillető 10%-os mértékű jutalék összegét az okirat aláírásától kezdődően 16%-ra változtatták, és megállapodtak abban, hogy a közöttük létrejött megbízási jogviszonyt 2005. december 31. napjáig csak közös megegyezéssel bonthatják fel.
A felek a szerződés módosításakor törölték az eredeti megállapodás 4-5. pontjának (2) bekezdését, valamint 6. pontját, melyek tartalmazták a jutalék fizetésének az importálás teljes időtartamra vonatkozó kikötését.
A III-IV-V. r. alperesek a II. r. alperes ügynökei voltak.
A VI. r. alperesi társaságot az I. r. alperes alapította.
A felperes a megbízási jogviszonyt 2005. április 4. napján azonnali hatállyal felmondta a Ptk. 486. § (1) bekezdésére hivatkozással, a felmondás okát azonban nem jelölte meg. Ugyanezen a napon rendes felmondással megszüntette az I. r. alperes munkaviszonyát, melyet azzal indokolt, hogy az I. r. alperes által betöltött kereskedelmi vezetői munkakör megszűnik, az ezzel kapcsolatos adminisztratív tevékenység és irányítás elválik egymástól, az irányítási tevékenység ellátását a jövőben az ügyvezetés végzi.
A II. r. alperes, illetve a felmondást követően alapított VI. r. alperes az üzletkötőket alkalmazva a felpereshez hasonló tevékenységi körben működik - többek között - kerti és barkácsszerszámok forgalmazásával foglalkozik, alapvetően üzletkötői tevékenység útján értékesítik részben a felperesi árukészlethez hasonló, alacsonyabb árfekvésű termékeiket.
A VI. r. alperes 2005. évben Németországból a D. GmBH-tól 1 konténernyi "Truper" terméket vásárolt, melyet Magyarországon értékesített. A felperes észlelve a piacon a más által forgalmazott "Truper" termék jelenlétét, a gyártóhoz fordult, a kelet-európai kizárólagos forgalmazási jogosítványának a megsértése miatt. A gyártó a kizárólagosságot garantálta, és a D. GmBH kiszolgálását megszüntette. A gyártó cég a D. GmBH első áruvásárlásakor a vevővel értékesítési korlátozást nem közölt.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek jogsértést követtek el. Kérte kötelezni az alpereseket a jogsértés abbahagyására, és a további jogsértéstől való eltiltásra, valamint arra, hogy valamennyi megrendelő megkeresése útján, illetve két országos napilapban a saját költségükön adjanak elégtételt, a III., VI. r. alpereseket pedig arra kérte kötelezni, hogy szolgáltassanak adatokat a jogsértéssel érintett forgalmazásban részt vevőkről, illetve az üzleti kapcsolatokról.
Kérte az alperesek kötelezését - egyetemlegesen - 10 577 018 Ft kár megfizetésére.
Arra hivatkozott, hogy a VI. r. alperes és annak ügynökei a III-IV-V. r. alperesek a versenytárs felperes kizárólagos forgalmazási jogát sértő módon "Truper" termékeket értékesítettek. Az alperesek valótlan tényállításaikkal megsértették, illetve veszélyeztették a felperes, mint versenytárs jóhírnevét, hitelképességét, felhasználták a felperes üzleti titkát képező megrendelőlistát, harmadik személyeknek, mint régi és jövőbeli megrendelőknek a felperessel fennálló gazdasági kapcsolata, felbontása, illetve ilyen kapcsolat létesítésének megakadályozása érdekében konkrét lépéseket tettek, és a felperesi termékekhez hasonló külsejű termékeket értékesítettek.
Az volt az álláspontja, hogy az alperesek ezen magatartása a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló jogszabályba ütközik, és megalapozza a kártérítési felelősségüket.
Az alperesek a felperes keresetének az elutasítását kérték, tagadták, hogy a felperes által megjelölt cselekményeket elkövették volna.
A II. r. alperes viszontkeresetében 15 000 000 Ft és annak 2005. október hó 25. napjától járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Viszontkeresetét azzal indokolta, hogy a felek közötti megbízási szerződés 2005. év végéig csak közös megegyezéssel volt megszüntethető, ezért a felperes azonnali hatályú felmondása jogellenes, mellyel összefüggésben a II. r. alperesnél elmaradt haszon formájában kár keletkezett, melynek megfizetésére a felperes köteles.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy a felmondás jogszerű volt, mert a felmondás lehetőségének a kizárása a Ptk. alapján nem lehetséges. Elmaradt haszna egyébként sem keletkezhetett a II. r. alperesnek, hiszen jutalék kizárólag abban az esetben járt a részére, ha a tevékenysége eredményes, a tevékenysége pedig nem minősíthető eredményesnek, ha egyes részfeladatokat teljesít, más kötelezettségeit azonban megszegi úgy, hogy azzal kárt okoz.
Az elsőfokú bíróság a felek által bejelentett tanúkat meghallgatta, igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki a II. r. alperes kárának a megállapítására.
K. Józsefné igazságügyi könyv-, ár-, és adószakértő könyvszakértői véleményében megállapította a II. r. alperes 2002., 2003., 2004. és 2005. év májusáig keletkezet éves árbevételét, annak a "Truper" termékek értékesítéséből származó arányát, és a társaság mérleg szerinti eredményeit. A szakértőnek az volt a véleménye, hogy a II. r. alperes 2005. évi vesztesége a megállapodás felmondásából származott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 2 800 000 Ft-ot, valamint ezen összegnek 2005. október 25. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékét.
Ezt meghaladóan a II. r. alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között megbízási szerződés jött létre, amely a felperes ügyvezetőjének nyelvi nehézségei ellenére tükrözte a szerződést kötő felek konszenzusát, melyet igazol az is, hogy mind a szerződés, mind annak módosítása szerint a jogviszony több évig működött.
Az elsőfokú bíróság a felmondás érvényessége körében arra hivatkozott, hogy a felek a felmondás jogát nem kizárták, csupán korlátozták, mely jogszabályba nem ütközik. Emiatt a felperes a közte és a II. r. alperes között létrejött szerződést jogellenesen mondta fel.
A Ptk. 318. § (1) bekezdésének utaló szabálya szerint alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján megállapította a felperes kártérítési felelősségét, mivel a szerződés felmondását követően a II. r. alperes bevételei nagy részétől elesett.
Az I. r. alperes bevételeinek és eredményének összevetéséből megállapította azt, hogy a bevételek mintegy 14%-a a II. r. alperesnél eredményként jelentkezik. Az volt az álláspontja, hogy 2005. évben a termékek értékesítése elérhette volna a 2004. évi árszintet, így a szerződés felmondásáig keletkezett 6 000 000 Ft bevételt számításba véve, 19 000 000 Ft-ra tehető az az összeg, amely árbevétel kiesésként a "Truper" termékek értékesítése kapcsán valószínűsíthető. Ezen összeg 14%-a kerekítve 2 800 000 Ft, amelynek megfizetésére, a Ptk. 359. § (1) bekezdése alapján, mint általános kártérítésre kötelezte a felperest.
Ezt meghaladóan a II. r. alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét azzal az indokkal utasította el, hogy a felperes nem bizonyította a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) hivatkozott rendelkezéseinek az alperesek által történő megsértését. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a "Truper" termékek forgalmazására kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezett abban az időben, amikor a VI. r. alperes ilyen termékeket értékesített. Önmagában az a körülmény, hogy a mexikói cég az iratokhoz csatolt levelében a kizárólagosságot közölte a felperessel, nem bizonyítja, hogy a kizárólagosság korábban is létezett, még kevésbé azt, hogy erről az alperesek is tudtak. Emiatt nem találta jogszerűnek a felperes kártérítési igényét sem.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes fellebbezett.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, az alperesek 5 928 000 Ft kártérítés egyetemleges megfizetésére történő kötelezését kérte.
Kérte a viszontkereset elutasítását. Az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, jogszabálysértő.
Mindenekelőtt sérelmezte az elsőfokú bíróságnak a "Truper" termékek kizárólagos forgalmazási jogával kapcsolatos álláspontját. Állította, hogy csatolta a "Truper" C.V. elnökének 2004. március 12. napján kelt nyilatkozatát, amely a kizárólagos forgalmazási jog fennállását igazolja.
A nyilatkozat valódiságát az alperesek sem vitatták, csupán más jogi következtetést vontak le belőle, illetőleg azt állították, hogy az Unióhoz való csatlakozásunk az ilyen jog fennállását általában is kizárja.
A felperes kérte figyelembe venni azt is, hogy az egy konténer mennyiségű "Truper" termék Magyarországra történő behozatalát és annak a felperesi ügyfélkörnek történő értékesítését az alperesek elismerték, az ezzel összefüggésben előterjesztett kártérítés összegét és annak számítási módját nem kifogásolták.
Az elsőfokú bíróságnak a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmába ütköző tevékenységgel kapcsolatos álláspontját, különösen a Tpvt. 4. § (1) bekezdése vonatkozásában sérelmezte.
Az volt az álláspontja, hogy e körben a kereseti kérelmét nem arra alapozta, hogy az alperesek tisztességtelen módon szerezték meg a felperes üzleti titoknak minősített címlistáit, hanem azok felhasználását kifogásolta.
Fenntartotta azt a véleményét, hogy a VI. rendű alperesi társaságot az I. r. alperes kifejezetten a felperesi társaság versenytársaként hozta létre.
A viszontkereset tekintetében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a felperes ügyvezetője megfelelő nyelvismeretének a hiányát, a megállapodást készítő ügyvédnek az I. r. alperessel való kapcsolatát, és figyelmen kívül hagyta a felperes motivációját. Továbbra is állította, hogy a felmondás jogszerű volt.
Mivel a felmondást követően a II. r. alperes részére tevékenységet nem végzett, megbízási díj sem illeti meg, ezért alaptalannak találta a kártérítésben történő marasztalását.
A II. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a kártérítési összegnek a viszontkereseti kérelmében foglalt összegre történő felemelését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes kártérítési felelősségét, azonban téves jogértelmezésen alapul a kár összegének a megállapítása, az általános kártérítés alkalmazása.
Állította, hogy 2004. évben beruházásba kezdett, négy gépjárművet üzemeltetett, számítógépeket, mobiltelefonokat vásárolt, azaz a megtermelt nyereséget folyamatosan visszaforgatta az üzletbe. Emiatt az elsőfokú bíróság által alkalmazott 14%-os nyereségkulcs a kár összegének a megállapítására nem alkalmazható. Ezzel szemben a felperes 2005. gazdasági évben 129 278 845 Ft árbevételt produkált, mely után 16%-os jutalék, azaz 20 683 615 Ft megfizetésére lett volna jogosult.
Kalkulációja alapján a felperes 2005. évben 200 000 000 Ft árbevételt realizálhatott volna, az erre eső jutalék 32 000 000 Ft, melytől a II. r. alperes elesett.
Azzal is érvelt, hogy a bíróság által megítélt 2 800 000 Ft csak a II. r. alperes amortizációját fedezi, mivel az adóbevallásában a következő költségekkel számolt, és azokat szerepeltette.
|
|
2004. évi mérleg |
2005. évi mérleg |
|
Immateriális javak |
10 eFt |
6 eFt |
|
Inatlanok és kapcs. vagyoni ért |
101 eFt |
220 eFt |
|
Egyéb berendezések, járművek |
2 226 eFt |
2 234 eFt |
|
50 000 Ft alatti tárgyi eszközök |
134 eft |
0 eFt |
|
Összesen: |
2 472 eFt |
2 460 eFt |
A felperes fellebbezése a keresete tekintetében alaptalan, a viszontkereset tekintetében részben alapos, a II. r. alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresete tekintetében a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló következtetésre jutott, döntését kellő részletességgel megindokolta, azzal az ítélőtábla egyetértett.
Az ítélőtábla a felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel az alábbiakkal egészíti ki az elsőfokú bíróság megállapításait.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a "Truper" termékek forgalmazása tekintetében kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezett abban az időben, amikor a VI. r. alperes ilyen termékeket értékesített, illetve, hogy arról az alperesek is tudomással bírtak.
A felperes alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a bizonyítékok körében a mexikói cég vezetőjének a 2004. március 12. napján kelt levelét, mert az elsőfokú bíróság döntése indokolásában kifejezetten nevesítette - ha dátum szerint nem is jelölte meg - a felperes által hivatkozott bizonyítékot. Az irat valódisága tekintetében kétség nem merült fel, mintahogyan a hiteles fordítás hiánya sem akadályozta egyébként az alperesek által kétségbe nem vont irat tartalmának bizonyítékként való értékelését.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes a másodfokú eljárásban csatolta a "Truper" C.V. képviselőjének a 2007. május 29. napján kelt igazolását, melyben a gyártó cég igazolta, hogy a felperesnek 2004. március 12. napjától folyamatos, kizárólagos forgalmazási jogot biztosított Magyarország, Ausztria, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Románia, Szlovénia, Bulgária, Horvátország, Szerbia és Lengyelország területére.
A másodfokú eljárásban a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában ez a bizonyíték már nem értékelhető, de az ítélőtábla álláspontja szerint a kizárólagos forgalmazási jogosítvány fennállása egyébként sem bírt relevanciával az ügy elbírálása szempontjából.
A gyártó cég által a felperes részére biztosított kizárólagos nagykereskedelmi jogosítvány a gyártó és a felperes közötti jogviszonyban értékelhető. A gyártó céget terhelte az a kötelezettség, hogy a felperes kizárólagos jogosítványának a garanciáját megteremtse. Az adott ügyben tehát a mexikói cégnek kellett volna a D. GmBH-val kötött értékesítési szerződésében kikötnie, hogy a termékek forgalmazása nem sértheti a felperesnek az adott országokra nézve biztosított kizárólagos jogosítványát, ezért ezen kikötés elmaradása és az ebből eredő kár csak a mexikói céggel szemben érvényesíthető.
Figyelemmel arra, hogy a cég a D. GmBH-val szemben értékesítési korlátozást nem közölt, a perben nem álló D. GmBH jogszerűen értékesítette a terméket a VI. r. alperesnek, akinek üzletkötői jogszerűen terítették az árut Magyarországon.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy az alperesek részéről a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) felperes által hivatkozott szabályainak a megsértése az alperesek által nem valósult meg. Az elsőfokú bíróság számba vette a felperes által megjelölt tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó jogi szabályozást és egyenként adta cáfolatát annak, hogy az alperesek magatartása, üzleti tevékenysége miért nem ütközött az abban foglalt előírásokba. Megállapításaival az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki másnak jogellenes kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
A jogellenesség, a hátrányos eredmény (kár) és a kettő közötti okozati összefüggés a polgári jogi felelősség szükségképpeni elemei.
Figyelemmel arra, hogy a felperes az alperesek részéről jogellenes magatartás elkövetését nem bizonyította, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az alperesek kártérítési felelősségének a hiányát.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperes viszontkeresete vonatkozásában a jogalap tekintetében helytálló tényállást állapított meg, és abból helytálló következtetésre jutott, a kártérítés összegszerűségére vonatkozó ítéleti rendelkezése azonban megalapozatlan.
Az ítélőtábla az alábbiak szerint találta részben alaposnak a felperes, alaposnak a II. r. alperes fellebbezését.
Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt a felmondás jogszerűségét vizsgálta.
Helyesen állapította meg azt, hogy a felperes külföldi cégvezetőjének nyelvismereti hiányossága ellenére a felperes és a II. r. alperes között létrejött szerződés és különösen a módosított szerződés tükrözte a felek szerződéskötéskori akaratát. Kétségtelen tény, hogy a szerződést kötő felek között folyamatos jogviszony állt fenn, melynek megszüntetését korlátozták a felek akkor, amikor kikötötték, hogy a megbízási jogviszonyt 2005. december 31. napjáig csak közös megegyezéssel bonthatják fel a szerződést kötők.
Erőltetett és téves a szerződésnek az az értelmezése, hogy ezzel a kikötéssel a felek határozott időtartamúvá alakították a szerződést, a felperesnek ezt az állítását semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.
Az elsőfokú bíróság a szerződés határozatlan időtartamából helyesen következtetett a felmondás jogellenességére.
A megbízási szerződés bizalmi jellegű jogviszonyt hoz létre a felek között, mely alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően teljesíteni [Ptk. 474. § (1)-(2) bekezdés].
A szerződés bizalmi jellegéből következik az, hogy speciálisak a megbízás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések, gyakorlatilag a megbízó az ura a szerződésnek.
A Ptk. 483. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.
A (2) bekezdés szerint a szerződést a megbízott is bármikor felmondja; a felmondási időnek azonban elegendő kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A megbízó súlyos szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet.
A (3) bekezdés kimondja, hogy ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.
A megbízási szerződés bizalmi jellegének a biztosítéka a Ptk. 483. § (4) bekezdése alapján az, hogy a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis; folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának a korlátozásában megállapodhatnak.
Az adott ügyben a felek között folyamatos megbízási jogviszony állt fenn, ezért a felek a felmondás jogát nem zárhatták ki, mindössze annak korlátozásában állapodhattak meg.
A korlátozásnak több formája ismert és elismert. A felek megállapodhatnak abban, hogy hosszabb felmondási időt kötnek ki, vagy a felmondást bizonyos feltételhez köthetik.
A felmondás időbeli korlátozása, határozott ideig történő kizárása olyan megengedhető korlátozásnak minősül, amely - a felek tartós jogviszonyának és a megbízás jellegének az ismeretében - megengedett. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a felperes azzal, hogy a szerződésben rögzített határidő alatt egyoldalúan felmondta a szerződést, jogellenes szerződésszegő magatartást követett el - mely, ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott - a Ptk. 318. § (1) bekezdésének utaló szabálya szerint alkalmazott, Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint megalapozta a kártérítési felelősségét.
A kártérítési felelősség fentiekben már ismertetett, szükségképpeni elemei a kártérítés megállapításához fennállnak, mivel a szerződés idő előtti megszüntetésével, annak következményeként (okozati kapcsolat) a II. r. alperes bevételei jelentős részétől elesett.
A II. r. alperes a kárigényét a felperesnek a "Truper" termékek értékesítéséből származó 2004-2005. évi várható bevétele után járó szerződés szerint jutalék összegében jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság könyvszakértőt rendelt ki a kár összegének a meghatározására. A rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kár mértéke nem számítható ki, így általános kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest, melynek összegét a II. r. alperes árbevételének és eredményének, valamint a "Truper" termékek értékesítésének aránya ismeretében határozta meg.
Bár a polgári jog a teljes kártérítés elve alapján áll, az adott ügyben a II. r. alperes nem a teljes kár megtérítésére tartott igényt, mindössze az elmaradt hasznát kívánta érvényesíteni.
A Ptk. 359. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a kár mértéke - akár csak részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
A kialakult bírói gyakorlat egységes abban, hogy annak megállapításához, hogy a kár mértéke pontosan nem számítható ki, szükséges, hogy a bíróság minden rendelkezésre álló és célravezető bizonyítási eljárást lefolytasson a kár felderítése végett. Általános kártérítés megállapítására ugyanis mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki.
Erre mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság is a Pfv. III. 23.402/1998. számú, a Bírósági Határozatok 2000. évi 12. számában közzétett 541. számú jogesetében.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tett eleget ezen követelményeknek. A könyvszakértőhöz intézett kérdések megválaszolása önmagában nem elégséges a kár összegének a meghatározására. Nem mellőzhető a felek meghallgatása a 2004-2005. évi üzleti tevékenységük részletes alakulásáról, a felperes 2004-2005. évi "Truper" termékek értékesítéséből származó bevételének a vizsgálata, valamint a bevétel alakulását meghatározó körülmények feltárása. Másrészről a II. r. alperes oldalán szükséges a 2004-2005. évi tevékenysége alakulásának a vizsgálata, a költségelemek, illetve az elmaradt haszon feltárása. Lényeges azonban, hogy a kártérítésnek okozati összefüggésben kell állni a felperes jogellenes magatartásával, az alperes megtérítésre csak az okozati összefüggéssel arányos mértékben tarthat igényt.
Mindezek nem zárják ki azt, hogy ha a bíróság a kár pontos mértékét végülis nem tudja meghatározni, a célravezető bizonyítás lefolytatása után általános kártérítés megállapítására kerüljön sor.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesi keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta, míg a II. r. alperes viszontkeresete vonatkozásában a felperes kártérítési felelősségét megállapító rendelkezését (jogalap) a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint közbenső ítéletettel helybenhagyta, a kártérítés összegének megállapítására vonatkozó rendelkezés tekintetében pedig az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A kártérítés összegszerűségének a megállapítása körében megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a kár összegének meghatározása érdekében a feleket a fentiekben ismertetett szempontok szem előtt tartásával meg kell hallgatni, a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének a következményeiről előzetesen tájékoztatni, majd ezt követően kerülhet sor a felek által felajánlott bizonyítás foganatosítására.
Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon a kár mértékéről, adott esetben az általános kártérítés megállapításáról.
(Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.436/2007/6.)