adozona.hu
ÍH 2009.160
ÍH 2009.160
FOGYASZTÓK MEGTÉVESZTÉSE - TÁJÉKOZTATÁS ELÉGTELENSÉGE MEGTÉVESZTŐ - JOGELŐDI JOGSÉRTÉS ÉRTÉKELÉSE A fogyasztók megtévesztésére alkalmas, ha a televíziós reklámban közölt szerződési feltételek megfelelően nem észlelhetők. A jogelőddel szemben megállapított jogsértés a jogutód terhére a bírságot súlyosító körülményként vehető figyelembe [1996. évi LVII. tv. 8. §, 78. §, 2006. évi IV. tv. 70. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a legnagyobb magyar távközlési vállalat, amely a távközlési piac minden szegmensében jelen van. A helyi, belföldi távolsági és nemzetközi vezetékes távbeszélő szolgáltatások nyújtásán kívül a Mobil Szolgáltatások Üzletágon (amelynek jogutódja lett) keresztül Magyarország piacvezető mobiltávközlési szolgáltatója, a T-Online Internet-szolgáltatási Üzletágon keresztül pedig az internet-szolgáltatási piac meghatározó szereplője. Ezen kívül az M. T. csoporthoz tartozó további vállalkozá...
ÍH 2009.160 FOGYASZTÓK MEGTÉVESZTÉSE - TÁJÉKOZTATÁS ELÉGTELENSÉGE MEGTÉVESZTŐ - JOGELŐDI JOGSÉRTÉS ÉRTÉKELÉSE
A fogyasztók megtévesztésére alkalmas, ha a televíziós reklámban közölt szerződési feltételek megfelelően nem észlelhetők. A jogelőddel szemben megállapított jogsértés a jogutód terhére a bírságot súlyosító körülményként vehető figyelembe [1996. évi LVII. tv. 8. §, 78. §, 2006. évi IV. tv. 70. §].
A felperes a legnagyobb magyar távközlési vállalat, amely a távközlési piac minden szegmensében jelen van. A helyi, belföldi távolsági és nemzetközi vezetékes távbeszélő szolgáltatások nyújtásán kívül a Mobil Szolgáltatások Üzletágon (amelynek jogutódja lett) keresztül Magyarország piacvezető mobiltávközlési szolgáltatója, a T-Online Internet-szolgáltatási Üzletágon keresztül pedig az internet-szolgáltatási piac meghatározó szereplője. Ezen kívül az M. T. csoporthoz tartozó további vállalkozások béreltvonali, adatátviteli, kábeltelevíziós és vagyonbiztonsági szolgáltatásokat nyújtanak, valamint a csoport foglalkozik távközlési berendezések értékesítésével és bérbeadásával is.
Az ADSL (Asymmetric Digital Subscriber Line), vagyis aszimmetrikus digitális előfizetői vonal olyan kommunikációs technológia, ami a hagyományos modemeknél gyorsabb digitális adatátvitelt tesz lehetővé a csavart rézérpárú telefonkábelen. Az ADSL jellemzője a DSL megoldásokon belül, hogy a letöltési és a feltöltési sávszélesség aránya nem egyenlő - tehát a vonal aszimmetrikus -, amely az otthoni felhasználóknak kedvezve a letöltés sebességét helyezi előtérbe a feltöltéssel szemben.
A felperes 2007 januárjától márciusig olyan televízió reklámokat tett közzé, amelyek az ADSL technológiájú szélessávú internet-szolgáltatási díjcsomagját népszerűsítették. A 30 másodperc hosszúságú reklámfilm végén az "ADSL+F." és alatta a "4999 Ft", majd a "T-DSL F." illetve alatta a "4999 Ft" felirat volt olvasható, és mintegy 2,5 másodperces időtartamban "Az ajánlat 2007. március 15-ig érvényes, 1 éves szerződés megkötése esetén. A harmadik hónaptól a csomag havidíja 8990 Ft." felirat is megjelent (két sorban). Ez utóbbi szöveg karaktereinek mérete az előbb írt fő reklámüzenet betűinek méretéhez képest mintegy 23,5%, számainak méretéhez képest csaknem 15,5% volt. Mindeközben a narrátor ismertetésében "… az első két hónapban már 4999 forintos havidíjért" szöveg hangzott el.
Az alperes a felperes ADSL csomagjait népszerűsítő reklámtevékenységének jogszerűségét vizsgálta a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) III. fejezete alapján. Eljárása eredményeként a határozatában megállapította, hogy a felperes a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, amikor - internetes honlapján 2007 áprilisától arról tájékoztatta a fogyasztókat, hogy a T-DSL P. G., a T-DSL 4000 és a T-DSL P. G. P. díjcsomagokkal akár 4 Mbit/s, a T-DSL Profi Ritmus és a T-DSL 8000 díjcsomagokkal akár 8 Mbit/s maximális letöltési sebesség érhető el (1/ pont), szórólapján a 2007. évben arról tájékoztatta a fogyasztókat, hogy a T-DSL P. G. díjcsomaggal a 4 Mbit/s, a T-DSL P. R. díjcsomaggal 8 Mbit/s letöltési sebesség érhető el (2. pont) Nem, illetőleg nem megfelelő módon adott tájékoztatást internetes honlapján a 2006. szeptember-októberi, a 2007. január-márciusi és a 2007. április-májusi időszakban, 2006 november-decemberében alkalmazott sajtóhirdetéseiben, a 2006. november-decemberi és a - helyesen - 2007. január-márciusi időszakban alkalmazott televíziós reklámjaiban arról, hogy a reklámozott áron történő szerződéskötés feltétele a szerződés határozott időre (1 vagy 2 évre) történő megkötése (3. pont). Ezért a felperest 75 000 000 forint bírság megfizetésére kötelezte.
Határozatának indokolásában a 3. pont szerinti jogsértéssel (a 2007. január-márciusi, T-DSL szolgáltatásról szóló televíziós reklámfilmmel) összefüggésben megállapította, hogy az nem kellően észlelhető módon tartalmazta a határozott időre szóló szerződés megkötésére vonatkozó kitételt. E reklámfilm alapján a fogyasztók nem ismerhették meg a termék reklámban közölt tulajdonságának megítéléséhez szükségszerűen kapcsolódó azt a lényeges körülményt, amely a fogyasztók megalapozott döntésének kialakításában szerepet játszhatott volna.
Az alperes a határozata 48. pontjában rögzítette a bírságkiszabás körében mérlegelt tényezőket. A felperes terhére értékelte a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatti marasztaló versenyfelügyeleti határozatokat. Enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a felperes a televíziós reklámok tartalmát módosította, a fogyasztók végső döntését megelőzően ismertté vált a hűségszerződés megkötésének követelménye, és az internetes tájékoztatásnál a fogyasztóknak lehetőségük volt további információkat beszerezni a termékekről.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatásával a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság törlését, másodlagosan a bírság mérséklését kérte. Állította, hogy a 2007. január-márciusi időszakban sugárzott televíziós reklámokban a szerződés időtartamára vonatkozó közlés a fogyasztók számára észlelhető volt. Vitatta, hogy az alperesi határozatban jogelődje terhére megállapított jogsértés súlyosító körülményként a bírságkiszabás körében értékelhető lenne.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatában foglaltak fenntartásával - a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (2) bekezdés q) pontja és a Tpvt. 83. §-ának (4) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a 2006. január-márciusi (ténylegesen 2007. január-márciusi) televíziós reklámra vonatkozó jogsértés megállapítását mellőzte, a felperessel szemben kiszabott bírságot 65 265 000 forintra mérsékelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolásában a Pp. 206. §-ára utalással megállapította, hogy a 2007. január-márciusi reklámfilm végén az alperes által kifogásolt felirat megfelelő módon észlelhető. Ezért az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. §-ának (3) bekezdését és a Pp. 339/B. §-át megsértette. A bírságkiszabás körében megállapította továbbá, hogy a korábbi versenyfelügyeleti eljárásban a jogelőd gazdasági társasággal szemben megállapított jogsértés a jogutód terhére kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában nem értékelhető. Erre nem ad alapot az a körülmény, hogy a megszűnt Rt. és a felperes viszonylatában társasági jogi kapcsolat mutatható ki, és a megszűnt jogelőddel szemben az alperes korábban hozott a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tárgyában marasztaló határozatot. Kiemelte, hogy a döntés a mobiltelefon-szolgáltatások piacára vonatkozott, a perbeli ügy pedig az internet-szolgáltatásra, és a két piac egymástól elhatárolható. Az alperes ezért ebben a körben is megsértette a Ket. 2. §-ának (3) bekezdését és a Pp. 339/B. §-át. E két okra figyelemmel az elsőfokú bíróság a bírság mérséklését, és az eredeti összeg 7/8 részében történő megállapítását látta szükségesnek.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte. Részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy a televíziós reklámfilm apróbetűs feliratozását miért tekintette (és tekinti) jogsértőnek, továbbá eseti döntésekre hivatkozással fenntartotta azon álláspontját, hogy a korábban (is) azonos vállalkozás-csoporthoz tartozó Rt. és M. T. Nyrt. egyesülése folytán a T. mint jogelőd terhére megállapított versenyjogsértés a bírság körében a felperes terhére figyelembe vehető volt.
A felperes fellebbezéssel nem élt; az alperesi fellebbezés 2008. évi december hó 5. napján történt kézbesítését követően 2008. évi december hó 15. napján előterjesztett csatlakozó fellebbezésében azonban a terhére rótt jogsértések tekintetében - a kereseti kérelmében kifejtetteket fenntartva - az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a jogsértés hiányának teljes körű megállapítását és a bírság mellőzését, míg ellenkérelmében a kereseti kérelmének helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezésnek a helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla fellebbezés hiányában jogerős 6-I. sorszámú végzésével a felperesnek a jogsértés hiányára alapított és a bírság mellőzésére irányuló csatlakozó fellebbezését hivatalból elutasította.
A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 340. §-ának (5) és (6) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerinti terjedelemben, az előterjesztett fellebbezés és ellenkérelem korlátai között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően a rendelkezésre álló peradatok alapján a tényállást döntő, meghatározó részében helyesen rögzítette, ez a tényállás a fent írt kiegészítésekkel, pontosításokkal megalapozott, és így a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A megalapozottan megállapított tényállásból azonban az elsőfokú bíróság részben helytelen jogi következtetést vont le, amikor az alperes határozatát a 2007. január-márciusi televíziós reklámok tekintetében megállapított jogsértés vonatkozásában - helyesen - hatályon kívül helyezte, a bírságot kiszabó részében pedig megváltoztatta, és annak összegét mérsékelte.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal az elsőfokú ítéleti okfejtéssel, amely szerint a 2007. január-márciusi televíziós reklámokban a szerződéskötés feltételeiről közölt tájékoztatás megfelelő módon észlelhető volt, ezért e vonatkozásban jogsértés nem állapítható meg.
Az észlelés valamely érzékszervre ható dolognak a tudatban való visszatükröződése. Valamely reklámközlés megfelelő észleléséhez ezért - a tudatban való visszatükröződés érdekében - megfelelő erősségű látvány, hang- vagy egyéb hatás keltette inger szükséges. Amennyiben ez az inger - az észlelés időtartama vagy más ok következtében - a tudatban való visszatükröződéshez nem elégséges, akkor az adott reklámközlés a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés c) pontja szerint jogsértő lehet. A jelen ügyben a felperes a kifogásolt televíziós reklámjában a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekre (a kedvezményes áron történő szerződéskötés feltételeire) vonatkozóan egy 19 szóból álló reklámközlést tett, amelynek mérete a fő reklámüzenet méretének kevesebb mint egynegyede volt, és annak értő elolvasásához a fogyasztóknak csak mintegy 2,5 másodperces időtartam állt a rendelkezésére, miközben auditív információkat is fel kellett dolgozniuk. Ilyen körülmények között - a vitatott reklámfilm többszöri megtekintése után - a Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a fogyasztóknak a kifogásolt reklámüzenet megfelelő észlelésére - annak mérete, a közlés időtartama, valamint a más érzékszervre ható további információ folytán - nem volt lehetőségük. Így a felperesi reklámközlés e körben is a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés c) pontjába ütközően jogsértő volt.
A bírságkiszabás körében nem fogadható el az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a korábbi versenyfelügyeleti eljárásban a felperesi jogelőddel szemben megállapított jogsértés a jogutód terhére - mint súlyosító körülmény - nem értékelhető.
Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 2009/5/167. szám alatt közzétett eseti döntésében is rámutatott, a Tpvt. a jogutódlásról az 53. §-ában rendelkezik. A Tpvt. 53. §-ának (2) bekezdése a hivatalból indult eljárásban is lehetővé teszi az ügyfél jogutódjának bevonását az eljárásba, ebből következően nem lehet kizárni a jogutóddal szemben a jogelőd versenyjogsértő magatartása miatti eljárás lefolytatását sem. A Tpvt. tehát nem zárja ki a jogutódlást szabályozó speciális jogszabály megfelelő alkalmazását. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 55. §-ának (1) bekezdése nemcsak a polgári jog szabályai szerinti kötelezettségekre vonatkozik, hanem magában foglalja a jogelőd által elkövetett jogsértés miatt viselendő felelősséget, az amiatt kiszabott jogkövetkezményt is. A jogutód felel a jogelődje által elkövetett magatartás miatt a jogutód ellen indult hatósági eljárás során megállapított jogsértésért, viselnie kell a kiszabott szankciót, a jogkövetkezményt, ahogy az esetleges kártérítési igényekért is felelősséggel tartozik akkor is, ha a károkozó magatartásról nem volt tudomása (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 39.262/2006/10-II. szám).
A fenti megállapítások - a jelenleg hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 70. §-ának (1) bekezdése alapján - a perbeli esetben is irányadók. A felperes ugyanis átalakulással vált az alperes által figyelembe vett gazdasági társaság jogutódjává, és mint ilyen, annak általános jogutódja, illetik a jogelőd társaság jogai és terhelik a jogelőd kötelezettségei. A felperes pedig az átalakulás során a jogelőd mobil üzletágát vette át.
A Fővárosi Ítélőtábla a BH 2004/7/302. szám alatt közzétett eseti döntésében pedig kifejtette, hogy ha valamely versenyjogi jogsértést úgy követnek el a gazdasági élet szereplői folyamatosan, hogy a következmények alóli kibújás érdekében új- és új "formát" öltenek, ez a kiszabható bírság tekintetében akkor is súlyosbító körülmény, ha hatósági elmarasztalásra nem, vagy kisebb súlyú szankció alkalmazásával kerül sor (Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.146/2003/6. szám).
Erre tekintettel tehát a bírság mérséklésére indok nem volt.
Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.676/2008.)