adozona.hu
ÍH 2009.145
ÍH 2009.145
FELSZÁMOLÁSI EGYEZSÉG ELLENI PERÚJÍTÁS KIZÁRTSÁGA - FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN KÖTHETŐ KÉNYSZEREGYEZSÉG JOGI JELLEGE A felszámolási eljárásban kötött egyezség perújítással nem támadható [Cstv. 6. § (3) bek., Pp. 261-262. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az R. & H. Kft. hitelező jogutódjaként eljáró H. Rudolf által az elsőfokú bíróság 63. sorszámú - a felszámolási eljárásban kötött egyezséget jóváhagyó - végzése ellen benyújtott perújítási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A határozat indokolása szerint a felszámolási eljárásban hozott egyezséget jóváhagyó végzést a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt bíróságot a felszámolási eljárás folytatására kötelezte. A Legfelsőbb Bírósá...
Az elsőfokú bíróság az R. & H. Kft. hitelező jogutódjaként eljáró H. Rudolf által az elsőfokú bíróság 63. sorszámú - a felszámolási eljárásban kötött egyezséget jóváhagyó - végzése ellen benyújtott perújítási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A határozat indokolása szerint a felszámolási eljárásban hozott egyezséget jóváhagyó végzést a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt bíróságot a felszámolási eljárás folytatására kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság azonban a Fővárosi Ítélőtábla fenti végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A perújító hitelező perújítási kérelmében a végzés hatályon kívül helyezését és a felszámolási eljárás folytatását, valamint a perújított adós kötelezését kérte az eljárási költségek viselésére.
Előadta, hogy a jogelődje 2006. április 20-án fel nem vett osztalék címén 5 000 000 forint összegben jelentett be követelést a felszámolóhoz, melyet 40 napon túli "d" csoportos követelésként kért nyilvántartásba venni. A felszámoló azonban az igényt 40 napon túli, egy éven belül bejelentett "f" csoportos vitatott követelésként vette nyilvántartásba, majd az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezését követően a kérelmezőhöz 2007. július 10-én intézett levelében a követelést már nem tekintette vitatottnak, és azt "d" csoportba sorolta be. A perújító perújítási kérelmét arra alapította, hogy az alapeljárásban nem lett elbírálva a hitelezői igényének besorolását sérelmező kifogása. Az elbírálás rá nézve kedvezőbb helyzetet eredményezett volna, mivel a "d" csoportba történő besorolás számára az egyezség megkötésekor vétójogot, vagy teljes kielégítést jelentett volna. Úgy vélte, ha az alapeljárásban a bíróság ezt figyelembe veszi, akkor nem álltak volna fenn a perújító hitelezőre nézve hátrányos egyezség jóváhagyásának feltételei.
A perújított adós a perújítás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását kérte. Álláspontja szerint a perújító hitelező nem bizonyította, hogy a perújítás megengedése rá nézve kedvezőbb elbírálást eredményezne.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perújító hitelező a perújítási kérelmét a Pp. 261. § (1) bekezdése szerinti határidőben terjesztette elő, ezt követően a Pp. 266. § (1) bekezdése szerint hivatalból vizsgálta, hogy a perújítás előfeltételei fennállnak-e. A Pp. 260. § (1) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy jogerős ítélet ellen van helye perújításnak, továbbá olyan határozat ellen terjeszthető elő perújítási kérelem, amely anyagi jogerővel rendelkezik. Az érdemi határozat nem csak ítélet lehet, hanem kiterjed az ítélet hatályú határozatokra is, többek között a Pp. 148. §-ában szabályozott egyezségre is. A felszámolási eljárás azonban nem peres eljárás, amelyre a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel a Pp.</a> szabályai azokra az eljárási kérdésekre irányadók, amelyeket a Cstv. külön nem szabályoz. A csődtörvény részletesen taglalja a felszámolás során megköthető egyezségre vonatkozó szabályokat, tehát nem a Pp.</a> szabályai szerint kell eljárni, emiatt a jogerős egyezséget jóváhagyó végzés ellen perújításnak nincs helye. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a jogalkotó szándéka nem irányult arra, hogy a jogerősen lezárt felszámolás befejezése után kialakult állapot megváltozzék. Ha ez lett volna a célja, akkor ezt a csődtörvényben részletesen szabályozza.
E végzés ellen a perújító hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését, a perújítás megengedését, és a kijelölt megyei bíróságnak az ügy tárgyalására történő kötelezését kérte.
Kifejtette, hogy a felszámolási eljárás 2005-ben kezdődött, melynek során több hitelező élt kifogással a felszámoló intézkedései ellen. Az illetékes bíróság e kifogások egyikét sem bírálta el, ez vezetett a végzés meghozatalát követően az egyik kifogás ügyében olyan felszámolói nyilatkozat kiadására, amely a kifogás lényegét elfogadva módosította a hitelező követelésének besorolását, és azt kétes követelés helyett, mint nem vitatott követelést tüntette fel. Azáltal, hogy az elsőfokú bíróság a kifogásokról nem határozott soron kívül, az adós érdekeinek megfelelő helyzet alakult ki. Mivel a jóváhagyott egyezség 1%-os kielégítésre utalta a vitatott hitelezői igényt, így a kényszeregyezség lehetőségét az adós visszaélésszerűen, a nem kívánatosnak ítélt hitelező igényének az eliminálására használta.
A hitelező a Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alapján elfogultsági kifogást is előterjesztett, a perújítási kérelmének történő helyt adás esetén az eljáró bíráság kijelölését is kérte.
Álláspontja szerint a Cstv. alapján kötött egyezség esetén is alkalmazandóak a Pp.</a> szabályai, amennyiben eltérő normát nem tartalmaz a speciális jogszabály. Kiemelte, hogy maga a bíróság is arra hivatkozott, hogy az egyezséget jóváhagyja, mert az a hatályos jogszabályoknak megfelel, ezzel - a hitelező álláspontja szerint -a Pp. 148. § (2) bekezdésének fordulatára hivatkozott. Hangsúlyozta továbbá, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján a perújító félnek nem bizonyítania, hanem valószínűsítenie kell azt, hogy kedvezőbb döntést eredményezett volna rá nézve a bizonyíték elbírálása. Ennek körében megismételte, hogy, ha az egyezségi ajánlat tételekor "d" csoportos követelésként sorolta volna be a felszámoló a követelését, akkor a "d" kategóriában egyedüli hitelező lett volna a kérelmező, tehát vele az egyezségkötés során meg kellett volna állapodni, a hozzájárulása nélkül nem lehetett volna egyezséget kötni, függetlenül attól, hogy 40 napon túli volt a követelése. Így e pozíciója nyilvánvalóan magasabb kielégítési hányadot eredményezett volna mint 1%. Úgy vélte, ha a jogalkotónak a perújítás kizárása lett volna a szándéka, akkor ezt akár a Pp.</a>-ben, akár a Cstv-ben kiköthette volna. Ezt nem tette, így az általános szabály szerint van helye perújításnak felszámolási eljárásban is.
Az adós a végzés helybenhagyására irányuló észrevételében azt hangsúlyozta, hogy a Pp. 262. §-a a Pp. 148. §-ában meghatározott egyezségre vonatkozik. A kialakult egységes bírói gyakorlat sem a felszámolást elrendelő, sem a felszámolást lezáró, sem a csődeljárást befejező, az azt lezáró végzés ellen nem engedi meg a perújítást. A perújítás megengedése következtében ismételten elrendelt felszámolásban a hitelezőktől a kielégítést visszaszerezni nem lehet. Az ismételten elrendelt felszámolás követhetetlenné tenné a pénzügyi-számviteli és az adójogszabályok alkalmazását is.
A Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy a perújítás megengedése esetében a felszámolási eljárás folytatódik. Az adós azonban nem kötelezhető arra, hogy ismételten egyezség iránti kérelmet terjesszen elő. Súlytalan ezért a hitelező arra vonatkozó érvelése, hogy meg tudná akadályozni az egyezség létrehozását. Mivel az adós nem kötelezhető újabb egyezségi ajánlat tételére, ezért a perújító félre kedvezőbb határozat lehetőségét kizárólag a felszámoló általi vagyonértékesítés esetével összehasonlítva lehet vizsgálni. Kiemelte, hogy az egyezségben megállapított vagyont 50%-kal haladják meg a határidőben bejelentett követelések.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság helytálló végzésének a megváltoztatására. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakra mutat rá.
A perújításra, mint önálló rendkívüli perorvoslatra vonatkozó szabályokat a Pp. 260. §-a szabályozza, mely szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, tehát a perújítás a jogerős ítéletek elleni nem fellebbviteli jellegű rendkívüli perorvoslat, amely csak a törvényben meghatározott okok fennállása esetén vehető igénybe. A jogerős ítéleten kívül a Pp.</a> egyéb rendelkezései alapján az ítéletek mellett más jogerős érdemi (ítélet hatályú) határozatok is támadhatóak perújítással. Ilyen a bírósági meghagyás, bíróság által jóváhagyott egyezség és a jogerős fizetési meghagyás. A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás lehetőségét a Pp. 321. § (1) bekezdése kifejezetten kimondja, a Pp. 262. §-a pedig kifejezetten rendelkezik a bíróság által jóváhagyott egyezség elleni perújításról. A Pp.</a>-nek ez a szabálya azonban a Polgári perrendtartás keretein belül értelmezhető, nem terjeszthető ki a Pp.</a>-hez képest speciális jogszabály által szabályozott felszámolási eljárásra. Egyéb végzés, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában perújítással nem támadható. Hasonló álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok című lapjának 1999. évben 233. számon közzétett eseti döntésében is a fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő végzéssel kapcsolatban. Mivel pedig a felszámolási eljárásban meghozott kényszeregyezséget jóváhagyó végzés a perújítással támadható ítélet hatályú határozatok között megjelölve nincsen, továbbá a felszámolási eljárásban köthető kényszeregyezség nem azonos a Pp.</a>-ben szabályozott perbeli egyezséggel, így a jelenleg hatályos eljárásjogi szabályozás mellett az anyagi jogerő perújítással való feloldása nem megengedhető. Különös figyelemmel arra is, hogy a felszámolási eljárást szabályozó csődtörvényben meghatározott felszámolási cselekmények határidőhöz kötöttek, a perújítás jogintézményének megengedhetősége e határidők elhúzódását, betarthatatlanságát eredményezné. [Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.253/2005/2.] A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a felszámolási eljárás során hozott egyébként érdemi jellegű végzések ellen nincs helye perújításnak, mert a perújítás jogintézménye nem egyeztethető össze a felszámolási eljárás sajátos jellegével. [BH 1999/230., Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 40.255/2003/4.] A fent kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a felszámolási eljárásban hozott kifogást elbíráló végzés elleni perújítást sem engedte meg. [Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44.221/2008/2.] Az egységes bírói gyakorlat alapján a felszámolási eljárás során a vitatott hitelezői igény tárgyában hozott határozat ellen is kizárt a perújítás, mivel a Cstv. nem tartalmaz külön rendelkezést a felszámolási eljárásban hozott végzés perújítással történő megtámadhatóságát illetően, ennek hiányában pedig a végzés perújítással való megtámadására a Pp.</a> szabályai szerint nincs lehetőség. Így foglalt állást a Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43.891/2006/5. számú határozatában is.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.369/2009/2.)