adozona.hu
ÍH 2009.144
ÍH 2009.144
ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉSBŐL EREDŐ PÉNZKÖVETELÉS ÉRVÉNYESÍTÉSE FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN Ha a fél a felszámolás alatt álló adós ellen irányuló követelését annak megállapítása mellett kéri, hogy az általa megkötött szerződés érvénytelen és kérelme egyedül az adós ellen irányul, követelését a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a felszámoló előtt kell érvényesítenie. Ha a felszámoló azt nem fogadja el, követelése vitatott hitelezői igénynek minősül, melynek elbírálása a felszámolást elrendelő bíró
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes 2008. április 15-én előterjesztett keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Határozatának indokolásában tényként megállapította, hogy az alperes 2005. január 12-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A felszámolási eljárás során lebonyolított értékesítéssel a felek 2005. augusztus 26-án adásvételi szerződést kötöttek, melyet 2005. szeptember 9-én módosítottak. E megállapodás tartalma szerint az alperes eladta a tulajdonában álló k.-i 10969/2 he...
Az elsőfokú bíróság a felperes 2008. április 15-én előterjesztett keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Határozatának indokolásában tényként megállapította, hogy az alperes 2005. január 12-i kezdő időponttal felszámolás alatt áll. A felszámolási eljárás során lebonyolított értékesítéssel a felek 2005. augusztus 26-án adásvételi szerződést kötöttek, melyet 2005. szeptember 9-én módosítottak. E megállapodás tartalma szerint az alperes eladta a tulajdonában álló k.-i 10969/2 helyrajzi számú, 2 hektár 6817négyzetméter területű, ún. "A. lakópark" ingatlant a rajta lévő felépítményekkel együtt. A szerződésben rögzítették, hogy összesen 21 lakás már korábban tulajdonjog-fenntartással eladásra került, és a vevő köteles ezen lakásértékesítési szerződésekből fakadó alperesi jogokat és kötelezettségeket átvállalni, az alperesi eladó pedig köteles a lakásvevők által korábban már kifizetett vételárrészt a felperesi vevőnek kifizetni. 6 lakás vonatkozásában a lakásvevők által fizetett vételárból 128 955 113. Ft beszámítás útján került rendezésre. E hat lakás vételárának kompenzációs rendezését sérelmezve az alperesi adós hitelezője, a CIB Bank peres eljárást indított, melynek során a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Gfv. IX. 30052/2008/7. számú ítéletével kötelezte a jelen per felperesét (ott XII. r. alperest), hogy fizessen meg az alperesnek (ott I. r. alperesnek) 107 275 113 Ft-ot, egyebekben a kereset elutasításra került. A jogerős ítélet szerint a fenti hat lakásra kötött szerződések alappal kerültek megtámadásra a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján, mert megvalósították az egyes hitelezők előnyben részesítésének törvényi tényállását. A felülvizsgálati bíróság az adásvételi jogviszonyba jogutódként belépő XII. rendű alperest kötelezte - a kereseti kérelem korlátai között - a lakásvevők által beszámítással kiegyenlített összegből 107 275 113 Ft felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
A jelen jogvitában a felperes az elsődleges keresetében tévedés, illetve közös téves feltevés miatt - e hat lakásra vonatkozóan - a felek között létrejött adásvételi szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását, s ebből következően az eredeti állapot helyreállítása keretében alperes 161 919 901 Ft vételár visszafizetésére kötelezését kérte. Másodlagos keresetét ugyanezen összegű marasztalás vonatkozásában az alperest terhelő jogszavatossági felelősség alapján, kártérítés jogcímére alapozta.
Az elsőfokú bíróság elutasító határozatában kiemelte: a Cstv. 38. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Rámutatott arra, hogy a tulajdonjog fenntartása okán a felszámolás kezdő időpontjában a kérdéses hat lakás még a felszámolási vagyonba tartozott. A jelen kereset tárgyát képező adásvételi szerződéssel - többek között - e lakásokról is az alperesi eladó nevében eljáró felszámoló, mint felszámolás körébe tartozó vagyonról rendelkezett. A felszámoló által a felszámolási vagyon értékesítése céljából kötött perbeli szerződésből fakadó igény pedig a Cstv. 37. § (2) bekezdése szerinti - felszámolási eljárás alatt keletkezett - olyan követelés, amelynek érvényesítése nem polgári peres útra tartozik. Ez a követelés a felszámolás alatt keletkezett hitelezői igényként a felszámolási eljárásban érvényesíthető, ezért alkalmazta a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezését.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében azzal érvelt, hogy a keresete elsődlegesen a vitatott szerződés (részleges) érvénytelenségének megállapítására irányult, a megállapítás iránti igény pedig nem azonos a pénzköveteléssel. Álláspontja szerint a szerződés érvénytelenségi okból történő megtámadására a felszámolási eljárás keretében, kifogás útján nem kerülhet sor, ezért az csak keresettel támadható a perbíróság előtt a Ptk. 236. § (1) bekezdése alapján. Hivatkozott arra is, hogy ha a szerződés érvénytelen, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik majd, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza, mert az érvénytelenség következményei megállapításánál a bíróság nincs kötve a felperes által előadottakhoz. Másodlagos keresete körében azzal érvelt, hogy a Ptk. 355. § (1) bekezdése szerint a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A Legfelsőbb Bíróság 44. számú polgári kollégiumi állásfoglalása értelmében a bíróság a kártérítés módjának megállapításánál sincs kötve a felek kérelméhez, ebben a vonatkozásban tehát a kereseti kérelemhez kötöttség nem érvényesül. Mindezek alapján a felek közötti jogvita csak peres eljárásban dönthető el, ebből következően az elsőfokú bíróság tévesen utasította el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló - többször módosított - 1991. évi XLIX. törvény 37. § (2) bekezdésében és 38. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseit, s helyesen alkalmazta a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt szabályt. Döntésével a másodfokú bíróság egyetértett, ezért azt - helyes indokai alapján - a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A fellebbezés körében az alábbiakra mutat rá:
A felperes a kereseti kérelmének jogcímét elsődlegesen a szerződés érvénytelenségéből következő eredeti állapot helyreállítási kötelezettségre, másodlagosan pedig kártérítési jogcímre alapította. A döntés, amelyet a bíróságtól kért egyértelműen, konkrétan és egyedül az alperes pénzbeli marasztalására irányult. Nem megállapítási keresetet terjesztett tehát elő, hanem a felek közötti szerződést támadva, annak érvénytelenségét állítva, az eredeti állapot helyreállítása (illetőleg kártérítés) címén teljesítést kért. Előterjesztett keresete egyedül a felszámolás alatt álló alperesi gazdálkodó szervezettel szembeni marasztalásra irányul, más személyt nem érint. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra is: a Pp. 123. §-ának második fordulata alapján megállapítási kereseti kérelem előterjesztésére egyébként is csak abban az esetben lenne mód, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. A kiemelt rendelkezés azon a megfontoláson alapul, hogy a felperes ne követelhessen kevesebbet, amikor joga többre, azaz a marasztalásra is megnyílt.
Emellett megállapítható az is, hogy ebben a jogvitában - a jogalap helytállósága esetén - sem az eredeti állapot helyreállítása körében, sem a kár megtérítése körében másféle reparáció nem is merülhet fel, mint a pénzbeli marasztalás.
Tévedett ezért a felperes, amikor azt állította, hogy igényérvényesítése csupán perben lehetséges. A Ptk. 236. § (1) bekezdése is akként rendelkezik, hogy a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében kell azt haladéktalanul érvényesíteni a bíróság előtt. E szabály alkalmazásánál jelen esetben a csődtörvény eljárási rendelkezéseit (így a Cstv. 38. § (3) bekezdését) is szem előtt kell tartani, hiszen az alperes évek óta felszámolás hatálya alatt áll. Ebből következően a felperesnek, mint hitelezőnek az adóssal szemben támasztott pénzkövetelésben kifejezett igényét a felszámolási eljárásban kell (érvényesítenie) bejelentenie. A hitelezői igény nyilvántartásba vételének feltétele a 37. § (2) bekezdésében előírt bejelentési határidő betartása és a 40. § (7) bekezdésében rögzített regisztrációs díj-fizetési kötelezettség teljesítése. A felszámolónak ezután a Cstv.46. § (1) és (6) bekezdése alapján kell megvizsgálnia a követelés jogalapját és összegszerűségét. A jogalap tekintetében, a felszámoló, mint a kötelemben eladóként résztvevő adós nevében jognyilatkozatra jogosult személy [Cstv. 34. § (1) bek.] arra az álláspontra is helyezkedhet, hogy a szerződés (részleges) érvénytelenségét elismeri. Amennyiben azonban a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, a jogvitát a felszámoló bíróságnak (nem kifogásban, hanem) a Cstv. 46. § (5) bekezdése alapján, vitatott hitelezői igény elbírálása keretében kell eldöntenie.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli még a következőket: A felperes a fellebbezésében tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság csatolt ítéletének egyes megállapításaira, mint jelen ügyben is alkalmazható jogi álláspontokra. Jelen esetben ugyanis a két szerződő fél között egy felszámolási értékesítés során megkötött szerződés részleges érvénytelensége, s az ebből következő jogkövetkezmények alkalmazhatósága a jogvita alapvető kérdése, megnevezett alperese egyedül a H. Invest Építő és Beruházó Korlátolt Felelősségű Társaság "f.a." adós. A felperes által hivatkozott jogi álláspont alapja ezzel szemben olyan szerződés, melynek megtámadására irányuló jogvitát a Cstv. 40. § (1) bekezdése konkrétan és kifejezetten meghatározott perbíróság elé utalja. Az utóbbi esetekben az érdeksérelmet szenvedő hitelező, mint felperes csak keresettel érvényesítheti az igényét az adóssal és az ő szerződési partnerével (sok esetben a felszámolási eljárásban félnek nem minősülő harmadik személlyel), mint alperesekkel szemben. Jelen ügytől eltérőek azok a megtámadási perek is, amelyekre a Cstv.49. § (5) bekezdése ad lehetőséget szabálytalan felszámolási értékesítés esetén. Utóbbi esetén alakította ki a jogalkalmazás azt a bírósági gyakorlatot, hogy a sérelmezett felszámolási értékesítés kifogás útján már nem orvosolható, ha a szerződés megkötésére is sor került, mert a többször módosított Cstv. 51. §-a értelmében a kifogás a felszámoló egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen a felszámolási eljárásban igénybe vehető jogvédelmi eszköz. A felszámoló által a harmadik személlyel már megkötött szerződés azonban olyan kétoldalú jognyilatkozat, amelynek megtámadása, s annak elbírálása harmadik személyre - a vevőre - is kihat. Ezért a vevő perben állása nélkül - felszámolási eljárásban - abban az esetben sem lenne elbírálható, ha a többször módosított Cstv. 49. §-ának (5) bekezdése nem szabályozná a sérelmet szenvedett jogosult igényérvényesítésének módját.
A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása folytán az eljárás illetékmentessé vált a módosított Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ebből következően a fellebbezési illeték lerovása szükségtelen volt, annak visszatérítését kérheti a fél az Itv. 80. § (1) bekezdés i) pontja értelmében. A határozat megküldéséről az elsőfokú bíróságnak kell gondoskodnia a 81. § (1) bekezdése szerint az illetékes adóhatóság felé. Az eljárás ezen szakaszában az alpereseknek megtérítést igénylő, igazolt költsége nem merült fel, ezért a Fővárosi Ítélőtábla e vonatkozásban a döntést mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Gf. 40.300/2008/2.)