adozona.hu
ÍH 2009.143
ÍH 2009.143
KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZATON ALAPULÓ HITELEZŐI IGÉNY BEJELENTÉSE FELSZÁMOLÓNAK A Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság hitelezőnek a jogerős közigazgatási határozaton alapuló hitelezői igényét a felszámolás elrendelésének közzétételétől számított 40 napon belül akkor is be kell jelentenie, ha a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt per indult. Ha ugyanis az adott követelésre a kérdéses időpontban irányadó szabályozás szerint halasztó hatályú perindításra van lehetőség, ez a halasztó hatály a határozat végreha
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével az É. Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság hitelező kifogását részben elutasította; felhívta a felszámolót, hogy a hitelező követelését határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követelésként tartsa nyilván: 1 868 434 forintot a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolva, 17 629 596 forint egyösszegű megváltás követelést a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolva, 107 361 forint kamatkövetelést a módosított Cstv. 57. § (1) be...
ÍH 2009.143 KÖZIGAZGATÁSI HATÁROZATON ALAPULÓ HITELEZŐI IGÉNY BEJELENTÉSE FELSZÁMOLÓNAK
A Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság hitelezőnek a jogerős közigazgatási határozaton alapuló hitelezői igényét a felszámolás elrendelésének közzétételétől számított 40 napon belül akkor is be kell jelentenie, ha a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt per indult. Ha ugyanis az adott követelésre a kérdéses időpontban irányadó szabályozás szerint halasztó hatályú perindításra van lehetőség, ez a halasztó hatály a határozat végrehajtására vonatkozik, és nem érinti annak jogerejét és az esedékességet [Cstv. 28. (2) bek. f) pontja, 1997. évi LXXXIII. tv. (Ebtv.) 70. §, 76. §; 1990. évi XCI. tv. (régi Art.) 27. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével az É. Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság hitelező kifogását részben elutasította; felhívta a felszámolót, hogy a hitelező követelését határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követelésként tartsa nyilván: 1 868 434 forintot a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolva, 17 629 596 forint egyösszegű megváltás követelést a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába sorolva, 107 361 forint kamatkövetelést a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába sorolva, 100 000 forint regisztrációs díj-követelést a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolva. Felhívta továbbá a felszámolót, hogy a hitelező 60 000 forint perköltség-igényét határidőben bejelentett követelésként a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába soroltan kezelje és tartsa nyilván.
Végzését az alábbiakkal indokolta:
A hitelező mint a B. Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság jogutóda 2007. április 19-én terjesztett elő kifogást a felszámoló intézkedésével szemben, melyben előadta, hogy M. József 1999. július 6-án bekövetkezett üzemi balesetéből eredően 2004. március 31. napján fizetési meghagyást bocsátott ki az adós ellen 1 269 733 forint összegben, melyet az adós keresettel támadott. E perben a M.-i Munkaügyi Bíróság a 2007. március 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével a felperes (adós) keresetét elutasította, s kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 60 000 forint perköltséget.
A jogerős ítélet alapján a hitelező 2007. március 22. napján jelentette be az említett munkavállaló üzemi balesetéből eredő, 2005. augusztus 1. napjáig terjedő időszakra vonatkozó 1 868 434 forint összegű tőke- és 107 361 forint összegű kamatkövetelését, valamint 17 629 596 forint egyösszegű megváltásból eredő, továbbá 60 000 forint perköltségből fakadó igényét, kérve annak 57. § (1) bekezdés e), a kamatkövetelés 57. § (1) bekezdés g), a perköltség-igény 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti besorolását.
A felszámoló a tőkekövetelést, valamint az egyösszegű megváltási igényt határidőn túli, de egy éven belüli követelésként a Cstv. 57. § (1) bekezdés e) pontjába, a perköltség-követelést pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontba sorolva igazolta vissza.
A hitelező kifogásában igénye határidőben bejelentett követelésként - az általa megjelölt besorolás szerint - történő visszaigazolására kérte kötelezni a felszámolót. Kifogását azzal indokolta, hogy igényét már 2006. június 22. napján bejelentette a felszámolónak azzal, hogy a per még nem fejeződött be, az igazgatóság annak eredményétől függően lesz hitelező. Álláspontja szerint a 40 napos bejelentési határidőt a követelés esedékessé válásától kell számítani. Mivel az M.-i Munkaügyi Bíróság ítélete 2007. március 1. napján emelkedett jogerőre, az igény 2007. március 22-i bejelentése határidőben történt. A perköltséggel összefüggésben a módosított Cstv. 57. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozva úgy vélte, hogy az mint a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás költsége, felszámolási költségnek minősül.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Ellenkérelmében előadta, hogy az adós felszámolását elrendelő végzés 2005. augusztus 2. napján emelkedett jogerőre, közzétételére pedig 2006. február 2. napján került sor; a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló határidő 2006. március 14. napján lejárt. A hitelező a felszámolási eljárást megelőzően kibocsátott fizetési meghagyás alapján követelését 2006. június 21-én jelentette be a felszámolónak, majd ezt 2007. március 22-én megismételte a korábbi igénybejelentéssel azonos összegben. Ezt a felszámoló a regisztrációs díj befizetését követően visszaigazolta. Álláspontja szerint a hitelező a felszámolás kezdő időpontjában már ismerte az adóssal szemben fennálló követelését - az per alatt állt -, így lehetősége volt arra, hogy hitelezői igényét bejelentse.
Az elsőfokú bíróság a kifogást nem találta megalapozottnak.
Megállapította, hogy az adós felszámolását elrendelő végzés 2005. augusztus 2. napján emelkedett jogerőre, a végzés közzétételére 2006. február 2. napján került sor, a 40 napos igénybejelentési határidő 2006. március 14-én járt le, s ehhez képest a hitelező igényét 2006. június 21. napján jelentette be (először) a felszámolónak, s a folyamatban lévő perre tekintettel nem kívánta befizetni a nyilvántartásba-vételi díjat.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hitelező a 40 napos igénybejelentési határidőt elmulasztotta, emiatt igénye határidőn túli, de egy éven belüli követelésként sorolandó be, kivéve a 60 000 forint perköltséget. Utalt a Cstv. 38. § (2) bekezdésére, mely úgy rendelkezik, hogy a pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének teljesítése alól. A perköltségből eredő követelést felszámolási költségnek minősítette. Ezzel kapcsolatban utalt a Cstv. 37. § (2) bekezdésére, amely a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések besorolásáról rendelkezik, s a törvény e rendelkezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy az említett munkaügyi perben a hitelező javára megítélt perköltség bejelentésére határidőben került sor.
Az elsőfokú bíróság végzését a hitelező támadta meg fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatása mellett azt kérte a másodfokú bíróságtól, hogy kifogásának adjon helyt.
A hitelező igényével kapcsolatos előzményeket ismét ismertetve előadta, hogy az M.-i Munkaügyi Bíróság a 8. számú végzésével a pert felfüggesztette az F.-i Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő per jogerős befejezéséig. Az adós a felfüggesztett per folytatását nem kérte, s a hitelezőt nem tájékoztatta az F.-i Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban volt per befejezéséről, ezért annak eredményéről a hitelezőnek nem volt tudomása. Emiatt az M.-i Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban volt perben függő jogi helyzet állt be; e perben a bíróság 2007. március 1. napján hozott jogerős ítéletet. A hitelező fizetési meghagyása 2007. március 1. napján emelkedett jogerőre, ezért 2007. március 22. napján az igénybejelentésre határidőben került sor. Hivatkozott az Art. (1990. évi XCI. törvény) 27. § (1) bekezdésére, amely szerint a megállapított adót a határozat jogerőre emelkedéséről szóló 15 napon belül kell megfizetni, tehát ez az esedékesség időpontja, a társadalombiztosítási tartozásokat pedig adók módjára kell behajtani. A 40 napos igénybejelentési határidőt a követelés esedékessé válásától (a 15 napos határidő elteltét követő naptól) kell számítani, e körben utalt a Pp. 103. § (2) bekezdésére. Hivatkozott arra is, hogy a Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontja alapján követelését nem is tudta volna bejelenteni, hiszen e jogszabályhely csak az "ismert" követelések tekintetében írja elő a bejelentési kötelezettséget, a hitelező által kibocsátott fizetési meghagyás pedig ekkor "még nem vált jogerőssé, így ismertté sem", hiszen a hitelező az eljárás eredményétől függően vált hitelezővé.
Hivatkozott a 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdésére, jogutódi minőségének igazolására.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte azzal, hogy a hitelező igényét a 40 napos igénybejelentési határidőt elmulasztva jelentette be.
Igényét, mely az általa kibocsátott fizetési meghagyás alapján keletkezett, 2006. június 21-én - határidőn túl - jelentette be, s miután a nyilvántartásba-vételi díjat a felszámoló írásbeli felhívására sem fizette be, nem került sor a bejelentett követelés visszaigazolására. A 2007. március 22-i igénybejelentés összességében azonos volt a korábbival; ezt a felszámoló a regisztrációs díj befizetését követően visszaigazolta. A visszaigazolást a hitelező 2007. április 11-én átvette, azonban azt a törvényi határidőn belül nem kifogásolta.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Előrebocsátja az ítélőtábla, hogy a másodfokú felülbírálatnak nem képezte tárgyát az elsőfokú bíróság végzésével, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett - a 60 000 forint perköltség felszámolási költséggé minősítésére vonatkozó - része.
Adott ügyben - az adós elleni felszámolási eljárás 2005. augusztus 2. napján bekövetkezett kezdő időpontjára tekintettel - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel jelentősen módosított 1991. évi XLIX. törvény (többször módosított Cstv.) szabályait kellett alkalmazni.
A felterjesztett iratokból megállapítható, hogy a felszámoló 2007. április 10-én kelt F/3088/2007. számú iratában igazolta vissza a hitelező igénybejelentését [1 868 434 forintot e), 17 629 596 forintot e), 107 361 forintot g), 100 000 forintot f) kategóriában, továbbá 60 000 forintot az 57. § (1) bekezdés f) pontja szerint a határidőn túl, de egy éven belül bejelentett követelések között]. Ezt az iratot a hitelezőnek - saját előadása szerint is - 2007. április 11-én kézbesítették, kifogását pedig 2007. április 19-én, határidőben nyújtotta be a bírósághoz.
Végzése fellebbezett részét illetően az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s érdemben helytálló az abból levont jogi következtetése is, indokolását azonban az ítélőtábla az alábbiak szerint módosítja.
A hitelező követelését a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján kibocsátott (módosított) fizetési meghagyással érvényesítette, melyet az adós keresettel támadott meg az M.-i Munkaügyi Bíróság előtt.
A hitelező követelése a 17-8666/2000-21/Jog. számú, 17-8666/2000-23/Jog. számon módosított, 2004. március 31. napján kelt fizetési meghagyáson alapul, mely fellebbezéssel nem támadható, ezért jogerős határozat [Ebtv. 70. §, Áe. 3. § (6) bekezdés c) pont, 64. §, 77. § (1), (3) bekezdés]. Az Ebtv. 76. § (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát kérheti a határozat kézbesítését követő harminc napon belül az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti. Az Ebtv. 70. §-ában írt fizetési meghagyás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 27. § (1) bekezdésben meghatározott jogerős határozatnak minősül, ezért az esedékesség időpontja az ennek jogerőre emelkedésétől számított 15 nap [összhangban az Ebtv. 71. § (3) bekezdésével]. Az Ebtv. 76. § (3) bekezdésének - a 2004. március 31. napján, a fizetési meghagyás kibocsátásakor - hatályos szövege szerint a fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van. E halasztó hatály - nem a jogerőre, nem is az esedékességre, hanem - a határozat végrehajtására vonatkozik, ahogyan ezt a 17-8666/2000-21/Jog. számú határozat is kifejezésre juttatta.
A végrehajtásra halasztó hatályú keresetindítás azonban nem érinti sem a fizetési meghagyás jogerejét, sem a jogerős határozatban foglalt követelés esedékességét. Ebből következik: annak, hogy az adós a jogerős fizetési maghagyást keresettel támadta, nincs jelentősége a hitelezői igény bejelentésére vonatkozóan. Ilyen esetben, ha a perindítás eredményes, a bejelentett igény módosításának, törlésének lehet helye.
Ezért a hitelezőnek a jogerős közigazgatási határozat alapján kellett volna, a felszámolás elrendelésének közzétételétől számított 40 napon belül hitelezői igényét bejelentenie [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont]. E körben alaptalanul hivatkozott arra, hogy követelése nem volt ismert, hiszen jogerős közigazgatási határozaton alapult. Mivel a hitelező e határidőt elmulasztotta, igényét a felszámoló helyesen sorolta be határidőn túli, de egy éven belüli követelésként.
Adott ügyben a Cstv. 38. § (2) bekezdésére való hivatkozás azért téves, mert az M-i Munkaügyi Bíróság előtt nem az adós ellen és nem pénzkövetelés érvényesítése céljából indult per, azt a pert az adós felperesként indította, a közigazgatási határozat megtámadása iránt.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét helybenhagyta [többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdés].
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 44.551/2007/5.)