ÍH 2009.43

A FELSZÁMOLÁS ALÁ KERÜLT ENGEDMÉNYEZŐVEL SZEMBEN BESZÁMÍTHATÓ KÖVETELÉS ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ ENGEDMÉNYESSEL SZEMBEN - A MÓDOSÍTOTT RÉSZÍTÉLET ALAPJÁN ÉRVÉNYESÍTETT ÖSSZEG VISSZAFIZETÉSÉRŐL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉS AZ ÍTÉLETBEN I. A felszámolás kezdő időpontja előtt érvényesített beszámítással - annak erejéig - a kötelezettségek megszűntek, így ugyanezen igénynek a felszámolási eljárásban való bejelentése szükségtelen, és elmulasztása jogvesztést nem eredményezhet. II. A részítéletben foglalt rendelkezés módosítása e

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A T. Kft. az alperessel mint megrendelővel 2004. június 24-én kötött vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díját részszámlákon keresztül érvényesítette. Ezen részszámlák kibocsátásának alapja a szerződés szerint megrendelő alperes műszaki ellenőre által aláírt teljesítésigazolás, végszámla esetén a hiány és hibamentesen lezárt műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv volt. A felperes faktoring keretszerződéssel megvásárolta a T. Kft.-nek az alperessel szemben fennálló le nem járt követelései...

ÍH 2009.43 A FELSZÁMOLÁS ALÁ KERÜLT ENGEDMÉNYEZŐVEL SZEMBEN BESZÁMÍTHATÓ KÖVETELÉS ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ ENGEDMÉNYESSEL SZEMBEN - A MÓDOSÍTOTT RÉSZÍTÉLET ALAPJÁN ÉRVÉNYESÍTETT ÖSSZEG VISSZAFIZETÉSÉRŐL TÖRTÉNŐ RENDELKEZÉS AZ ÍTÉLETBEN
I. A felszámolás kezdő időpontja előtt érvényesített beszámítással - annak erejéig - a kötelezettségek megszűntek, így ugyanezen igénynek a felszámolási eljárásban való bejelentése szükségtelen, és elmulasztása jogvesztést nem eredményezhet.
II. A részítéletben foglalt rendelkezés módosítása esetén a részítélet alapján teljesített (végrehajtott) összeg visszafizetéséről - erre irányuló kérelem alapján - az ítéletben rendelkezni kell [Ptk. 296. §; Cstv. 38. § (3) bek.; Pp. 213. § (2) bek.].

A T. Kft. az alperessel mint megrendelővel 2004. június 24-én kötött vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díját részszámlákon keresztül érvényesítette. Ezen részszámlák kibocsátásának alapja a szerződés szerint megrendelő alperes műszaki ellenőre által aláírt teljesítésigazolás, végszámla esetén a hiány és hibamentesen lezárt műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv volt. A felperes faktoring keretszerződéssel megvásárolta a T. Kft.-nek az alperessel szemben fennálló le nem járt követeléseit.
A T. Kft. 2004. december 17-én 38 862 154 Ft-ról állított ki számlát. E számlát s ahhoz kapcsolódóan egy nyilatkozatot az alperes képviseletére jogosult személy aláírta. A nyilatkozat szerint az engedményezést az alperes tudomásul veszi, a számla kifizethető, a számlával kapcsolatban a hivatkozott összeg 15%-át meghaladó mértékű beszámítást az alperes semmilyen jogcímen nem érvényesít. A számlát a felperes december 20-án teljesítette, az alperes a teljesítésről szóló értesítést követően a felperesnek ezt az összeget nem fizette meg.
A felperes keresetében 38 862 154 Ft és 2005. február 2-ától járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a keresetben érvényesített követelés vonatkozásában 2004. december 17-én az I. r. alperes az engedményezésről szóló értesítőt azzal a záradékkal írta alá, hogy az engedményezést tudomásul veszi, a számla kifizethető és csupán 15%-ig terjedő beszámítási jogot tartott fenn. A felperes álláspontja szerint ezzel érvényes tartozáselismerés jött létre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a vállalkozási szerződésnek és a faktoring keretszerződésnek megfelelő alakiságokkal rendelkező számlát és teljesítésigazolást nem kapott és nem írt alá. Hivatkozott arra, hogy a szerződés műszaki tartalmát a vállalkozó nem teljesítette, ezenkívül jelentős kárt okozott tevékenységével, illetve késedelembe esésével. Ezen utóbbiak beszámítása a felperes keresetét kioltja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 33 032 830 Ft-ot, és ennek 2005. február 2-ától járó kamatát, továbbá 1 785 000 Ft perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése nyomán eljárt Győri Ítélőtábla részítéletében a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperessel szembeni marasztalás tőkeösszegét 17 667 323 Ft-ra leszállította, továbbá az alperes beszámítási kifogása és a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezések vonatkozásában az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, a felperes és az alperes másodfokú perköltségét egyaránt 380 000 Ft-ban állapította meg.
Az ítélőtábla határozatában megállapította, hogy a megyei bíróság a felperesi kereset tárgyában helytálló döntést hozott, ugyanakkor az alperes kifogása tekintetében - a bíróság részben téves jogi álláspontja miatt - elmaradt a tényállás kellő tisztázása, ennélfogva ebben a körben az ítélet megalapozatlan.
Az ítélőtábla rámutatott, hogy a megyei bíróság tévedett, mikor pusztán a számla 15%-áig látott lehetőséget az alperesi fizetési kötelezettségnek a tényleges teljesítésre figyelemmel való csökkentésére. A Ptk. 329. § (3) bekezdése ugyanis - az ott írt egyéb feltételek fennállta esetén - egyrészt a kifogások érvényesítésére, másrészt az ellenkövetelések beszámítására jogosítja fel a kötelezettet. A két jogintézmény nem azonos egymással, anyagi jogilag a beszámítás (Ptk. 296. §) két követelés egymással való szembeállítása, ugyanakkor kifogás alatt a követelés kivédésére, csökkentésére alkalmas hivatkozást, olyan védekezést kell érteni, amely alapján a követelés a jogosultat nem illeti meg, pl.: elévülés, érvénytelenség stb.
Az alperes a 2004. december 17-i nyilatkozatával csupán a beszámítási jogát korlátozta, annak egy részéről lemondott, de joglemondása a Ptk. 207. § akkor hatályos (3) bekezdése értelmében nem vonatkoztatható a kifogás jogára.
Az alperes azon hivatkozása, hogy a vállalkozó részéről nem a számlaösszegek erejéig, hanem csak részben történt meg a teljesítés, kifogásnak minősül, melyet a fentiekre figyelemmel korlátozás nélkül felhozhat a perben. A T. Kft. teljesítésének tényleges ellenértéke 49 314 186 Ft. A 2004 szeptemberben már kifizetett 31 646 863 Ft figyelembevételével tehát további 17 667 323 Ft lehet az alperes tartozása.
Az alperes a fenti kifogásán felül - a joglemondásra figyelemmel a számlaösszeg 15%-áig, tehát legfeljebb további 5 829 323 Ft erejéig - érvényesítheti beszámítási jogát is, ha bizonyítja, hogy - a Ptk. 329. § (3) bekezdésében írtaknak is megfelelő - egynemű és lejárt követelése áll fenn az engedményező T. Kft.-vel szemben.
A megismételt eljárásban az alperes 5 829 323 Ft-ot meghaladó mértékben - a kereseti követelés erejéig - tartotta fenn beszámítási kifogását. Hivatkozása szerint az ítélőtábla jogerős részítélete úgy foglalt állást, hogy a felperes követelésével szemben kifogásait korlátlanul felhozhatja. Így az alapeljárás során már előterjesztetteknek megfelelően kárkövetelésen alapuló kifogás címén a T. Kft., mint kivitelező hibás teljesítéséből eredő kárkövetelését (pótmunkák, anyag- és munkaköltsége) érvényesítette. Egyúttal bejelentette, hogy a felperes 2008. január 15. napján azonnali beszedési megbízással indokolatlanul és szükségtelenül inkasszált 21 208 678 Ft-ot az alperes számlájáról, ennek és késedelmi kamatának visszafizetésére kérte kötelezni a felperest.
A felperes a vitatott számlaösszeg 15%-a erejéig elismerte az alperes beszámítási kifogását, az eljárás későbbi szakaszában kifejtette, hogy az alperes a T. Kft.-vel szemben a felszámolás során nem érvényesítette igényét, így nincs olyan beszámításra alkalmas követelése, melyet a felperessel szemben érvényesíthetne. Utalt arra, hogy a kárkövetelésen alapuló kifogás ténylegesen az alperes kártérítési igényének beszámítási kifogás útján történő érvényesítésére irányul.
A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a Győri Ítélőtábla határozatával jogerőre emelkedett részítéletét a következők szerint módosította: Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 11 838 000 Ft-ot és ennek 2005. február 2-ától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250 000 Ft perköltséget, az államnak pedig 423 000 Ft illetéket, míg 477 000 Ft-ot, illetéket az állam visel.
Ítélete indokolásában - az ítélőtábla részítéletében kifejtettekre utalva - megállapította, hogy a 2004. december 17-én az alperes által aláírt teljesítésigazolás 15%-os mértékűre korlátozta az alperes számlaösszeggel szembeni beszámítási jogát, ennek megfelelően az legfeljebb további 5 829 323 Ft erejéig érvényesíthető a tényleges teljesítés ellenértékének megfelelő - 17 667 323 Ft-os - igénnyel szemben.
Megállapította azt is, hogy a T. Kft. (vállalkozó) felszámolás alatt áll, az alperes bejelentette ugyan hitelezői igényét, de a felszámoló által visszaigazolt hitelezői igénye nincs, hisz regisztrációs díjat nem fizetett.
A beszámítással kapcsolatos jogi indokolásában mindenekelőtt arra utalt, hogy a számlaösszeg 15%-áig érvényesített alperesi beszámítási kifogást a felperes elismerte, így a Pp. 213. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a bíróság ennek megfelelően csökkentette a jogerős részítéletben az alperes terhére megállapított marasztalási összeget. Kifejtette a bíróság, hogy a felperes álláspontjával szemben az alperes a számlaösszeg 15%-a erejéig annak ellenére érvényesítheti beszámítási kifogását, hogy igényét a vállalkozóval szembeni felszámolási eljárásban a felszámoló hitelezői igényként nem vette nyilvántartásba. A felperes és az alperes közötti elszámolási jogviszonyban ugyanis nem a csődtörvény rendelkezései az irányadóak.
Az alperes által kárkövetelésen alapuló kifogásnak megjelölt követelések tekintetében az elsőfokú bíróság osztotta azt a felperesi jogi álláspontot, hogy ezek beszámításnak minősülő ellenkövetelések, melyek a felperes hiányos, illetve hibás teljesítéséből adódnak. Nem minősülnek olyan kifogásnak, melyeket az alperes a felperesi követeléssel szemben korlátlanul felhozhat.
Az azonnali beszedési megbízással kapcsolatos alperesi követelést arra tekintettel minősítette alaptalannak, hogy a részítéletben meghatározott tőkeösszeg és az alapítélet nem fellebbezett kamatrendelkezései tekintetében a bíróság határozata jogerőre emelkedett, ez alapján helye volt az azonnali beszedési megbízás benyújtásának.
Az ítélettel szemben mindkét fél fellebbezéssel élt.
A felperes az ítélet megváltoztatását, az alperesi beszámítási kifogás teljes elutasítását kérte. Az elsőfokú eljárásban előadott álláspontját megismételve kifejtette, hogy az alperes a T. Kft. "f. a."-val szemben nem jelentett be olyan követelést, melyet a felszámoló nyilvántartásba vett volna, így a T. Kft.-vel szemben az alperesnek nincs követelése, erre figyelemmel beszámítással a felperessel szemben sem élhet.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a beszámítási kifogásának való teljes helyt adást, erre tekintettel a felperesi kereset elutasítását, továbbá a felperes 21 208 680 Ft és ennek 2008. január 15. napjától esedékes késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezését, valamint a perköltségben való marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a megismételt eljárásban hozott ítélet megalapozatlan és törvénysértő. Kifogásolta, hogy az alperes kárkövetelésen alapuló kifogását a bíróság a megismételt eljárásban nem vizsgálta, holott az ítélőtábla részítélete egyértelmű állásfoglalást tartalmaz abban, hogy az alperes a kifogásait korlátozás nélkül felhozhatja. Érvelése szerint védekezése nem ellenkövetelés érvényesítésére irányult, hanem azon alapult, hogy a felperesnek az alperessel szemben nincs a keresetet elérő mértékű követelése, ez a védekezés nem minősíthető beszámítási jellegűnek. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a vállalkozó szerződésszegő magatartásának értékelését, nem folytatott le a vállalkozói kivitelezés többletköltsége, a pótmunka, a hibás, késedelmes teljesítés, illetve késedelmi kötbér címen előterjesztett igény vonatkozásában bizonyítást. Nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felperesi jogelőd által okozott károkat a 15%-os korlátozott beszámítási kifogást tartalmazó értesítő aláírásakor az alperes nem ismerte. Ismeretlen követelésről érvényesen nem lehet lemondani.
Az inkasszó jogszerűségét az elsőfokú eljárásban előadottak fenntartása mellett vitatta.
A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alaptalan, míg az alperesi fellebbezés az alábbiakra tekintettel részben alapos.
Mindenekelőtt rámutat az ítélőtábla arra, hogy a korábbi másodfokú eljárás során hozott részítélete a Pp. 229. §. (1) bekezdése értelmében res iudicatat teremtett a tekintetben, hogy a felperes a T. Kft., mint vállalkozó teljesítésének tényleges ellenértéke fejében milyen összegű követeléssel élhet az alperessel szemben. A megismételt eljárás tárgyát az ekként már elbírált felperesi követeléssel szemben - korlátozottan - érvényesíthető alperesi beszámítási kifogás képezte.
Az elsőfokú bíróság az alperes beszámítási kifogásának elbírálásához szükséges körben az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak eleget téve folytatta le a megismételt eljárást. A beszámítási kifogásnak 5 829 323 Ft (tehát a felperes által érvényesített számlakövetelés 15%-a) erejéig helyt adó ítéleti döntés mind tény-, mind pedig jogalapját tekintve megalapozott és helytálló.
E tekintetben a fellebbezéseiben foglaltakra figyelemmel az ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. A felperes helytállóan mutatott rá arra, hogy amennyiben a hitelező az adóssal szembeni felszámolási eljárásban igényét nem jelenti be, illetve annak felszámoló általi nyilvántartásba vétele elmarad, a csődtörvény 37. § (3) bekezdése értelmében a jogvesztő határidő elteltét követően a hitelező igényét nem érvényesítheti. Ezen jogszabályi rendelkezések az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben nemcsak a felszámolási eljárásban irányadóak, a követelés nyilvántartásba vételének elmulasztása nemcsak az eredeti kötelezettel, hanem az engedményessel - miként a mögöttesen felelős beltaggal - szembeni igényérvényesítés jogának elvesztésével jár, helytállási kötelezettségük ugyanis az eredeti kötelezettéhez igazodik (BH 2008. évi 159. eseti döntés).
A perbeli esetben azonban az alperesi követelés nyilvántartásba vételének hiánya nem jelentette akadályát a felperessel, mint engedményessel szemben előterjesztett beszámítási kifogás érvényesítésének. A T. Kft. cégadataiból ugyanis megállapítható, hogy a felszámolás kezdő időpontja 2006. március 22., ugyanakkor az alperes a felperes kereseti követelésével szemben még a felszámolás kezdetét megelőzően (a bíróságon 2006. január 30-án, majd a 2006. március 2-án előterjesztett beadványában) érvényesítette beszámítási kifogását. A Ptk. 296. §. (2) bekezdése értelmében a beszámítással - annak erejéig - a kötelezettségek megszűnnek. Az alperesnek a bírósági eljárás során tett beszámítási nyilatkozata tehát a nyilatkozat megtételének időpontjában mindkét követelés megszűnését eredményezte a ténylegesen fennálló ellenkövetelés erejéig, a későbbiek során ebben a körben folyt bírósági eljárás annak tisztázására és eldöntésére volt hivatott, hogy a nyilatkozat előterjesztésekor milyen összegű volt ez a beszámítható követelés. A kifejtettek szerint az alperes a megalapozottnak ítélt követelése erejéig a beszámítással már a T. Kft.-vel mint engedményezővel szembeni felszámolás megindulását megelőzően érvényesítette (egyúttal ezzel megszüntette) a követelését, a felszámolási eljárásban "elmulasztott" igénybejelentés ezért a felperessel szemben jogvesztést nem eredményezhetett.
A megismételt eljárás során az alperesnek - a 2004 decemberében tett, a beszámítást korlátozó nyilatkozatára figyelemmel - a felperesi keresetben érvényesített számlaösszeg 15%-áig, tehát legfeljebb 5 829 323 Ft erejéig lehetett alapos a beszámítási kifogása. Az ítélőtábla a korábbi részítéletében foglaltakat maradéktalanul fenntartva kiemeli, hogy az alperest csak a Ptk. 329. § (3) bekezdésében is nevesített anyagi jogi kifogások tekintetében illette meg korlátlan igényérvényesítési jog, a kifogás azonban nem azonos az anyagi jogi értelemben vett beszámítással. Utóbbi a Ptk. 296. §-ában foglaltaknak megfelelően két követelés egymással való szembeállítása, érvényesítésének perbeli eszközéül a beszámítási kifogás, mint eljárásjogi jogintézmény szolgál.
Helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja a tekintetben, hogy az alperesnek a vállalkozó hibás teljesítésével összefüggésben keletkezett kártérítési igénye az anyagi jogi értelemben vett beszámításnak felel meg, hiszen az alperes a felperesi követelést a saját követeléseivel való szembeállítása útján, annak erejéig akarja megszüntetni. A kártérítési igényre alapított beszámítási kifogásának a számlaösszeg 15%-át meghaladó érvényesítésére azonban a beszámítást korlátozó alperesi nyilatkozatra tekintettel nem nyílt jogi lehetőség. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatosan nem osztotta az alperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a beszámítási jogot korlátozó nyilatkozatának érvénytelenségét alapozza meg az a körülmény, hogy a nyilatkozat megtételekor a kártérítési igényét pontosan nem ismerte.
A beszámítással érvényesített igény bizonyítása az alperes kötelezettsége volt a perben, azonban a megismételt eljárásban a felperes összegszerűséget elismerő nyilatkozata szükségtelenné tette a további bizonyítást.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes 2008. január 15-én jogszerűen élt azonnali beszedési megbízással az alperessel szemben a Győri Ítélőtábla részítéletében foglalt - a Pp. 228. § (1) bekezdése értelmében jogerőre emelkedett - ítéleti rendelkezés tekintetében. A kötelezettel szemben a jogerős részítélet alapján végrehajtás vezethető. Nem jogszerűtlen az, hogy a felperes a részítélet alapján a végrehajtási eljárás megindítását megelőzően a Vht. 6. § (1) bekezdése értelmében azonnali beszedési megbízás útján elégítette ki követelését. A Pp. 213. § (2) bekezdése - a részítélet meghozatalának, illetve későbbi módosításának lehetőségét megteremtő rendelkezése - mögött meghúzódó jogalkotói szándék nyilvánvalóan kiterjedt a jogerős részítéletben foglalt rendelkezések végrehajthatóságának biztosítására is.
A megismételt eljárás eredményeképpen az elsőfokú bíróság a részítéletben foglalt rendelkezést az alperes beszámítási kifogásának megfelelően módosította. Ugyanakkor tévedett, mikor pusztán az inkasszó jogszerűségére alapítva teljes egészében elutasította az alperes ezzel kapcsolatos igényét.
Az alperesnek ez a követelése tartalma szerint a felperes jogszerű - immár bíróság által is elbírált - követelését meghaladóan inkasszált összeg visszafizetésére irányult.
A felperes a 11 838 000 Ft és kamatai helyett 17 667 323 Ft és járulékaihoz, mindösszesen 21 208 678 Ft-hoz jutott hozzá az alperes számlájával szembeni azonnali beszedési megbízás érvényesítésével. A különbözet visszatérítésére az alperes a Ptk. 361. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel alappal tarthat igényt. A marasztalás egyértelmű kamatrendelkezésire tekintettel az ítélőtábla a megfelelő számítás elvégzése után megállapította, hogy 5 829 323 Ft és ennek 2005. február 2-ától járó törvényes kamata 2008. január 15-én együttesen 7 093 950 Ft-ot tett ki, ezen összegnek, valamint - a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint járó - késedelmi kamatának visszafizetésére az elsőfokú ítélet - Pp. 253. § (2) bekezdés első fordulata alapján történő - megváltoztatásával kötelezte a felperest, ugyanakkor az ítélet egyéb rendelkezéseit a fentebb kifejtettekre figyelemmel helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Pf. IV. 20.272/2008/5.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.